Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-04 / 257. szám
MEGY ÍRLAP XXXVII. ÉVFOLYAM, 257. SZÁM Ara: 13,50 forint 1993. NOVEMBER 4., CSÜTÖRTÖK „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.” (Nagy Imre 1956. november 4-ei rádióbeszéde) A költségeket a kanadai kormány állja Tisztább lesz a Kis-Duna vize Ünnepélyes keretek között üdvözölte tegnap Gyurkó János környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter és Rodney Irwin, Kanada nagykövete annak a kétéves programnak a megkezdését, amely a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág vízminőségének javítását szolgálja. A Balsa i István igazságügy-miniszterrel készített interjúnk lapunk 7. oldalán olvasható. 1956-os sortüzek' Elrendelték a nyomozást Az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvény alkalmazásával összefüggésben a Budapesti Ügyészségi Nyomozóhivatal a következő közlemény közzétételét kérte tegnap. „A Budapesti Ügyészségi Nyomozóhivatal 1993. november 3-án emberiség elleni bűncselekmény alapos gyanúja miatt nyomozást rendelt el az 1956. október 27-én Ti- szakécskén, az 1956. december 8-án Salgótarjánban, valamint az 1956. december 11-én és 12-én Egerben történt sortűz ügyében.” Székelyföldre utazik Jeszenszky Géza A román külügyminisztérium szóvivője tegnap bejelentette, hogy a magyar külügyminiszter a hét végén Romániába látogat. Jeszenszky Géza a kézdivásárhelyi tanács és a helyi RMDSZ-szervezet meghívására szombaton részt vesz a Gábor Áron ágyúöntő társaként ismert Turóczy József 1848-as forradalmár születésének 180. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségen és szoboravatáson a székelyföldi városban. Környezetvédő' mezőgazdaságot „Amikor minden fát kipusztítottatok, minden vadat lelőttetek, s minden halat kifogtatok, akkor rájöttök majd, hogy a pénzeteket nem elletitek meg.” Ezt Szabó János miniszter mondta tegnap a Földművelésügyi Minisztériumban, amikor megnyitotta a II. Országos Agrár-környezetvédelmi Konferenciát. (Folytatás a 3. oldalon) Pestszenterzsébet-Soroksár ön- kormányzata még tavaly létrehozta — szintén a fenti célokért — a Föntmaradó Környezet Alapítványt, majd pályázatot nyújtott be, amit a Kanadai Urbanisztikai Társaság el is fogadott — hangzott el a sajtótájékoztatón. Az egyesülő Európa formálódásának folyamatában kiemelkedő jelentősége van a tartományok. a régiók, az önkormányzatok közötti kapcsolatnak — hangzott el tegnap a Duna-menti tartományok munkaközösségén belül működő gazdasági és idegenforgalmi bizottság ülésén. A tanácskozáson — amelyen osztrák, horA kanadai—magyar önkormányzati igazgatási és környezetgazdálkodási csereprogram — melynek költségeit a kanadai kormány állja — alapvető célja a segélynyújtás olyan helyhatósági tervezési, működtetési, döntéshozási rendszerek vát és szlovák küldöttek is részt vettek — Pest megyét Bányai Judit, a közgyűlés alel- nöke és Galántai László, a hivatal idegenforgalmi munkatársa képviselte. A harmadik éve működő bizottság soros ülésén főleg azokat a gazdasági és idegenforgalommal kapcsolatos témaköröket vitatták meg, amelyeket a kidolgozásában, amelyek hatékonyan tudják rehabilitálni a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág és a nagy Duna által közrefogott Csepel-szigetet és elősegítik a gazdasági fejlődést egy piacgazdasági rendszerben. A kanadai urbanisztikai intézet képzést szervez magyar szakemberek részére a városfejlesztés és környezetgazdálkodás gyakorlati kérdéseiben. legutóbbi pozsonyi kormányfői értekezleten a szervezet hivatalos programjaként fogadtak el. A turizmussal kapcsolatban hangsúlyozták: ez az ágazat nemcsak gazdasági szempontból jelentős, hanem segíti egymás kölcsönös megismerését, hozzájárul az európai békéhez és együttműködéshez. (Folytatás a 4. oldalon) Maiéter Pálra emlékeztek Feladni nem szabad! Maiéter Pálról, az 1956-os forradalom és szabadságharc tragikus sorsú honvédelmi miniszteréről emlékeztek meg tegnap Tökölön, ahol az ünnepi szónok Csurka István, ország- gyűlési képviselő volt (Tudósításunk a 3. oldalon) Hancsovszki János felvétele (Folytatás a 4. oldalon) Idegenforgalmi adatbank a turistáknak Átadás eló'tt a kerékpárút Két november 4.