Pest Megyei Hírlap, 1993. december (37. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-08 / 286. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. DECEMBER 8., SZERDA 5 Mecénás — munkaruhában A halál oka: tarkótáji és haslövés Biztonságra nevelés az iskolában Régi mondás, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, de a gyakorlatban bizony nem könnyű ennek érvényt szerezni. Nehéz meghúzni a határvonalat, hogy hol kezdődik és végződik a szülői ház, illetve az iskola felelőssége. Nyilvánvaló azonban, hogy vannak olyan nevelési feladatok, amiket mindkét helyen komolyan kell venni. Idén indult el a Pest megyei iskolákban egy olyan program, melynek lényege, hogy a feladatra felkészített rendőrök biztonsági témákról tartanak havonta egyszer osztályfőnöki órát az általános iskolákban. A tematika természetesen a gyermekek életkorához igazodik. Az elsősök olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint például: Mit csinálsz, ha egy ismeretlen bácsi cukorkával kínál és elhív autókázni? A felsősök számára már az alkohol- és a drogfogyasztás, illetve az erre vonatkozó csábító ajánlatok visszautasítása szerepel a tananyagban. A szigetszentmiklósi rendőrkapitányságon megismerkedtem Szűcs Gabriella zászlóssal, aki két szigethalmi általános iskolában neveli az elsősöket biztonságos magatartásra, és Kunzer László kereskedővel, akinek az alapítványából ezt finanszírozzák. A szemléltető oktatáshoz ugyanis szükség van füzetekre, színes ceruzákra, kifestőkönyvekre, matricákra, egyebekre. így várható csak el, hogy öröm és változatosság legyen a nebulóknak a tanóra. Ami az anyagiakat illeti, a kellékek hétszáz forintba kerülnek, ami helyenként gondot okozhatott volna. S hogy nem így történt, az a Közbiztonsági Alapítványnak köszönhető, melyet Kunzer László hívott életre. Tréningruhában, kötényben érkezett a helyi kapitányságra a kereskedő, aki éppen a nagybani zöldségpiacra igyekezett. Az áruszállítás, a pakolás nem könnyű dolog. Öltözéke is elárulta, hogy kemény munkával keresi a pénzt, amiből nem sajnál a közbiztonságra áldozni. S hogy miért? — Tavaly határoztam el, hogy alapítványt kell létesíteni —- mondta, — és akkor letettem az asztalra ötvenezer forintot. Azóta már sokan csatlakoztak hozzám, úgyhogy összejött négyszázezer forint. Ebből jut az iskolások biztonságra nevelésére, és másra is. Megalakítottuk a polgárőrséget. Az eredmény lemérhető azon, hogy harminc százalékkal kevesebb azóta a bűncselekmény. A boltosok nagyobb biztonságban érezhetik a portékájukat, megéri a befektetést. S hogyan kapcsolódik mindez az iskolásokhoz? Kunzer Lászlónak már felnőtt gyermekei vannak, de azért nem mindegy neki, milyen útravalót kap az új generáció. Nemcsak a leendő unokák miatt, hanem mint tréfásan mondta: a szigethalmi nebulók lesznek idővel az ő vásárlói. Fontos, hogy egészséges, józanéletű felnőttek váljanak belőlük. (ga. j.) Környezetbarát fakéregbrikett Táborfalvai vállalkozás Keresztül-kasul a megyében Két keréken mindenüvé A Budapest—Fót—Őrbottyán—Vác közötti útszakaszon gyakran lehet kerékpároscsapatokkal találkozni. Az autósforgalom errefelé is elég sűrű, van mit beszívni a kipufogócsövek gázfelhőiból. Nem is veszélytelen a kerekezés. Ezen a gondon próbálnak segíteni a kerékpározás