Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-02 / 281. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. DECEMBER 2., CSÜTÖRTÖK 5 Az első demokratikusan választott képviselő Húszéves a gyáli Ady-iskola Hitet kell teremteni Nagy vitat váltott ki Roszik Gabor parlamenti felszólalása, amelyben az „átvilágítási törvény” kiterjesztését javasolta az egyházak vezetd tisztségeit betölti) személyekre. Felszólalását éles, személyeskedő kritika követte. Roszik Gábor országunk első demokratikusan válaszott képviselője. Emiatt is fokozott figyelem kíséri parlamenti és közéleti munkáját. A most lábra kapó vádak tisztázása jó alkalom arra, hogy választ kaphassunk a miértekre és — legalább körvonalakban — bemutathassuk négyéves képviselői munkáját. — Ha értékeket akarunk niuk, hogy e változtatás védelmezni, igazságot, vagy kárpótlást keresünk az elszenvedett sérelmekért — és mindezeket egy országra, egy társadalomra kiterjedó'en —, akkor törvényeket kell alkotni. Mely szándék vezette Önt javaslatának megtételekor, az igazságosság, az egyházi értékek tisztázása? Az értékek védelmében — Az egyházaknak nagy szerepük van a társadalmi értékrend helyreállításában. Az emberek világnézetét törvényekkel nem le- •het megváltoztatni, évek, évtizedek kellenek, hogy kitisztuljon, kinemesedjen a közösségi értékrend. Az értékek védelmében és helyreállításában az egyházak nagyon sokat tudnak tenni. Ezt célozta meg az MDF programja is, és ezt szándékozta elérni az 1991-ben elfogadott törvény az egyházi tulajdonok visszaadásáról, az egyházak munkájának elismeréséről. Éppen, mert ilyen nagy szerepük van az egyházaknak a társadalmi értékrend helyreállításában, szükséges, hogy vezetőik feddhetetlenek legyenek. Különben nem értem a megdöbbenést. Két évvel ezelőtt,' amikor a törvény elődje, a III/III néven közismert javaslat parlamenti vitája volt, én magam adtam be módosító indítványt, hogy a törvényt terjesszék ki az egyházi főtisztviselőkre is. Akkor hangsúlyoztam, hogy az egyházi vezetésben éppen olyan kontraszelekció érvényesült, mint más állami szervezeteknél. Az állam és az egyház akkori összefonódása ugyanúgy megkövetelte a jól ismert „vezetői erényeket” az egyházi főtisztségviselőknél is. Tulajdonképpen mostani felszólalásom sem azért keltett megdöbbenést, mert a javaslatom elhangzott — ezzel többnyire egyetértettek képviselőtársaim —, hanem azért, mert ‘megneveztem ma is egyházi tisztségeket betöltő személyeket, akiknek múltja nem tükrözi a feddhetetlenségi követelményeket. Az emberek világnézetét törvényekkel nem lehet megváltoztatni, de a törvényeknek segítséget kell adhelyes irányba történjen. Számomra nagyon fontos az egyház, de ez alatt én a hívő emberek közösségét értem és nem pedig az egyházi vezetőket. Az egyházaknak az a feladatuk, mint a meredek, sza- kadékos hegyi utak mentén a korlátoknak, és a zá- tonyos tengeri hajóutaknál Roszik Gábor: Ahol kevés a vasárnapi iskola, ott nő a bűnözés a világítótornyoknak: utat mutatni, eligazítani. De az egyházaknak hitet is kell teremteniük. Ezért szükséges a hitelesség, a feddhetetlenség. Segítő kezek — Az egyháznak nincsenek olyan igazságszolgáltatási eszközei, mint az állami szerveknek. Mivel tudnak hatni az egyházak a társadalom értékrendjének formálásában? — Egy angol kriminológus statisztikai adatokkal is bizonyítva azt írja, hogy a bűnözés növekedése szoros kapcsolatban van a vasárnapi iskolák csökkenésével. A vasárnapi iskolák közösséget, értékigényességet és hitet adnak, azokat a lelki kapaszkodókat teremtik meg a fiatalokban, amelyek könnyítik a társadalmi normakövetést is. Az egyházak történelmi feladata a segítés; ahhoz, hogy ennek a küldetésnek meg tudjanak felelni, egyházi oktatási és szociális intézmények kellenek. Az egyházakra és vezetőikre ma Magyarországon nagy feladat vár, a társadalmi értékrend helyreállításában. Társadalmi probléma a börtönből szabadult emberek visszailleszkedése is. Veszélyeztetettek. A Magyar Börtöntársaságot azért szerveztem meg, hogy a börtönből szabadulok és családtagjaik lelki támogatást kaphassanak és kapaszkodót a társadalomba való visszatérésnél. A krízishelyzetben lévő édesanyák és gyermekeik segítésére hoztuk létre 1991'. június 30-án a Tesse- dik Sámuel Alapítványt. Az alapítvány legnagyobb vállalkozása a már épületszer- kezetileg elkészült ezer négyzetméteres anyaotthon, amely a kilátástalan helyzetű várandós asszonyoknak ad majd átmeneti szállást, ellátást. Politizáló lelkész — Politika és hitélet. Első' hallásra egymástól idegennek tűnő fogalmak. Ön hogy látja ezt? ■ — Érzékelem, hogy többen nem igazán tudják megérteni, mit keres egy lelkész a politikában, a parlamentben. 