Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-02 / 281. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. DECEMBER 2., CSÜTÖRTÖK 5 Az első demokratikusan választott képviselő Húszéves a gyáli Ady-iskola Hitet kell teremteni Nagy vitat váltott ki Roszik Gabor parlamenti felszó­lalása, amelyben az „átvilágítási törvény” kiterjeszté­sét javasolta az egyházak vezetd tisztségeit betölti) személyekre. Felszólalását éles, személyeskedő kriti­ka követte. Roszik Gábor országunk első demokrati­kusan válaszott képviselője. Emiatt is fokozott figye­lem kíséri parlamenti és közéleti munkáját. A most lábra kapó vádak tisztázása jó alkalom arra, hogy vá­laszt kaphassunk a miértekre és — legalább körvona­lakban — bemutathassuk négyéves képviselői munká­ját. — Ha értékeket akarunk niuk, hogy e változtatás védelmezni, igazságot, vagy kárpótlást keresünk az elszenvedett sérelme­kért — és mindezeket egy országra, egy társadalom­ra kiterjedó'en —, akkor törvényeket kell alkotni. Mely szándék vezette Önt javaslatának megtétele­kor, az igazságosság, az egyházi értékek tisztázása? Az értékek védelmében — Az egyházaknak nagy szerepük van a társadalmi értékrend helyreállításá­ban. Az emberek világné­zetét törvényekkel nem le- •het megváltoztatni, évek, évtizedek kellenek, hogy kitisztuljon, kinemesedjen a közösségi értékrend. Az értékek védelmében és helyreállításában az egyhá­zak nagyon sokat tudnak tenni. Ezt célozta meg az MDF programja is, és ezt szándékozta elérni az 1991-ben elfogadott tör­vény az egyházi tulajdo­nok visszaadásáról, az egyházak munkájának elis­meréséről. Éppen, mert ilyen nagy szerepük van az egyházaknak a társadal­mi értékrend helyreállítá­sában, szükséges, hogy ve­zetőik feddhetetlenek le­gyenek. Különben nem értem a megdöbbenést. Két évvel ezelőtt,' amikor a törvény elődje, a III/III néven köz­ismert javaslat parlamenti vitája volt, én magam ad­tam be módosító indít­ványt, hogy a törvényt ter­jesszék ki az egyházi fő­tisztviselőkre is. Akkor hangsúlyoztam, hogy az egyházi vezetésben éppen olyan kontraszelekció ér­vényesült, mint más álla­mi szervezeteknél. Az ál­lam és az egyház akkori összefonódása ugyanúgy megkövetelte a jól ismert „vezetői erényeket” az egyházi főtisztségviselők­nél is. Tulajdonképpen mostani felszólalásom sem azért keltett megdöb­benést, mert a javaslatom elhangzott — ezzel több­nyire egyetértettek képvi­selőtársaim —, hanem azért, mert ‘megneveztem ma is egyházi tisztségeket betöltő személyeket, akik­nek múltja nem tükrözi a feddhetetlenségi követel­ményeket. Az emberek világnéze­tét törvényekkel nem lehet megváltoztatni, de a törvé­nyeknek segítséget kell ad­helyes irányba történjen. Számomra nagyon fon­tos az egyház, de ez alatt én a hívő emberek közös­ségét értem és nem pedig az egyházi vezetőket. Az egyházaknak az a felada­tuk, mint a meredek, sza- kadékos hegyi utak men­tén a korlátoknak, és a zá- tonyos tengeri hajóutaknál Roszik Gábor: Ahol kevés a vasárnapi iskola, ott nő a bűnözés a világítótornyoknak: utat mutatni, eligazítani. De az egyházaknak hitet is kell teremteniük. Ezért szüksé­ges a hitelesség, a feddhe­tetlenség. Segítő kezek — Az egyháznak nincse­nek olyan igazságszolgál­tatási