budapesti és fóti hívei, akik a két helység közti távolságot ke- rékpárúttal szeretnék összekötni. A szabónak rongyos a nadrágja, a suszternak lyukas a csizmája, tartja a közmondás. Ezt a tatárszentgyörgyi tapasztalataim alapján azzal egészíteném ki, aki másnak gyárt fűtőanyagot, hideg a saját szobája. Poós István és Jászfiné Poós Borbála fűtetlen csarnokban -dolgoznak, igaz ekkora hodályt lehetetlenség kifűteni ebben a hidegben. No de, aki dolgozik az nem fázik, véli a testvérpár, akik ez év márciusában alapították meg a két személyes Fa-Brikett Kft.-t. A tevékenységük lényege: mezőgazdasági mellék- termékekből és erdőtéri hulladékból brikettet gyártanak. Jelenleg három ilyen profilú cég van az országban, a tatárszentgyörgyi a negyedik. Egyelőre csak kísérleti jelleggel öt ezer tonnát préseltek le az értékes fűtőanyagból. Az alapanyagot a környező erdőkből kitermelt fa kérge adja, ami eleddig a vágterek mellett rothadt el, s mint olyan, melegágya volt a káros gombáknak, fára, növényzetre veszélyes kórokozóknál Ezt a kérget egy norvég csigaprésen hasáb alakúvá préselik, az így nyert brikett fűtőértéke 4100 kilókalória, alig kevesebb, mint a szénporból préselt hagyományos briketté. Csakhogy a kéregbrikett tüzeléstechnikai szempontból tiszta, kevés a füstje, vagyis környezetbarát. A hamuképződés mindössze öt százalék, s így a háziasszonyoknak sem okoz különösebb gondot a tűztér tisztításával járó piszok. Az ára felől érdeklődve megtudtam, 650 forint egy mázsa. — A dorogi brikett 730, a tatai 800 forint. Szerintünk annyival drágább, mint amennyivel nagyobb a kalóriaértékük. Viszont a szénbrikettért be kell menni Örkényre, Dabasra vagy Táborfal vára. Attól függően, hogy hol van szén pillanatnyilag. Egy egész nap elmegy az utazásra, szállításra, míg ezt helyben megkaphatja a lakosság — sorolja Poós István a kéregbrikett előnyét. — Azok is visszatérő kuncsaftjaink, akik eddig, egészségi okok miatt csak fával fűtöttek. Mert ez hosz- szú ideig megtartja a parazsát, nem lobban ki olyan hamar, mint a fa. — Mennyi időre biztosít alapanyagot a környező erdő, s mennyi az a mennyiség, amit egy préssel évenként le tudnak gyártani? — Mi nemcsak a fakéreg feldolgozásán gondolkodunk — bár abból is van bőven. — Terveink közt szerepel a szőlővenyige hasznosítása. Már folynak a tárgyalások ilyen irányban. A környéken is sok a magán és szövetkezeti szőlőgazdaság, s a tavaszi metszések során keletkezett faágakat is fel lehet használni. Jelenlegi kapacitásunkkal évi 15 ezer tonna brikettet tudunk előállítani. Ez nyilván több, mint a tatárszentgyörgyi igény. A könnyebb szállítás 'érdekében dobozolva szeretnénk forgalmazni ötven és százkilós csomagolásban. Tiszta, nem igényel speciális szállítást. Mindezen túl nekünk azokra is gondolnunk kell, akik anyagi gondok miatt nem tudnak egyszerre nagyobb mennyiséget vásárolni. Például nyugdíjasok. — Itt kutya hideg van. Remélem otthon fűtenek? — kérdem tréfásan búcsúzáskor. — Hát persze! — mondja Jászfiné. Fűtünk, s természetesen kéregbrikettel. (matula) Érdekeltnek tekinti magát ebben a fóti önkormányzat is, amely 600 ezer forint támogatást helyezett kilátásba, a tervek elkészítéséhez. Szervezkedik és tárgyal, azaz mostani divatos szóval mondva, lobbyzik az ügy