Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-24 / 274. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. NOVEMBER 24., SZERDA Oroszország a NATO-ban? Választások után Veszélyben az olasz kormány Első ízben jelent meg az orosz védelmi minisztérium lapjában, a Krasznaja Zvezdá- ban olyan állásfoglalás, amely szerint itt lenne az ideje, hogy Oroszország súlyos gazdasági helyzete miatt belépjen a NA- TO-ba, mivel már tapasztalhatók a jelei a Nyugat részéről az erővel történő nyomásgyakorlásnak. A Krasznaja Zvezda keddi számában konkrét példák alapján beszámolt róla, hogy a pénzhiány miatt nehézségekbe ütközik a hadsereg felkészültségének megfelelő szinten tartása. Ennek hiányában pedig nincs értelme egyáltalán a fegyveres erőknek. A lap szemleírója, Alekszandr Manuskin ezredes úgy véli, hogy az elkövetkező években továbbra is erős hadseregre lesz szüksége Oroszországnak, bár nem fenyeget többé a hidegháború visszatérése. Helmut Kohl német kancellár bő egyhetes, Kínát és a Kínához 1997-ben visszakerülő Hongkongot felölelő útjáról úton hazafelé néhány órára megállt Moszkvában, ahol egy repülőtérhez közeli villában tanácskozott Borisz Jelcinnel. Az eszmecserét követő sajtóértekezleten egyebek között bejelentette, hogy májusban az orosz elnök hivatalos látogatást tesz Németországban, december 9-én pedig Brüsszelbe utazik Jelcin, ahol alkalma lesz találkozni az Európai Unió (Európai Közösség) állam- és kormányfőivel, csúcsértekezletük előtt. Kohl szeretné, ha az Európai Unió és Oroszország partneri viszonyát mihamarabb megállapodás rögzítené. A cikkíró azzal érvel, hogy aligha Szaddám Hussein vagy a Szomáliái Aidid tábornok ellen tart fenn jelentős légierőt az Egyesült Államok és a NATO Európában. Ennek kapcsán a szerző rámutat, hogy a jelenlegi világrend is arra utal: egy ország politikai súlyának feltétele a gazdasági és katonai potenciál. Ebben az értelemben csak az erős országoknak van tényleges súlyuk a világban — állapítja meg a szemleíró. — Oroszországgal ugyan még számolnak, de már vannak jelei az erő útján történő nyomásgyakorlásnak. Az orosz gazdaság jelenlegi súlyos helyzetében pedig ily módon itt lenne az ideje, hogy az ország belépjen a NATO-ba, bár egyelőre aligha várják ott tárt karokkal Moszkvát — véli a Krasznaja Zvezda szemleírója. A német kancellár kijelentette: moszkvai villámlátogatásával is demonstrálni kívánja, hogy Jelcin politikáját támogatja. Arra a kérdésre, hogy tetszik-e neki a Jelcin által előterjesztett alkotmány, amely erős elnöki hatalmat rögzít, Kohl kijelentette: „szeretnék mindenkit óvni attól Nyugaton, hogy mércéjét rögtön Moszkvára alkalmazza”, több mint hetven év diktatúrája után Oroszország különösen nehéz helyzetben van. Kohl az idén harmadszor szakította meg útját a Távol- Keletről hazatérőben: márciusban Dél-Koreából jövet állt meg Moszkvában, júliusban a, tokiói világgazdasági csúcstalálkozóról hazafelé tartva szakította meg útját a Bajkál-tónál. A centrum nem létezik többé, az ország mélyen megosztott a bal, és a (szélsőjobboldal között, a hitelét vesztett parlament feloszlatás»nem várathat magára — ez az olasz sajtó véleménye a vasárnapi részleges hely- hatósági választás utáni helyzetről. A választáson elszenvedett vereség megosztotta a Kereszténydemokrata Pártot, amelynek egy része sértődötten fellázadt és a legitimitását vesztett parlament azonnali feloszlatását igyekszik kiprovokálni. Ciampi miniszterelnök a kormánya iránti bizalom