Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-13 / 290. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. DECEMBER 13., HÉTFŐ J3 Nyílt levél Mádl Ferenc miniszternek * Tisztelt Miniszter Úr! t Vác város vezető '' óvónői nevében tisz—7 telettel kérjük szíves segítségét. Elnézést, hogy kisemberként önhöz fordulunk városunk óvodájának problémája ügyében, de úgy érezzük, már minden lépéssel megpróbálkoztunk, minden próbálkozásunk kudarcot vallott, s már csak egyedül az ön segítségében bízhatunk. Az önkormányzati törvény, s az új közoktatási törvény is olyan hatalmat adott az ön- kormányzatok kezébe, hogy mondhat akármit a Minisztérium Közoktatási Főosztálya, mondhat akármit az Országos és Helyi Pedagógus Szak- szervezet, a városi óvodák dolgozóinak közössége, a szülők közössége, mégis az történik, amit az önkormányzat akar. Leírtuk panaszunkat a köz- társasági megbízottnak is, de mivel véleményük szerint jogsértés nem történt, ők sem tudnak segíteni. Pedig jogsértést követtek el, mert döntésük előtt a fent említett közösségek véleményét nem kérték ki. Röviden ecsetelnénk gondjainkat, problémáinkat. Városunk óvodái számára igen súlyos döntést hozott a képviselő-testület szeptember 13-i és október 11-én megtartott ülésén. Eldöntötték, hogy a város nyolc óvodájának sz.evez.e- ti önállóságát megszüntetik (ebből három már integrált óvoda) és jogutódként három óvodát alapítanak. Összevonnak négy-öt olyan óvodát, amelyek négy-hat, sőt nyolc csoporttal működnek, s egyenként száz-kétszáztíz gyermeket foglalkoztatnak. A három újonnan alapított óvoda egy- egy városrészben négy-öt egymástól távol eső telephelyen lévő egységeket fog működtetni. Az öt telephelyen lévő negyven óvónő egy nevelőtestületet alkot majd, s a körülbelül huszonnyolc-harminc fős technikai dolgozóval együtt minden hatvannyolc- hetven fős óvodai dolgozói közösség tartozik majd egy vezető óvónő irányítása alá. Mindezt abból p megfontolásból teszik, hogy nyolc vezető óvónő helyett csak háromnak kelljen megadni az 1994. január 1-jétől esedékes magasabb vezetőnek járó pótlékot. A polgármester úr nyilatkozata szerint már háromnegyed éve foglalkoznak a fent említett szervezeti összevonással, és mégis 1993. januárjában három vezetői pályázatot hirdettek meg és augusztus Éjével neveztek ki óvodájuk élére. Mi. a város vezető óvónői egyszerűen nem tudunk belenyugodni ebbe a döntésbe. Mindenhová fordultunk már segítségért, de úgy tűnik, senkinek nincs hatalma arra, hogy a képviselő-testület döntését befolyásolja, s a gyermekek érdekében megváltoztassa azt. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium közbenjárásában volt minden reményünk, de sajnos az ő helytelenítő véleményüket sem vették figyelembe. Kérdezzük tisztelt miniszter urat, megtehetik ezt a város jól működő óvodáival? Hiszen az óvoda az egyetlen olyah nevelési intézmény, ahol gyermekközpontú és családias nevelés folyik, s egy nyugalmas sziget a szülők, gyerekek számára ebben a zaklatott világban. Az önkormányzat véleménye szerint a gyerekeket, szülőket nem éri hátrány ebből az átszervezésből, de aki csak egy kicsit is ismeri az óvodai életet, az óvodai munkát, a jelenleg is meglévő magas csoportlétszámokat, s az óvodavezetők munkáját, az tudja, hogy mennyi feladattal, mennyi szevezőmun- kával jár az óvodai élet irányítása, a pedagógiai munka, a nevelőtestület, a szülők összefogása, és a nap mint nap adódó problémák megoldása. A vezető óvónőkből tagóvoda-vezetők lesznek, s heti huszonöt órát nekik is csoportban kell dolgozniuk. A feladat viszont náluk marad, mert az egy függetlenített vezető