sikere érdekében a Foton lakó Sípos János, a Magyar Kerékpáros Szövetség főtitkára, a Bp. Vasas volt kerékpárosa, ötvenkétszeres válogatott, hatszoros magyar bajnok, akivel a tervekről beszélgettünk. — A Fővárosi Biciklibarátok Köre lenne a budapesti partner, hivatali részről pedig a Fővárosi Önkormányzat közlekedési főosztálya. A Városligetből kiindulva, a régi, grófi út néven ismert vonalon szeretnénk, ha megközelítené ez a betonsáv Dunakeszit és Fótot, később pedig tovább lehetne építeni Mogyoród, aztán Erdőkertes felé. Szerintem, ez három év alatt megvalósítható elképzelés — közölte az ügy iránt odaadóan munkálkodó sportvezető, akitől azt is megkérdeztük: — Honnét szereznének pénzt az építkezésre? — Valamit tehetek az által is, hogy kikérik a véleményemet azokon az egyeztető tárgyalásokon, ahol a különböző kerékpáros-szövetségek és az OTSH képviselői is ott vannak. A másik lehetőségnek a megjelenő pályázati kiírások látszanak, amire jelentkeznünk kell. Jól megfogalmazott indokkal, érvekkel alátámasztott beadványokat kell szerkeszteni. — Ezt teszik majd a Budapest—Szob útvonalon tervezett kerékpárutat közösen építő, Duna menti települések önkormányzatai is. Mivel a kerékpározás egyszerre sport, idegenforgalmat segítő, egészséget védő és konzerváló foglalatosság, mind több helyen kérik erre a célra az útalap törvényben meghatározott részét. Kérdés, hogy halad például a Dunántúlon épülő, nemzetközi kerékpárút építése? — A mosoni kerékpárosok a dunakiliti víztározónál kiépült széles útra járnak edzeni. Győr-Sopron megyében összhangot kellene teremteni a különböző elképzelések között. Az biztos, hogy a fő közlekedési utakról nem szabad nagyon messze kanyarintani a vonalakat! mert szükség van az ott már viszonylag kialakult szolgáltatásokra. A jobb parti szakaszon még csak alig jutottak valamire. A helyi önkormányzatok itt nem tudtak még úgy összefogni, mint a Dunakanyar bal partján levők. Pedig ezt kellene tenni a túloldalon is. K. T. I. Eldördült-e a sortűz Cegléden? Minap a Pesti Hírlap (HL-jegyzékek alapján) aks és a Hét is foglalkozott az 1956-os sortüzekkel. wVfi Kiderült az összeállításokból, hogy Cegléden is eldördültek a fegyverek. Mi tagadás, a helybéliek igencsak meghökkentek. Ugyanis az eddigi visz- szaemlékezések merőiben mást bizonyítottak, belőlük táplálkozva az a hiedelem kapaszkodott erős gyökerekkel a köztudatban, hogy a városban nem követtek el gyalázatot. „A 45. tüzérezred Cegléden október 25-én találta magát először szembe tüntető tömeggel. A feloszlatásra Kocsis Sándor százados Árvái Sándor főhadnagyot vezényelte ki negyven fővel. Az emlékmű megrongálását a hatalmas tömeg miatt csak vérontás árán tudták volna megakadályozni, és Cziránku Sándor százados parancsára a kirendelt negyven fő bevonult.” (HL 31. jegyzék 1957/1. 