Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-23 / 273. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. NOVEMBER 23., KEDD Clinton Kennedyről John F. Kennedy volt amerikai elnök meggyilkolása 30. évfordulójának előestéjén Bili Clinton röviden megemlékezett a tragikusan elhunyt elnökről és annak testvéréről, Robert Kennedyről. Az amerikai elnök vasárnap egy Los Angeles-i katolikus templomhoz tartozó épületben szólt Kennedyről az amerikai bűnözési hulBécsben a A volt Jugoszlávia vallási közösségei . az eddiginél nagyobb hatást gyakorolhatnának hívőikre az emberiesség és a békeszándék érdekében — fejtette ki Thomas Klestil osztrák szövetségi elnök tegnap Pavle szerb-ortodox pátriárkának. A vallási vezető, aki a bécsi Szent Slava szerb-ortodox egyházközösség fennállásának 100. évfordulója alkalmából látogatott az osztrák fővárosba, osztrák püspökök, magasrangú vallási vezetők és a Pro Oriente- alapítvány vezetőinek társaságában kereste fel az államfőt a Hofburgban. Pavle pátriárka a három vallási közösség bénultságát a jugoszláviai kommunizmus ötvenéves uralmára vezeti Iámról szóló beszédében. Ebben Clinton hangsúlyozta, hogy hétfőn az amerikai nemzet egyetlen katolikus elnökének emlékét idézik fel. Az amerikai elnök, amióta a Fehér Házban tartózkodik, többször is beszélt John F. Kennedyről, akit példaképének és ihletőjének tart — írta at AFP. pátriárka vissza. A szellemi űr nyomán az ortodoxok, a katolikusok és a muzulmánok egyaránt csak nehezen találnak vissza Istenhez — fejtette ki Klestil államfőnek. Beszélt arról is, hogy hazájában még csak nem is sejtette senki a népcsoportok közötti gyűlölet ilyen fokát, ami a katasztrófát kiváltotta és minden békerendezést megakadályoz. Pavle pátriárka szerint a folytatódó tragédia egyik gyökere a háború értékelésének teljes egyoldalúsága — vagyis, hogy mindenki csak a saját szerencsétlenségét látja, a másikét már nem. Azonos mércét kell találni valamennyiök — horvá- tok, szerbek, muzulmánok — szenvedésére és áldozatára — szögezte le. November húszadika van, szombat délután, a havas Bethlen utca fölött szürke fellegek, s én a 168 órát hallgatom, a • huszonhárom éve mesterien szerkesztett műsort. Csak az elejét, mert mindjárt a hírek után tollat kellett ragadjak. Nem, ezúttal nem Mester Ákossal kívánok pástra lépni, hiszen ő kiszámítható, azt adja, ami lényege, bojtorjántól nem várom, hogy fügét teremjen, körtefától sem, hogy őszibarackot. Egyébként a tehetséget az ellenfélben is tisztelni kell, s jobb egy tehetséges nyílt ellenfél, mint egy tehetségtelen alamuszi király. Nos, az, ami ebben a helyben, stante pede (a „standapitye- re” népi szólás latin eredetije, a. m. „ezen álltomban”) szólásra kényszerít, a véletlenül sem bot-, de kétségtelenül MDF—SZDSZ-csinálta (a nép nélkül, akkor nem volt jég a Dunán) köztársasági elnök, Göncz Árpád, valamint a patinás torinói La Stampa duettje a „Szegény elnémított ellenzék és a budapesti cenzúra” című operettben, melyhez a libe- raletto-t a torinói kolléga írta, a legmodernebb vad disszonancia-dallamot pedig éppen ezekben a percekben szolgáltatja Mester mester 168 órája. Végighallgatván a tartalomjegyzéket, megelégedéssel nyugtázom, hogy a Magyar Rádió rezzenéstelen arccal (van-e igazán arca?) mikrofont, adótornyot és hangszórót bocsát az ellenzék rendelkezésére, a lovagiasság legszigorúbb szabályai szerint. Már a tartalomjegyzékben kemény hangok moraj lanak a mezőgazdaság rovására elkövetett kormány-bűnökről, az intézmény (Magyar Rádió) alelnökének megengedhetetlen pártosságáról, -besugásra vállalkozott papokról (haj, Martinovics apát és Laczkovics, szegények, egyik súgott, a másik átkozta, mindkettőnek legörbült a feje), egy áruházi botrányról, melyben — borítékolom — nem az SZDSZ a ludas, polgári engedetlenségi mozgalomról, s végül az a Valamilyenházy Álhumorista is megszólal, bemutatkozván, mint a remény (tűnni nem akaró tünemény) inkarnációja, akinek joga van az udvariatlansághoz (továbbá ízléstelenséghez, színvonaltalansághoz, stb.). Totto in regola, confratello torinese, — minden rendben, torinói kolléga, — nemde? Egy rádiónk van, egy életünk, egy halálunk, felséges elnökünk; osztozzanak rajta testvériesen, akik a magyaroknak szurkolnak, s akik ellenük. Ez a mi charme-unk, amiért