Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-16 / 293. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. DECEMBER 16.. CSÜTÖRTÖK Kozirev: változatlan külpolitika Brit figyelmeztetés az új orosz parlamentnek Az orosz bel- és külpolitika fő vonalaiban a választások után is változatlan marad — jelentette ki Andrej Kozirev orosz külügyminiszter teg­nap és óvott a pánikhangulat­tól a választások eredménye kapcsán. Hangsúlyozta, hogy a moszkvai politika továbbra is nyílt és reformirányultsá­gú lesz, amit az elnök garan­tál, mivel a külpolitika alakí­tása az államfő hatáskörébe tartozik. Az orosz diplomá­cia vezetője leszögezte, hogy minisztériuma mindeneklőtt az utóbbi orosz külpolitikai kezdeményezések törvényho­zás általi megerősítését várja a parlamenttől. így például az orosz nemzetiségű lakos­ság problémáinak rendezését a FÁK országaiban; illetve a „távoli külföldön”. Kozirev szerint Oroszország jogosult ezeket a kérdéseket felvetni az érintett országoknak. A felelőtlenséggel határos­nak nevezte Vlagyimir Zsiri- novszkij egyes kijelentéseit, így például a határok felül­vizsgálatára vonatkozó véle­ményét. A brit kormány figyelmez­tette az új orosz parlamentet, hogy tartsa tiszteletben a Szovjetunió összeomlása nyomán keletkezett államok függetlenségét. John Major brit miniszter- elnök hivatalos parlamenti nyilatkozatában többek kö­zött a következőket jelentette ki: — A brit politika a vég­eredmény ismeretében rea­gál majd. Ám az ebben a pil­lanatban sem kétséges, hogy Nagy-Britannia és a nemzet­közi közösség elismerte azok­nak az országoknak a függet­lenségét, amelyek korábban a Szovjetunió részesei vol­tak. Elvárjuk tehát, hogy szu­verenitásukat tiszteletben tartsák. Vlagyimir Zsirinovszkij- nak, az orosz ultrakonzerva­tív ellenzék vezetőjének né­zetei teljességgel elfogadha­tatlanok az Egyesült Álla­mok számára — jelentette ki kedden Warren Christopher amerikai külügyminiszter, ez­zel együtt óvott attól, hogy idő előtti következtetéseket vonjanak le az eddig közzé­tett választási eredmények­ből. * ' A választásokon győztes Li­berális Demokrata Párt elnö­ke, Vlagyimir Volfovics Zsi- rinovszkij 1946. április 25-én született Kazahsztán­ban. Politikai hitvallása az, hogy az orosz nemzetet egye­síteni kell a külső ellenség­gel szemben, a Szovjetunió­ból kivált tagköztársaságokat ismét Oroszország fennható­sága alá kell helyezni. S zárszón az idén az 1943-as találkozó ötvenéves jubileu­mát ünnepelték. A rendezők nem mindenkit hívtak meg, hanem azokat az irodalmi, közéleti személyiségeket, akik a valamikori szárszói gondolat hívei közé számítanak. El­mondható tehát, hogy valaminő ismérve van a szárszói gondo­latnak, ha ez a gondolat nem is jelent egységet akár politikai, akár világnézeti tekintetben. Ötven évvel ezelőtt a szárszói konferencia a korábbi össze­jövetelek formai folytatását jelentette. Fontosságát az adta meg, hogy a háborúvesztés akkor már nyilvánvalóvá vált, s az új helyzetre való felkészülést sokan a magyarság szempontjá­ból döntő jelentőségűnek tartották. A ma talán legtöbbet emle­getett Németh László — aki bizonnyal a legtehetségesebb résztvevő volt — eltávozott a konferenciáról. Az idő múlása szépített az emlékeken, s ma jogosan tekintjük Szárszót gyűj­tőhelynek, ahol a magyarság megmaradásának a feltételeit megfogalmazták. Az idei Szárszót is ennek a gondolatnak a jegyében szervez­ték meg. A felszólalások