Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-25 / 275. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. NOVEMBER 25., CSÜTÖRTÖK Háborús bűnök A horvátok éló" aknái Élő aknákként vetettek be muzulmán hadifoglyokat Növi Travnik mellett a horvá­tok. Harckocsiaknát erősítet­tek a foglyok hátára, majd kényszerítették őket, hogy tér­jenek vissza frontvonaluk mögé — jelentette tegnap az AFP, a brit The Times című napilap tudósítására hivatkoz­va. Három muzulmán katona — Mevludein Muslimovic, Nedad Mujak és Enes Hajríc- bosni — körülbelül egy hó­nappal ezelőtt esett horvát fogságba. Később mint „két lábon járó pokolgépeket” kényszerítették őket vissza arcvonalaikhoz — írta a lap. A foglyok mellkasára és hátá­ra erősítették az aknákat. Ke­züket összekötözték, a hátuk­ra pedig huzalt erősítettek. Az aknák a muzulmán arcvo­naltól 10 méterre robbantak fel, megölve a foglyokat és a repeszekkel megsebesítve a muzulmán katonákat. Robert Yorké, a brit Cold­stream Guards alakulat száza­dosa az áldozatok maradvá­nyait megvizsgálva megálla­pította, hogy a boszniai had­sereg jelentése a horvátok em­bertelen akciójáról helytálló volt. Háborús bűnnel állunk szemben — jelentette ki a The Times-nak nyilatkozva. A horvát milícia beismerte, hogy felelős a tettért. Híja Ma­rín, a Növi Travnikot védő dandár parancsnokhelyettese azonban szintén a The Times- nak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy egy horvát katona ma­gánakciójáról van szó. — Nem volt szándékában megöl­ni őket, csak fivérének holttes­tét akarta velük elhozatni a frontvonalak közül. A muzul­mánok azonban saját csapatuk felé vették az irányt, s ezért robbantotta fel az aknákat. Japán kormányhitel Hazánk kapja elsőként A japán kormány 4,9 milliárd jen (mintegy 45 millió dollár) értékű hitellel finanszírozza Várpalota környezetvédelmi fejlesztését, a város kommuná­lis fejlesztési programját. A szigetország a tengeren­túli fejlesztési alapja (OECF) terhére nyújtja a kölcsönt, amelynek feltételeit ugyan nem ismertették, de köztu­dott: ezeket a kölcsönöket Ja­pán rendszerint 4-5 százalé­kos kamat és ötéves türelmi idő mellett 15—20 évi tör­lesztéssel nyújtja. Gyurkó János környezetvé­delmi miniszter, aki Japán­ban tartózkodik, elmondta: a magyar kormányzat garanci­át ad a kölcsön visszafizetésé­re és annak felvételével az ön- kormányzatok is egyetértet­tek. Azumu Shoza külügyi ál­lamtitkárral folytatott megbe­szélésén Gyurkó János felve­tette a budapesti szemétégető kiegészítő, környezetvédelmi fejlesztését. A miniszter meg­jegyezte: a főváros jelezte, hogy kész a program megva­lósítására és a japánok hitelé­nek fölvételére a kormányzat garanciája mellett. Felmerült egy új szemétégető felépítésé­nek lehetősége is. Magyarország elsőként ré­szesül a közép-európai térség országai közül kedvezmé­nyes japán kormányhiteiben, amihez eddig csak a fejlődő országok juthattak. Pláne nem mindenáron. Két napig tartott, most ért véget Debrecenben a magyar irodalmi napok, amelynek idei témája A kri­tika ma volt. Ennek tanulságaival nem tisztem untatni az olvasót, in­kább arra hívom fel a figyelmét, hogy annyiféle kritika van, ahány- féle kritikus. Ez hajdan köztudott volt. Az a pár évtized azonban, ami az egypárt kezében levő sajtót egyazon, központilag koholt szem­szögből való ítélkezés gyakorlatával tette sematikussá, álta­lában elriasztotta, nem pedig tájékoztatta az olvasókat. (Az egyes irodalmi folyóiratok tolvajnyelven írott, nemegyszer magamutogató, sokszor ráadásul pártos szempontú kritikaí­rása pedig ma is a szakmának szól.) Az a kritika, amire olvasónak is; írónak is szüksége van, hiánycikk. Egyesek a kritika válságáról beszélnek, pedig mindössze arról van szó, hogy ritka a rövid, hiteles, vilá­gos kritika, az olvasott, látott, vagy hallott mű írásbeli meg­vitatása. A kritika régi értelme: ítélőképesség. Nem csoda, hogy a magát kritikusnak valló ember gyanússá vált abban a társadalomban, amelyikben lejáratták, illetve eredeti ér­telmét tekintve megszüntették a műkritikát. Az a kritika, amit jó szívvel ajánlok minden olvasónak, elsősorban őszinte: azt mondja el, hogy tetszik-e valamely mű a kritikusnak, vagy