Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-26 / 276. szám
É- ■ PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1993. NOVEMBER 26., PÉNTEK 9 Egységünk záloga a keresztény eszmeiség Beszélgetés Csépe Bélával, a KDNP parlamenti képviselőcsoportjának vezetőjével Erdó'si Ágnes felvétele Szerkesztőségünk vendége volt Csépe Béla, a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti képviselőcsoportjának vezetője, akivel Vödrös Attila főszerkesztő, illetve Bánó Attila és Dere- gán Gábor főszerkesztő-helyettesek beszélgettek. — A média körül fellángolt politikai viták mostanában halkabbak, sőt szűnőben vannak. Lehet, hogy ez csak afféle vihar előtti csend? — Az a véleményem, hogy különösebb vihar nem várható, mert ami most végbemegy, az teljesen természetes és jogos. A médiumokban olyan hadállások voltak, amelyeket a múlt rendszer hagyott itt. Ez vitán felül áll. A jelenlegi megtisztulási folyamat rengeteg jogi és alkotmányos buktatón keresztül halad és a Kereszténydemokrata Néppárt éppen azért szorgalmazta annak idején elsőként a médiaelnökök leváltását, hogy a kezdeti lépésekre sor kerülhessen. Azért beszélek alkotmányos buktatókról, mert például a köztársasági elnök úr lépéseivel kapcsolatban többször is felvetődött a kérdés, hogy amit tesz, az helyes-e az alkotmányosság szempontjából. — Egyre több jele van annak, hogy azok, akik a sajtó- szabadság megsértésével vádolják a kormánykoalíciót, most a nyugati közvéleményt igyekeznek mozgósítani. Ez nyilván összefügg azzal, hogy a hazai pálya mégse kedvez nekik. De hát elkövette-e a koalíció a neki tulajdonított bűnöket. ? — Mi sohasem azért küzdöttünk, hogy a saját pártunkat, vagy a koalíciót méltánytalan előnyökhöz juttassuk, hogy hadállásokat építsünk ki. De igenis küzdöttünk a számunkra hátrányos helyzet megszüntetéséért és ezután is küzdeni fogunk a közszolgálati médiumok valódi pártatlanságáért és objektivitásáért. Az igazságos ügyek előbb- utóbb utat törnek maguknak és megnyugszanak a kedélyek. — Itt van az Egyenleg különös esete, amely kirobbantotta a legutóbbi koalícióellenes kampányt. — Egyszerűen abszurdum, hogy a botrány emiatt robbant ki. Ebben az esetben az lett volna tiszta és erkölcsös, ha egyes parlamenti felszólalók — például Pető Iván — azt mondják: vizsgáljuk meg, mennyire alapos a hamisítás gyanúja és azután derüljön ki az igazság. Ehelyett támadást indítottak a kormány ellen, majd jött a tüntetés. Mindezek alapján ma azt kell mondanom, hogy nem a sajtószabadságért, hanem a csalás szabadságáért tüntettek. Az ilyen akciókat szító politikai erőknek be kell látniuk, hogy olyan hadállásokat tartottak fenn, amelyeknek a léte egy diktatúrát követő rendszerváltozás idején semmivel sem indokolható. — A hazai kereszténydemokraták szemszögéből is tanulságos lehet mindaz, ami a zömében katolikus Lengyelországban történt. Bekövetkezhet-e nálunk is egy hasonló baloldali előretörés? — A lengyelországi választások eredménye valóban meglepő volt, és egyesekben felrémlett, hogy Vilnius és Varsó után Budapest is elesik. Úgy látom, hogy a baloldal előretörésének a veszélyéről valóban lehet beszélni, de a lengyel politikai térképet nem tartom azonosnak a magyarral. Az ottani baloldal jelentősen különbözik a miénktől. A lengyel társadalmat ma is átjárja a keresztény gondolkodás és ez alól a baloldal sem kivétel. A hazai baloldali erők másféle szellemi örökséghez kötődnek, ezért a választási sikereik esetén jóval nagyobb a visszarendeződés valószínűsége, mint a lengyeleknél. Hangsúlyozom, hogy ez nagyon lényeges különbség. Ugyanakkor bizonyos értelemben jókor történtek a dolgok, mert ez felrázhatja itthon a keresztény-nemzeti gondolkodású embereket, akik. így jobban tudatára ébrednek a veszélynek. Efféle