nemsokára könyv alakban is megje­lennek. Ezek tárgya, hangja, szándéka különbségeket muta­tott. Azt azonban nem lehet elvitatni az idei találkozótól sem, hogy a nemzetért érzett aggódás motiválta, a nemzeti gondo­lat útkeresése folyt. A neves író-orvosprofesszor idei szárszói felszólalása jelen­tős visszhangot keltett. Azóta e lap hasábjain visszatért a témá­hoz, a népi-nemzeti fogalomhoz írt figyelemre méltó gondola­tokat. „A népi-nemzeti jelszó első tagja fölösleges, sőt káros, mert diszkriminatív...” Valószínűleg ebben foglalható össze a mondanivaló lényege. A cikk ilyképpen végződik: „Aki ma a népi jelszóval akar érvényesülni, tehetségének hiányát leple­zi.” Kemény ítélet ez, feltehetőleg sokakat sért is, azonban azt el kell ismerni, hogy egy gondolat szélsőséges, türelmetlen, esetenként kritikátlan vadhajtásait találóan jellemzi. Legalább annyira találó, mint mikor valaki a liberálisként maszkírozott, gyűlöletellenes gyertyagyújtogatás hatalmi törekvésére derít fényt. E két jelenség kinövéseit — megkísérelve a semleges szemlélő álláspontját elfogadni — egymás mellé lehet állítani annyiban, hogy a két különböző világlátás jelentős történelmi érdemei mellett a csak egymással acsarkodók csoportjairól sem feledkezhetünk meg. Egyikről sem szabad azonban som­másan véleményt mondani, úgy, hogy a vitathatatlan értékek­ről megfeledkezünk. Az Európa Tanács ajánlása alapján A dél-szlovákiai magyarok terve A Csallóközi Falvak és Váro­sok Társulásának felhívásá­ban foglalt követelés értelme­zésének eredt a nyomába a BBC magyar adása annak kapcsán, hogy a vitatott el­képzelés egyes szlovák állás- foglalások szerint „súlyos helyzet képét vetíti előre” Dél-Szlovákiában. Az egy héttel ezelőtt nyil­vánosságra hozott felhívás azt szorgalmazza, hogy „azon a területen, ahol a ma­gyar lakosság jelentős szám­ban él, saját önkormányzattal és saját közigazgatással ren­delkező különleges jogállású tartomány kialakítására van szükség az Európa Tanács 1201-es ajánlása alapján” — idézi a rádió a vitatott elkép­zelést. Oknyomozó adásában a BBC a társulás elnökét, Pásztor Istvánt, Révkomá- rom polgármesterét kérdezte telefonon, hogyan értendő az Andreotti csókja A maffiakapcsolatokkal gya­núsított volt olasz miniszterel­nök, Giulio Andreotti, továb­bi súlyos kompromittálódásá- val végződött keddi kihallga­tása és szembesítése a tanúk­kal. Balduccio di Maggio azt vallotta, hogy Andreotti 1979 nyarán találkozott Totó Riiná- val, a szicíliai maffia jelenleg letartóztatásában lévő első emberével, akivel „testvéries csókot váltott.” a bizonyos kitétel a különle­ges jogállásról? — Ez nem jelentené azt, hogy bármilyen terület elcsa- tolásáról lenne szó, vagy pe­dig az itt élő más ajkú lakos­ságot elküldenék. Valójában arról van szó, hogy mivel bi­zonyos területeken relatív vagy abszolút többségben van a kisebbség — olyan tör­vényalkotás legyen az ország­ban, hogy hivatalosan is tud­juk használni anyanyelvűn­ket és a régiónkat érintő gaz­dasági fejlődésről legyen jo­gunk nekünk is dönteni. Te­hát önkormányzati, regioná­lis önkormányzati, vagyis nem jogalkotó megyei dönté­sekkel mi dönthessünk fejlő­désünkről. A másik fogas kérdés: va­jon milyen törvényes kere­tek között létezne a szerve­ződés? — Jelenleg a petíciós tör­Szabad Györggyel, az Ország- gyűlés elnökével készült in­terjút közölt legfrissebb szá­mában a Liaovang című kí­nai politikai hetilap. A kínai