nem. És azt is elmondja, hogy mi­ért. Az ítélőképességet, ami alapjában véve egyfajta szaktu­dás, megfelelő iskolában el lehet sajátítani. Az ízlés — bár A romániai ellenzék távol marad Amnesztia a nemzeti ünnepen? Remélni lehet, hogy a decem­ber 1-jei nemzeti ünnep alkal­mából várható közkegyelem ke­retében amnesztiában részesül­hetnek az 1989 decemberi ese­ményekkel kapcsolatban bör­tönbüntetéssel sújtott zetelaki és oroszhegyi elítéltek, illetve az 1990 márciusi maros vásár­helyi összecsapásokkal kapcso­latban elítélt Cseresnyés Pál. Az MTI tudósítója megkér­dezte Frunda Györgyöt, az RMDSZ szenátorát, aki a hét végén nyilvánosan is szólt e le­hetőségről, mire alapozza véle­ményét. A szenátor, aki Cseres­Joó Rudolf a NATO-tagságról A Mladá Fronta Dnes című, nagy példányszámú prágai lap tegnap teq'edelmes írásban is­mertette a NATO-val való együttműködés távlataira vo­natkozó magyar álláspontot Joó Rudolfnak, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási ál­lamtitkárának a közlései alap­ján. Joó Rudolf a múlt pénte­ken nyilatkozott Prágában cseh újságíróknak. A Mladá Fronta Dnes munkatársa azt emelte ki címben az államtit­kár által mondottakból, hogy Budapest leginkább a NATO- val való együttműködés tartal­mára összpontosítja figyelmét. Az írás arra is kitért, hogy Joó Rudolf szerint a visegrádi országoknak nagyobb az esé­lyük a sikerre, ha közös kezde­ményezéssel fordulnak a NATO januári csúcsértekezle­téhez. A siker alatt egyfelől a NATO-tagság kritériumainak a megfogalmazását, másfelől valamilyen időbeli távlat, me­netrend felvázolását érti a ma­gyar honvédelmi államtitkár — derült ki a beszámolóból. nyés Pál védője volt a fellebbvi- teli tárgyaláson, elmondta: ezeknek az embereknek a sza­badon bocsátását régóta sürge­ti. A kérdést felvetette az Euró­pa Tanács jogi bizottságában és a Románia Európa tanácsi felvételének kérdéséről szóló jelentést készítő rapportőmek. Melescanu külügyminiszter az Európa Tanácsnak ezzel kap­csolatban írt levelében ígéretet tett arra, hogy megoldást keres­nek a problémára. Románia fel­vételekor a parlamenti közgyű­lés által elfogadott ajánlások­ban szerepel ez az elvárás, és a A Frankfurter Allgemeine című lap tegnapi számában Viktor Meier, a magyar külpo­litikát elemezve egyebek kö­zött azt írja, hogy Magyaror­szág felemás realitásokkal néz szembe a kommunizmus ösz- szeomlása után. Az ország négy olyan szomszéddal is ha­táros — Szlovákiával, Ukraj­nával, Romániával és Szerbiá­val — amelyekkel kapcsola­tai, Ukrajnát leszámítva, ke­vésbé barátiak. Nyugaton Ausztria mögött kezdődik az EK-térség, amely­hez Magyarország mihama­rabb tartozni szeretne. Európa azonban nem mindig kész megadni azt, amit Magyaror­szág, talán kissé türelmetle­nül, elvár tőle. Ez a helyzet fe- szültségi viszonyt teremt, amelyben Magyarországnak alkalmasint hosszabb ideig kell eligazodnia — írja Meier. Az AntalTkornvíny — ol­vasható a cikkben — eredeti­leg azt remélte, hogy minden orientációs dilemmát megtaka­nemzeti ünnep alkalom lehet a megoldásra: ez' indokolja a re­ményt — fejtette ki Frunda György az MTI tudósítójának. I. Mihály exkirály vízumké­résének visszautasítása nyo­mán tegnap az ellenzéki pár­tok többségét tömörítő Ro­mán Demokratikus Konven­ció bejelentette, hogy hivatalo­san nem képviselteti magát az Erdély Romániával való egye­sülését kimondó 1918. decem­ber 1-jei gyulafehérvári gyű­lés színhelyén — 75. évfordu­ló — sorra kerülő nagy emlék­ünnepségen. rít azzal, ha az Európához, a Nyugathoz való gyors csatla­kozásra épít, mind gazdasági­lag, mind biztonságpolitikai- lag. Ily módon, hitte Antall és külügyminisztere, Jeszenszky, Magyarország eszközhöz is jutna, hogy szomszédait Kele­ten ,jó magaviseletre” késztes­se. Éz a politika nem hozta meg a kívánt eredményeket. Sem a NATO, sem az Európai Közösség nem mutat hajlandó­ságot arra, hogy kibővüljön ke­leti irányba. Mindkét szerve­zet — s efölött Budapesten, te­kintettel némely brüsszeli megnyilatkozásra, gyakran el­siklanak — még mindig csak tagjainak summája. Másrészt a figyelmeztető európai ujjak Keleten nem nagyon gyakorol­nak hatást. A bizonytalanság Szerbiá­val szemben a