Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-06 / 259. szám
| 'ifÍTi | P EST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. NOVEMBER 6.. SZOMBAT J3 Itt tart ma Pilis Pilis a 11. világháborúig a környék egyik legfejlettebb községe volt. A kommunista uralom alatt községünk visz- szafejlesztése szinte teljes egészében sikerült. Mindent, ami szép és értékes, elpusztítottak, legszebb kastélyunkat átjátszották a fővárosnak, az emberekbe belenevelték a közönyt, a belenyugvást a semmibe, az igénytelenséget. Ezt nem egy esetben megfélemlítéssel, zsarolással érték el. Sajnos ez a múltból eredő félelem még ma is létezik. Az emberek csak kis társaságokban merik elmondani igényeiket, panaszaikat. A nyíltságot nem merik vállalni. Miért? Ma már végre az általuk szabadon választott önkormányzat működik. Az ülések nyilvánosak, mindenki részt vehet rajta, kifejtheti véleményét. A három évvel ezelőtt megválasztott pilisi polgármester és a tizenhárom képviselő esküt tett a község felvirágoztatására, a lakosság igényeinek anyagiaktól függő teljesítésére. Végre eltűntek az idegen párt- és vb-titkárok, akik meghatározták a községünk útját (lefelé a lejtőn). Tehát minden adott volt az új csapatnak, hogy Pilis végre felébredjen negyvenöt évig tartó „Csipkerózsika”-álmából. Képviselőtársai mmal szebbnél szebb, jobbnál jobb elképzeléseket vetettünk fel a sokszor éjfélig is elhúzódó üléseken. Néhány az elhangzottak közül: — Parkok felújítása, új parkosított részek kialakítása az iskolák előtt, a Rákóczi úton (mai napig végrehajtás nem történt). — A „bádogváros” eltüntetése, a „bazsami rész” kialakítása, a Gerlye-forrás és a tó rendbehozatala (külső okok miatt itt sem történt semmi). — Elkészült Pilis első címere, a rajta szereplő kastély viszont nem került vissza a község tulajdonába. — A tüzép-telep és a kerékpártároló áthelyezése még mindig előttünk álló feladat. — Visszatérő gond a piactér és környékén uralkodó áldatlan állapotok. — A vállalkozások támogatása, új munkahelyek kialakítása érdekében semmi nem történt. — Már az első üléseken is szó volt a hivatal felesleges dolgozóinak leépítéséről, megfelelő végzettségű csoportvezetők felvételéről, munkamorál javításáról, az ülések gyakoribb, de rövidebb ideig tartó összehívásáról. — Az óvodák és iskolák bővítése, korszerűsítése folyamatban van, de még bőven van tennivaló. — Elköteleztük magunkat az iskolai oktatás színvonalának fejlesztése mellett. Sajnos ma ott tartunk, hogy kevés a szaktanár, 4. osztálytól nem biztosított a nyelvbontás. Pedig ennek anyagi fedezete biztosított lenne a képviselők részéről. A problémát a szolgálati lakás hiánya is fokozza. Néhányat jogtalan lakók bitorolnak: a volt művelődési ház igazgatónőjének anyja, tíz-tizenöt évvel ezelőtti műszaki előadó és egy pesti lakással rendelkező fogorvos köti le háromszobás lakásainkat. Évekkel ezelőtt döntött a testület a szolgálati lakások felszabadításáról, elsősorban pedagógusok részére. Végrehajtás itt sem történt. — A művelődési ház bontásával egy időben döntés született a terület rendbehozatalára. Sajnos 1993. október 23-án is visszataszító, elhanyagolt terület tárult az ünnepségre induló lakosság elé. Nagyon csodálkozom, hogy polgármesterünket és jegyzőnőnket ez a látvány nem zavarja. Véleményem szerint nagyobb létszámú kulturális tevékenység rendezésére alkalmas az iskola tornaterme, hiszen már védőszőnyeget is vásárolt az önkormányzat, nem kis pénzen. A környék községeiben is tornatermekben (jobb híján) oldják meg a nagyobb rendezvényeket. — Képviselők