lap szerint, Szabad kijelentette: szükséges és le­hetséges, hogy Magyarország fejlessze kapcsolatát a gyors fejlődésnek indult Kínával, s vény értelmében gyülekezési szabadság van érvényben Szlovákiában. Szabad a tilta­kozó nyilatkozatok közzététe­le, s azok közvetítésére bizott­ságot is lehet létrehozni — fejtette ki Pásztor István. A társulás január 8-ára Révkomáromba nagygyűlést tervez, ahol száztagú bizott­mányt választanának a gyű­lés határozatainak végrehaj­tására. Erre vonatkozóan Révkomárom polgármestere úgy nyilatkozott, hogy a tes­tület „egy közösen megfogal­mazott álláspontot próbálna az alkotmányos jogok adta kereteken belül továbbvinni és a parlamenten keresztül­vinni.” A csallóköziek felhívását támogatásáról biztosította a szlovákiai magyar kisebbség két parlamenti pártja: a Ma­gyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés. fontos körülménynek nevez­te, hogy a kínai vezetők Ma­gyarországot tartják a közép- kelet-európai térség legstabi­labb országának. Á jövő évi parlamenti választások esé­lyeiről a magyar politikus úgy vélekedett, hogy a válasz­tások a középpártok erősödé­sét eredményezik. A nagyvilág hírei Athén tegnap megvádol­ta az Európai Közösségek négy tagját, Görögország legfőbb külkereskedelmi partnereit, hogy aláaknáz­zák a szervezet közös kül­politikai szolidaritását, ha diplomáciai kapcsolatokat létesítenek az egykori ju­goszláv köztársasággal, Macedónivála. % Végleg elhagyta teg­nap reggel dél-libanoni sátortáborát a kitolon­colt palesztinok utolsó, mintegy kétszáz fős cso­portja. Szóvivőjük tudat­ta, hogy eltökélt szándé­kuk meghiúsítani a béke­tárgyalásokat. % Felmentette tisztségé­ből a lett kormány, az em­beri jogok tömeges meg­sértéséhez vezető túlkapá­sai miatt Máris Plavni- ekst, a bevándorlási hiva­tal igazgatóját, akinek uta­sítására a bevándorlási hi­vatal sok ezer, többségé­ben orosz nemzetiségű jo­gosulttól megtagadta az ál­landó lakásbejelentés iga­zolását. % Kis híján verekedésbe torkollot kedd este a fran­cia szenátus ülésszaka: az ellenzéki képviselő fel­háborodva reagált arra, hogy a törvényhozás veze­tése, a kabinet kérésének engedve, váratlanul a ház napirendjére tűzte a magán- és állami okta­tást szabályozó, s több mint 140 éves Fallous-tör- vény módosítását. Szabad György-interjú Fejlődnek kínai kapcsolataink? VÉLEMÉNY Nép, népi, nemzeti A „népi-nemzeti kettős jelszó” fél évszázaddal ezelőtt — mint tudjuk — a nagy szociális igazságtétel követelésének a megjelölésére szolgált. A mezőgazdasági munkások, zsellé­rek, kisparasztok tűrhetetlen sorsát akarta megváltoztatni, s általában a parasztságnak — akkor a lakosság több mint felé­nek — biztosítani a társadalmi felemelkedés intézményes ke­reteit. A nem népi származású írók-politikusok, a szocioló­giai vizsgálatok ennek szükségességét igazolták. A mozga­lomnak — irányzatnak — szembeötlő jellemzője, hogy ala­csony-, szegénysorból származó fiatal értelmiségiek szinte a semmiből írták meg a „másik” magyar történelmet, az igaz­ságtalan jövedelemosztás kárvallottjainak sorsát, világát. Ötven évvel később ennek a gondolatnak felélesztése, és a régi szóhasználat — elismerve a kifejtés jogosságát is a fenn­tartásokat illetően — jogosnak látszik. Fél évszázaddal ez­előtt a Habsburg-korszak másodhegedűsi szerepéből kilépő közvéleményt rá kellett ébreszteni arra, hogy a másik Ma­gyarország gondjai különböznek attól, ami a felszínen