óvónő egyszerűen nem tudja átvállalni az óvodában adódó rendszeres vezetői feladatokat. Ez fizikai képtelenség. Ellenőrizni fog, képviseli az óvodákat a különböző fórumokon és reprezentál. Félreértés ne essék, nem a csoportmunkától félünk — hiszen a gyermekekkel való foglalkozás a hivatásunk — csak féltjük az óvodáinkat. Félünk attól, hogy —- ha nem is egyszerre és látványosan — fokozatos visszaépülés történik, s ez az összevonás előbb-utóbb szakmai leépüléshez vezet. Nehezen értük el a jelenlegi megfelelő személyi ellátottságot, s ha most elveszítjük, félő, hogy évtizedekig nem tudjuk visz- szaszerezni. Mi ezt nem akarjuk. Hajlandók lettünk volna ■akár arra is, hogy lemondjunk az új törvény szerinti magasabb vezetői pótlékunkról, csak ne bántsák az óvodáinkat. (Bár tudjuk, hogy a törvény erre nem ad lehetőséget.) Abban sem vagyunk biztosak — bár könnyíteni akarja az önkormányzat a tagóvoda-vezetők dolgát —, hogy szabályos eljárás a törvény által előírt kötelező óraszámok tetszés szerinti csökkentése. Lehetséges-e, hogy a magas beosztású függetlenített vezető óvónőnek ne legyen saját óvodája, s ne legyen kötelező óraszáma se, s hogy a tagóvoda-vezetők kötelező óraszámát a tagóvodai csoportok számának függvényében csoportonként két órával csökkentsék. (Például a nyolccsoportos óvodában 8x2 óra, azaz 16 óra kedvezményt adjanak a harminc órából.) Nem tudjuk elhinni azt sem, hogy az integrálás során keletkezett három óvodai egységhez csak úgy vállalással lehessen vezetőt kijelölni. Aki vállalja, az vezeti. Hogy az új, hatalmas egység vezetésére ráter- mett-e, rendelkezik-e megfelelő vezetői gyakorlattal, tapasztalattal, az ne számítson? (Az egyik vezetést vállaló vezető óvónő például két hónapos vezetői gyakorlat után vette erre a bátorságot.) Véleményünk szerint az önkormányzatnak pályázatot kellett volna kiírni az új vezetői állásokra, mert egy egészen új szervezeti forma, egy egészen új struktúra kezdi meg működését 1994. január 1-jétől. Nagyon félünk, ha ezt az összevonást Vác városában végrehajtják, ez precedensértékű lesz, s más szűkös anyagi helyzetben lévő ön- kormányzatok is követik a példát. Kérjük miniszter urat, ha úgy érzi, igazságos, jó ügyért harcolnak a váci vezető óvónők, legyen a segítségünkre. Az nem lehet, az elképzelhetetlen számunkra, hogy nincs erő, amely az igazság szolgálatába álljon, s amely meg tudná állítani a jól működő óvodai hálózatunk szétzilálását. Fontos politikai alapelveket is megsért, illetve megsérthet az önkormányzat. Tetszése szerint értelmezi például a törvénynek jazt a fontos kitételét, hogy az óvodai nevelés kötelező alapfeladat. Szerintük csak az iskoláskor előtti korosztály részére kötelesek biztosítani az óvodai nevelést, s akár azt is megtehetnék, hogy csak őket fogadják az óvodába, sőt azt is, hogy csak délelőtti foglalkoztatásra vállalnak kötelezettséget, s hogy egy csoporthoz egy óvónőt alkalmaznak. Ha nincs olyan törvényünk, mely az ilyen gondolatoknak korlátot szab, ha nincs aki mindezt megtilthatja, bizony előbb-utóbb ezeket a gondolatokat is tett követi. Kálmán Attila politikai államtitkárnak a közoktatási konferencián elhangzott előadásából olvashatjuk: .......hat óság maga az iskola... á fenntartó... a köztársasági megbízott, de csak abban az esetben avatkozhat be, ha a fenntartó önkormányzat jogszabályt sértett és hatóság szakmai kérdésekben maga a miniszter.” Mivel már senki máshoz — kinek hatósági jogköre van — nem tudunk fordulni, ezért kérjük miniszter úr szíves közbenjárását és segítségét. Szíves válaszát és segítségét nagyon várva tisztelettel: Vác Városi Vezető