megérdemeljük, hogy világkiállításon mutogassanak bennünket: ez a Magyar—Antimagyar Köztársaság. „Szokás szerint kezdjük a hírekkel” — hallgatom, s lelkem békésen dorombol a demokrácia ölében, mint cirmos Visegrádi Négyek A NATO-tagság közös óhaj A posztkommunista országok által remélt politikai és gazdasági stabilitást a NATO biztonsági garanciái nélkül kell elémiök — állapítja meg tegnapi számában a Die Presse című bécsi lap. A cikk a Visegrádi Négyek váratlan feltámadásáról ír, s emlékeztetve a három, illetve később négy ország közös fellépését igencsak megkérdőjelező megnyilatkozásokra, a NATO-tagság iránti közös óhajt jelöli meg a mostani visszatérés okának. Mind a négy ország politikusai nagyon váiják a január 10-i NATO-csúcstalálkozót és aktívan dolgoznak annak Gracsov Svájcban Tegnap Bemben megkezdte hivatalos látogatását Pavel Gracsov hadseregtábornok, orosz védelmi miniszter. Mint ahogyan az ITAR- TASZSZ rámutat, a látogatás során az európai biztonság és a kétoldalú együttműködés kérdéseiről lesz szó. A felek megvitatják továbbá a nemzetközi biztonság megerősítése és a békefenntartó tevékenység problémakörét is. előkészítésén: alig múlik el nap anélkül, hogy valamelyik magyar, cseh, szlovák vagy lengyel politikus valahol ne próbálna meggyőzni arról, hogy csakis a NATO-tagság biztosíthatja országának a békét és biztonságot Közép-Eu- rópában. A Die Presse részletesen kitér a körülményekre, arra, hogy az érintett országok politikusai tartanak az oroszországi káosztól. Ugyanakkor arról ír, hogy a NATO- országoknak egyetlen középeurópai ország stabilitása a fontos — Németországé. A NATO kiterjesztése keleti irányban a középpontba heA nagy baloldali szövetség „csodálatos” győzelmének nevezte a vasárnapi részleges helyhatósági választás (becsült) eredményét Achille Oc- chetto, a Baloldali Demokrata Párt főtitkára. A hajdani OKP utódpártjának vezetője fontosnak mondta, hogy Északon sikerült megállítani a Ligát. — Nyugtalanító az újfasiszták előretörése Rómában és Nályezné Németországot, amelynek ezáltal 1945 után elsőízben lenne esélye biztonságpo- litikailag ugyanolyan előnyös helyzethez, mint amilyent nyugati szövetségesei élveznek. Éppen ez a probléma — írja az osztrák lap. Az amerikaiak, az angolok és a franciák számára fontosabb ellenőrzés alatt tartani a németeket, mint az oroszokat. A szovjet birodalom bukása óta országukat közvetlen veszély nem fenyegeti, annál jobban félnek az egyesült Németország gazdasági és politikai megerősödésétől. polyban — mondta. A friss választási eredmények fényében várhatóan felerősödnek az előrehozott választásokat követelő hangok. Olasz megfigyelők politikai földrengésről beszélnek. A centrum nem létezik többé, az új helyzetben a baloldal és két jobboldal — a szakadár északi és a nacionalista déli — áll szemben egymással — hangoztatják. A nagyvilág hírei A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (Szerbia és Montenegro) külügyminisztériuma tiltakozott az ENSZ szankcióbizottságánál amiatt, hogy ismét elhalasztották a döntést a humanitárius rendeltetésű orosz földgázszállítások engedélyezéséről. A rossz időjárási körülmények miatt később meghatározandó időpontra halasztották Franjo Tudjman horvát elnök romániai látogatását —jelentette be tegnap délelőtt a román külügyminisztérium. A hétfőtől szerdáig tervezett látogatáson Tudjman Iliescu elnök májusi zágrábi vizitjét viszonozta volna. Francisco Franco egykori diktátor halálának tizennyolcadik évfordulóján több megmozdulást is tartottak a hét végén Madridban a puccsista államfő hívei és ellenfelei. A spanyol fővárosban vasárnap összecsapásra is sor került a Franco mellett és ellene tüntető, a fasizmust és a fajüldözést elítélő csoportok között. Politikai földrengés Olaszországban Baloldali győzelem VÉLEMÉNY „Az ellenzék nem tud szólni a néphez” kandúr barátom, Mirci szokott az én ölemben. S akkor, egy döbbenetes pillanatban, nyugalmamból Göncz Árpád Elnök Úr taszít ki, olyan kíméletlenül, hogy ahhoz képest egy sávos lobogót premier plánban lobogtató nácisapkás süvöl- vény iruló-piruló hajadon. A Legmagasabb Méltóságig Magyar Államfő nemzetközi újságírókoszorúban keservesen panaszkodik a demokratikusan választott parlamentnek Felelős Magyar Kormány Elnökére, amiért ez rútul megtagadja a törvényszegést, melyre ő felszólította és makacsul nem avatkozik be a kormánytól független tömegtájékoztatás szervezetének belügyeibe. Bezzeg lenne csak neki alkotmányos hatalma (sajnos, nincs), majd ő megmutatná mi a sajtószabadság és a független médium. Ebben a bizalmas radiátor melletti csevegésben kinyilatkoztatja, miszerint Magyarországot nem baloldali, hanem jobboldali (attenzione: nem ízé/íó-jobboldali) veszély fenyegeti (hogy-hogy?... hát még- sincs elege a nemzetnek a nemzetiekből, a nemes konzervatívokból, most már nem lesz a választás egyértelmű mucsai- buktatás, a £Ví<)?