döntöttek a különféle támogatás és segélyek összegeinek csökkentéséről. Ennek ellenére Pilis-a környék községeit megelőzve 17 millió forintot utalt ki az elmúlt évben! — Egészségügy területén a laboratórium kialakításával. különféle berendezések vásárlásával értünk el eredményeket. A három fogorvosi állás szükségességét akkor is és most is megkérdőjelezem. — A képviselők döntöttek a helyi adók eltörléséről annak érdekében, hogy a lakosság minél nagyobb számban tudjon rákötni a vízre, gázra, telefonra, csatornára. A gázbekötések nem haladnak a tervezett ütemben, de ez nem a képviselő-testület hibája. A Dunatrade Kft. vezetését kell lakossági fórum elé hívni. Végre gázt akarunk a befektetett pénzünkért! — A vízhálózat építése végre elkezdődött. Igaz kétéves csúszással, a céltámogatási igény késedelmes benyújtása miatt. Minden értelmes ember tudja, mennyire fontos az egészséges ivóvíz. 25 méHISTÓRIA Futó Dezső' A csökmői sárkány története Hej, valamikor még az időjárás is más volt, mint az elmúlt években, akár évtizedekben. Volt, mikor a jeges, hegyes böjti szeleket sem várta be az idő. Előtte már olyan fergeteges hófúvások voltak, hogy a hajdani sárréti falvak nótáriusai (jegyzői) olyan történeteket jegyeztek fel a községi pro- tokolliumaikba, hogy a mai ember, ha netán elhinné, kétfelé állna tőle a füle. Hogy mást ne mondjak, olvastam. — ... az egyik juhnyájat az Eszteróba (a falu alatt ma is létező ér Bárándon) sepert be az idő és ebből 500 darab juh megfagyott. — a derecskéi határban 1816-ban két juhász és 2700 darab juh fagyott meg. Idézhetném mind a túrke- vei, mind a sárrétudvari, akár a bihamagybajomi jegyzőkönyveket, hasonló bejegyzésekkel, de most nem ezeket idézgetem, hanem egész másról volna kedvem szólni. Csuha Ferenc uramról kívánnék most írni, aki a maga korában amolyan „látó” ember hírében állott. Táltosnak is mondták, aki hol itt, hol ott bukkant fel a Nagysárréten, vagy akár Körösök Kissárrét városaiban, falvaiban is. Mennyire csalafinta, minden hájjal megkent ember lehetett, álljon itt egyik jegyzőkönyvből a körözés szövege is. — Már 12 éve, hogy a népeket azzal hitegeti, hogy ő táltos és a földbe rejtett kincseket meglátja. 34 éves, református, családos, barna, szikár termetű; hibás szemmel csak sajdít, de jól nem lát. Azon rossz szemeit csodálatosan forgatja, nagyon tudva szóval, de énekkel is tódítva a dolgokat... Rendszerint szűrben, csizmában, gatyában szokott járni. Csuba Ferenc szavára ne hajtsanak, vele ne őgyelegjenek, szállásra be ne fogadják, mert kinek miatta kára esik, magát okolja, senkin nem kereskedhet. Ilyen és hasonló dobszó által kihirdetett hirdetményekből, sőt, hivatalos körözvé- nyekből is tudtára adatott mindenkinek: Csuba Ferke nem egy takaros ember, akitől inkább óvakodni kell, mint barátkozni vele. Országszerte ismert cselekedete volt a csökmői sárkányhúzás. A hagyomány szerint ezt bosszúból eszelte ki, hogy ezáltal világ csúfjává tehesse a csökmőie- ket. A históriát többféle változatban ismerték országszerte, ám a történet olyan régen történt, hogy nincs már élő ember, aki emlékezne rá. (Több verses rigmus is szól a csökmői sárkányhúzásról. Egyik ilyen versrészlet, íme: A kondér aranyat kani sárkány őrzi Éjfélkor Váradig hallik a bőgé- se, Debrecen alá ér veszett nyerítése, Szárnyát tekergeti, farkát kunkorija, Hasogató körmét fogába aggatja, Szőrös pofájából ölnyire lóg nyelve, Akármelyikőnket könnyedén elnyelne. De nekem cimborám, bízzák csak rám kendtek Hozzanak kötelet, rája hurkot vetek.) Akkor még, mikor