eszközei, mint az ál­lami szerveknek. Mivel tud­nak hatni az egyházak a társadalom értékrendjé­nek formálásában? — Egy angol kriminoló­gus statisztikai adatokkal is bizonyítva azt írja, hogy a bűnözés növekedé­se szoros kapcsolatban van a vasárnapi iskolák csökkenésével. A vasárnapi iskolák kö­zösséget, értékigényessé­get és hitet adnak, azokat a lelki kapaszkodókat te­remtik meg a fiatalokban, amelyek könnyítik a társa­dalmi normakövetést is. Az egyházak történelmi feladata a segítés; ahhoz, hogy ennek a küldetésnek meg tudjanak felelni, egy­házi oktatási és szociális intézmények kellenek. Az egyházakra és vezetőikre ma Magyarországon nagy feladat vár, a társadalmi értékrend helyreállításá­ban. Társadalmi probléma a börtönből szabadult embe­rek visszailleszkedése is. Veszélyeztetettek. A Ma­gyar Börtöntársaságot azért szerveztem meg, hogy a bör­tönből szabadulok és család­tagjaik lelki támogatást kap­hassanak és kapaszkodót a társadalomba való visszaté­résnél. A krízishelyzetben lévő édesanyák és gyermekeik segítésére hoztuk létre 1991'. június 30-án a Tesse- dik Sámuel Alapítványt. Az alapítvány legnagyobb vál­lalkozása a már épületszer- kezetileg elkészült ezer négyzetméteres anyaotthon, amely a kilátástalan helyze­tű várandós asszonyoknak ad majd átmeneti szállást, ellátást. Politizáló lelkész — Politika és hitélet. Első' hallásra egymástól idegen­nek tűnő fogalmak. Ön hogy látja ezt? ■ — Érzékelem, hogy töb­ben nem igazán tudják meg­érteni, mit keres egy lelkész a politikában, a parlament­ben. 1989-ben lettem képvi­selő. A parlamenti munká­ban szükségesnek érzem, hogy ez sokszínű legyen, széles társadalmi képvisele­tű. Olyanok is részt vegye­nek benne, akik sajátos ta­pasztalatokkal rendelke­znek: pedagógusok, írók, vállalkozók, orvosok, mér­nökök, lelkészek, közgazdá­szok. Én lelkész vagyok, ter­mészetes hát, hogy a hívő­ket érintő ügyekben érdem­ben tudok szólni. — Képviselőként úgy ér­zi, hogy többet tud tenni az emberekért? — Az egyes ember, egy- egy kisközösség sorsának enyhítése, vagy a társadal­mi bajok orvoslása nem ösz- szehasonlítható mennyisé­gek, itt nincs alávagy fölé­rendeltség. Nem könnyű te­hát egyensúlyt találni a lel- készi munka, a képviselői teendők között, képviselő­ként mások a velem szem­ben támasztott elvárások, a feladatok. Tagja vagyok a parlament külügyi bizottsá­gának. Ez a munka nagyon sokrétű. Egyéni választókörzet­ben lettem képviselő. A négy év alatt több ezren ke­restek meg levélben és sze­mélyesen is. Sajnos nem tu­dok mindenkinek segíteni, de megpróbálok enyhíteni a bajokon. Azt kérdezte, hogy többet tudok-e segíte­ni képviselőként, mint lel­készként? Nos, a lelkiisme­retem nyugodt, de nem va­gyok elégedett.-— Képviselő úr, indul-e az I994-es választásokon? — Igen, szeretnék. Ebben a választási körzetben, ahol négy éve képviselő vagyok. — Az MDF valamelyik országos vagy megyei listá­ján? — Igen, ha megtisztelnek vele és felkerülök a listára. Némethy Mária Ifjú szívek alma métere „1967 szeptemberében kerül­tem Gyálra. Ezt azért bocsá­tom előre, hogy éreztessem, ez időtől ismertem a nevelés, oktatás körülményeit a telepü­lésen. Nagyon magas tanulói létszám, túlzsúfolt közössé­gek, háromműszakos