megerősítését kérte az őt támogató frakcióktól, s ez ügyben szerdán találkozik a frakcióvezetőkkel. A kormánypártok szinte majdnem teljes megsemmisülése által veszélybe került Ciam- pi-kormánynak furcsa mód az amúgy ellenzéki szerepben lévő Baloldali Demokrata Párt sietett a segítségére, felajánlva Munkanyelv az angol Balti zászlóalj A három balti ország hadsereg-főparancsnokai tallinni tanácskozásukon úgy döntöttek, hogy 650 fős, az ENSZ békefenntartó erőinek rendelkezésére bocsátandó, balti zászlóaljat állítanak fel 1994 végére. Aleksander Einsein észt, Dainis Turlais lett és Jonas Andriskevicius litván fő- parancsnok szerint az alakulatot arra szánják, hogy „az egykori szovjet birodalom határain kívül” kerüljön bevetésre. A zászlóaljban angol lesz a munkanyelv, parancsnokának litván, parancsnokhelyettesének lett, vezérkari főnökének pedig észt tisztet fognak kinevezni. támogatását arra az esetre, ha a kereszténydemokraták hirtelen megvonnák a sajátjukat. Achille Occhetto, a-BDP főtitkára igyekszik megnyerni a baloldali jelöltek számára a mérsékelt, centrista szavazótábort, a katolikus választókat a „fasiszta veszedelem” megállítása érdekében. Occhetto elutasította a választás utáni politikai felállás azon beállítását, hogy az ország két szélsőségre oszlott volna. — A baloldal, amelynek fő ereje a BDP, nem szélsőséges, hanem centrista, reformista és korszerű erő — mondta. A Rómában, Nápolyban és néhány északolasz városban is látványosan előretört szélső- jobboldal, az Olasz Szociális Mozgalom igyekszik szalonképesnek mutatkozni, elhatárolódni történelmi előzményeitől, a Mussolini-fasizmustól, hogy megnyerje a mérsékeltén jobboldali szavazókat a második A Práce című lap tegnapi számában „Tévedés a Duna mentén” címmel Michal Olbrich kommentálja, hogy a magyar—szlovák viszonyról szóló alapszerződést egyelőre nem lehet aláírni. A szerző szerint Szlovákia és Magyarország két olyan megrögzött dohányosra emlékeztet, akik — ahelyett, hogy fegyelmezetten ülnének a puskaporos hordón — szenvedélyesen vitatkoznak egymással, és az öklükkel hadonásznak. A magyarok azt szeretnék, ha az alapszerződés tartalmazná a Szlovákiában élő kisebbségek jogainak biztosítását, a szlovákok viszont a közös határ megváltoztathatatlanságát akarják belevenni az alapszerződésbe. Pozsony szerint — olvasható fordulóra, ahol fej-fej melletti verseny várható Rutelli, a zöldek baloldal által is támogatott jelöltje, és Fini, az újfasiszták népszerű főtitkára, polgámester- jelöltje között. — A nemzet szégyene lenne, ha Róma fasiszta vezetés alá kerülne —- mondta Occhetto. Nápolyban előállhat az a zavarba ejtő helyzet, hogy a hét vezető tőkés ország jövő nyári csúcstalálkozójára érkező nyugati kormányfőket Mussolini unokája üdvözli majd. A helyhatósági választások eredményei, a centrum elenyé- szése megfigyelők szerint arra utal, hogy a következő parlamenti választások után talán Itália lesz az első nyugat-európai ország, ahol kommunista tőről fakadó baloldal kormányoz majd, s a kereszténydemokraták gyenge szereplése folytán ehhez esetleg még a történelmi kompromisszumra sem lesz szükség. a cikkben — a szlovákiai magyarok minden szükséges joggal rendelkeznek, Budapest ellenben azt mondja: legyen elég az, hogy Magyarország a határokkal kapcsolatos alapelvet már a helsinki záróokmány aláírásával elfogadta. Mindkét fél fölöslegesnek minősíti tehát a másik követelését: egyikük sem ír alá olyasmit, ami magától értetődő — így a Práce, amelynek