Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-09 / 287. szám

1 PEST MEGYE1 HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. DECEMBER 9., CSÜTÖRTÖK 3 Lezsák—Busek találkozó Budapest nem eshet el Parlamenti napló Vita a mezőgazdaságról Erhard Busek, az Osztrák Néppárt (ÖVP) elnöke teg­nap délután felkereste Lezsák Sándort, az MDF ügyvezető elnökét. Az osztrák politikus, aki egyben Ausztria alkancel- lárja, hazai kormányzati ta­pasztalatai alapján elismerő­en szólt az MDF és az általa vezetett kormány három és fél éves tevékenységéről, s úgy vélte: az 1994-es magyar- országi választások kihatnak egész Kelet-Európára. Az ÖVP elnöke a megbeszélésen maga és pártja nevében kife­jezésre juttatta szimpátiáját és erkölcsi támogatását a kor­mányzópárt iránt — hangsú­lyozta Herényi Károly, az MDF szóvivője. (Folytatás a 1. oldalról) A közép- és hosszú távú, hivatalos együttműködését szabályozó egyezmény négyéves előkészítés után, a részt vevő országok okta­tási, kutatási és kormányza­ti intézményeinek teljes egyetértésével valósult meg. A program a költsé­ges pénzáramlás elkerülésé­re, devizamentes csereala­pon működik — mondta Er­hard Busek oktatási minisz­ter, Ausztria alkancellárja. Az ösztöndíj időtartamát a résztvevők kölcsönösen ha­tározzák meg. Az érkező hallgatók oktatási és megél­hetési költségeit a fogadó országok fedezik. A továb­bi együttműködés kezdete­it jelentő csereprogramot a közép-európai szellem meg­újhodásának mérföldköve­ként értékelte az alkancel- lár, amely véget vethet az olyan problémáknak, mint például az „agyelszívás” A „hátrányos helyzetű”, avagy „elmaradott” térség elnevezés alapvetően nem szociológiai, hanem köz- gazdasági fogalom, mely­nek meghatározásához pon­tos adatok, mutatószámok állnak a szakemberek ren­delkezésére — tudtuk meg egy tegnapi sajtótájékozta­tón, melyet a Népjóléti Mi­nisztérium politikai állam­titkára, Pusztai Erzsébet- szervezett az újságírók ré­szére. Lapunk munkatársá­nak kérdésére a fentieken túl azt is elmondta a szak­ember, hogy jelenleg több száz hazai település tekint­hető hátrányos helyzetű­nek, illetve tartozik hanyat­ló térségbe. A felzárkóztatásukra a szakemberek által zömé­ben angol és amerikai mód­szerek alapján összeállított programot a minap tárgyal­ta a humánpolitikai kabi­net, mely továbbgondolás végett tárcaközi egyeztetés­re javasolta azt. A hivata­A rendkívül szívélyes han­gú megbeszélés során Lezsák Sándor méltatta a két ország napjainkig ható közös törté­nelmi kötelékét, s kiemelke­dő eseményként szólt a vas­függöny együttes lebontásá­ról. Az MDF ügyvezető elnö­ke a szóvivő tájékoztatása szerint ismertette pártja és a koalíció választási esélyeit. Lezsák Sándor úgy fogalma­zott: az MDF-nek biztos sza­vazóbázisa van, és azoknak a szavazatára számít, akik még nem döntötték el, kire adják voksukat. Hozzátette: a vá­lasztási kampány során a koa­líció tagjai arra fognak töre­kedni, hogy ne csábítsák el egymás szavazóit. vagy az egyoldalú csere- kapcsolatok. Az alkancel- lár egyben kifejezte remé­nyét, hogy a nyitott egyez­ményhez hamarosan csatla­kozik a megfigyelőként részt vevő Csehország, va­lamint más érdeklődő or­szágok is. Ugyanezt a reményt fe­jezte ki Mádl Ferenc okta­tási és művelődési minisz­ter, aki hangsúlyozta: a tu­domány belső igényének ki­elégítésén túl az egyez­mény egymás értékeinek kölcsönös elismeréséhez is elvezethet. A politikai meg­osztottság időszakában ily módon a kultúra még ered­ményesebben folytathatja a .nemzetek közötti közvetítő szerepet. Az újjáélesztett kapcsolatok eredményekép­pen együttműködő közép­európai térség egyben a na­gyobb Európa