tanítás, rövidített tanórák. Mindez csak 1968-ban enyhült, ami­kor megnyitotta kapuit a Kos­suth Lajos utcai iskola.” E sorok, Kovács Géza visz- szaemlékezései vezetik be azt a szerény, de tartalmas könyvecskét, melyet a gyáli Ady Endre Általános Iskola jelentetett meg fennállásának huszadik évfordulója alkalmá­ból Ifjú szívek címen. Nem vitás, közösségi mun­kát kapott kézhez az olvasó, az adatgyűjtéshez az egész ta­nári kar felzárkózott. Ám az ötlet és a megjelentetéssel járó megannyi gond elhárítá­sa Kovács Istvánná igazgató érdeme. Mi adja a lökést egy ilyen kiadvány megjelentetéséhez? Elsősorban a szakmaszeretet s a szakma gyakorlásának szín­teréül szolgáló intézményhez való kötődés. Még akkor is, ha ez az intézmény küllemé­ben magán viseli az akkori idők ripsz-ropsz stílusát, mely­re a jellegtelenség volt a jel­lemző. Ám — és ezt a volt ta­nítványok állítják — nem a küllem számít, hanem a szelle­miség, mely a szürke panel fa­lak közt mindenkor jelen volt. Ez a szellemiség több ezer gyermeknek adott életre szóló útravalót, akik bárhová is ke­rültek, megállták helyüket, így hálálták meg a nevelők gondos munkáját. A jubileumi kiadványban mindenki benne van. Húsz év alatt 294 tanár állt az isko­la katedráin, a két évtized so­rán 2760 gyerek vett búcsút a gyáli alma mátertől. Pálya­kezdő fiatalok első megméret­tetésének stációja volt ez az iskola, mások itt fejezték be a nehéz és mégis gyönyörű ta­nári pályát. Voltak, akik el­mentek diákként és visszajöt­tek tanárnak. És vannak visz- szajárók, akik csak azért jön­nek, hogy beköszönjenek, hogy megmártózzanak az em­lékek jótékony vizében. Az emlékkönyvnek nem csak a kerek évforduló adta az aktualitást. Az Ady Endre utcai iskola ebben az évben lépett ki a névtelenségből, közkívánatra a nagy magyar költőóriás, Ady Endre nevét vette fel. (matula) A hollandok szociálisan érzékenyebbek nálunk Gyökeres szemléletváltozásra van szükség Néhány napig holland gyermekvédelmi szakemberek voltak Pest megye vendégei. Több éve érlelődő kapcSó- lat eredményének köszönhető e szakmai látogatás, mely ideje alatt arra is alkalom kínálkozott, hogy a kül­földi nevelők, pedagógusok sorra látogassák a térség gyermekotthonait, s kiértékelve az elmúlt években a magyar kollégákkal együtt végzett munkát, tervezzék a jövőt is. A látogatás értékelésére Soős Jánosnét, a po- mázi székhelyű Pest Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatóját kértük. — Mintegy 5-6 éves kap­csolat ez már a megyei és a hollandiai gyermekvédel­mis szakemberek között, melynek egyik állomásakép­pen most néhány napot ha­zánkban töltöttek az Overijj- sel megyei de Amhelt Ala­pítvány és a helyi En- schedéi egyetem munkatár­sai, illetve képviselői. Ösz- szefoglalva ezt a megyében eltöltött néhány napot, melynek során a vendégek­kel végiglátogattuk a terüle­ti nevelőotthonokat, sőt is­mételten elmentünk Nagy­marosra is, ahol a tervek szerint megvalósulna a me­gyei központi nevelőott­hon-együttes. A szakmai program nagyon értékes ta­pasztalatcserére, sőt a jövő­beni teendők számbavételé­re is lehetőséget nyújtott. — A hazai gyermekvéde­lem vitathatatlanul példaér­tékű ■ múlttal rendelkezik. Ugyanakkor, éppen az el­múlt