Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-26 / 276. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1993. NOVEMBER 26.. PÉNTEK Átvirrasztotta az éjszakát Az emberek többsége (tapasz­talatom szerint) elhúzódik, vagy egyenesen megkerüli, ha. dobermannal találkozik. Ez ritkán a rossz tapasztalat­nak, sokkal inkább a tévhi­ten, az ismeretek hiányán ala­puló félelemnek köszönhető. Néhány napja történt az az eset, ami írásra késztetett. Kutyámmal ritkán haszná­lom a liftet, rendszerint lép­csőn járunk. E kivételes alkal­mak egyikén szomszédom vendége érdeklődött, milyen fajta a kutyám. — Dobermann — válaszol­tam, mire a hölgy riadtan kér­dezte: — Ugye ez falja fel a gaz­dáját is, ha kedve szottyan? Hát nem! Jareth 17 hóna­pos kan kutya. 5 hetes korá­tól lakik nálam, s lám, még mindig élek. Egy darabban, sértetlenül. Sértetlenül, ha le­számítom a tarka foltokat, amelyeket az üdvözlés örö­mében, vagy a játék hevében akaratlanul ejt rajtam. A dobermann nemcsak olyan, amilyennek a filmek mutatják. Kiképezhető arra, hogy öljön,, génjeiben hordoz­za a harciasságot. De nem ok nélkül támadó gyilkos fene­vad! Igaz, néha szemtelen, erőszakos... de mennyire! Nem hagy írni, bökdös az or­rával. Helyére zavarom, ek­kor panaszos sípolásba kezd. Hát persze, az esti séta ideje. Két órával később sem foly­tathatom a betűvetést, mert játszani hív. Hol ő fekszik a hátán, hol én. Morog, mé­lyen, mintha nagyon haragud­na. Szájába veszi a kezemet, gyengéden megszorítja. * Néha becsapom: felszissze­nek. Ilyenkor nyomban elen­ged, megszagol, sebesültnek vélt ujjaimat nyalogatja. Já­ték után a fürdőszobáig kísér, lezöttyen a becsukott ajtó elé. Visszafelé ugyanezt te­szi, de az ágyam előtt hever le. Reggelenként a fülembe szuszog. Miután kellőképp ki­verte az álmot a szememből, ő visszafekszik. Pontosan tud­ja, mikor kerül sor sétára, evésre. Igen, a dobermann ilyen is tud lenni. Ugyanez a kutya — ha kell — gondolkodás nélkül száll harcba értem, volt már rá példa. Mégsem ezzel győzött meg határtalan szeretetéről. Nemrég átestem egy köny- nyebb mellhártya-gyulladá- son. Napközben is kedvetlen voltam. Észrevette, és nem erőltette a játékot. Egy éjjel borzalmasan éreztem ma­gam. Fájt mindenem, a lázam magasra szökött. Jarry felug­rott az ágyamra, bemászott a takaróm alá, és hozzám bújt. Lezavami nem volt erőm, egész testével melengetett, ha köhögtem, felkapta a fejét és megszagolt. Átvirrasztotta az éjszakát, néha aggódón nyögdécselt. Reggel — ami­korra jobban éreztem magam — visszaköltözött az ágyam elé. (faritz) Utóirat Az iskolai újság szerkesz­tése közben jutottam ehhez a kis történethez. Sajnos nem tudom ki az igazi író, ezért elnézést kell kérnem tő­le, voltam olyan bátor, és a „nagyközönség" elé tártam a művét. De úgy gondolom, hogy megható története egy­ben tanulságos is. Mai roha­nó világunkban, mi emberek egyre kevesebb időt tudunk szentelni egymásnak. Minde­nünk a pénz és a megélhe­tés. Elhanyagoljuk barátain­kat, szeretteinket. Őszintén, érdek nélkül szinte már sze­retni sem tudunk. Közönyö­sen megyünk el a kolduló gyerekek mellett, idős szüle­inket szociális otthonokba küldjük. Magunkba kellene néznünk, és vigyázni, hogy nehogy az állatoktól kelljen tanulnunk emberséget! Kovács Barbara IV. G Murphy Törvények szerint pedig nem mindenki tud élni, csak aki iga­zán megerőlteti magát, és min­den lépésére figyel. Murphy törvényeit pedig nem betartani kell, Murphy törvényei egysze­rűen betartatják önmagukat, igen egyszerű módon. Mégpe­dig úgy, hogy olyan dolgokkal vannak kapcsolatban, amiknek nem lehet nem megtörténniük. Szóval van egy könyvem! Tele van olyan dolgokkal, amit egy csomó ember nem tud, és nem is akar megérteni. Ez Murphy törvénykönyve. Az emberek megpróbálnak a saját kicsinyes törvényeik sze­rint élni, s életükben sem egy csipetnyi humor, sem pedig igazán mély érzések nincse­nek. Üres az egész, színtelen, szürke, és borzalmasan unal­mas. Ha