Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-11 / 289. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZÁNK 1993. DECEMBER 11., SZOMBAT 5 Az örökös segédmunkás Oklevelet nyert a borversenyen Kitartóan dagasztom Biator- bágy sarát. Szemerkél az eső, fúj a szél, már alig várom, hogy eljussak Kecskés László okleveles borász portájáig. Nagy nehezen meg is találom, a kapu nyitva, mégis hiába csöngetek, nem jelentkezik senki. Kétségbeesetten toporgok, s újra és újra csengetek. Semmi. Már éppen indulni készülök, amikor az egyik szomszédasz- szony azt javasolja, menjek hátra, a gazdasági udvarba, ott megtalálom, akit keresek, így is volt. Ott serénykedett az állatok körül Kecskés László, feleségével együtt. A svájci ösztöndíj A beszélgetés során kiderült, hogy Kecskés László édesapja mint községi bíró harminchat holdon gazdálkodott a háború előtt. Fiát taníttatni kívánta, így aztán a gimnázium elvégzése után az állatorvosi egyetemre jelentkezett a gyerek. Oda azonban — mint osztályidegent nem vették fel. Kisgazdapárti kapcsolatai révén — Nagy Ferenc miniszterelnök fiával voltak évekig padtársak — eljutott Kovács Bélához, az akkori közművelődésügyi miniszterhez. Neki panaszolta el sikertelen próbálkozását, s ő azt mondta: sebaj, itt van egy svájci ösztöndíj, ha akarsz, kimehetsz. Mire azonban Svájcba érkezett, Kovács Bélát letartóztatták és az ottani nagykövet arról tájékoztatta, hogy ezek után nem tudják számára folyósítani az ösztöndíjat. A szerencse azonban itt sem hagyta el, sikerült egy svájci parasztnál munkát találnia. Végül is 1949-ben hazajött, amikor is már a határnál rendőri felügyelet alá került, mert azt feltételezték róla, hogy kémként tevékenykedett külföldön. Ez az „árnyék” az egész életét végigkísérte, ő lett az örökös segédmunkás. Az apja földjét, állatállományát, munkaeszközeit elvették, tehát otthon sem tudott dolgozni. Itthon „karperec”várta Majd elérkezett 1956, a forradalom melynek eseményeiben tevékenyen részt vett. Bián a forradalmi bizottság főtitkára lett. 1957 márciusában — éppen az eljegyzése napján — letartóztatták, pontosan azok vádjai alapján, akiket az előző cselekményeik miatt nemzetőrökkel őriztettek, arra gondolva, nehogy az önbíráskodás céltáblái legyenek. Mert úgy tartották, hogy a döntés a bíróság dolgaEgyéves raboskodás után hazatért. Néhány hét múlva azonban újból kopogtak az ablakon. Rendőrök jöttek és bekísérték a kapitányságra, ahonnan hamarosan Tökölre szállították mindenféle indokolás nélkül. Hosszú ideig még csak ki sem hallgatták. Teljesen véletlenül hozzájutottak egy újsághoz, amiből megtudták, hogy Hruscsov érkezik Budapestre. Ebből aztán megsejtették, hogy ők mint „megbízhatatlan elemek”, miért is kerültek fogságba. Több mint egy hónap után engedték ki. Akkor gyorsan összeházasodtak menyasszonyával, mondván: nem lehet tudni, mikor viszik be újfent. Erre azonban — szerencsére — többé nem került sor. Jöttek a gyerekek: egy fiú, egy lány. Az apjuk árnyéka azonban rájuk is rávetődött. A fiú egyetemi felvételi kérelmét háromszor is elutasították homályos indokok alapján. Végül is a békéscsabai tanárképző főiskolára felvették, amit aztán el is végzett. Nem ivóit könnyű Kecskés Lászlónak munkát találni sem, mert múltja miatt mindenünnen kidobták. Végül a TÜKER-nél lett segédmunkás. Igen nehéz fizikai munkát végzett, naponta tíz va- gonnyi fát kellett feldarabolniuk hármuknak. Három évig dolgozott itt. Ezután a Törökbálint határában lévő, kazánszelepeket gyártó vállalathoz került, szintén segédmunkásnak, de amikor kitudódott 56-os múltja, onnan is hamarosan kirakták. Később a bicskei sertéstelep vezetője lett. Majd megalakult Bián az EKISZ, ahol raktárosként alkalmazták. Innen ment aztán nyugdíjba mint segédmunkás. Most a sajátján gazdálkodik Most visszakapott a kárpótlás folytán négy és fél hektár földet, s ezen gazdálkodik. Szőlőt nevel, s nem is akárhogy, ezt bizonyítja a legutóbbi borverseny oklevele. Egy holdon kukoricát vetett és még maga sem tudja, hogyan sikerült, de hetven mázsát takaríthatott be a földjéről, ami országos szinten is jó eredménynek számít. Most abban reménykednek, hogy ezentúl meg tudnak majd élni abból, amit a visszaszerzett földeken termelni tudnak. Árpási Mária Kutyamaffia Szigetszentmiklóson avagy hová tűnnek a fajkutyák? Síró Attiláné, aki Szigetszentmiklóson lakik, első hallásra szokványos, de egyben rendkívüli esetet jelentett be minap lapunknál. November 9-én a nyitva felejtett kapun megszökött kutyája — fajtatiszta spániel. Mint később kiderült, ezen a napon egy tacskó is eltűnt a környéken. A helyi lapban feladott hirdetésekre jelentkezett egy hölgy, aki véletlenül szemtanúja volt, amint a sintérek kutyákat gyűjtöttek be. Az üzlet előtt ugyanis, melyben dolgozik ugyanis CHL-063 rendszámú nyitott sárga Wartburggal érkezett sintérek igyekeztek befogni egy tacskót és egy spánielt. Az autóban már volt egy fajkutya. Az állatbarát hölgy próbált érdeklődni az állatok további sorsáról. Kiderült, hogy a sintérek az állatokat leviszik a dunavarsá- nyi kutyatelepre. Teszik ezt annak ellenére, hogy a spániel nyakörvén fel volt tüntetve a kutya neve és gazdája pontos címe. A hölgy telefonhívása után a gazdák előtt felcsillant a reménysugár. Rohantak a dunavarsányi kutyatelepre, ám azt zárva találták. Sikerült azonban megtudniuk a teleptulajdonos nevét és telefonszámát. Ferenczy János, aki Nagykovácsiban lakik, beismerte, hogy ő a tulajdonosa a már említett sárga Wartburgnak. Ám ő tagadta, hogy S2entmiklóson kutyákat gyűjtött volna. A két kutyás gazdi ezek után is folytatta a nyomozást, de az ügy egyre bonyolódott. A kósza hírek szerint a dunavarsányi telepről még egy ember se kapta visz- sza élva a kutyáját. Kétségbeesésükben a gazdik a Fehér Kereszt Állatvédő Ligához fordultak segítségért. Mint kiderült, itt Ferenczy Jánost hírből már jól ismerték. A remélt segítség viszont elmaradt, a kutyák a mai napig sem kerültek meg. Miben is rejlik a dunavarsányi telep és tulajdonosának rejtélye? Erről érdeklődtünk a bejelentés nyomán Friwaldszky Mártától, a Fehér Kereszt Állatvédő Liga elnökétől. — Nap-nap után, már több éven keresztül érkeznek hozzánk bejelentések rejtélyes körülmények között eltűnt kutyákról. A nyomok leggyakrabban a Bogáncs nevű kft- hez vezetnek, de onnan már nem követhetőek. Ferenczy János, a vállalat vezetője a kutyákkal, vagy esetleg tetemükkel elszámolni egyetlen egy esetben sem tudott. Sőt, maga a dunavarsányi telep sem felel meg az előírt normáknak. A telepen három ketrec van, melyben húsz-húsz kutya ösz- szezsúfolva tépi-maija egymást. Mi levéllel fordultunk az Állategészségügyi Hivatalhoz a Ferenczynek kiadott engedély visszavonása érdekében. A válaszban az állt, 'hogy a telepet igenis fel kell számolni, és minden önkor-^ mányzatot fel fognak szólítani e céggel való kapcsolatok megszüntetésére. Sajnos ez mindmáig nem történt meg. A hivatal szerint a továbbiakban az ügy dr. Zsíros Mihály, a dunavarsányi hatósági jogkörrel megbízott állatorvos jogkörébe tartozik. De mint látjuk, mondotta Friwaldszky Márta, a telep továbbra is működik. A kutyákat begyűjtik és eltüntetik. Sajnos konkrét és kézenfekvő bizonyítékok hiányában mi sem tudtunk ed- ’ dig lépni. Ugyanis nem voltak tanúink. Most, úgy tűnik, mégis sikerül végre a rendőrségnek átadni az ügyet. A fent említett esett mellett még egyről értesültünk, amikor Ferenczy altatópisztolyt használt, melyre ugyancsak nincs szabályos engedélye. Emellett nagyobb adag altatószert használt, ami a kutya elpusztulását okozta. De a tetemet ez esetben sem tudta felmutatni. Sőt, az Illatos úti állategészségügyi telepen, ahová az egész megyéből szállítják az állattetemeket, Ferenczy- nek már egy éve a színét sem látták. A történetekből csak feltételezni tudjuk, hogy kikkel állhat kapcsolatban. Elképzelésünk, hogy egy igazi kutyamaffiával állunk szemben, melyben biztosan sokan érdekeltek. Friwaldszky Márta még egy fontos dolgot említett meg: az önkormányzatok feladata elérni, hogy a településeken ne legyenek kóbor kutyák. Erre nagy összegeket fordítanak, melyek általában a sintérek zsebében kötnek ki. Ahelyett, hogy normák szerinti kutyamenhelyeket állítanának fel. Mert így, mint a fent említett esetek is bizonyítják, felháborító dolgoknak lehetünk szemtanúi. (Ljubka) A nagy Marlon Brando — Na, hogy s mint? — állít meg a forgalmas főtéren egy féifi, akit ugyan elég nagy gyakorisággal látok a városban, de nem emlékszem rá, hogy valamikor is bemutattak volna. — Um-iim mondom. — Hogy szolgál az egészsége? — kérdi az ismeretlen. — Üm-üm — válaszolom kurtán, mert az igazság az, hogy szerepet cseréltünk. Már jó ideje nem az egészségem szolgál engem, hanem én neki, de ezt most nincs kedvem kifejteni, különösen egy ismeretlennek. — Én makkegészséges vagyok — döngeti meg a mellét. — Az remek dolog — válaszolom lelkesedést színlelve. — Ebben a kutya hidegben sincs semmi bajom. Sálat, sapkát, soha nem hordtam. — Hát én bizony mindig. Aki a fejével keresi a kenyerét, az vigyázzon rá. — Az én erőm a lábamban van. Ismer engem, vagy tévednék? — Hát... — teszek egy gyermeteg kísérletet, hogy a félreértést tisztázzam, de leint. — Ne is magyarázza, mindenki ismer engem. A gyerekek az apjuktól hallanak rólam. Maga meg zsugálni is látott engem. Vagy tévedek? Szólnék, de nem hagy. — Emlékszik még, a Fradi ellen milyen bombát szúrtam a vinklibe? A középpályáról indultam, végigbalettoz- tam a gyepen, a tizenhatosnál csináltam egy piruettet, spicceltem, mint a nagy Marlon Brando és... — Az soha nem balettezett — szúrom közbe. ‘ — Az nem számít — int le —, szóval spicceltem és ... de pont magának magyarázom én ezt? Azzal a dugóval vittem be a csapatot. Egy hétig, mit egy hétig, két hétig csak pezsgőt láttam. Nem léphettem ki úgy az utcára, hogy valaki a szurkolók közül meg ne támadott volna egy pezsgővel. Ha jól emlékszem, akkortájt a maga vendége is voltam. Vagy tévedek? — Nem emlékszem rá, hogy találkoztunk volna — enged végre szólni. — Annál jobb, akkor most könnyíthet a lelkén. Szúrjon le egy húszast egy szájvízre, kell az ebben a kutya hidegben. S míg a zsebemben kotorászok, még kérdi: — Az a Marlon Brando, az mit csinált, ha nem balettozott? A válasz viszont már nem érdekli. Csinál egy piruettet és eltűnik a húszasommal a tömegben. Paizs Tibor Az év lakóháza Pályázatot hirdettek Százhalombattán JSSt A százhalombattai sBbi képviselő-testület pá- rB lyázatot hirdetett nemrégiben a város lakóháza díj elnyerésére. Az alapvető cél az, hogy a településen létesült lakóépületek építészeti színvonalát javítsák. A kiírók abban is reménykednek, hogy javul az építtetők, tervezők és kivitelezők közötti kapcsolat. A pályázat nyilvános, amelyen minden olyan személy részt vehet, aki az épület megvalósításában tervezőként, építtetőként vagy kivitelezőként közreműködik. A pályázatot minden év április 30-áig kell a százhalombattai polgármesteri hivatal főépítéséhez eljuttatni. A bírálóbizottságot a kommunális településrendezési és fejlesztési bizottság által felkért tagok alkotják. A bíráló- bizottság egyszerű többségi szavazással dönt. Az elbírálás szempontjai a következők: a lakóház telepítése, környezetbe illesztése; az alaprajz és a térbeli belső elrendezés megoldása; a ház építészeti megformálása, tömeg- és homlokzatképzése; a szerkezet kialakítása és a kivitelezés. A bírálóbizottság a beérkezett pályaműveket két hónapon belül minősíti, majd a pályadíjak elosztásáról is dönt. A rendelkezésre álló összeg kétszázezer forint. (á. m.) Gödöllő a végállomás Expóbörze A közeli napokban, Gödöllőn befejeződik a Világkiállítási Programiroda vidéki rendezvénysorozata. Az elmúlt hónapok alatt az önkormányzatok, vállalkozók és intézmények expóbörzéken mutatták be a világkiállítással kapcsolatos ütleteiket, javaslataikat. Legfontosabb célunk az volt, hogy összegyűjtsük a vidék elképzeléseit — bár az expó központja a főváros lesz, a kapcsolódó vidéki rendezvények legalább olyan fontosak, mint a budapestiek. Többek között ezt hangsúlyozta a 9. expóbörze tegnapi székesfehérvári megnyitóján Feledy Balázs, a Világ- kiállítási Programiroda kulturális igazgatója.