Csuba Ferke Csökmőn járt (még szekéren is, legfeljebb nyáron), járhattak errefelé a népek. Amerre csak szem ellátott — nád, sás, rét, vizek, tavak, lápok, ingoványok voltak. Csónakkal közeledtek az emberek, ha a szomszéd faluba is el akartak látogatni. Egy szép február eleji napon csónakon érkezett Csuba Ferke is. Besétált a faluba. A községi bikaistállóban húzta meg magát a böjti szelek elől, mivel úgy fútt az most is, hogy megva- cogtatta az ember fogát. Bebújt még a szűr alá is, az asszonyok ködmönén ugyancsak megtalálta a feslett részt, s hamar bezavarta a házba. Csuba Ferke aznap még jót aludt, s másnap kialudva ment fel a községházára. Egyenest bíró uramhoz. Előadta ékes szavakkal, hogy ő ki fia-botja, s ahogy jött csónakon Komádi felől, hallja, hogy itt a csökmői nádasban bőg egy háromfejű sárkány. (A bőgés igaz volt, de nem a sárkány bőgött, hanem abba a hatalmas fenék nélküli szilkébe fútt bele a szél, amit Csuba Ferke — széllel szemben — kikötött a nádasba, az öreg fűzfák közé. Belé fútt a szél és az adott olyan hangot, hogyha lett volna sárkány, az is akár ugyanígy üvölthetett volna.) Csuba uram aztán mondta a magáét. Nemcsak hajlandó volt levágni mind a három fejét, hanem azt a kincset is hajlandónak mutatkozott a falunak adni, amit a sárkány őrzött. (Mivel Csuba Ferke ezt a sárkányt ismerte. Volt már vele dóga.) A bíró úr asztalához ült már a törvénybíró, a gátbíró, az egyik esküdtember is (a másik éppen beteg volt), sőt besettenkedett a bíró szobájába a bakter is. Bíró uram meg, ahogy közeledett a dél, hazaüzent, hogy küldjenek fel neki a községházára — két emberre — ebédet. Az elöljáróság többi tagja meg hazafutott, részben enni valamit és elmesélni a nagy hírt a sárkányölésről, s nem utolsósorban a kani sárkány által őrzött kincsről, amely a falué lesz, de először a község vezető emberei veszik ki belőle a részüket. Délutánra meg már bor is került és megbeszélve, hogy és mint lesz a sárkányö- lés. Csuba Ferkének csupán az volt a kikötése, hogy szedjenek össze a faluban minden erős kötelet s jól csomózzák ösz- sze. A sárkány kihúzását meg szombatra tették. Aznap éppen még csak szerda volt... Űri dolga is volt ezalatt a 3 nap alatt Csuba Ferencnek. Még a bíró uram felesége is megtörölte alatta a széket. Aztán eljött a szombat. Ott tolongott Csuba uram csónakja körül a falu valamire való férfi lakossága. (A gyerekeket, öreteres kútjaink vize egészségre igen ártalmas, a szivattyúk és karbantartásuk sok pénzt emésztenek fel. Sajnos a hivatal vezetése beleesett a múlt rendszer hibájába. A kis számú jelentkezők miatt azt gondolják, nincs igény a vezetékes vízre. Azt azonban elfelejtik, a lakosság anyagi leterheltsége igen nagy, főleg a gázbekötések miatt. Ha két évvel ezelőtt elindítjuk a vízhálózat kiépítését, akkor még kisebb összegért megvalósítható lett volna, a lakosság is rendelkezett még tőkével. A ma meghatározott 25 ezer forintos bekötési díjat magasnak tartom, ezért a legközelebbi testületi ülésen javasolni fogom a bekötési díj ezer forint körüli összegre történő csökkentését. Ne a lakossággal akarjuk megfizettetni a mindenkori vezetés hibáit! Megálázónak érzem, mikor egy idegen gúnyos megjegyzését kell hallanom: „Pilisen még vezetékes ivóvíz sincs?”