Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-10 / 288. szám
í PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1993. DECEMBER 10., PÉNTEK 9 A magyar közigazgatásban megtörtént a rendszerváltás Beszélgetés Inczédy Jánossal, a megyei közgyűlés elnökével Szerkesztőségünkbe látogatott a napokban Inczédy Janos, a Pest Megyei Közgyűlés elnöke, akivel Vödrös Attila főszerkesztő, Bánó Attila és Deregán Gábor főszerkesztő-helyettesek beszélgettek. — Aki figyelemmel kíséri a megyeháza életét, mindent elmondhat, csak azt nem, hogy szürke, egyhangú, eseménytelen lenne. Érvényesek ezek a jelzők a közgyűlésekre is. Újabban például a megyei önkormányzat jövő évi költségvetése körül dúlnak a viharok. Ön előbb a hivatal által készített koncepciót nem volt hajlandó aláírni, mondván: az nem koncepció, majd távollétében a képviselők az alelnö- köt megbízták azzal, hogy mégiscsak terjessze elő vitára azt a valamit. Ilyen körülmények között lesz egyáltalán költségvetése jövőre Pest megyének? — Lesz, egészen biztos. Nagyon nehezen fog megszületni, az is biztos, de nem elsősorban emiatt az előjáték miatt. Rendkívül nehéz gazdasági feltételek között indulunk ugyanis a jövő esztendőnek, nehezebb feltételek között, mint tavaly vagy tavaly előtt. — Azért az a bizonyos előjáték néhány szót még megérdemelne... — Kérem. Az aláírásra elém letett koncepcióval több gondom támadt. Először is az, amit már említettem, hogy az nem koncepció volt. Azután hiányoztak mellőle bizottsági vélemények is, méghozzá az olyan fontos szakmai testületeké, mint a gazdasági vagy a pénzügyi ellenőrző bizottságé. Ilyen „gazdagok” vagyunk? — Miért nem fogadta el koncepciónak a kissé testes iratcsomót? — Számomra egy koncepció világosan körvonalazza az adott gazdasági-pénzügyi helyzetet, a megoldandó feladatokat és azokat a lehetséges utakat, módokat, amelyek révén a feladatok megoldhatók. Mindezek ismeretében véleményt mondanak a bizottságok, és dönt a közgyűlés. Ezzel szemben a mi dokumentumunk felsorolta az igényeket, a működtetési kötelezettségeket, a másik oldalon a várható pénzbevételeket. Ez nagyjából egyensúlyban van, felújításra, fejlesztésre azonban egy forint sem marad, tehát az elnök forduljon az önkormányzati szövetségekhez, pártokhoz, kormányunkhoz, mindenhová... Nohát, ez az, ami a számomra elfogadhatatlan. Hasonlóképpen vélekedett erről az alelnökasszony, a népjóléti bizottság, a nemzetiségi és társadalompolitikai bizottság; a gazdasági bizottság nem is tárgyalta, a pénzügyi ellenőrző bizottságnak pedig komoly szakmai kifogásai voltak. — Bocsásson meg, ők ebbéli véleményüket nem mondták el a legutóbbi közgyűlésen. Miért? — Én csak találgatni tudnék, s ezt hadd ne tegyem. — Feltűnt, ugyancsak a legutóbbi megyei közgyűlésen, hogy a mindenki számára oly értékes időből jó másfél óra meddő vitákkal telt el, anélkül, hogy érdemi kérdések szóba kerültek volna. Mi erről a véleménye elnök úrnak? Ilyen „gazdagok” vagyunk? — Magam körülbelül egy-másfél éve érzékelem, hogy egyes képviselők a közgyűlések elején nem szorosan a napirendhez kapcsolódó felszólalásokkal, jól hangzó és céltudatos kérdésekkel, kiselőadásokkal múlatják az időt, s befolyásolják egyfajta irányba a hangulatot. A szavak éle gyakran a közgyűlés ellen irányul. Nekem nem ez a gondom, hiszen amikor három éve