Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-04 / 257. szám

i

PEST MEGYEI HÍRLAP

DOKUMENTUM

1993. NOVEMBER 4., CSÜTÖRTÖK

Tököl 1956—1993

Maiéter Pál emlékezete

A volt szovjet parancsnokság. Itt csalták tőrbe a magyar kormánydelegációt 1956. november 3-án este

In memóriám Maiéter PáL A tököli kopjafa

Tököl sajátos helyet foglal el Pest megye települései közt, neve az elbukott forradalomra. Maiéter Pálra és a szovjet megszállókra emlékeztet bennünket, A történészek véleménye megoszlik. Van, aki azt állítja, az események végkimenetelét Maiéter tőrbe csalása döntötte el. Ha a helyén marad, a szovjet vezetés nem ad parancsot Budapest ostromára, s megpróbál tovább egyezkedni. Mások viszont úgy vélik, ha a hadműveletre sor kerül, az rengeteg véráldozatba került volna az országnak. Az eddig feltárt kordokumentumok az utóbbi állítást igazolják. Ma már tudjuk, a november 3-án délelőtt lefolytatott magyar—szovjet

tárgyalásoknak nem volt jelentősége, hisz Moszkva már döntött a megszállásról. Az viszont nem kizárt, hogy a szovjet delegáció tagjai, akik meghívták Maiétert Tökölre tárgyalni, csak az utolsó pillanatban szereztek tudomást a katonai diplomácia példátlan szószegéséről.

Idézzük fel az eseményeket. Nagy Imre november 1-én kormányjegyzékben sürgeti Andropov nagykövetnél a szovjet csapatok kivonulását. Andropov válaszában felkéri a kormányfőt, jelölje ki a magyar küldöttséget, akivel közösen megtárgyalják a csapatok kivonulásának időpontját és módját. Történik mindez egy olyan időpontban, amikor a szovjet hadvezetés már javában készül a támadásra! A két delegáció november 3-án délben találkozik a Parlamentben, szovjet részről Malinyin hadseregtábomok, magyar részről Maiéter Pál honvédelmi miniszter vezeti a tárgyalást. A magyar fél lovagiasságára jellemző, Maiéter Mecse- ri János honvéd ezredest kéri fel, menjen ki Tökölre és biztosítsa a szovjet katonai küldöttség beérkezését Budapestre. Mint várható volt, a délelőtti tárgyalások nem vezettek eredményre, Malinyin és kísérete

átment a szovjet nagykövetségre, majd onnan vissza Tökölre, de előbb megkérte Mecse- rit, tolmácsolja Malétemek az este 10 órára szóló meghívást. Maiéter — bár többen is figyelmeztetik — este 9 órakor elindult végzetes útjára, melyre 23-an kísérték el, politikusok, tisztek, jogászok és persze gépkocsivezetők. A küldöttség pont este 10 órakor hajtott be a tököli szovjet parancsnokság főkapuján, de a tárgyalásra kijelölt terembe csak Maiétert, Erdei Ferenc államminisztert, Kovács István vezérőrnagyot és Szűcs Miklós ezredest vezették be, ahol Malinyin fogadta őket. Néhány perc elteltével nyílt az ajtó, s

fegyveres katonák kíséretében belépett Szeröv hadseregtábornok, a KGB parancsnoka és közölte, a magyar kormánydelegációt letartóztatja. A dantei színjáték tökéletes volt. Szeröv díszegyenruhában, arany váll-lapokkal, fehér kesztyűben alakította a haragvó Mars istent.

*

Harminchét év után nem kis elfogultsággal járom végig Maiéter tőrbe csalásának állomásait. A volt szovjet repülőbázis főbejárata tárva-nyitva, a fák közt kanyargó betonút végében egy romos jellegtelen épület előtt állunk meg. Törmeléken, üvegcserepeken lépkedünk keresztül, bent az előcsarnokban hasonló kép fogad. A hosszú folyosó két oldalán számtalan ajtó, vörös műbőrrel borítva. A jelek szerint ez volt az egyetlen fényűzés ebben a sivár bagolyvárban. A szobák centire egyformák, kivéve azt az egyet, ahol Maiétert és három társát letartóztatták. Vedlett falak, koszos parketta, kitépett csővezetékek. Itt még minden ugyanúgy van, ahogy a távozók hagyták. Innen indult el a bitófa alá egy talpig becsületes ember, aki hitt az adott szó erejében, s ez lett a veszte.

Az egész épületben egy rossz koffert és a „cégtáblát” találjuk, ennyi maradt meg Ivá- nék után. A fogdát, ahol a delegáció tagjait őrizték, lebontották. De vajon milyen emlékeket őriz Tököl lakossága az 1956-os időkről, miként látják Maiéter szerepét a forradalomban?

Első beszélgetőpartnerem Hoffman Pál, Tököl polgár- méstere.

