Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-27 / 277. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. NOVEMBER 27., SZOMBAT A magyar átalakulás garanciája London bízik a koalícióban Kónya Imre frakcióvezető és az MDF pártküldöttsége csü­törtök délután Londonban Sir Geoffrey Pattie-vd, a Nagy- Britanniában kormányzó Kon­zervatív Párt külügyekért fele­lős alelnökével tárgyalt. A megbeszélés után Kónya Imre elmondta, hogy egyetér­tettek: a magyarországi átala­kulási folyamat attól függ, va­jon a jelenlegi kormánykoalí­ció folytatni tudja-e a kor­mányzást. — A brit kormánypárt alel- nöke a mostani magyar kor­mánykoalíció működésében látja a magyarországi átalaku­lás biztosítékát. A brit Kon­zervatív Párt azzal is kifejezi érdekeltségét, hogy tanács­adót küldött, segíteni az MDF választási előkészületeit — mondta Kónya Imre. Arra a kérdésre, hogy most versenyfutás kezdődik-e a parlamenti pártok között a külföldi támogatásért — hi­szen például, amint Sir David Steel, a Liberális Internacioná- lé megválasztott elnöke szer­dán elmondta, az idei Liberá­lis Konferenciát nem utolsó­sorban azért rendezik Buda­pesten, hogy segítsék a ma­gyar liberális pártok arculaté­pítését —, Kónya Imre így fe­lelt: — Én úgy gondolom, hogy helyesen teszi minden párt, ha nemzetközi kapcsolatait az ország érdekében igyek­szik kihasználni. A rendszer- változásban érdekelt pártok nemzetközi kapcsolatait na­gyon fontosnak tartom. Örü­lök, hogy a liberális pártok konferenciát szerveznek Bu­dapesten, mert nem érzem el­lentétesnek a liberális gondo­latot azzal, amit a kormányko­alíció képvisel. Kormányellenes tüntetések Elégedetlen spanyolok Tízezrek vonultak utcára csü­törtökön este Madridban, Bar­celonában és más spanyol vá­rosokban, hogy a spanyol kor­mány gazdasági és szociális politikája ellen tiltakozzanak. A megmozdulásra a két leg­nagyobb szakszervezeti szö­vetség, az Általános Munkás­szövetség (UGT) és a Mun­kásbizottságok szervezésé­ben került sor. Vezetőik álta­lános sztrájkot is kilátásba he­lyeztek arra az esetre, ha a ka­binet nem változtatja meg munkahelyeket veszélyeztető gazdasági programját. Mad­rid belvárosában egyes becs­lések szerint 100 ezernél töb­ben vettek részt a tiltakozó menetben, Barcelonában leg­alább 60 ezer embert mozgó­sítottak a szakszervezetek. A szakszervezetek elutasít­ják a hároméves kormány- programot, amelynek célja az ország versenyképességének megőrzése. K orán jött a havazás. A természet nem tudta befejez­ni soros kötelességét, a legtöbb fáról még nem hul­lott le a lomb, amikor máris belepte az ágakat a hó. S csak most, olvadás után folytatódik a levélhullás. Az elmúlt hét belpolitikájára szintén a sűrű levélváltás volt a legjellemzőbb. Az államelnök La Stampa-beli inter­jújára már hétfőn reagáltak a parlamenti koalíciós pártok frakcióvezetői. Levelükben aggodalmuknak adtak hangot az olasz lapban leírtak miatt, konkrét választ várva az el­nöktől. Másnap meg is érkezett a válaszlevél, ám a Baráta­im! megszólítás után vajmi kevés konkrétumot tartalma­zott. (Mindkét levél teljes szövegét lapunk keddi, illetve szerdai számában olvashatták.) Ezek után némileg összeza­varta a képet a Magyar Hírlap szerdai első oldalas értesülé­se, miszerint Göncz Árpád éppen az