elvállaltam ezt a megtisztelő feladatot, számoltam azzal, hogy sokszínű a közgyűlés, s támadásoknak is ki leszek téve. A gondom az, hogy e napirendek előtti, aligha véletlen csatározások elrabolják az időt a valóban érdemi kérdések alapos, mélyreható megvitatásától, s ez nem válik a megye javára. Egy idő után kezdenek elszállingózni a teremből a képviselők, s jobb esetben vita nélkül szavaznak meg egy-egy előterjesztést, ami ugyancsak nem örvendetes. — Milyen szándékok húzódhatnak meg e jelenség mögött? — Hogy érthetőbb legyen a napirend előtti viták jellege és hangneme, egy példával érzékeltetném. Kifogásolták például, hogy az elnök hogy mer tárgyalni a gyógyszertári központ ügyében, ugyanis a rádió azt mondja, hogy az elnök megállapodott a minisztériummal és az Állami Vagyonügynökséggel! Mondom erre: de kérem, nincs semmilyen megállapodás! Nem hisz- szük el, meg kell. vizsgálni, mi igaz ebből! Szakmai okok, politikai indítékok lennének a háttérben? Egy bizonyos: az önkormányzatokra vonatkozó jogszabályokban bőséggel lehet találni olyan hiányosságokat, ellentmondásokat, amelyek lehetővé teszik az efféle működési zavarokat. — Közismert, hogy Inczédy János különös érdeklődéssel figyeli és tanulmányozza a megye, sőt az ország határain túl is az ön- kormányzatok tevékenységét. Mit tapasztalt a szomszédos megyékben például? — Pest megyét nagyon nehéz összehasonlítani más megyékkel, annyira sajátos helyet foglal el az ország térképén. Ezt még megtetézte az önkormányzati választáInczédy János: A koncepcióval több gondom is akadt Vimola Károly felvétele sokkor azzal, hogy a megyei önkormányzat élére elnököt nem a volt tanácsi adminisztrációból választott. Ráadásul magam a Kereszténydemokrata Néppárt tagja vagyok, s mint kívülről jött ember, talán kissé nai- vul, de komolyan veszem a demokráciát, az eredeti értelme szerint gondolom. Ebből gyakran konfliktusok adódnak. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a Pest Megyei Önkormányzat és a közgyűlés lényegében nem különbözik bármely más megye hasonló szervezetétől. Mindegyik működteti önmagát, fenntart és működtet bizonyos egészség- ügyi, oktatási és más intézményeket, bizonyos pénzekkel pályázatok útján támogat helyi önkormányzati fejlesztéseket. Ezek a funkciók azonban annyira hasonlatosak egymáshoz, hogy a megyei önkormányzatot az egyik megyéből nyugodtan át lehetne helyezni a másikba és nemigen lehetne észrevenni a különbségeket. A megyei önkormányzatok nem gazdái igazán a megyének, s a lakosság ezt pontosan érzi is. Jellemző például, hogy bár a Pest Megyei Hírlap rendszeresen ad közre megyeházi híreket, tudósít a közgyűlésekről, bizottsági ülésekről, levél, észrevétel, kérdés az állampolgároktól hozzánk nem érkezik. Nem érdekli, mert nem érinti őket, hogy mi történik a megyeházán. Lehetne rang a képviselőség — Se előnyük, se hátrányuk Pest megye lakóinak és a települések önkormányzatainak abból, hogy van egy megyei önkormányzat? — Előnyök származnak ebből, csak kérdés, hogy azokat mennyiben tekintik szervesen a megyei önkormányzathoz kapcsolódónak. Kisebb településeken előfordul, hogy a legnagyobb munkaadó a megyei önkormányzat, mert az ottani intézményekben 80-100 ember is dolgozik. Csakhogy ettől a „megye” még nem kap különös tartalmat a szemükben, esetleges, hogy éppen a megye a munkaadó, lehetne bárki más is. Az idén például körülbelül százmillió forintot osztottunk ki a különböző pályázatokra a megyei településeknek, szervezeteknek. Igen ám, de sokfelé ment ez a pénz, jól is jött mindenhol, de végül is ez csak egy volt az elég szépszámú „központi” és egyéb pályázati, alapítványi támogatásokból, aligha volt alkalmas arra, hogy a megye .jelentőségét” érzékeltesse. Ezt, a törvényből fakadó helyzetet úgy foglalhatnám össze röviden, hogy a megyei önkormányzatnak nincs hatása a saját területén. Ebből következik, hogy megyei közgyűlési képviselőnek lenni sem olyan rang, mint amilyen lehetne, vagy amilyen volt a régebbi múltban. — Milyen hátrányuk származna a helyi önkormányzatoknak abból, ha a megyei önkormányzat egyik napról a másikra hirtelen megszűnne? — Hát... biztos, hogy azt a mintegy félszáz intézményt, amit mi most fenntartunk, valakinek el kellene látnia. — Ennyi? — Körülbelül. A tanácsi rendszer felbomlásakor a feladatok és a hatáskörök túlnyomó többsége a helyi ön- kormányzatokhoz került, s a maradék, mondjam úgy, ami senkinek sem kellett, az maradt a megyei önkormányzatoknál. Bizonyos, nagyobb területeket kiszolgáló intézmények működtetése, és a „koordináció”, az „összehangolás”... Lehetőségem van felkeresni a helyi önkormányzatokat, lehetőségem van beszélni velük például az MO-ás autópálya nyomvonaláról, azután önállóan döntenek arról, hogy kell nekik az- autópálya, a nyomvonala azonban lehetőleg a szomszéd község határában legyen. Mondhat a megyei ön- kormányzat elnöke, vagy éppen a 96 tagú megyei közgyűlés amit akar. Mielőtt azonban szavaimból bárki is kizárólag csak a gondokat, a bírálatot, az elégedetlenséget hallaná ki, szeretném hangsúlyozni azt, amit az elmondottak egyértelműen bizonyítanak: az életnek arról a területéről beszélünk, ahol igenis megtörtént a rendszerváltás. Ez pedig óriási eredmény. Megszűnt a felülről vezérelt tanácsi rendszer, létrejött az alulról építkező önkormányzati rendszer, s hogy ennek sok hibája is van, az egy ilyen hatalmas váltásnál teljesen természetes. A közigazgatási rendszerváltást a volt szocialista országok közül egyedül mi valósítottuk meg. Nem csak a rendszer a hibás — A jelek szerint a képzeletbeli inga viszont mintha a másik véglet felé lendült volna ki... — Kétségtelen. A szigorúan központosított rendszer ellentéte például, hogy egy néhány száz lakosú településnek is saját építési előadója van, akinek még a környezetvédelmi koncepciót is ki kellene dolgoznia. Elmarasztalni a mai gondokért aligha lehet valakit, hiszen ahány ország, annyi megoldás létezik. Ha lenne, lett volna egy mindenhol alkalmazható modell, csak át kellett volna venni, de ilyen nincs. Az a bizonyos inga pedig, előbb- utóbb, törvényszerűen egyre kisebb mértékben fog kilengeni. Húsz, harminc év múlva biztos, hogy közelíteni fogunk a magyar sajátosságoknak megfelelő legjobb megoldáshoz, jelenleg azonban az első három esztendő végén vagyunk. Persze, hiba lenne a Pest Megyei Önkormányzat, a közgyűlés működési zavarait kizárólag a rendszer hiányosságaival magyarázni, önvizsgálatot tarthatna az ember is, aki él vagy éppen nem él kellően az adott lehetőségekkel. Hányszor hallom például közgyűlési szünetekben: nem tudok szavazni, dönteni, mert nincs elég ismeretem, információm. De kérem, azért