meglepetések egyébként akkor szoktak bekövetkezni, ha a választópolgárok közömbösek és nem törődnek a várható következményekkel. Minden jel szerint Lengyelországban nagyon sok keresztény beállítottságú ember nem ment el szavazni. Ha ez nálunk is bekövetkezik, akkor az kedvező lesz a baloldal számára, ezért nagyon fontos, hogy minél többen vegyünk részt a választásokon. A néppel szemben — A különbségeket talán az is jelzi, hogy Lengyelországban például Jaruzelsky bocsánatot kért a lengyel nemzettől... — Több parlamenti felszólalásomban is hiányoltam ezt. Nálunk égbekiáltó bűnöket követtek el, de én még nem hallottam, hogy a bűnösök közül bárki bocsánatot kért volna, talán egy-két kisebb jelentőségű esetet leszámítva. Jellemző, hogy a szocialisták elnöke ma kijelentheti. hogy ez a kormány az igazságtétel ürügyén történelemhamisítást követ el, mert ötvenhatban mindkét oldalon voltak áldozatok. Ezzel úgy állítja be a helyzetet, mintha akkor egyenrangú küzdőfelek álltak volna egymással szemben. Én ezt a nézetet visz- szautasítottam, mivel Magyarországon nem polgárháború volt, hanem egy idegen nagyhatalom hadserege és kis létszámú hazai kiszolgálór ik álltak szemben a magyar nép döntő többségével. A később bekövetkező bosszúhadjárat pedig messze túltett a korábbi megtorlások mértékén, ideértve a véreskezű Haynaut is. — Lehet, hogy a lengyelországi események sokakat felrázna. De talán piszkálni kellene az embereket ennek érdekében, ami például az élet- színvonalat javító lépések révén történhetne meg. — Az életszínvonal kérdése összefügg a gazdaság helyzetével. Nem vártuk, hogy a választási ciklus végére olyan komoly gazdasági nehézségekkel fogunk küszködni, mint amilyenekkel napjainkban. Ez Támogatjuk a hazai ipart megmutatkozik a költségvetés hiányában. Ennek egyik fő okát abban a súlyos örökségben látom, amit a korábbi rendszer ránk hagyott. Ehhez jön a világméretű recesszió, a délszláv válság miatti embargó, az aszály okozta károk és a sokat hangoztatott fő ok: a keleti piac összeomlása. Ki kell mondanunk, hogy a kormányzat késlekedett a gazdasági hangsúlyváltással. A KDNP a múlt évi kongresszusán ezt az elsők között követelte. Azóta megváltozott a helyzet, mert megvannak azok a költségvetésbe építhető elemek, amelyek előfeltételei e váltásnak. A késés azonban tény és nem rejtem véka alá, hogy e kérdésben a kormányzat is hibásnak tekinthető, bár sok mindenről nem tehet. Bekövetkezett egy szerkezet-, illetve tulajdonosi váltás, aminek átmenetileg káros hatásai is vannak, különösen a mezőgazdaságban. Az átalakulás együtt jár a munkanélküliség növekedésével, bár ez is része az örökségünknek, hiszen munkanélküliség azelőtt is volt, csak éppen a vállalatok, a gyárak kapui mögött. Ennek ellenére hiszek abban, hogy helyes úton járunk. Hiszek abban, hogy piacgazdaságot építünk, hogy erősítjük a magántulajdont és a gazdaságot úgy alakítjuk át, hogy annak minden egysége hatékony- nyá váljon. Olyan folyamatról van szó, amelynek a kifutási ideje hosszabb, mint négy esztendő. Vannak, akik szívesen emlegetik a „szép időket”, a múlt rendszerben megtapasztalt teljes foglalkoztatottságot, a viszonylagos kiegyenlítettséget, de én ki merem mondani, hogy azok rút idők voltak, mert akkor halmozódott fel az az örökség, amit ma rettenetes kínlódások árán kell felszámolnunk. Vannak baloldali politikusok, akik azt állítják, s bizonyára fogják hangoztatni a kampány során is, hogy ez a koalíció súlyosabb örökséget hagy hátra, mint kilencvenben a Németh-kormány. Ezzel alapvetően vitatkozom. Mert igaz, hogy vannak olyan mutatók, amiket ki lehet emelni, mint például a munkanélküliség esetében. Csakhogy a kétféle örökség között az a legnagyobb különbség, hogy a régi szerkezettel tovább süllyedtünk