Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-11 / 289. szám
Ü PEST MEGYEI HÍRLAP HITÉLET 1993. DECEMBER 11., SZOMBAT 9 Kozma Imre felhívása Virrasszatok és imádkozzatok! Az egyetemi lánc tagja: A budapesti katolikus bölcsészkar A Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia önállósult részeként létrejött a Pázmány Péter Római Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara. Milyen elgondolás alapján szervezték meg az egyetemet? — kérdeztük Maróth Miklós dékánt. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetőjének, Kozma Imre atyának felhívását május 30-án tette közzé az Új Ember, a katolikus hetilap: „Minden második pénteken, éjjel 11-tői 12-ig imádkozzunk hazánk megújulásáért, és ugyanennek a gondolatnak a jegyében, családunkban, mindennap egy tízedet imádkozzunk el a Szentolvasóból! A felhívás mottója: Vigilate et orate! Virrasszatok és imádkozzatok!” A történelem ura — Mi késztette Önt arra, hogy ilyen komoly imahadjáratra szólítsa híveit? — Két év óta érlel getem magamban a gondolatot, és most jutottam el odáig, hogy meg kell tennem ezt a lépést. Annyi mindent próbáltunk eddig, annyi anyagi ás dologi támogatást nyújtottunk, s látjuk is mindezek ragyogását az emberek életében! Úgy látszik azonban, hogy mindazok a gyakorlati és emberileg nézve hasznos erőfeszítések, amelyeket eddig tettünk és mások is tesznek, nem elégségesek. Nem hozzák azt az eredményt, amit az ember várna tőlük. Ezért jutottam el a gondolatig, hogy mostantól a Magyar Máltai Szeretetszolgálatát sokkal erőteljesebben hangsúlyoznunk kell. Szeretném jobban tudatosítani az emberekben, hogy „ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak" (127. zsoltár). Isten mindig velünk van, de áldását csak az általa kijelölt úton kaphatjuk meg. Most, amikor sokan — gyakran jogosan — társadalmunknak nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi válságáról beszélnek, ránk, hívő emberekre óriási felelősség hárul. Imáinkban kérnünk kell őt, tegye világossá előttünk akaratát, számunkra kiTalán a kora miatt, beszélgetésünk során ismét és ismét a fiatalok között végzett munkájára tért vissza. Arra, hogy jóllehet az elmúlt rendszerben is volt iskolai hitoktatás a faluban, ma már a fiatalok 70 százaléka órarendbe iktatva ismerkedik a vallással, arra, hogy két hitoktatója is van (az egyik a szintén hozzá tartozó nagybörzsönyi egyház- községben), arra, hogy minden osztályban hetente kétszer tart hittant. Amikor Vá- mosmikolára került, bevezette a péntekenkénti ifjúsági ösz- szejöveteleket is. A fiatal plébános jól tudja, hogy csak hittannal, csak beszéddel — beszélgetéssel — nehezen lehet „megfogni” az ifjakat. Éppen ezért énekkart alakított. Az együttes minden hónap első szombatján gitáros szentmiséket tart. Jó alkalom az együtt- létre a számtalan nyári bicikjelölt útját. Mint pap és mint hívő ember vallom, hogy az, ami országunkban történik, nyilvánvalóan nem véletlen. A történelem ura az Isten. Egészen biztos voltam ebben tíz évvel ezelőtt is, meg húsz és harminc évvel ezelőtt is. Ha most visszanézünk, igenis áldanunk kell őt, mert kegyelme által nagyon sok minden megtisztult, világossá vált ezek alatt az évek alatt. Tehát ma az a feladatunk, hogy az emberileg sokszor sötétnek érzett jelenben elsősorban rá figyeljünk és kérdezzük, mi a további terve velünk. Amilyen mértékben megértünk valamit akaratából, olyan mértékben tudlis- és gyalogtúra. Táboroztak már a Mátrában, Bükkben, van már saját felszerelésük is, nemrégiben vásároltak sátrakat. Az egyre magasabb átlag- életkorú Ipoly menti községben azonban nem merülhet ki a plébános tevékenysége az if- jakkal való foglalkozásban. Jól tudja ezt Hartung Ferenc, ezért az idősek megsegítésére is időt áldoz. Ottlétemkor éppen a Máltai Szeretetszolgálat budapesti címét kereste egy idős néni számára. Egy másik rászorulónak a gyógyszereit váltotta ki a Szent Antal-per- sely adományából. — Konkrét segítséget ritkán kémek — mondja —, az emberek általában feltalálják magukat és segít az önkormányzat is a rászorulóknak. Ha azonban mégis hozzám jönnek, semmiképpen nem küldöm el őket üres kézzel. juk jobban koncentrálni energiáinkat. Megváltónk biztos jövőt ígér, amennyiben az ő útján járunk. így a jövőépítés mellett a jelen bajokat bizakodó lélekkel tudjuk elhordozni. A hazánk megújulásáért átvirrasztott és átimádkozott péntek