van a képviselő úr vagy asszony, s azért van ott, hogy szerezze be az információt és felelősen döntsön! — Az önkormányzati, illetve a hatásköri törvények majdani módosítását előkészítő minisztériumi szakemberek megkérdezték az elnök úr véleményét, kérték a tapasztalatait? — Ezt így túlzás lenne állítani, de mondom én mindenütt kérdezés nélkül is. Azonkívül közreműködöm a KDNP önkormányzati bizottságának a munkájában is. — Miként vélekedik például a megyerendszer jövőjéről? — Nem csak történelmi hagyományaink szólnak mellette, a közigazgatás középszintje, a területi önkormányzatok mindenütt megtalálhatók a fejlett nyugati országokban is. Csakhogy azokban nem felülről szabják meg a feladatokat, s adják hozzá a pénzt, hanem maguk a polgárok, a települések szövetkeznek egy-egy erejüket, hatáskörüket meghaladó feladatra és az így kialakuló közös szervezetet ők működtetik és szigorúan ellenőrzik. Nálunk az állampolgárok nem érzik, hogy az ő pénzükből élnek a közigazgatási szervezetek, intézmények, köztük például a megyei önkormányzat is, s ezért különösképpen nem is érdekli őket a gazdálkodásuk sem. Nálunk a rossz járdáért a kormányt szokás szidni, mert az adók jó részét valahol „fenn” gyűjtik össze és osztják vissza. Szívesen idézem Németország példáját, ahol a középszintű önkormányzatokat a települések tartják fenn, amiből következik, hogy a területi önkormányzat költségvetését a települések árgus szemekkel figyelik. S ha pénzzavarba kerülnek, az ottani megyék nem a kormányt ostromolják levelekkel, hanem a településekhez fordulnak. Ahol azután nagyon is lényegbevágó és kényes kérdéseket tesznek fel. Belenyúlni az üres zsebbe — Úgy véljük, ezek a gondolatok kitűnő alkalmat kínálnak arra, hogy visszatérjünk beszélgetésünk kiinduló pontjához, s egy kényes kérdés is elhangozzék. Említette: a Pest Megyei Önkormányzat jövőre minden korábbinál nehezebb gazdasági év elé néz. Miért? — A válasz sajnos köny- nyen megérthető. A megyei önkormányzat különböző forrásokból gyakorlatilag ugyanannyi pénzhez jut, mint az idén. Az élet azonban jelentősen megdrágult, azonkívül pedig végre kell hajtani a közalkalmazotti törvényben előírt béremeléseket is. Ez azt jelenti, hogy a megyei intézmények dolgozóinak a bérét a törvénynek megfelelően jelentősen fel kell emelni. Itt több száz millióforintról van szó. A közalkalmazotti törvény terhei miatt a községek, városok várhatóan mintegy húsz intézményt át kívánnak adni megyei önkormányzati kezelésbe, s ezeket a megyei önkormányzat köteles átvenni. Tehát: pénz, pénz, pénz! Homokba dugnánk a fejünket, ha azt hinnénk, mint azt az a bizonyos költségvetési „koncepció” sugallja, hogy majd az „állam”, a kormány belenyúl a meglehetősen üres zsebébe. — Mi akkor a megoldás? — A megyei intézmények és maga a hivatal is az idén nagyobb zökkenők nélkül működött. Körül kell néznünk tehát, nagyon alaposan, a házunk táján. De a megyei képviselő-testületben kilencvenhat ember ül, akik közül hetven, hetvenöt rendszeresen részt is vesz az üléseken. Össze kell dugnunk a fejünk, pártállástól függetlenül, s keresni a megoldási lehetőségeket. — Befejezésül: mi igaz a hírből, hogy Vác körzetében a KDNP színeiben Inczédy János az országgyűlési képviselőségért indul? — A hír igaz, szeretném képviselőként is elnyerni az állampolgárok bizalmát.