évtizedek sematizmusa miatt, amolyan megtűrt, de nem túlzottan támogatott te­rülete lett az ifjúságpolitiká­nak. Miben tudnak ilyen kö­rülmények között segíteni, felhasználható ötleteket mondani egy nálunk sokkal fejlettebb, szociálisan jóval érzékenyebb országból jött szakemberek? — Magam is megdöbbe­néssel tapasztaltam, hogy olykor jobban szót tudok ér­teni egy hollandiai kollégá­val, mint egyik-másik ha­zai, gyermekvédelemben dolgozó szakemberrel. Mon­dom mindezt annak tudatá­ban, hogy valóban nálunk a legtöbb megvalósítható öt­letnek személyi, tárgyi, s fő­ként pénzügyi akadályai vannak. Sőt, szinte összeha­sonlíthatatlan a holland szo­ciális gondoskodás szemlé­lete, gyakorlata a miénk­kel! Mindemellett nagyon sokat tanultunk az elmúlt évek alatt a külföldi szak­emberektől, például a gyer­mekvédelem intézményi, el­látó rendszerének kiépítésé­ről. Elsősorban azt a gon­dolkodásmódot lehetne ná­lunk is meghonosítani, mely azt tűzi ki célul, hogy az eddigieknél jobban szol­gálja a gyermekek érdekeit, legyen érzékenyebb az érin­tett korosztály problémái iránt, s célirányosan készít­se elő a fiatalok életkezdé­sét, az intézményi rendszer­ből való kikerülésüket. — E látogatás egyik apro­pója volt az is, hogy éppen most járt le a két megye szakemberei között az 1991-ben megkötött együtt­működési megállapodás... — Ennek a munkaprog­ramnak három része volt. Egyik a nevelőszülői háló­zat kialakítását segítette oly módon, hogy kétszer egyhe­tes tanfolyam keretében kap­tak továbbképzést a téma szakfelügyelői. A második programpont keretében a megyei nevelőotthonok ve­zetői látogattak el Hollan­diába, ahol intenzív tanfo­lyamon foglalkoztak az in­tézményrendszer irányításá­nak problémáival. Ugyanen­nek a megállapodásnak a ke­retében két hollandiai főis­kolás— előzetes nyelvtanu­lás után — szakmai gyakor­laton vett részt a vácdukai nevelőotthonban. Az a mun­kastílus, s nem utolsósor­ban szemlélet, ahogyan ezek a fiatalok a gondozot­takkal foglalkoztak, még a helybélieket is meglepte! Nos, ezt az együttműkö­dési megállapodást értékel­tük ki a mostani látogatá­son. Egyúttal kölcsönösen kifejeztük azt a szándékun­kat is, hogy szeretnénk a to­vábbiakban is együtt dolgoz­ni az említett témákban. Sőt egy újabb programjavaslat­tal is a külföldi szakembe­rek elé álltunk: szeretnénk, ha a jövőbeni megbeszélése­inken, találkozóinkon meg­vitatnánk, hogyan oldhat­nánk meg a legcélravezetőb­ben a hazai szakemberkép­zést. — Nem túl korai ez a konkrét munkakapcsolat, nem időszerűtlen szakember- képzésről, a nevelőotthoni intézményrendszer korszerű­sítéséről beszélni, amikor a hazai, s ezen belül is a me­gyei tárgyi, személyi, s anyagi feltételek majdhogy­nem kritikusak, tarthatatla­nok? — Válaszom egyértelmű­en: nem. Nekünk, nevelőott­honi szakembereknek hosz- szabb távra kell előre tér-, veznünk, mi a jövőnek dol­gozunk. Tudatosan, szemlé­letesen kell előkészíteni — főként amíg a hazai gyer­mekvédelmi törvény jogi rendezése várat magára — egy lassan, kis lépésekkel megvalósítható korszerű gyermekvédelmi intézményi rendszert. Mindennek alap­jaként azonban a gyökeres szemléletváltozás szükséges e téren is hazánkban. M. E.

Next

/
Thumbnails
Contents