ellenkezőjét mondta annak, ami a La Stampa vitatott cikkében megjelent. Egy kérdés kapcsán éppen arról beszélt, hogy a közép-kelet-eu- rópai régióban a jobboldali veszély nem áll fenn. A köztár­sasági elnök ugyancsak nem kérte a nemzetközi sajtó szoli­daritását. Világos, ugye? ■ Ebben a zavaros helyzetben nem érdektelen teljes terje­delmében felidézni azt a levelet, melyet Pető Iván és Kun- cze Gábor aláírással az SZDSZ sajtótitkársága juttatott el kedden délután a távirati irodához: „Az elmúlr években sokszor érte Göncz Árpádot méltatlan támadás. Most újabb támadás indult ellene a La Stampa-cikk kap­csán. Nem Kónya Imrének kellene megkérdeznie Göncz Árpádot, hogy miként is értette szavait. Alkalmasint ne­künk, a magyar demokráciára felesküdött politikusoknak kellene megkérdeznünk a kormánykoalíciót, ők miként is gondolják a médiában kialakult helyzetet? Miként háríthat­ják el maguktól a gyanút, hogy az egypártrendszerre emlé­keztető módon próbálják megszállni és megfélemlíteni a médiát. Uraim! Milyen demokrata, aki ellenfeleiről gyűlölettel beszél, aki lenézi és megsérti mindazokat a milliókat, akik nem rá szavaztak, vagy fognak szavazni. Arra válaszolja­nak az MDF kultúrpolitikusai, hogy mikor és milyen ura­Kétmilliárd dolláros rakétarendszer Forró drót a Balkánon Forró drót létesül Alija Izetbe'go- vic bosnyák elnök és Radovan Karadzic helyi szerb vezető kö­zött. A muzulmán ellenőrzésű rá­dió szerint a megállapodást alá­író Hais Silajdzic külügyminisz­ter és Momcilo Krajinski arról is megegyezett, hogy lépéseket tesznek a háború által elszakított családok újraegyesítésére. Egye­zség született továbbá arról is, hogy a szerbek és a muzulmá­nok biztosítják a szabad közleke­dést a szenet és tűzifát szálh'tó konvojoknak. A moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta „Ki szegi meg az embar­gót?” címmel beszámol arról, hogy a jugoszláv hadsereg légvé­delmi csapatai szert tettek az egyik legkorszerűbb orosz gyárt­mányú légvédelmi rendszerre. Tokióban Közép-Európából Közép-Európa országai már csaknem kiépítették a nyuga­ti országokéhoz hasonló in­tézményrendszerüket, a mak­rogazdaság teljesítménye azonban sok esetben aggodal­makra ad okot — mondta a japán nemzetközi kereskedel­mi és ipari minisztérium (MI- TI) egyik vezetője a Tokió­ban tegnap tartott kelet—nyu­gati tanácskozás tapasztalata­it összegezve. Magyarországot Juhász Endre, a nemzetközi gazdasá­gi kapcsolatok minisztériumá­nak államtitkára képviselte. Az SA—11 NATO-kóddal je­lölt, valójában BÜK 9M 38M mintájú eszköz harcászati-mű­szaki jellemzőit ismertetve a zág­rábi Globus rámutat, hogy a nyu­gati hasonló paraméterű rakéta- rendszereket felülmúló fegyver­ről van szó, amely 32 kilométer távolságig akár 22 000 méter magasságban haladó légi célok megsemmisítésére is alkalmas. A háromszoros hangsebességű légvédelmi rakéták egyidejűleg több, különböző magasságban tartózkodó célt is képesek pusztí­tani. A horvát lap értékelése szerint a jugoszláv hadsereg ezzel a két­milliárd dolláros beszerzéssel le­zárta légvédelmének korszerűsí­tését, és most már „akár a NA- TO-val való összeütközés árán is Az Új Szó tegnapi száma sze­rint Nyitrán, a nemzetiségi kultú­rák karának megszervezésére hi­vatott csütörtöki értekezleten