részeként fej­lesztheti kapcsolatait. (veszelszky) los út végső állomása a kor­mányülés lesz — tájékoz­tatta az újságírókat Pusztai Erzsébet, s elképzelhető, hogy ez a hátrányos, illet­ve hanyatló térségek felzár­kóztatását a lehető legcél­irányosabban elősegítő kon­cepció akár kormányprog­rammá is válhat. Az említett elképzelés, mely lassan már hazánk több régiójában is gyakor­lattá válik, elsőként azt tűz­te ki céljául, hogy az elma­radott térségek felzárkózta­tását csakis, a társadalmi, kulturális, gazdasági és po­litikai hátrányok együttes leküzdésével lehet megvaló­sítani. Hasonlóan fontos­nak tartják a szakemberek hangoztatni azt is, hogy egy ilyen elképzelést nem lehet például a fővárosból irányítani: azt csakis az adott problémákkal küzdő térségben élők tudják vég­rehajtani, a gyakorlatba át­ültetni. Ugyancsak igaz, hogy egy ilyen sokoldalú Az Országgyűlés tegnap Szabó János földművelésügyi minisz­ter expozéjával kezdte meg az agrárágazattal foglalkozó egész napos vitanapját. A miniszter történelminek ne­vezte a mezőgazdaság átalakulá­sát ás hangsúlyozta, hogy az ágazat nehéz helyzetéért nem a kormányt, hanem az elmúlt 40 év elhibázott gazdaságpolitiká­ját terheli a felelősség. Elmond­ta: a kormányzat ágazati politi­kája az európai integrációt és az Európai Unióhoz történő csatla­kozásunk előkészítését segítet­te. Hároméves működése alatt a Parlament megteremtette a tulaj­donváltás, az átalakulás és a kár­pótlás jogi és közgazdasági fel­tételeit. Ennek eredményeként olyan kárpótlási törvényt alkot­tak, amely képes enyhíteni az ál­lampolgároknak a rendszerválto­zást megelőző időszakban el­szenvedett sérelmeit, és végre­hajtásának eredményeként az or­szág lakosságának egyötöde jut­hat termőföldtulajdonhoz. A kormányzat szerint sikeresen ha­lad az ágazat privatizációja, amelybe a termelők és a szövet­kezetek is bekapcsolódtak. A ke­leti piacok elvesztése ugyan sú­lyos hátrányt jelentett az ágazat­nak, ennek ellensúlyozására azonban számos — az EK-, az EFTA- és a visegrádi országok­kal kötött — kereskedelmi meg­állapodás született. A parlament megalkotta a hazai termelők vé­delmét szolgáló és tevékenysé­gét koordiánló agrárrendtartási törvényt is. Bár az ágazat egé­sze pénzhiánnyal küzd, a költ­ségvetés rendelkezésére álló korlátozott pénzforrásokból je­lentős nagyságú támogatáshoz jut jövőre a mezőgazdaság. A tárca vezetőjének beszámo­lóját követően a parlamenti kép­viselőcsoportok vezérszónokai foglalták össze véleményüket, 15-15 percben. Az indulatoktól program csak akkor lehet sikeres, ha mozgósítani tud­ja a térségben (régiókban) élő valamennyi anyagi és szellemi erőforrást. Mind­ezeken túl a helyi kezdemé­nyezéseket folyamatosan egyeztetni kell az egész or­szágra érvényes nemzetgaz­dasági, össztársadalmi igé­nyekkel, fejlődési elképze­lésekkel. Egyelőre csak a kezdeti lépések történtek meg e program gyakorlattá válása érdekében. Érdekes az, hogy az ország bizonyos köztudottan hátrányos tér­ségei még csak nem is je­lezték igényeiket nem utol­sósorban a pályázatok út­ján elnyerhető anyagi forrá­sok iránti érdeklődésüket. — E program egyik fő ér­deme — zárta a tájékozta­tást Pusztai Erzsébet —, hogy felhívja a kis települé­seken élők figyelmét arra, tanuljanak meg jobban élni a meglévő lehetőségeikkel. M. É. és érzelmektől sem mentes, néha derültséget keltő felszólalá­sokban a kormánypárti és az el­lenzéki képviselők véleménye eltért az ágazat válságának meg­ítéléséről, és arról, hogy a kiala­kult helyzetért vajon kit terhel a felelősség. A koalíciós pártok szónokai az elmúlt 40 év öröksé­gének tulajdonították a jelenlegi problémákat, és hangsúlyozták, az ágazatnak ugyan nagyobb tá­mogatásra lenne szüksége, ez azonban nem terhelheti a jövő évi költségvetést. Bogárdi Zol­tán, az MDF vezérszónoka sze­rint az elmúlt három évben elkö­vetett hibákat csak a jövő bírál­hatja el. A képviselő szerint nem a magyar mezőgazdaság, hanem az egész világ agrárága­zata van válságban. Hangsúlyoz­ta: csak a realista agrárpolitiká-* nak van jövője, még ha az egyes választók elvesztésével járna is. A felszólaló ellenzéki képvi­selők többsége felrótta a kor­mánynak, hogy számos fontos jogszabályt csak késve vagy még egyáltalán nem nyújtott be. Többségük lassúnak és elhibá- zottnak tartotta a kárpótlást is, amelynek eredményeként más­fél-két millió elaprózott törpebir­tok jön létre. Felhívták a figyel­met arra, hogy a törvény végre­hajtásakor elkövetett visszaélé­sek újabb állampolgári sérelme­ket eredményezhetnek. Kifogá­solták azt is, hogy a kormányzat a mai napig nem dolgozta ki ag­rárpolitikáját. Torgyán József (FKGP) úgy vélte, hogy van­nak, akik szándékosan tönkre akaiják tenni a mezőgazdasá­got, és az ágazat jelenlegi csőd­helyzete azért alakulhatott ki, mert a parlament nem a kisgaz­dák agrárprogramját fogadta el. Több képviselő szóvá tette azt is, hogy az Országgyűlés mező- gazdasági bizottságát csak a T. Ház működésének második évé­Für Lajos tegnap Szolnokon a Magyar Honvédség Bercsényi László felderítő zászlóaljnál tett látogatást. A honvédelmi minisztert elkísérte Lőrincz Kál­mán vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka. A program annak a látogatássoro­zatnak volt része, amelynek so­rán a honvédelmi miniszter hi­vatásos és sorkatonákkal talál­kozik, hogy személyes tapaszta­latokat szerezzen élet- és mun­kakörülményeikről. Für Lajos a felderítő zászló­alj hivatásos tisztjeivel és tiszt- helyetteseivel tartott fórumon örömmel üdvözölte a honvédel­mi törvény Országgyűlés által történt szentesítését. Hangsú­lyozta: ezzel a jogszabállyal egy európai normát megütő tör­vény született, s mint a szava­zás bizonyítja, valamennyi párt egyetértésével. A honvédelmi törvényhez szorosan kapcsoló­dik majd a katonák jogállásáról szóló törvény, amely szabályoz­za a hivatásosok életviszonyait, kiszámíthatóvá teszi a szolgála­tot és a katonai pályát. A mi­niszter reményét fejezte ki, ben alakították meg, amiben Szabó Lukács (MIÉP) szándé­kosságot vélt felfedezni. A Fi­desz és a függetlenek képviselő­je sajnálatosnak tartotta, hogy a vitanapra nem kerülhetett sor a jövő évi költségvetés tárgyalása előtt, így jövőre nem növelhető jelentősen a mezőgazdaság tá­mogatottsága. A hozzászóló képviselők egy része hiányolta a szakmai vitát és az érdemi javaslatokat Hoz­zájuk csatlakozott Szabó Iván pénzügyminiszter, aki elmond­ta: hasznosabb lett volna, ha a képviselők nem a nyugat-euró­pai országok mezőgazdaságai­val példálóztak volna, hanem in­kább a jövőre vonatkozó konk­rét javaslataikat fogalmazzák meg. Elmondta: jövőre jelentő­sen nő az ágazatnak szánt szub­venciók nagysága, a cél azon­ban nem lehet az, hogy a ma­gyar termékek részt vegyenek a nyugat-európai országok támo­gatottsági versenyében. Kifogá­solta, hogy a szövetkezetek át­alakulásukkor nem használták ki a lehetőséget, és értékesítési helyett továbbra is termelői típu­sú szövetkezetekként működnek. Szabó Tamás, a privatizáció­ért felelős tárca nélküli minisz­ter cálfolta azokat az állításo­kat, amelyek szerint az orszá­got kiárusítanák a külföldi be- fdktetőknek. Elmondta: az első tapasztalatok alapján a külföldi tőke részvétele a privatizáció­ban a termelők számára is ked­vező. A vitanapot Szabó János ösz- szefoglalója zárta. A miniszter sikeresnek