1989-ben lettem képviselő. A parlamenti munkában szükségesnek érzem, hogy ez sokszínű legyen, széles társadalmi képviseletű. Olyanok is részt vegyenek benne, akik sajátos tapasztalatokkal rendelkeznek: pedagógusok, írók, vállalkozók, orvosok, mérnökök, lelkészek, közgazdászok. Én lelkész vagyok, természetes hát, hogy a hívőket érintő ügyekben érdemben tudok szólni. — Képviselőként úgy érzi, hogy többet tud tenni az emberekért? — Az egyes ember, egy- egy kisközösség sorsának enyhítése, vagy a társadalmi bajok orvoslása nem ösz- szehasonlítható mennyiségek, itt nincs alávagy fölérendeltség. Nem könnyű tehát egyensúlyt találni a lel- készi munka, a képviselői teendők között, képviselőként mások a velem szemben támasztott elvárások, a feladatok. Tagja vagyok a parlament külügyi bizottságának. Ez a munka nagyon sokrétű. Egyéni választókörzetben lettem képviselő. A négy év alatt több ezren kerestek meg levélben és személyesen is. Sajnos nem tudok mindenkinek segíteni, de megpróbálok enyhíteni a bajokon. Azt kérdezte, hogy többet tudok-e segíteni képviselőként, mint lelkészként? Nos, a lelkiismeretem nyugodt, de nem vagyok elégedett.-— Képviselő úr, indul-e az I994-es választásokon? — Igen, szeretnék. Ebben a választási körzetben, ahol négy éve képviselő vagyok. — Az MDF valamelyik országos vagy megyei listáján? — Igen, ha megtisztelnek vele és felkerülök a listára. Némethy Mária Ifjú szívek alma métere „1967 szeptemberében kerültem Gyálra. Ezt azért bocsátom előre, hogy éreztessem, ez időtől ismertem a nevelés, oktatás körülményeit a településen. Nagyon magas tanulói létszám, túlzsúfolt közösségek, háromműszakos tanítás, rövidített tanórák. Mindez csak 1968-ban enyhült, amikor megnyitotta kapuit a Kossuth Lajos utcai iskola.” E sorok, Kovács Géza visz- szaemlékezései vezetik be azt a szerény, de tartalmas könyvecskét, melyet a gyáli Ady Endre Általános Iskola jelentetett meg fennállásának huszadik évfordulója alkalmából Ifjú szívek címen. Nem vitás, közösségi munkát kapott kézhez az olvasó, az adatgyűjtéshez az egész tanári kar felzárkózott. Ám az ötlet és a megjelentetéssel járó megannyi gond elhárítása Kovács Istvánná igazgató érdeme. Mi adja a lökést egy ilyen kiadvány megjelentetéséhez? Elsősorban a szakmaszeretet s a szakma gyakorlásának színteréül szolgáló intézményhez való kötődés. Még akkor is, ha ez az intézmény küllemében magán viseli az akkori idők ripsz-ropsz stílusát, melyre a jellegtelenség volt a jellemző. Ám — és ezt a volt tanítványok állítják — nem a küllem számít, hanem a szellemiség, mely a szürke panel falak közt mindenkor jelen volt. Ez a szellemiség több ezer gyermeknek adott életre szóló útravalót, akik bárhová is kerültek, megállták helyüket, így hálálták meg a nevelők gondos munkáját. A jubileumi kiadványban mindenki benne van. Húsz év alatt 294 tanár állt az iskola katedráin, a két évtized során 2760 gyerek vett búcsút a gyáli alma mátertől. Pályakezdő fiatalok első megmérettetésének stációja volt ez az iskola, mások itt fejezték be a nehéz és mégis gyönyörű tanári pályát. Voltak, akik elmentek diákként és visszajöttek tanárnak. És vannak visz- szajárók, akik csak azért jönnek, hogy beköszönjenek, hogy megmártózzanak az emlékek jótékony vizében. Az emlékkönyvnek nem csak a kerek évforduló adta az aktualitást. Az Ady Endre utcai iskola ebben az évben lépett ki a névtelenségből, közkívánatra a nagy magyar költőóriás, Ady Endre nevét vette fel. (matula) A hollandok szociálisan érzékenyebbek nálunk Gyökeres szemléletváltozásra van szükség Néhány napig holland gyermekvédelmi szakemberek voltak Pest megye vendégei. Több éve érlelődő kapcSó- lat eredményének köszönhető e szakmai látogatás, mely ideje alatt arra is alkalom