hírmagyarázója ezt a szemléletet kölcsönösen tévesnek minősíti. A szlovák—magyar feszültség tompításának egyik lehetséges módja az lenne, ha szilárd Visegrádot teremtenének — vélekedik a Hospodárské Noviny című lapban Jan Zizka a prágai gazdasági napilap külpolitikai elemzője. A nagyvilág hírei Három, hóban játszó gyermeket öltek meg hétfőn a szerb lövedékek Szarajevóban. A boszniai állami rádió közlése szerint a gyermekek a város központjában, a francia ENSZ-alakulatok főhadiszállása közelében játszottak, amikor a lövedékek becsapódtak. További két gyermek megsebesült, egyikük súlyosan. Rövid kubai látogatását befejezve elutazott Havannából Csiang Co-min kínai államfő. A politikus alig húsz órát töltött a szigetországban, ahol vendéglátójával, Fidel Castro állam- és kormányfővel a kétoldalú kapcsolatokról és nemzetközi kérdésekről tárgyaltak. A látogatás bővelkedett az ünnepi külsőségekben: a vendég érkezésekor, majd elutazásakor több ezer fős tömeget mozgósítottak. * Slobodan Milosevic szerb és Franjo Tudjman horvát államfő' is meghívást kapott a jövő' héten Genfben nyíló Bosznia-tár- gyalásokra — jelentette be a svájci városban az ENSZ egyik szóvivője. 4k Két izraeli fiatalt perbe fogtak Tel-Avivban azzal a váddal, hogy fegyvert és robbanóanyagot loptak és adtak el terroristáknak. A testvérpárt, akiknek kilétét a hatóságok nem árulták el, hétfőn fogták el Kfar Szabai otthonában. # Az Izraellel szemben érvényesített arab bojkott addig nem szűnik meg, amíg a bojkottdöntést kiváltó okok meg nem szűnnek — ismertette az Arab Liga tanácsának állásfoglalását Eszmat Abdel-Megíd, a pánarab szervezet főtitkára. Villámlátogatás Moszkvában Kohl Jelcin mellett Vita az alapszerződésről Reszlovakizáció Magyarországon? A pozsonyi Pravda (Igazság) október 8-án interjút közölt Gregor Papucek magyarországi szlovák költővel, íróval és a szlovák nemzetiség „szakértőjével". A cikk szerzőjének ezen kijelentését azonban Papucek már legelső mondatával cáfolja. Ugyanis azt állítja, hogy 1918-ban az akkori Csehszlovákia területén 400 ezer magyar élt és Magyarországon ugyanannyi szlovák. Ha most eltekintünk attól az „apróságtól”, hogy Csehszlovákia mint nemzetközileg elismert állam- alakulat, sőt mbit realitás sem létezett 1918-ban, csupán mint deklarált óhaj, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy azon a területen, amelyet ideiglenesen, néhány évtizedig tévedésből Csehszlovákiának hívtak, még a hivatalos és tendenciózus adatok is ellentmondanak a költő által mondott számoknak. 1919 augusztusában hivatalos népösszeírást végeztek Szlovákiában. Akkor majd’ 700 ezer ember vallotta magát magyarnak. Ha a legutóbbi adatokat nézzük, ma Szlovákiában szintén 570 ezer magyar él. Papucek további állítása, hogy a szlovákiai magyarok szaporodnának, a számok és tények cinikus semmibevétele. Az 1921-es népszámlálás szerint Csehszlovákiában majd’ háromnegyed millió ember vallotta magát magyarnak. A mai Magyarország területén az évszázad elején durván 200 ezer szlovák élt, tíz év múlva 165 ezer és a trianoni békeparancs évében valamivel több mint 140 ezer. (A történelmi Magyarországon a szlovákok száma 1840 és 1910 között 262 ezerrel, 16%-kal nőtt. A szlovákiai magyaroké, szintén 70 év alatt — 1921 és 1991 között 13%-kal csökkent.) Azt, hogy ma a szlovákok száma tízezerre csökkent, Papucek egyértelműen az átgondolt, megtervezett és rendszeresen végzett magyar asszimilációs politikában véli megtalálni. A * Természetesen ez a felvett név nem azonos a Magyarországon élő Buda Ferenc költővel. szlovák költő és műfordító elmondja, verset írt arról, hogy a szlovákoknak, mint a madaraknak, megnyirbálták a szárnyait, és most repülésre nógatják őket. Az olló tehát a mindenkori magyar kormányok kezében csattogott. Biztos, hogy ezek a kormányok nem álltak mindig a helyzet magaslatán, de a volt katonatisztnek illene tudnia — ha engedi, hogy szakértőként mutassák be az olvasónak —, hogy a magyarországi szlovákság sorsának megpecsételődése Trianonban kezdődött. Az új állam falánkságánál fogva olyan nagy idegennyelvű közösséget igyekezett lenyelni, melyet azután nem tudott megemészteni. Csehszlovákiának egyáltalán nem volt gondja arra, hogy a nemzeti ébredés előtt az Alföldön megtelepült szlovákságnak mi lesz a sorsa. Ez a nacionalista szlovák politikát sem érdekelte. Ma is elsősorban akkor, ha a magyar kisebbség jogos igényeinek lebunkózására van szükség. A következő történelmi fordulópont arról tanúskodik, mi történik akkor, ha valakik másnak vermet ásnak. Ugyanis a második világháború utáni lakosságcserét a csehszlovák kormány erőszakolta ki, hogy a szlovákiai magyarságot felszámolja. Magyarországról akkor majd’ 75 ezer ember települt át. Papok és tanítók hagyták el szülőföldjüket és a helyben maradó szlovákokat, akiket azzal fenyegettek, hogy sorsukra hagyják őket, Csehszlovákia nem fog velük törődni. Ezzel ásták alá a magyarországi szlovákok fennmaradásának lehetőségeit. Az interjú készítőjének tudnia kell a magyarországi szlovákság drasztikus csökkenésének okáról, hiszen ő is akkor települt át Szlovákiába. Egy ideig még a pozsonyi Új Szóban jelentkezett írásokkal Buda Ferencként*, majd Frantisek Budaként a szocializmus építését támogatta lapjában, s mára sem adta föl neofita túlbuzgóságát, ha a statisztikai adatokat nem állítja szembe Papucek valótlan állításaival. Nem tudom, hogyan készült az interjúra, ha nem veszi észre a valótlanságokat. Papuceknek a júliusban elfogadott nemzetiségi törvény sem jó, mert az csak hatpárti konszenzus alapján jött létre, és a kisebbségeket a kormány nem egyenrangú partnerként kezelte. Azt is nehezményezi, hogy a törvény olyan fordulatokkal él, hogy „ahol ezt követelik", „igény esetén”, „helyi lehetőségek szerint” stb. Mintha a kisebbségeknek Európa bármely részén a jogok sült galambként pottyantak volna az ölébe. Még a legdemokratikusabb államokban sem sikerült érvényesíteni ezeket a jogokat politikai harc nélkül. Papucek elégedetlensége érthető, mert maga vallja be, a magyarországi kisebbségek nem igénylik már a törvény adta keretek kitöltését. Ez a vélemény kimondatlanul is felvet egy érdekes kérdést. Nevezetesen azt, hogy hol húzzuk meg a határt. Kit kell reasszimilálni és kit nem ? Szlovákia esetében ez azt jelentené, hogy ha 1919-ben a magyarok részaránya 23,6% volt, akkor ma nem 570 ezer magyarnak, hanem 1 millió 200 ezer magyar nemzetiségű állampolgárnak kellene lennie. Tetszik vagy sem, több mint 600 ezer embert kellene kitenni olyan szekatúrának, amit a második világháború után — ellenkező előjellel — a magyarokkal szemben követtek el reszlovakizáció címen. Netán a költő és volt po- litilpii tiszt szerint ma Magyarországon kellene reszlovakizálni? gy látszik a Pravda riportalanya sem tud megszabadulni a letűnt korszakok emberi kétségbeesésbe és nyomorúságba taszító eszméitől. „Költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak”! Balassa Zoltán Kassa