egyszer már törvé­törvényei nyék szerint kell élnie az embe­reknek, lehessen nagyokat ne­vetni, gátlások nélkül cseve- részni. Mert ugye az íratlan tör­vények is törvények: milyen dolog az, ha egy tinédzser ri- heg-röhög az utcán? (Mintha ez valakit is zavarna!) A fiata­lok miért beszélnek annyi hü­lyeséget, és miért nem engedel­meskednek feltétel nélkül a ta­nároknak és a szüleiknek? Mi­ért? Mert ők még túl szabadok ahhoz, hogy a korlátolt törvé­nyeket minden fenntartás nél­kül betartsák. Különben miért van szükség szülőkre és taná­rokra? Azért, hogy betartassák velünk a törvényeket. De lásd Murphy törvényeit: Ez úgy sem fog sikerülni! Lipták Szilvia I/A Engedjék-e a Ez a kérdés manapság na­gyon sok embert foglalkoz­tat. Bizonyára sokan hallot­tak róla, hogy az USA-ban egy orvos a betegek kérésére segített számukra a halálhoz vezető utat megrövidíteni. A kérdés, hogy ezt megte- heti-e egy orvos vagy sem. Véleményem szerint min­den embernek joga van eldön­teni, hogy éljen-e a testi, lel­ki szenvedéseket vállalva, vagy az ezeknek véget vető halált válassza. Figyelembe kéne venni minden ember egyéni döntését, és ezt el kel­lene fogadni. Előfordulhat, hogy valaki súlyos balesetet szenved, meggyógyítani nem tudják, de hosszú ideig gépek segítségével életben tartják. (És várnak, mikor hal már meg!) Ilyen esetekben talán „jó halált”? jobb lenne, ha levennék a gépről, és hagynák meghalni. Különösen, ha azt is figye­lembe vesszük, hogy ez az egész mekkora költségekkel. jár. És esetleg ezen a pénzen meg tudnák menteni valaki­nek az életét. Sokan nem így gondolják, hisznek abban, hogy az utol­só pillanatig van remény, nem is akarnak szembenézni a halállal, pedig valójában tisztában vannak azzal a tény­nyel, hogy betegségükből nincs kiút. De vannak, akik ezt vállalják, és szerintem leg­alább ezeknek az emberek­nek megengedhetnék törvé­nyesen, hogy kikerüljék a szenvedést, és méltóan halja­nak meg. Horváth Henrietta I/A Türelmes várakozás Kinn a hűvös, esti szélben állok Merengő mélabúval rád várok Fejem fölött csak egy vaíjú károg Lassan egy évezrede itt állok. Jahner Mária IV. G Lángoló város Álmomban égni láttam egy várost És a lángok között megláttalak Téged A tűz a Te szemedben izzott, és ereje hamuvá varázsolt egy létet... Álmomban a tűz tetején jártál Uraltad a feltörő, végtelen vágyat Lábad előtt hevert az érzelem, — a láng — s szerettem volna meghalni benne... Álmomban égni láttam egy várost És a romokkal együtt égtem én kicsit fájón; de körülöttem parázslott minden és testemnek adtad szemed tüzét... Zajácz Edina IV. c. Csillag vagy Mint csillag gyúltál ki életemnek egén te, majd fényed halványulni kezdett és én visszatértem a sötétbe. Stekler Veronika II. A A rovatot a kerepestarcsai Flór Ferenc Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnázium diákjainak munkái­ból állítottuk össze SPORT Őszi záróforduló Elutasították a profilicenc bevezetését Tanácskozott a kamara A korábbi héthez hasonlóan el­maradtak a megyei totószelvé­nyen szereplő labadrúgó-mérkő- zések. pontosabban csak három került sorra közülük. Nem volt te­hát értékelhető a szelvény, s így szabályzatunknak megfelelően sorsolással tisztáztuk: kik kapnak tíz-tíz darab totószelvényt. A. tíz szerencsés a következő: Harangi Sándor (2319 Szigetúj­falu, Mester u. 47.), Kauzur Ká­roly (2220 Vecsés, Báthori u. 47.), Kocsi Lajosné (2230 Gyom­ra, Malom út 14.), Lesták Péter (2767 Tápiógyörgye, Móricz Zs. u. 5.), Lakhegyi Sándor (2730 Al­Szakadó hóesésben, igen rossz időjárási viszonyok mi­att, csak 34 sakkozó jelent meg Százhalombattán a me­gyei schnell egyéni és csapat- bajnokságon. Ä 9 fordulós küzdelemben is, és a csapat- bajnokságon is szentendrei győzelem született. Egyéni: 1. Arnold Ferenc 7,5, 2. Tóth Tihamér 7, 3. Do- bák Sándor (szentendreiek) 6,5. bertirsa, Bocskai u. 20.), Manák Ishán (2085 Pilisvörösvár, Szent Erzsébet út 120.), Márton Kriszti­na (2629 Márianosztra, Őri