— Nyolcéves voltam, csak felületes emlékeim maradtak. Vonul a tömeg az utcán, mi, srácok a nyomukban. Valaki kivágja a címert a zászlóból, majd többen is ezt teszik. Rádiót hallgatunk az udvaron. Akkoriban még alig volt rádió a községben, akinek volt, kitette az udvarra, kapu elé, hogy mások is hallják. A szpíker bemondja: India támogatja Magyarországot. Nagy az öröm. Ma csak nevetni tudok ezen a naivságon, ahogy egy ilyen hírnek örülni tudtunk. India?! Elég lett volna ha Ausztria elrendeli a mozgósítást. Az az igazság, az egész világ cserbenhagyott bennünket. Nálunk nem voltak atrocitások. Apám, akit beválasztottak a nemzetőrségbe, mindig úton

volt. Vagy & rendre vigyáztak, vagy élelem után jártak. A forradalom után sokukat meghurcoltak, leginkább Marlyn Jánost, Gergics Antalt és Cseper- káló Istvánt. Ezeket nem sokkal azelőtt ítélték börtönbüntetésre, amikor Maiétert kivégezték. A tököli bázison lezajlott eseményekről keveset tudtunk, évtizedekig a tabu témák közé tartozott. A mártírok emlékére 1989-ben elsők közt emeltünk kopjafát, s azóta nemcsak október 23-án, de november 3-án is megemlékezést tartunk. '

Kugler Endre nyugdíjas mérnök, az önkormányzat műszaki tanácsadója.

— Tökölre 1947-ben telepítettek szovjet alakulatot, s ennek — kivált az elején — volt néhány kellemetlen kihatása. A katonák kiszökdöstek, s kisebb, nagyobb bűncselekményeket követtek el. Molesztálták a lányokat, asszonyokat, sötétedés után nem volt tanácsos az utcán járni. Fosztogatták a kerteket. De hogy?! Cseresznye érésekor gyökerestől kirobbantották a fákat kézigránáttal.

1956. október 24-én a Tökölön állomásozó szovjet alakulat parancsnoka és a tököli forradalmi bizottság elnöke között megállapodás jött létre: mi nem bántunk titeket, ti nem bántotok minket. Erről tudomást szerzett a szovjet felső vezetés is és fratemizálásnak

Hoffman Pál: nyilvántartást vezetek a tököli ötvenhatosokról, és időnként felkeresem őket

Erdősi Ágnes felvételei

minősítették. Az egész alakulatot elvezényelték, illetve felcserélték egy Romániából átdobott ezreddel. Ez november

2-án történt, tehát Maléterék elfogása előtt. Én akkoriban naponta bejártam Pestre, a Széna térre. Gyógyszert, élelmet vittem, híreket hoztam. Állítom, a pesti utca nem tudott Maiéter tököli útjáról, a helyiek még kevésbé. Minderről csak akkor szereztünk tudomást, amikor a per, majd az ítélet nyilvánosságra jutott. Nagyon szomoiú, hogy Tökölnek ilyen kétes szerep jutott a megszállók .jóvoltából”.

Jankai János nyugdíjas, 77 éves.

— Két agyvérzés után máikevésre emlékszik az ember. Október 23-án Pesten voltam, együtt sodródtam a tömeggel. Előbb a Parlament előtt ácso- rogtam, majd végignéztem a Sztálin-szobor ledöntését a Dózsa György úton. Az igazat megvallva csak csendes szemlélő voltam, 1947-ben koholt vádak alapján öt évet húzott rám a Népbíróság, s Vácon megtanítottak kesztyűbe dudálni. Maiétert becsülöm. Előtte le a kalappal!

Borkúti Péter nyugdíjas, 72 éves.

— Csepelen dolgoztam a csőgyárban. Jóval a forradalom után, ’57 nyarán hallottam ezt azt suttogni Maléter- ről, de szerintem azt a pufajká- sok találták ki és tévesztették a gyárban. Azt mondták. Maiéter repülőt akar szerezni és azzal kilógni Nyugatra. Eközben fogták el a ruszkik. Mi, akik nagyon jól tudtuk, hogyan őrizték a támaszpontot, csak legyintettünk. Vitába persze nem szálltunk, mert akkoriban kevés kellett ahhoz, hogy rásüssék az emberre: ellenforradalmár. 1989-ben, amikor a kopjafát felavatták, ott voltam, de még az oroszok is ott voltak. A kerítésen át bámultak kifelé. Őszintén szólva nem hittem, hogy két éven belül eltűnnek Tökölről.

*

Négy ember visszaemlékezéseit jegyeztem le, közülük három az élete delén élte meg ’56 eseményeit. Másokat is kérdeztem, fiatalokat, de nem sok sikerrel. — Mi akkor még nem is éltünk. Maiéter? Nem tudom ki az. Ja! Az a tiszt, akit itt végeztek ki Tökölön.

Ezek a válaszok elszomorítottak, s Hoffman Pál szavait érzem igazoltnak:

— Három év kevés volt ahhoz, hogy mindenki tudjon azokról az időkről. S ami még nagyobb baj, a forradalom évfordulója csak a naptárban államünnep, de az ünnepi áhítat még sok ember szívéből hiányzik.

Ezen az ajtón lépett be Maiéter, honvédelmi miniszter és kormánydelegáció vezetői minőségben. És ugyanitt távozott — lefegyverezve, két géppisztolyostól kísérve