éjszakákon ezen gondolatok jegyében kö- nyörgünk Istenhez. Álmatlanságban — Most már azt is elmondhatjuk, hogy nemcsak családok, hanem közösségek gyülekezetek idősek otthonai csatlakoztak az imádkozókhoz. Harmat Béla evangélikus püspök, az ökumenikus tanács elnöke, megnyitójában többek között elmondta, magyar evangéliumi igazságok, a keresztyén értékek nem tankönyvbe foglalt dogmák vagy az élet materiális, politikai dimenziói fölött lebegő morális ténye-' zők módjára képzelhetők és használhatók, hanem ahogyan Jézus emberré lett, megtestesült... úgy kell bennünk ma megtestesülnie a szeretetnek, megbocsátásnak és békességnek. Vajon mennyire látszik meg egyházi-gyülekezeti és közéleti viszonyainkon, hogy a statisztika szerint hazánk többsége valamelyik egyházhoz tartozik? A mai közéletet elborító gyűlölethullám és hazugságtenger fölveti közéleti felelősségünk kérdéseit... Az egyháznak politizálnia kell, azaz a szó eredeti értelmében foglalkoznia kell a köz dolgaival, de nem szabad pártpolitizálnia. A közgyűlés egyebek mellett elfogadta Bóna Zoltán főrint 150-200 ezer között van azoknak a száma, akik imahadjáratunkba bekapcsolódtak. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat minden csoportjánál összegyűlnek a testvérek a közös fohászkodás idejére, de mások is kapcsolódtak hozzánk: a szerzetes közösségek mellett iskolák, egyházközösségek, falvakból, városokból templomi gyülekezetek. Még kórházak is visszajeleztek, hogy betegeik éjszakai álmatlanságukat, imádságukat ajánlják föl közös célunkra. Van, ahonnan 25-30, van, ahonnan 250-300 ember neve szerepel a hozzánk küldött listán. Mintegy négyszáz falunevet és 15-30 városnevet említhetnénk. A határokon túl is... — A felhívás nem csak a magyarországi hívőkhöz szól... — Valóban. Nagyon szeretném, ha felhívásunk eljutna a határainkon túl élőkhöz is, minden katolikus, protestáns és mis, a Teremtő Istenben hívő magyar testvérünkhöz. Tudom, hogy számukra, a világban szétszóródott magyarok számára sem közömbös, hogy az anyaország, az anyanemzet erkölcseiben, lelkiségében megújul-e vagy sem. Ezért kérem, hogy ezeken a péntek éjszakákon a világ különböző pontjain élő testvéreink csatlakozzanak hozzánk! (December 17-én és 31-én.) Térdeljünk le mindannyian Isten elé, ahogyan azt ősi, magyar énekünk mondja: „Isten, hazánkért térdelünk elődbe, Rút bűneinket jóságoddal född be... ” Isten kegyelme végtelen, s ha hűséggel imádkozunk, hihetünk abban, hogy jóindulata velünk lesz és lesz jövője ennek a népnek. (Magyar Újság — Szülőföldünk című havilap nyomán) titkári jelentését, az elmúlt év tevékenységéről és a következő év terveiről. Megerősítette II. Alexij, Moszkva és egész Oroszország patriarchájának szóló meghívását. Megfigyelő státusban tagjai sorába felvette a Jézus Testvérei Ökumenikus Rendet, a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Nemzeti Szövetségét, a Magyar Népfőiskolái Kollégiumot, valamint az Üdvhadsereg magyarországi szervezetét. Döntött továbbá az ökumenikus tanács csatlakozásáról az Egyház és Társadalom elnevezésű, brüsszeli székhelyű európai ökumenikus szervezethez. Beszámolót hallgatott meg az 1996-os világkiállításra való jelentkezésről, valamint a tábori lelkészi szolgálat szervezésének helyzetéről. A közgyűlés Hecker Frigyes metodista szuporinten- dens, az ökumenikus tanács alelnöke, záróimádságával fejeződött be. B. Z. — A gondolat nem új, csak a megvalósítás lehetősége tolódott el a ’89-es fordulat utáni időszakra. Többen — közöttük magam is — úgy láttuk, hogy kevés az egyetemi férőhely nálunk. Hiszen a lakosság lélekszámúhoz viszonyítva hazánkban, Romániában és Albániában a legkevesebb az egyetemi hallgató, sok arra alkalmas és érdemes fiatal nem jut be az egyetemekre. Ezért hoztuk létre a mi egyetemünket. — Hol és milyen elvek alapján működnek? — A Ménesi úton abban az épületben, amit a vincés nővérek két esztendeje kaptak visz- sza az államtól, jószerivel csak albérletben vagyunk az elmúlt évi indulás óta. Tehát ez ideiglenes helyünk, a további évfolyamokat már Piliscsa- bán szeretnénk indítani, ahol egy katonai laktanyát teszünk alkalmassá egyetemi oktatás céljára. Amikor létrehoztuk ezt az egyetemet, úgy gondoltuk, valami újra volna szükség a felsőoktatásban, ami még nincs a kínálatban. Már ezer tagja van — De hiszen van már bölcsészkarunk, állami és egyházi is. — Ez igaz, mégsem