az egyik résztvevő lekommunistáz- ta a magyar tanszék pedagógusa­it, akik tiltakozásul kivonultak a megbeszélésről. A kar megszervezésére kine­vezett rektori megbízott a ma­gyar és a roma tanszék dolgozói­nak egy részét hívta össze. Lász­ló Béla docens az Új Szónak ki­jelentette: „Nyilvánvaló volt, hogy a rektori megbízott nem hajlandó együttműködni a ma­gyar és a roma pedagógusok, il­letve a diákok által demokratiku­san megválasztott képviselőkkel kész megvédeni Nagy-Szerbia határait”. Macedóniában néhány hónap múlva népszámlálás döntheti el, hogy a volt jugoszláv tagköztársa­ság lakosságának 22, 40 vagy 50 százaléka albán nemzetiségű-e. Macedóniában 1991-ben tar­tottak népszámlálást utoljára, amelyet az ott élő albánok egy ré­sze bojkottált. Az akkori felmé­rés szerint a mintegy 2,2 milliós volt tagköztársaságban csaknem 22 százalékos volt az albán ki­sebbséghez tartozók aránya. Az albánok egy része viszont azt ál­lítja, hogy részarányuk már leg­alább 40 százalékos, de vannak olyanok is, akik szerint — az Al­bániából és Koszovóból áttelepül- tekkel együtt — már 50 százalé­kos. és nem hajlandó figyelembe ven­ni a diákok véleményét sem.” A magyar docens szerint a megbízott „mereven ragaszko­dik az ellentmondásos, félreve­zető, az egyes nemzetiségek ér­dekeit figyelmén kívül hagyó rektori koncepcióhoz, amely töb­bek között a nemzetiségi diákok és pedagógusok jelentős részét megfosztja attól, hogy a kar mű­ködésében részt vehessenek.” László Béla hangsúlyozta: „a magyar oktatók kitartottak azon álláspontjuk mellett, hogy e kar­nak csak akkor van értelme, ha biztosítják az anyanyelven folyó tanító- és tanárképzést a nemzeti kisebbség iskolái számára.” A nagyvilág hírei A Magyarországtólmesz- szire ment piacainak nyugati irányú nyitásá­val — idézte a Der Stan­dard című bécsi lap Sza­bó Iván pénzügyminisz­tert, aki egy alsó-auszt­riai gazdasági fórumon elemezte az európai in­tegrációval kapcsolatos tapasztalatait. # A válságos minimális szinthez ért Ukrajnában a rendelkezésre álló villa­mos áram mennyisége. Az összes szükséglet egyhar- madát adó erőművek pe­dig két-három héten belül leállhatnak, ha nem sikerül haladéktalanul biztosítani az üzemanyag-utánpótlást, tfc Igencsak kétes irányza­tokat lát a szlovákiai ki­sebbségi törvénykezés­ben Walter Schwimmer osztrák néppárti parla­menti képviselő, az Euró­pa Tanács parlamenti közgyűlésének jogi bizott­sági tagja. A névhaszná­lat előírása mellett az el- szlovákosítás egyértelmű irányzatát tapasztalja a helységnévtábla-törvény- ben. * Pekingben tegnap meg­kezdődött a Hongkong jö­vőjével foglalkozó brit— kínai tárgyalások 17. fordu­lója. Az elmúlt napokban a felek kölcsönösen egymás­ra hárították a felelősséget, amiért eddig nem történt haladás. Kivonultak a tanárok EGY HÉT Hulló levelek lom alatt fordulhatott elő utoljára, hogy magyar írókról olyan hangon merjenek beszélni, mint a Rádió alelnöke tet­te. Az SZDSZ újra és újra törekedett a párbeszédre, azon­ban önök ezt visszautasították. A médiaháborúban önök pirruszi győzelmet arattak, de ezzel nem csak a magyar de­mokráciának, a polgárok érdekeinek, hanem hisszük — még maguknak is ártanak. Senki nem mondhatja utólag, hogy nem szóltunk. Annak reményében fordulunk a koalí­ciós pártokhoz, hogy megtérnek eredeti eszméikhez, ama konzervatív hagyományhoz, amely a magyar politikai tradí­ció nélkülözhetetlen része és amelynek mi, liberálisok part­nerei tudnánk lenni. A párbeszéd tétje az ország, a nemzet boldogulása és jövője. Mi ezzel foglalkozunk, és szeret­nénk is foglalkozni: a gazdaság jövőjével, azzal a csőddel, amelyet a következő kormánynak kell felszámolnia. Az SZDSZ ismét felkínálja a párbeszéd lehetőségét. Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi politikai élet konszoli­dálása az egész nemzet érdeke. Mi mindent megteszünk, hogy ez a folyamat elkezdődjön. Mi szólunk, figyelmezte­tünk. Most már Önökön a sor.” Imigyen szól a levél. Jól érzékelhető az elfogultság, a tárgyilagosság hiánya, egyes helyein kirekesztő, másutt a valóságtól rugaszkodik el, végkicsengése pedig demagóg. Már a bevezető mondat számtalan kérdést vet fel. ...sok­szor érte Göncz Árpádot méltatlan támadás... Nemes do­log az államelnök védelme, ám a magyar belpolitikát kicsit is ismerők előtt kitetszik a szándék: az egykori SZDSZ-es elnököt, aki elvileg ma pártok felett áll, saját pártja védi. A mennyiségre (sokszor) és a módra (méltatlan) utalás erő­sen relatív. Hányszor érte támadás — leggyakrabban épp a szabaddemokraták részéről — például Andrásfalvy Berta­lant (Vallásfalvy Berci stb.), vagy az igazságügy-minisz­tert? Ki védte őket az állandó össztűzben? A sor hosszasan folytatható, nem beszélve arról, micsoda mennyiséget ten­ne ki a miniszterelnököt ért támadások felsorolása. Mind­ezek ismeretében túlzott az aggódás, különösen, hogy a konkrét esetre (La Stampa, Göncz-levél, Magyar Hírlap-ér­tesülés) nem is ad választ. Hogy Pető—Kuncze szerint nem Kónya Imrének kellene megkérdeznie az elnököt, ma­gánvélemény. Bizonyára Nagybandó alkalmasabb erre. Ámhogy a levélírók a magyar demokráciára felesküdött po­litikusok s ők jogosultak kérdőre vonni a kormánykoalíciót (ahol természetesen nem a magyar demokráciára feleskü­dött politikusok ülnek), tipikus kirekesztés. Sajnálatos me­móriazavar, hogy a módszereket az egypártrendszerre em­lékeztetőnek vélik, sajátos aránytévesztés egy világlapban megjelent államelnöki interjút a rádió-alelnök egy kerületi rendezvényen állítólag elhangzott mondatával összehozni (nóta bene Göncz is cáfol, nem azt mondta, Csúcs is cáfol, nem így mondta). A levélírók szelektíven emlékeznek arra is, ki beszél gyűlölettel az ellenfeleiről. A honpolgárok nem felejtették el jó néhány vehemens liberális durva kirohanásait, így ezek egyoldalú beállítása álszent propaganda. Kiváltképp nem hagyható ki a médiaháború, ahol a törvény kétéves kínkeserves vajúdásában, végül leszavazásában épp az SZDSZ vett a legaktívabban részt. Hogy ezek után az SZDSZ ismét felkínálja a párbeszéd lehetőségét, némi hümmögés után megköszönöm. Ameny- nyiben komolyan fogalmazták, hogy a párbeszéd tétje az ország, a nemzet boldogulása és jövője, akkor előbb kellett volna kapcsolni. Mondjuk 1990 nyarán ez még építő, fel­emelő gondolat lett volna, mára farizeusság. N incs már hó a fákon, s hullanak a levelek is. Csak arra nincs válasz, mit is mondott Göncz Árpád, s amit mondott, vajon miért mondta? Nézte volna in­kább a földre hulló dermedt leveleket... Székely Ádám

Next

/
Thumbnails
Contents