volna, s ma leghátul kullognánk az úgynevezett közepesen fejlett országok sorában, most viszont lehetőségünk van a kilábalásra, a fel- emelkedésre. Hiszek a demokrácia alapértékeiben, és abban, hogy tovább kell mennünk a megkezdett úton. Élénkülő' gazdaság — A munkanélküliségre vonatkozó adatok a fejlett nyugati országokban sem jobbak, mint nálunk Éppen Surján Lászlótól hallhattuk nemrég, hogy még Finnországban is húszszázalékos ez az arány és ott sem tudják lejjebb szorítani. — Tisztában kell lenni azzal, hogy a gazdaság minden áron való növelése nem lehet cél. Ez csak az egyensúlyi követelmények és az infláció féken tartásának a figyelembevételével történhet. Az életszínvonal emelkedésére csak hosz- szabb távon lehet számítani, és gyors javulást ígérni felelőtlenség lenne. A kormánykoalíció elindult a gazdaság élénkítésének az útján és ebben jelentős szerepe van a KDNP- nek is. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — Például négy százalékkal csökken a társasági adó. Aki munkanélkülit foglalkoztat, annál a befizetendő tb-járu- léknak jelentős százaléka leírható az adóalapból. Ösztönözzük a beruházásokat az osztalék visszaforgatásával, és a mezőgazdaság a korábbinál nagyobb költségvetési támogatást kap. — Az egyik ellenzéki párthoz szorosan kötődő hetilap a Pest Megyei Hírlap nacionalista megnyilvánulásai közé sorolta azt a naponta megjelenő pici keretes hirdetést, amelyben ez olvasható: Támogasd a magyar ipart! Vásárolj hazai terméket! Önnek mi a véleménye erről? — A hazai termék védelme része annak a mozgalomnak, amit a KDNP több mint egy éve indított. Ez nem áll ellentétben azzal, hogy mi is szorgalmazzuk a külföldi tőke bejövetelét, hiszen ezzel az is a célunk, hogy a külföldi vállalkozó itt teremtsen munkahelyet, mert amit itt állít elő, az már magyar termék. — A külföldi tőke részvétele a magyar gazdaságban a két világháború között harminc százalék körül volt. Ma hét százalék körül mozog, mégis sokan mondják, hogy a kormány kiárusította az országot. — Ha valóban azt akarjuk, hogy idejöjjön a tőke, ahhoz politikai stabilitás, megfelelő nemzetközi tekintély kell. Súlyos merényletet követnek el a nemzettel szemben — gazdasági téren is — azok, akik ezt a stabilitást kockáztatják. A külföld, elsősorban a Nyugat rólunk alkotott véleménye rendkívül fontos a számunkra, mivel ez a gazdasági kapcsolatainkat is érinti. Térségünkben hozzánk áramlott a legtöbb tőke, azonban még ez is kevés. Sikeres külpolitikánknak is köszönhető, hogy ma a legmagasabb szinteken is el tudjuk fogadtatni magunkat, és nem volna szerencsés, ha ebben bármilyen okból törés következne be. — Az. oktatás, ezen belül az egyházi oktatás kérdésében az eddiginél határozottabb fellépést várnánk a kereszténydemokratáktól. Vagy netán önök e kérdésekben határozottak, csak mi nem látunk a kulisz- szák mögé? — Ma az oktatás, a nevelés területén a történelmi egyházak szerepe nem kielégítő. Mi kiálltunk és ezután is kiállunk amellett, hogy az egyházak megfelelő szerephez jussanak. A parlamentben többször is markánsan képviseltük az egyházi oktatással kapcsolatos nézeteinket, de megdöbbentett minket az ellenzéki oldal kemény magatartása. A vélt ellenség — Az ellenzéknek nem az a dolga, hogy ellenkezzen? — Na de kiállni a világnézeti semlegesség mellett? Világnézeti semlegesség egyszerűen nem létezik! Ez egy légből kapott fogalom. Azzal, hogy ezt védelmezik, lényegében a materialista, az ateista nevelést próbálják továbbra is fenntartani, erőszakolni. A keresztény szellemű neveléssel, az egyházi oktatással szembeni merev ellenállással a parlamenten kívül is találkozhatunk. Itt vannak például azok a pedagógusok, akik nem a mi oldalunkon állnak és rettentően félnek az egyházak térnyerésétől. Lehet, hogy