kínálkozott, hogy a külföldi nevelők, pedagógusok sorra látogassák a térség gyermekotthonait, s kiértékelve az elmúlt években a magyar kollégákkal együtt végzett munkát, tervezzék a jövőt is. A látogatás értékelésére Soős Jánosnét, a po- mázi székhelyű Pest Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatóját kértük. — Mintegy 5-6 éves kapcsolat ez már a megyei és a hollandiai gyermekvédelmis szakemberek között, melynek egyik állomásaképpen most néhány napot hazánkban töltöttek az Overijj- sel megyei de Amhelt Alapítvány és a helyi En- schedéi egyetem munkatársai, illetve képviselői. Ösz- szefoglalva ezt a megyében eltöltött néhány napot, melynek során a vendégekkel végiglátogattuk a területi nevelőotthonokat, sőt ismételten elmentünk Nagymarosra is, ahol a tervek szerint megvalósulna a megyei központi nevelőotthon-együttes. A szakmai program nagyon értékes tapasztalatcserére, sőt a jövőbeni teendők számbavételére is lehetőséget nyújtott. — A hazai gyermekvédelem vitathatatlanul példaértékű ■ múlttal rendelkezik. Ugyanakkor, éppen az elmúlt évtizedek sematizmusa miatt, amolyan megtűrt, de nem túlzottan támogatott területe lett az ifjúságpolitikának. Miben tudnak ilyen körülmények között segíteni, felhasználható ötleteket mondani egy nálunk sokkal fejlettebb, szociálisan jóval érzékenyebb országból jött szakemberek? — Magam is megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy olykor jobban szót tudok érteni egy hollandiai kollégával, mint egyik-másik hazai, gyermekvédelemben dolgozó szakemberrel. Mondom mindezt annak tudatában, hogy valóban nálunk a legtöbb megvalósítható ötletnek személyi, tárgyi, s főként pénzügyi akadályai vannak. Sőt, szinte összehasonlíthatatlan a holland szociális gondoskodás szemlélete, gyakorlata a miénkkel! Mindemellett nagyon sokat tanultunk az elmúlt évek alatt a külföldi szakemberektől, például a gyermekvédelem intézményi, ellátó rendszerének kiépítéséről. Elsősorban azt a gondolkodásmódot lehetne nálunk is meghonosítani, mely azt tűzi ki célul, hogy az eddigieknél jobban szolgálja a gyermekek érdekeit, legyen érzékenyebb az érintett korosztály problémái iránt, s célirányosan készítse elő a fiatalok életkezdését, az intézményi rendszerből való kikerülésüket. — E látogatás egyik apropója volt az is, hogy éppen most járt le a két megye szakemberei között az 1991-ben megkötött együttműködési megállapodás... — Ennek a munkaprogramnak három része volt. Egyik a nevelőszülői hálózat kialakítását segítette oly módon, hogy kétszer egyhetes tanfolyam keretében kaptak továbbképzést a téma szakfelügyelői. A második programpont keretében a megyei nevelőotthonok vezetői látogattak el Hollandiába, ahol intenzív tanfolyamon foglalkoztak az intézményrendszer irányításának problémáival. Ugyanennek a megállapodásnak a keretében két hollandiai főiskolás— előzetes nyelvtanulás után — szakmai gyakorlaton vett részt a vácdukai nevelőotthonban. Az a munkastílus, s nem utolsósorban szemlélet, ahogyan ezek a fiatalok a gondozottakkal foglalkoztak, még a helybélieket is meglepte! Nos, ezt az együttműködési megállapodást értékeltük ki a mostani látogatáson. Egyúttal kölcsönösen kifejeztük azt a szándékunkat is, hogy szeretnénk a továbbiakban is együtt dolgozni az említett témákban. Sőt egy újabb programjavaslattal is a külföldi szakemberek elé álltunk: szeretnénk, ha a jövőbeni megbeszéléseinken, találkozóinkon megvitatnánk, hogyan oldhatnánk meg a legcélravezetőbben a hazai szakemberképzést. — Nem túl korai ez a konkrét munkakapcsolat, nem időszerűtlen szakember- képzésről, a nevelőotthoni intézményrendszer korszerűsítéséről beszélni, amikor a hazai, s ezen belül is a megyei tárgyi, személyi, s anyagi feltételek majdhogynem kritikusak, tarthatatlanok? — Válaszom egyértelműen: nem. Nekünk, nevelőotthoni szakembereknek hosz- szabb távra kell előre tér-, veznünk, mi a jövőnek dolgozunk. Tudatosan, szemléletesen kell előkészíteni — főként amíg a hazai gyermekvédelmi törvény jogi rendezése várat magára — egy lassan, kis lépésekkel megvalósítható korszerű gyermekvédelmi intézményi rendszert. Mindennek alapjaként azonban a gyökeres szemléletváltozás szükséges e téren is hazánkban. M. E.