-e November 4-ét október 6-a párjaként szoktuk emlegetni. S valóban, gyásznap mind a kettő'. A szabadságsze- retó' magyarok és nem magyarok szabadságharcának eltiprását szimbolizáló emléknap. A múlt századi forradalmi harcokban — bár akkor még ki sem találták a „nyitottság”fogalmát — jóval több „idegen”vett részt, mint az első' antitotalitárius forradalomban. De ’56-ban is voltak bátor férfiak (főleg újságírók), akik „idegenként” is mellénk álltak, és feláldozták életüket a magyar nép szabadságáért. Ilyen volt Jean-Pierre Pedrazzini francia fotóriporter, aki október 30-án, a Köztársaság téren egy fa oltalmát feladva lépett ki, hogy védett helyre vigye azt a kisfiút, akit a pártházbe- li ávósok sebesítettek meg. Ekkor érte a halált okozó lövés. A budapesti francia nagykövet az idei megemlékezésen kijelentette: „A gyilkosok nem tudták, hogy e fiatalember a halála után is tanúskodni fog, és hogy az e földön folyó magyar vérrel vegyített francia vér kitörölhetetlen nyomokat fog hagyni. ’’Igen, mert a szabadság oszthatatlan, az egész emberiségé. Csak az érte ontott vér magyar vagy francia, lengyel vagy német. November 4.-e az emlékezés napja. Elsó'sorban azokra gondolunk ilyenkor, akik e napon, majd az utána következei napokban, hetekben, hónapokban, években és évtizedekben feláldozták életüket, anyagi biztonságukat, jólétüket, családjuk jövőjét a szabadságért, népünk szabadságáért. Ne feledjük, áldozatuk nélkül hazánk ma sem lenne független ország, ma sem élnénk demokratikus társadalomban, ma is a magyar nép hóhérainak és az ország tönkretevőinek kellene tapsolni, ma is emberségünkben és magyarságunkban megalá- zottan kellene élnünk saját hazánkban. Szabadságharcunk eltiprása után mondta ’56 hőseiről Camus, a nagy francia író: „Nyomorúságuk, láncaik és számíízöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk.” Megváltó áldozatuknak köszönhető, hogy 1989—90-ben mi is visszakaptuk, s ma a kommunista örökség minden terhét hordozva ugyan, de bizton tekinthetünk a jövőbe. De ők, ’56 hősei honnan vették az erőt, a bátorságot a világ legszervezettebb elnyomógépezete elleni láza- , dáshoz? Ahogy korunk polgárai az ő tetteinek haszon- élvezői, ugyanúgy ők is azoknak a példáját követték, akik a Rákosi-rendszer legsötétebb éveiben is vállalták az üldöztetést, az internálást, Recsket, a börtönt és a halált magyarságukért és a szabadságért. Azoknak a példáját, akik az igazságtalan szocialista igazságszolgáltatás hamis bírálnak az áldozatai voltak. De hát ők, Rákosi áldozatai honnan vették az erőt, hogy felemeljék a fejüket, s mindent vállalva ragaszkodjanak magyar voltukhoz, ami akkoriban a legnagyobb bűn volt? Erre válaszolva emlékeznünk kell egy másik november 4-ére, az 1945-ösre! Ekkor választott a magyar nép először a háború után. Szabadon! Annak ellenére, hogy szovjet megszálló csapatok tartózkodtak hazánk földjén; annak ellenére, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet elnöke igyekezett befolyásolni a kormány tagjait és a pártok vezetőit, nem egyszer nyomást gyakorolva rájuk, például éppen a választások előtt; annak ellenére, hogy a Kommunista Párt — főleg vidéken — rendőri zaklatásokkal, sőt néhol politikai gyilkosságokkal próbálta megfélemlíteni a népet. Mindezek ellenére a választók 83 százaléka a kommunizmus ellen szavazott. A parasztság és a városi polgárság, de még a munkásság jó része is a többpárti demokráciára voksolt. Ez a demokratikus állásfoglalás szolgált iránymutatóul azoknak a bátor férfiaknak, akik nem nyugodtak bele a népakarat semmibevételébe, de ez adott erőt a demokrácia 1945 utáni éveiben a magyar politikusoknak: a Varga Béláknak, Nagy Fe- renceknek, Kovács Béláknak, Kéthly Annáknak, akik vállalták még a száműzetést, a deportálást, a börtönt is. A két november 4--e legyen a magyar nép demokratikus helytállásának és szabadságharcának emléknapja! Török Bálint