a pozícióikat féltik. Dabas-Sáriban is bebizonyosodott, hogy azok, akik az egyházi oktatással szembehelyezkedtek, egy vélt ellenség ellen küzdöttek, hiszen az egyházak nem tekinthetők ellenségnek. Az egyházi iskolákban hazaszeretetre, a keresztény értékek elfogadására, toleranciára, szeretetre nevelik a fiatalokat. Meghatározó a fegyelem és a szolidaritás eszménye. Mindennek azért van óriási jelentősége a társadalom számára, mert egy kormányzat bármilyen jól politizál, sok mindent nem tud megoldani, ami az alsóbb régiókban lezajlik. Sokan élnek aszerint, hogy lehetőleg minél többet megkaparintsanak mások elől. Ez a magatartás is az egymás iránti szolidaritás hiányából fakad. A telkekre leginkább az egyházi tanítás képes hatni és csak ezen az úton lehet erősíteni a két nemes alapeszmény, a szeretet és a szolidaritás tudatát. Ha ez sikerül, akkor a gazdaságban is kevesebb lesz a harácsolás, az adócsalás, a szerződésszegés, vagyis mérséklődnek a gazdaságot, végsős soron a társadalmat sújtó anyagi károk. — Gyakran éri az egyházakat az a vád, hogy beavatkoznak a politikába. Ugyanakkor olyan törekvéseket is látunk, amelyeknek az a célja, hogy ékeket verjenek a keresztény- demokraták és a történelmi egyházak közé. Mi erről a véleménye? — Az egyházaknak a közéletben való szerepe nem kérdőjelezhető meg. Sokan szeretnék az egyházakat karanténba szorítani és arra kényszeríteni, hogy csak a lelkekkel törődjenek. De a test és a lélek elválaszthatatlan, ezért ha törődnek a lelkekkel, akkor törődniük kell a testekkel is. Természetesen nem léphetnek túl bizonyos kereteken, nem is teszik, de arra például buzdíthatják a híveket, hogy ne legyenek közömbösek. A közömbösség ugyanis bűn. A langyosakat még Isten is kiköpi a szájából. Ami minket illet, a keresztény eszméket nem akarjuk kisajátítani. Örülünk, ha azok valóságos értékek formájában felbukkannak és átalakítják a gondolkodást. Mi nem vagyunk az egyházak kihelyezett szervezetei és nyitva állunk mindenki előtt, aki az értékrendünket elfogadja. — A szolidaritás térhódítása feloldhatná egyes ellenzéki köröknek a kisebbségekkel való bánásmód, a másság elviselése feletti aggodalmait. — A szolidaritást nem szabad általánosan és ködösen értelmezni, mert akkor semmi sem lesz belőle. Ennek a legkisebb közösségekben, így a családokban kell gyökeret vernie. Ha e közösségekben elsődlegessé válik az emberszeretet, akkor ez kiterjed a lakóhelyre, a településre, az országra és még nagyobb térségekre is. Fordítva viszont nem működik ez a mechanizmus. — Ha már a kisebb közösségekről beszélünk, akkor eszünkbe jut, hogy a falvakban is van mit bepótolnia az egyházaknak, illetve a kereszténydemokráciának. — Annál is inkább, mert valamikor vidéken jól működő keresztény mozgalmak tevékenykedtek, amelyekbe a fiatalok jelentős része is bekapcsolódott. — A választások közeledtével számítani lehet arra, hogy azok a pártok, amelyek köztudottan nem szimpatizálnak, esetleg szembenállnak a keresztény eszmeiséggel, most az egyházak, a hívők felé gyengédebb húrok pengetésébe fognak. Mit szól ehhez a Kereszténydemokrata Néppárt? — Látjuk ezt a jelenséget, de nem aggódunk miatta, hiszen ez is annak a bizonyítéka, hogy a keresztény eszmék erősek és egyre szélesebb körben hatnak. Arra természetesen rá fogunk mutatni, hogy ezek a pártok mit tettek, vagy mit szándékoznak tenni az egyházak, a kereszténység rovására. — Az önök pártját elkerülték azok a belső válságok, amelyek szakadáshoz, felda- rabolódáshoz vezettek volna. Ez mivel magyarázható? — A mi tagságunkra is jellemző a vonzódások sokfélesége. Nem vagyunk egyformák, vitázunk is olykor, mégse válunk szét. A KDNP egységének a titka és a záloga az, amiről itt többször is szóltunk: a keresztény eszmeiség.