. — Telefonhálózat kiépítésének lehetőségéről is tárgyaltunk, előrelépés nem történt. Igaz, van három távhívó fülkénk, a lakosság örömére, de sajnos az egyik készüléket a testületi döntés ellenére nem a kijelölt helyre tették. Fontosnak tartanám a telepi részen is egy telefon elhelyezését. geket hazaküldték. Az asszonyok pedig bezárkóztak a házakba.) Csuba uram csónakját ezalatt meg megrakták kötéllel, bár az egész bele sem fért. Ezt majd húzta magával a csónak. Huszonnégy férfi, erős ember került a kötél végéhez. Elöl az elöljáróság, hátul a presbitérium tagjai. A két csoport között a falu legerősebb legényei, emberei. Húzni majd csak akkor kellett, ha Csuba Ferke a nádasban megkötözte a sárkányt, visz- szajön és jelt ad a húzásra. ' Ilyen izgalmat még nem élt át Csökmő község férfi lakossá— Az úthálózat korszerűsítését ésszerűen, a víz, a gáz, a csatornaépítés befejezése utáni időre halasztotta a testület. A teljesség igénye nélkül csak a legfontosabbakat soroltam fel. Itt tart ma Pilis. Az elmúlt negyvenöt évhez képest, három év alatt sok minden elmozdult a holtpontról. Számomra, mint a testület legfiatalabb tagja számára ez a fejlődés nagyon kevés és lassú ütemű. Az országot járva, szinte kivétel nélkül minden községben, hétről hétre látni valami változást. Elszomorít, hogy nálunk még nem így van. Mint már írtam, a képviselők jobbnál jobb ötletekkel indultak, hoztak jó döntéseket. Végre a vízre, a csatornára megkaptuk a céltámogatást, tehát pénz is van. Hát akkor hol a hiba? Belefáradtak a képviselők? Talán már ők is azt hiszik, Pilis 9600 lakosa ennyire közömbös, nincs igénye semmire? Óriási tévedés! Ezúton is kérem képviselő- társaimat, hogy a hátralevő egy évben a fent említett problémák megoldását követelje meg a hivataltól! Nem a mi érdekünkben, hanem akikért vállaltuk. Pilis lakosságáért! Miklós Károly önkormányzati képviselő Pilis ga. Inaszakadtig húzták is a kötelet, és már mozdult, hangja sem volt. És akkor elkiáltotta magát Csuba Ferke. — Hé, emberek — 24-en voltak —, most már csak az húzza, aki még nem hált más asszonya mellett! Aki igen, fusson el, mert felfalja a sárkány... Bezzeg nem húzta már a kötelet senki. Futott ki merre látott! így végződött hát a csökmői sárkányölés, sárkányhúzás története. .. Csuba Ferenc meg beült a csónakjába, s ellenkező irányba evezett el, mint amer- ről jött. Pest vármegye a Védegylet mellett Az 1843—44. évi országgyűlés elé a reformerők nagy várakozással fordultak, de amikor befejeződött a diéta, sokan csalódottak voltak. Bár sok jelentős törvény született — többek között a magyar nyelvről —, a gazdasági törvények tekintélyes része megbukott az udvar ellenállásán. Ez lett a sorsa a vámrendszer átalakítását célzó tervezetnek is. (Az alsótábla üzenete leszögezte: a jelen szomorú állapotának „egyik legfőbb okál az ország irányában felállított, s mind alkotmányos jogainkkal s függetlenségünkkel, mind legbecsesebb érdekeinkkel ellenkező vámrendszerben találják”. A főrendekhez eljuttatott üzenet után feliratot is készítettek az uralkodóhoz, melyben javasolták, hogy a külkereskedelmi forgalom teljesen szabad legyen és a vámszabályokon csak törvénnyel lehessen változtatni. Az ellenzék felkészült az elutasításra; Kossuth ezért szorgalmazta még októberben a Védegylet megszervezését. A kormány válasza a vámtörvényre elutasító és semmitmondó volt, a november 7-én kiadott leirat megállapította, hogy az ipar előmozdítására többet nem tehet, de ,az ügyet a szívén hordja”. Az elutasítás volt a legfőbb oka a Védegylet gyors terjedésének. Sorra alakultak meg fiókjai az országban, nem volt olyan vármegye — az egy Árva kivételével —, ahol ne működött volna osztálya. A vármegyék Pestet követték, a vezérvárroegye közgyűlése 1844. november 14-i ülésén ünnepélyesen kijelentette, hogy „pártfogolja a Védegyletet”. Pogány György