ó-fogalomban immár együtt van Csurka, MDF, KDNP, a búr, a búr a búrkalappal, s hollószámyaival már Orbán Viktor feje fölött is ott lebeg a zordon enyészet?...), s ami az adott rádiópillanatban bombaként robban: „az ellenzék nem tud szólni a néphez”. Hát akkor én most mit hallgatok? Talán a fülem csengett percekig az imént, a rádióbemondó szavai helyett „belső hangokat” hallottam, mint Jeanne d’Arc, esetleg hallucinálok? Istenem, ez a tudathasadás, egy pszichotikus állapot csalhatatlan jele! Mire jutottam öreg napjaimra? Vagy — nem én vagyok a szkizofréniás? Hanem... (Félre, méltatlan gondolatok! Távozz tőlem, Sátán, aki most azt súgod, hogy ha már nem rendelték le..., bocsánat, kihallgatásra a magyar nagykövetet a washingtoni külügyminisztériumba, ízibe meg kell szegezni egy nemzetközi liberális sajtókonferenciát a Göncz Árpád (hullám) sávokon...) Mert az még legképtelenebb gondolatként sem jutna soha eszembe, hogy a Magyar Állam Feje nem mond igazat. Vagyis, hogy valótlant állít, vagyis, hogy... (Nem mintha nem lett volna a magyar történelemben Péter, Salamon, V. László, Dobzse László, Szálasi, hogy közvetlen közeli közhelyekkel ne folytassuk a sort. Régi vicc: hány Mátyás volt a magyar történelemben? Kettő. Mathias Rex és Mathias Links. Kinek jutna eszébe egy olyan rossz vicc, miszerint hány Árpádról tudunk 869-tól 1993-ig.) Az ellenzék aggódó Atyjának megrázó szavai nem találtak süket fülekre. A torinói Sajtó (Stampa ugyanis ezt jelenti) — abban a városban, amely a tűzrevaló nem ellenzéki magyarok tudatában Kossuth Lajos nevével kapcsolódott össze — ezzel a címmel jelentette meg cikkét az Audienciáról: „Budapesten a sajtó fölfedezi a cenzúrát.” Hajlottam rá, végül mégsem telefonáltam be a 168 órának, hogy tisztelettel megkérjem Mester Ákos kollégát, mondassa már be, ki cenzúrázta és hol, jelen, véletlenül sem kormánybarát műsorát. Azután arra gondoltam, tisztelettel fordulok a Népszabadságnál, a Magyar Hírlapnál, a Népszavánál, a Kurírnál, a Magyar Nemzetnél és a Magyar Narancsnál tevékenykedő kollégákhoz: mikor és hol tapasztalták a cenzúrát. Á cenzúra ugyanis külső hatalmi intézményes beavatkozás, amely belenyúl a lapok szerkesztésébe. Van ilyen? Megmagyaráznák-e a La Stampa-béli kollégának (készséggel tolmácsolok), hogy amennyiben a főszerkesztő vagy a rovatvezető nem tartja ajánlatosnak egy cikk közlését, szakmai, politikai vagy etikai kifogást emel, az nem cenzúra? Megmagyaráznák-e, hogy az belső szerkesztőségi ügy? Ha a RAI felügyelőbizottsága (vagy ennek megfelelő szerve) megtagadja egy rádiókabaré adásának megismétlését, kéri-e a Quirinale palota lakója, nemzetközi sajtókonferencián, a nemzetközi sajtó beavatkozását Olaszország belügyeibe? Ahány ház, annyi szokás. Lehet, hogy ott nem, de Budapesten a Köztársasági Elnök följelenti a demokratikus, szabad választáson megválasztott felelős kormányt a nemzetközi sajtóban. S ez az Elnök a szovjet helytartóság börtöneinek foglya volt 1956 után, akárcsak az, aki ezeket a sorokat rója. Ezt add össze, Európa! Theseus kijutott a krétai Labirintusból, de ha a magyar agytekervények közé keveredett volna, tudom Istenem, onnan ki nem talál még Ariad- né fonalával sem. Pedig egyszerűbb a megoldás, mint bárki gondolná. Jó kis kvízkérdés, tessék tömi a fejet, intemacionál-liberális kolléga urak és hölgyek, hölgyek és urak. Egyes asztal... Kettes asztal... Ne várják tőlem, hogy megmondjam. Mert ha megmondom, kikapok egykori rabtársamtól, az Elnök Úrtól: jobboldali leszek és veszély. Sőt. Rossz rágondolni, hogy még micsoda. S akkor még megérem, hogy nemcsak Kádár János alatt kerültem tömlöcbe, hanem Göncz Árpád alatt is. Minden jótét lélek dicséri az Urat. A / (Sándor András)