zátja ki a mi elgondolásunkat. Mi kezdettől fogva egy nagy egyetemi láncba tartozunk, ez a katolikus egyetemek lánca, melynek ez idő szerint már ezer tagja van. A csatlakozás nem csupán jelképes, hiszen ez egyszersmind a világ élvonalába jutásunkat is garantálja. — Gondolom, a láncolatba való tartozás nem csupán elhatározás kérdése, bizonyos feltételeknek is meg kell felelni. — A pápai enciklika határozza meg számunkra, miként kell működnünk, ez ad egységes irányt és útmutatást. Természetesen katolikus egyházi intézményként működve vannak bizonyos „szabályok”, igények, melyeket be kell tartanunk. A már említett enciklika meglehetősen liberális olyan értelemben, hogy nem írja elő kötelezően például a tanárok és hallgatók vallási, felekezeti hovatartozását, csak annyit mond ki, hogy a tanárok többsége lehetőleg katolikus legyen, és a többiek is ebben a szellemiségben tanítsanak. Mi tanítunk többek között filozófiát, egyháztörténetet és minden olyan tudományt, ami egy mai, művelt értelmiségi számára nélkülözhetetlen. Ezen túl erkölcsiség- ben, modorban, öltözködésben megkövetelünk bizonyos színvonalat. Nagy követelmények — Kik kerülhettek be erre az egyetemre? — Jelenleg 450 hallgatónk van. A felvételi nálunk beszélgetés formájában történt, nem sokat számítottak a hozott pontok, a kitűnő bizonyítvány sem. Ennek következtében bizony bekerültek máshonnan „kiszuperálf’, fel nem vett fiatalok is. Akiben valami kis szikrát láttunk, felvettük, tekintet nélkül arra, hogy milyen vallású, és honnan jött. Nálunk a követelmények meglehetősen nagyok,, aki nem bírja ezt az iramot, úgyis kihullik, lemarad és önmaga is belátja, hogy nem érdemes tovább kísérletezni. De meg kell hogy mondjam, voltak kellemes meglepetéseink is e rövid időszakban. — Ki finanszírozza az egyetemet? — Az államtól Csak a kötelező „fejkvótát” kapjuk. A hallgatók tandíjat fizetnek, kapunk anyagi támogatást a püspöki kartól, az esztergomi egyházmegyétől — mert oda tartozunk —, ezen túl külföldi alapítványtól és magánszemélyektől. Az egyetemünk rektora, aki katolikus pap, például nem veszi fel a fizetését, hanem öt diák tandíját fedezi belőle. Támogat bennünket a katolikus ifjúsági mozgalom is, a kelenföldi plébános úr tíz diákunknak fizeti ki a tandíját, és több tehetős katolikus hívő is segít. Ezzel együtt rendkívül szűkös az anyagi helyzetünk, könyvtárat szeretnénk, diákjainkat utaztatnánk -— főként tudományos ülésekre, konferenciákra, a nyelvtanításhoz is sok minden kell, a rezsink is igen magas. Szóval szűkösen vagyunk, és a többségében vidéki diákoknak nem könnyű a helyzetük. Bár két kollégiumunk rendelkezésükre áll, többüknek munkát kell vállalni szabadidejükben, amit én szívem szerint nem támogatok, csak végszükség esetén. Valódi tudás — Önök itt bölcsész-tanári diplomát adnak, államilag elismert dokumentumot az öt év sikeres elvégzése után. Vajon hol fognak elhelyezkedni majd ezek a diplomások, hova kell ennyi bölcsész? — Hallgatóink kivétel nélkül kétszakosak. Általában magyar—történelem vagy magyar és valamilyen idegennyelv szakon tanulnak. Tanított nyelv nálunk az angol, német, olasz, latin. De van lehetőség másra is, többek között görög, arab, héber nyelv tanulására. Igyekszünk kiváló tanárokat megnyerni az oktatásra, és hitem szerint az itt megszerzett diploma mögött valódi tudás lesz. Márpedig a jól felkészült értelmiségiekre minden bizonnyal szükség lesz mindig, ha nem is a tanári katedrán, az élet, a tudományos világ, a médiumok területén, és az egyházi intézmények szaporodásával azokban is helyük lesz a néhány év múlva végző bölcsészeknek. Leopold Györgyi- Igen. Felméréseink szeGustav Dóré: Jézus kiűzi a kufárokat a templomból Patonai Adrienne Vámosmikolai római katolikusok A beszéd nem elég Hartung Ferenc vámosmikolai plébános — ahogy fogalmazott, amikor otthonában fölkerestem — „kései hivatásként” kapta az elhívást a papi szolgálatra: már 22 éves volt, amikor elkezdte a tanulmányait az esztergomi egyházmegyei szemináriumban. Amikor végzett, a Nógrád megyei Varsányba egy évre helyezték káplánnak, majd azután került az említett Ipoly menti községbe, ahol már három éve szolgál. Ülésezett az ökumenikus tanács Meghívták az orosz pátriárkát A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa december 7-én a Budapesti Evangélikus Gimnázium dísztermében tartotta évi rendes közgyűlését.