106. cs.) Még a csillag is maradt Veres László (a nemzetőrség egykori parancsnoka): — Semmiféle fegyveres, sőt, fegyver nélküli konfliktus nem volt a városban. A békés szándékú fiatalok és idősebbek együtt tüntettek. Igaz, megkísérelték elbontani az orosz emlékművet. Ám azt az erős építményt pár óra alatt, az ottani technikával nem lehetett ledönteni. A csillagot sem tudták leszedni. Méghogy a katonák fegyverrel fordultak a tömeg ellen...? Nyugodt légkörben éltük a forradalom napjait. Aztán november 4-én az orosz hadsereg bevonult. S véget ért az én nemzetőrségi ténykedésem is. Fésűs Ferenc (a tüzérezred volt hadnagya): — Én kint tartózkodtam a laktanyában, amikor a különítményt kivezényelték. Talán három teherautóval érkeztek a katonák a Szabadság térre, ahol felállították őket. Ki tudja* hogy a parancsnok akart-e tűzparancsot adni. De az biztos, hogy ott nem dördült el sortűz — még a levegőbe sem lőttek. A katonák úgy tértek vissza a laktanyába, hogy a lelkes diákok levették a sapkájukról a vörös csillagot és kokárdát tűztek a helyére. Egyébként másnap a rendőrségnél sem volt lövöldözés. Márcsak azért sem, mert a rendőrök világgá mentek, szinte teljesen üresen maradt az épület. „Október 26-án piaci nap volt. Késő délután sokan gyülekeztek össze, és mintegy ötszáz főt számláló tömeg a rendőrséghez vonult. Szűcs és Nagy főhadnagy tömegoszlatásra kaptak parancsot. Az egységek levegőbe lőtt sor- tűzzel feloszlatták a tömeget. Ez történt a ceglédi pártbizottság épülete előtt is.” (HL 31. jegyzék 1957/ 1. 106. cs.) Tüzelóállásban Petrányi Ferenc helybéli történész nem tud sortűzről. Azt nem zárja ki, hogy esetleg riasztólövést adhak le. De az eddigi kutatásai ezt is cáfolják. Mi is történt akkor? A rendőrség épületének első emeletén volt az ÁVH- csoport, amelynek parancsnoka, Lóránd főhadnagy — amikor 26-án, pénteken a tömeg járta a várost — kiadta a parancsot: mindenki foglalja el a tüzelőhelyet, mert bele kell lőni a seregletbe! A bűnügyi alosztály vezetője — aki éppen helyettesítette a megbízott rendőrkapitányt — azt mondta: Vegye tudomásul, itt senki nem fog lőni, egyet se! Mert én nem adom ki a tűzparancsot. Miután az ávósok meglátták a közeledő gyülekezetét, átugráltak a kerítésen és elmenekültek. Az egyik belebújt a kukába. A tömeg bejutott az épületbe. Meg akarták nézni, hogy valóban üresek-e a cellák. Meggyőződhettek erről. Mivel egyetlen fogoly sem volt bent, az emberek elmentek. November 4-én az oroszok megszállták a várost és elrendelték a kijárási tilalmat. Ennek ellenére Békééi János István, a rendőrség polgári alakalmazottja (az akkori elnevezés szerint másod- osztályú segédtiszt) elment a barátjához kártyázni. Másnap reggel a szelíd természetű férfi hazafelé tartott. Az egyik, Budapest irányába haladó orosz teherautóról egy katona — a korabeli szemtanú ezt vallotta — rálőtt egy sorozatot. Az anyakönyvben ez szerepelt: „Békési János István, született: 1912-ben Battonyán; meghalt 1956. november 5-én. A halál oka: tarkótáji és haslövés.” A Átírt történelem? Dr. Nagy Agnes, Cegléd vezető ügyésze kérdésünkre azt válaszolta, nincs tudomása arról, hogy a városban 1956-ban sortűz.-dördült volna el. Az ügyészség ajtaja bárki előtt nyitva áll(t). De eddig egyetlen bejelentés nem érkezett — magánszemélytől és hivatalos szervtől — miszerint tényfeltáróvagy bármiféle vizsgálatot kezdeményeznek 1956-os sortűz, illetve azzal összefüggésben keletkezett sérülés kapcsán. Nos, az egykori résztvevők most sem mondtak mást, mint a korábbi években. Visszaemlékezésüket a helybéli történész és az ügyészség vezetője is megerősítette. De akkor vajon miféle érdek fűződhet a ceglédi történelem átírásához? Netán a HL-jegyzékek pontatlanok...? Fehér Ferenc