telep 8.), Peller György (2095 Pilis­szántó, Nyírfa u. 16.), Szabó Lászlóné (2133 Sződliget, Somo­gyi Béla u. 25.), Tóth Attila (2740 Abony, Szegfű u. 4.). A zá­rófordulóra 262 darab szelvény érkezett. A nyerteseknek összevontan küldjük el jutalmukat, s a ko­rábbi négy hét győzteseinek a nyereményt már postára adtuk. MINDEN HÉTEN TOTÓ-LOTTÓ! Csapat: 1. Szentendre 18, 2. Dunaharaszti 13, 3. Százhalom­batta 11,5. A díjkiosztásnál díjat kapott a legjobb ifjúsági játékos, ifj. Solymosi László (Algi DSK) 6 pontjáért, valamint a legfiata­labb, Szenczy Zoltán (Százha­lombatta), és a legidősebb, Solt Dezső (Dunaharaszti MTK) versenyző. )Solymosi) Isztambul: 2004 Sukru Érdem, Törökor­szág sportminisztere szerdán a Gaiatasaray— FC Barcelona labdarúgó Bajnokok Ligája találko­zót megelőzően fogadást adott, amelyen bejelen­tette: Isztambul, illetve a törökök kedvét nem szeg­te az a tény, hogy a vá­ros a szeptemberi szava­záson csak az utolsó he­lyet szerezte meg. Is­mert, Isztambul már az első körben „kiesett” azon a NOB-voksoláson, amelyen a 2000. év nyári olimpiájának rendezési jogát Sydney nyerte el. — Ezúton jelzem elő­ször, és hivatalosan is: Isztambul kéri majd a 2004-es nyári olimpiai já­tékok házigazdái jogát — mondta Sukru Ér­dem. — Isztambul „ki­tartó harcos”, jelentke­zik ismét a nagyszerű sportfesztiválért. A Hivatásos Labdarúgók Ka­marája tegnap baráti beszélge­tésre hívta a Budai edzőtábor­ba az elsőosztályú labdarúgó csapatok vezető edzőit és csa­patkapitányait. A téma termé­szetesen a magyar labdarúgás jelenlegi válságos helyzete volt. A meghívottak közül Pász­tor József, Szenti Zoltán (Bé­késcsaba), Csank János, Nagy Tibor (Vác FC-Samsung), Pusztai László, Olajos Sándor (Siófok), Varga István, Ács Gusztáv (Csepel-Kordax), Ga­rami József, Szlezák Zoltán (Újpest), Egervári Sándor, Ur- bányi István (BVSC-Dreher), Mészöly Kálmán, Babócsy András, Geress Zoltán, Juhár Tamás (Vasas), Martti Kuuse- la, Csábi József (Kispest-Hon­véd), valamint Horváth Béla (Debrecen), Csertői Aurél és Kuttor Attila (Rába ETO) vet­tek részt a kötetlen, őszinte hangvételű megbeszélésen. Rajtuk kívül a HLK elnöksé­ge, Bognár György elnök, Hor­váth Gábor főtitkár, dr. Izsó Ig­nác jogi képviseld, Koszta Já­nos, Sallói István és Nagy Dá­niel (utóbbi az NB Il-esek kép­viseletében) elnökségi tagok és vendégként Baráti Lajos, II- lovszky Rudolf illetve László Attila, a Vác FC-Samsung el­nöke tanácskozott. A háromórás beszélgetés so­rán három fő téma került terí­tékre. Az edzők és játékosok közösen igyekeztek megoldást találni a magyar labdarúgás jobbítására. Mindannyian ki­fejtették, igénylik a változást. Egyöntetű volt a vélemény, hogy ehhez minden csapatnak először a saját háza táján kell rendet teremtenie. A jelenlegi klubvezetési rendszer elavult, rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Ez az egyik oka a hazai futball gyengélkedésé­nek, de természetesen a játéko­sok és az edzők is készek saját teljesítményüket felülviszgál- ni. Felmerült az igény a rend­szeres és kötelező jellegű edzői továbbképzésre is. Egyöntetű­en elutasították viszont a jelen­lévők az úgynevezett profili­cenc bevezetését. (Az ötlet dr. Török Ferenc nevéhez fűző­dik, aki a legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésen tett erre javas­latot.) Amint elhangzott, a klu­bok önálló jogi személyek, így senki nem szabályozhatja szá­mukra, kivel kössenek szerző­dést. A javaslatot szakmai szempontból is elutasították. Harmadik pontként a sajtó­val kialakult viszonyt vitatták meg a résztvevők. Álláspont­juk szerint a labdarúgás nem létezhet a médiák nélkül, ezért minden játékosnak illetve veze­tőnek a lehető legnagyobb készséggel kell nyilatkoznia. Ha szükséges, kérjék el az el­készült cikket átolvasásra. Horváth Gábor elmondta, hogy úgy érzik, a megbeszélés­sel előrelépés történt, hiszen számos pozitív javaslat szüle­tett. Szentendrei schnell-siker

Next

/
Thumbnails
Contents