törté­nik. Négy évtizedes — keletről indult — megszállás után a nemzet újból emelkedni akart. Ezt mutatták az 1990. évi or­szággyűlési választások. A kikerülhetetlen, azóta megtapasz­talt gazdasági összeomlást — sok okból — a közvélemény jó része az új világ és vezetői kudarcaként éli meg. Ezzel a hite- vesztett, újabb elhagyatottsági érzéssel szemben keresni kel­lett a múlt gondjait és teljesítményeit felmutató jelszószerű fogódzót, és sokan a népi-nemzeti kettős jelszót találták a leg­kifejezőbbnek. Az események alakításán kívül rekedt szemlélő így értel­mezi a mai jelszót. Emellett ez a jelszó szándékot is kifejez: ugyanannak a népnek, vagy mai leszármazottainak kíván te­ret foglalni gazdaságban, közéletben, az írott szó birodalmá­ban. Látnunk kell, hogy az elmúlt negyven év felemás mó­don hatott. Vitathatatlanul megnyitotta a felemelkedés lehető­ségét az úgynevezett alacsonyabb néprétegek gyermekei szá­mára. Bizonyos nivellálódást eredményezett a korábban gyak­ran kasztszerűen tagolt magyar társadalomban. Ugyanakkor — s ez ma látható leginkább — e feltoluló rétegnek nem adott szilárd világnézetet (mert a hirdetettet legfeljebb 1-2 százalék, az is karriervágyból fogadta el), s ma széles társa­dalmi tényezők állnak a világban tanácstalanul. A mai szár- szóiak a valahai népi tömegek mai leszármazottait akarják ösz- szefogni. öntudatos, valós társadalmi erővé formálni. Erre mrégetően szükség van. Szemmel látható ugyanis a különb­ség — az esélyeket nézve is — azok között, akik generációk óta kapták meg a műveltséghez szükséges tájékoztatást, lehe­tőséget, s azok között, akiket feldobott a történelmi szélvész, ám akik éppen bizonyos műveltségi hiányok miatt a legfonto­sabb kulcspozíciókig nem jutnak el. Ez a széles réteg minden bizonnyal népi sarjadék, s a szellemi felszabadulása mellé a további lehetőségek megteremtését méltán igényli. A harmin­cas évek iskolán kívüli népművelése, a KÁLÓT, a Soli Deo Gloria örökösének tekintheti magát ma minden mozgalom, amelyik ezt a — szavakban, lám, csak körülményesen megfo­galmazható — gondolatot tovább élteti. Kirekesztő nem lehet a mai mozgalom sem. Azt tartani, hogy csak a népi gyökerek jelentik az értéket, nyilvánvaló el­fogultság, sem a történelem, sem a magyar társadalom ismere­téről nem tanúskodik. Vagyis: más dolog értékeink, az egész nemzet értékeinek számbavétele, és más az a törekvés, amely a bármi okból lemaradt rétegek pozíciónyerését, minden terü­leten történő szabad érvényesülését akarja előmozdítani. Az irodalmi példák — népiek és nem népiek megmutatása — jel­zik, hogy mind az irodalomban, mind társadalomban mérték­tartó szemléletre van szükség. Az értéket sem a származás, sem a világnézet nem tudja megteremteni, annak adva kell len­nie, s ezt a tehetséget kell érvényesülni engedni, megkülönböz­tetés nélkül. Századunk irodalmán végigvonul ez a kettősség: nem lehet összekeverni az esszéíró Németh Lászlót és Szekfű Gyulát, a regényíró Móriczot és Márait, a költő Illyést és Ba- bitsot. és akkor még Bibót nem is kategorizáltuk. A népi-nemzeti mai tartalmi meghatározása hiányzik. Pe­dig a téma, a matéria előttünk hever. Ha az irányzat ko­molyan veszi feladatát, altkor meg fogja alkotni tenni­valói kódexét. Addig — szívünk szerint — meghagynánk az elnevezést, s mihelyt a cselekvés kezdetét veszi, ama bizo­nyos első tagra már nem is lesz szükség. Harsányi László

Next

/
Thumbnails
Contents