Óvónők Munkaközössége nevében Kovács Aurélné vezető óvónő HISTÓRIA Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye gazdacímtára 1897-ból (XI.) A földbirtok tulajdonosa A földbirtok összterülete (kát. h.) Eke Igásszekér Szarvasmarha Ló Sertés Juh Valkó Bauer Dávid 160 4 6 7 5 Hishl Simon, m.kir.korona uradalom 505 9 6 35 4 Verseg Dautsch Ignácz és fia Rad- vánszky János báró 2313 92 35 989 43 özv. Fáy Béláné 499 27 9 91 14 — — Majtényi István és Kalló község 392 13 8 40 12 — — Majtényi Károly 687 16 11 103 14 11 — Podmaniczky Géza báró 1759 55 30 116 30 3 600 Podmaniczky Levente báró 547 30 12 59 10 20 — Radvánszky János báró 644 45 11 76 65 39 — Zsámbok Beniczky Ádám 148 1 18 Beniczky Ferenc 1892 55 30 244 56 4 Beniczky Ádám 837 30 12 140 9 — — Váci felső járás Ácsa Prónay Dezső br., br. Prónay Gábor-féle hitbizomány 4541 48 22 105 44 167 3646 Schneller Mór 106 3 5 11 7 — — Battyán M. kir. vallásalapítvány 560 20 20 60 6 Csornád Károlyi Sándor gróf 1069 10-7 70 2 Duka Robitsek József dr. és neje 979 29 16 191 14 31 Dunakeszi Farkas Ödön 711 2 Kund Pál Lajos 223 — — — 2 — — Lazarevics Júlia 122 — — — — — — Magyar lovaregylet 1528 2 ■ 5 4 8 4 — Özv. Mihalik Jánosné 151 — — — — — —— Száraz István B. 139 3 4 13 6 7------ _ F ót Károlyi Sándor gróf, gróf Károlyi-féle hitbizomány 2096 53 36 314 86 144 500 Kiss-Némedi Bartucz Mihály 160 60 5 19 4 7 Rudnay Szilárd 504 18 9 39 4 — 400 Gosztonyi János örökösei 774 14 11 77 11 — 300 Kis-Szent-Miklós Rudnyánszky Kálmán 596 12 8 3 4 Sajó Károly 159 3 3 15 2 1 — A földbirtok tulajdonosa A földbirtok összterülete (kát. h.) Eke Igásszekér Szarvasmarha Ló Sertés Juh Kis-Újfalu Gosztonyi Miklós és Tibor, Iványos Kálmán 1066 16 12 141 9 40 570 Mácsa M. kir. koronauradalom 1346 30 26 231 8 •s Vettstein Antal 276 27 8 56 8 28 — Püspök-Hatvan Váczi r. k. püspökség 4190 30 18 48 21 2008 Spitzer Bemát püspök-hatvani r. k. egyh. 162 4 4 18 4 70 Rákos-Palota Budapesti első gyermekmenhely egyesület 165 13 5 10 9 60 Károlyi Sándor gróf, gróf Károlyi-féle hitbizomány 3082 42 6 131 18 495 Pejacsevich János gróf 121 3 2 24 32 — — Rátót Vigyázó Sándor gróf 1802 18 17 93 19 5 1418 (Folytatjuk) Tizedfizetés Budakeszin A mai Budakeszi község területén a középkorban két falu feküdt: Alkeszi és Félkészt. Templomuk királyi alapítású volt és a veszprémi egyházmegyéhez tartozott. Mindkét Keszi lakói között sok volt a kís- nemes, de a források alapján ügy tűnik, hogy Felkeszi lakói voltak a módosabbak, gyakran házasodtak össze a környező települések birtokos csaiádaival és gazdag budaiaknak is voltak birtokaik, elsősorban szőlő a faluban. Bár a veszprémi egyházmegyéhez tartozott a két Keszi, 1296-ban a veszprémi káptalan előtt a püspök megállapodott János plébánossal, hogy a tizedet az esztergomi kártalannak fogja beszolgáltatni. Nem tudjuk, mi okozta, hogy János plébános javait a két falu népe elvette, mindenesetre egy 1329-ben kiállított oklevélből arról értesülhetünk, hogy XXII. János pápa utasította a fejérvári prépostot, miszerint AI- és Felkeszi ,faluk népeitől vegyék vissza a jogtalanul elfoglalt javakat”ésá plébánost helyezzék ismét tisztébe. 1359-ben újabb bonyodalom támadt a faluban. December 18-án állította ki dirik pécsváradi apát azt az oklevelet, melyben utasítást adót négy egyházi személynek: tudakolják meg Budavára környékén a veszprémi püspök tizedszedési jogkörét, minthogy Ádám, Kezew (Keszi) infe- riorban (Alsó) lévő Szt. György egyház papja azt lefoglalta. Egyszersmind hagyják meg Kezew inferior és superior (Felső) lakosainak, hogy a tizedet a veszprémi püspöknek adják”. Pogány György