tartotta az ülést, és jelezte, hogy megfontolják az elhangzott ellenzéki kritikákat, alapvető kérdésekben azonban nem engedhetnek elképzelésük­ből. Véleménye szerint az el­múlt három évben a kormány­zat helyes úton járt, és ezért ezen is kíván továbbmenni. hogy a törvénytervezet még ja­nuárban a kormány elé kerül, és várhatóan a mostam parla­ment el is fogadja. Ezt követő­en a felderítő zászlóalj jelené­vel és jövőjével kapcsolatos kérdések kerültek szóba. Kide­rült, hogy ez az alakulat „ro­mantikájánál fogva” vonzza a fiatalokat, nyolc-tízszeres a túl­jelentkezés a zászlóaljhoz, ahol a kiképzési programban az ejtő­ernyőzés és önvédelmi küzdő­sportok is szerepelnek. A látogatás után szervezett sajtóbeszélgetésen Für Lajos el­mondta: a Magyar Honvédség gyors és látványos fejlesztésé­hez az ország ismert pénzügyi helyzetében túlzott remények nem fűzhetők. A haditechnika leromlott állapotának oka, hogy az 1980-as évek eleje óta komoly haditechikai beszerzés nem történt. Aggasztó, hogy a fiatal tisztek és általában a tiszt- helyettesek igen rossz anyagi körülmények között élnek, ezért a hivatásos katonai pálya elvárásaihoz képest méltatlanul alacsony fizetéseken hamaro­san javítani kell. A svéd példa Tanulságos esetet mesélt el a legutóbbi Pest Me­gyei Hírlap-fórum egyik vendége Szentendrén. Svédországban járt, s az egyik nap megdöbbenve tapasztalta, hogy az ut­cán olyan embereket bán­talmaztak tettlegesen, akikről messziről lerítt, nem szőke svédek, azaz abban az országban ide­genek. Nézte az esti televí­zió-híradót és várta erről a szörnyűségről a beszá­molót, ami elmaradt, ho­lott a „demonstráció” tö­megesnek volt mondható. Másnap nem írtak róla az újságok, a rádió sem mondta be, s éppen ezért ismerősei körében érdek­lődni kezdett, vajon mi­ért hallgatnak a csúnya ügyről. A válasz egyszerű volt, akik végighallgat­ták, valamennyien úgy vé­lekedtek, nincs értelme hamar kiadni az ilyen jel­legű, Svédországot eset­leg elmarasztaló híreket, hiszen előbb ki kell deríte­ni, azok, akik a fekete hajú embereket ütlegel­ték, egyáltalán svédek vol­tak-e? Kár lenne Svédor­szágot rossz hírbe kever­ni nem svédek miatt. Az eset roppant tanulságos a mai Magyarországon. Itt ugyanis nap mint nap elő­fordul, hogy itt élő ma­gyarok vagy akik magu­kat magyarnak mondják, holmi piszlicsáré ügyek­kel is hajlamosak az úgy­nevezett világ közvélemé­nye elé rohanni. Itt ké­rem egy televíziós főszer­kesztő, aki mindnyájunk szeme láttára, füle halla­tára hazudik, az holmi nemzetközi szervezetek­hez fordul, s tán azt sem átallja kijelenteni, hogy őt üldözik, mert hazugsá­ga miatt állásából me­nesztették. Svédország­ban egy ilyet minden bi­zonnyal lehetetlenné ten­nének, ám itt Magyaror­szágon ezek a világszerte panaszkodók úgy próbál­ják magukat föltüntetni, mint bátor ellenzékiek, holott, semmiféle civil ku­rázsira nincs szükség ah­hoz, hogy ma Magyaror­szágon valaki szemtelen, pimasz legyen. Egyszerű­en arról van szó, amit a népi bölcsesség így fogal­mazott meg: „A hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát” Svédországban ezt a té­telt az újságírók már a bölcsőben megtanulták, miért is egy-egy ügy tála­lása elölt jói megnézik, miről is van szó. Mi egy kicsit elmaradtunk, s ép­pen ezért most elsősor­ban azt kell nézni, kiről is van szó? És aki egyszer hazudott attól ajánlatos megvonni a szólás jogát hiszen biztos: megint ha­zudni fog, sőt van még egy népi bölcsesség, mely szerint „Aki hazudik, az lop is”. (Vödrös) Egyetemi csereprogram Hátrányos helyzetű települések Lehetőség a felzárkózásra Für Lajos Szolnokon Szemle a zászlóaljnál

Next

/
Thumbnails
Contents