legnagyobb. Magyarországnak, miközben katonailag éber, politikai esz­közökkel kell megkísérelnie az ottani magyar kisebbségre leselkedő vész elhárítását. A nagyvilág hírei Jé A japán nagyvállala­tok hatvan százaléka csökkenti foglalkozta­tottjainak számát az el­húzódó recesszió mi­att, kevesebb végzős diplomást vesz fel, ön­kéntes nyugdíjba vonu­lásra kéri föl alkalma­zottait, illetve mérsékli a heti munkaidőt. * Az emberi jogok tisz­teletben tartására szólí­totta fel az Egyesült Ál­lamok Grúziát. Az ame­rikai vezetés olyan infor­mációkhoz jutott, ame­lyek szerint a volt szov­jet köztársaságban bán­talmazzák a foglyokat, s ezek a hírek hitelt ér- demlőek. * Töretlenül emelked­nek a húsárak Lengyel- országban. Az árrobba­nás néhány héttel ez­előtt történt, azóta nap­ról napra nő elsősor­ban a sertéshús és a hú­sipari termékek ára. A karaj bolti ára már mintegy 5, a sonkáé 7 dollárnak felel meg. ík Az Egyesült Államok 317 levegő—levegő ra­kétát tervez eladni Dél- Koreának, hogy az ázsiai szövetséges javít­hassa védelmi képessé­geit — közölte a Penta­gon. * Kairóba érkezett teg­nap Husszein jordániai király, hogy Hoszni Mubarak egyiptomi el­nökkel a közel-keleti békefolyamatról és a két ország kapcsolatai­ról tárgyaljon. Ez az uralkodó első hivatalos látogatása Egyiptomba az öbölháború óta. Felemás realitások Külpolitikánk német szemmel VÉLEMÉNY A kritika nem kritizálás változhat — mindig egyéni. A tetszés pedig alapjában véve ettől függ. A kritika olvasója vagy elhiszi, amit a kritikus mond valamely műalkotásról, vagy nem; de azt még a leg­tiszteletreméltóbb olvasónak is el kell fogadnia, hogy az Is­ten áldotta tehetség nem mérhető a közízléssel. A közízlés nem magasabb rendű a művészeteknél. Aki úgy gondolná, hogy igen, olvassa a maga épülésére Lenint. O azt állította, hogy az emberi fejlődés csúcsán „a művészet része lesz az egyetemes proletár munkának”. Mert a legmagasabb rendű dolog proletárnak lenni. Hát akinek az kell, „legyen neki az ő hite szerint”. De csak neki. Amikor a bolsevik hatalom hozzáfogott a nemzet átneve- léséhez, és elárasztották az országot az úgynevezett pártos művek, vagyis a vörös propagandaanyag, az én szüleim nemzedéke, amit „rózsaszínnek” talált, általában és nagy többségében elvetette. Ha pedig jól megírt, valamennyire értékes könyvnek tartotta, sajnálta, hogy pártpolitikával el- xontották. Ennyivel szabadabb elme volt egykor az átlagos olvasó a kommunista álkritikusnál, aki számára a szépség alapja és netovábbja a pártosság volt. Legyünk nagylelkűek velük szemben: áz ő számukra biz­tosan az volt a szép. A jó kritika tájékoztat. Pár szóval meghatározza, miről van szó a műben, elmondja és megindokolja a kritikus vé­leményét. Ennyi. Se több, se más. Ami kritika ezen felül van, az az egyes művek szaktudományi megítélése és elem­zése. Ezzel nem szabad terhelni az olvasót, akinek úgyis meglesz majd a maga véleménye a dologról. Talán arról is, ha valamelyik irodalmi műben olyan szót olvas, egy-egy színházi előadáson olyasmit hall, filmen olyasmit lát, amit napilapban nem illik leírni. De akkor se feledje, azt nem az író vagy a színész mondja, illetve teszi, hanem az ember, akiről a mű szól. Amit egy regényalak, egy szereplő ki­mond, az az ábrázolt ember szövege vagy cselekedete. A közemberé, aki fölött sohasem a kritikus, hanem az író, a rendező, a színész művészi munkája ítélkezik. Ha ön, tisztelt olvasó, az író elbeszélő szövegében talál­na olyasmit, amit elítél, tegye le a könyvet, vagy menjen ki a moziból, a színházból. Ha azonban az a bunkó mondja, aki szereplője a műnek, ne szeresse a bunkót, és ne higgye, hogy az ő diktatúrája a lehetséges világok legjobbika. De szeresse a művészetet, amelyik leleplezi a bunkósá­got is azzal, hogy ítéletet alkot róla, és ebbe belevonja önt is. Amikor pedig kritika olvasására szánja magát, sohase olvassa végig, ha indulatos, vagy pláne, ha acsarkodik: az sohasem a műről szól, az az alkotó embert szidalmazza. A Teremtő csodáját. A hiteles kritikus olyan kalauz, aki nem kéri a menet­jegy árát, csak azt mondja meg, szerinte helyes irányba megy-e az utas. (Szitányi György) /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents