Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-22 / 272. szám

$ PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. NOVEMBER 22., HÉTFŐ J3 Nyílt levél a Malév vezérigazgatójához Kedves Pókay úr! Ez év októberében immár tizedik alkalommal volt szerencsém szülőhazám földjére tenni a lábam 1990 óta, amikor először hazaengedtek a (re- formj-kommunisták. Most tartottuk az ’56-os magya­rok első világtalálkozóját, s mint mindig, jólesett ha­zamenni, több budapesti rendezvényen részt venni. Ezek közül az egyik, a „Welcome to Hungária, Meeting Budapest”, ame­lyen megbotránkozással hallottam, hogy fogadta ön, mint a Malév feje az egész világról Budapestre jött utazási szakembereket. Ha már itt tartunk, kezd­jem élőbbről: Budapesten tartózkodásom alatt fel kel­lett hívjam a budapesti Ma- lév-irodát. Nem túlzók, több mint két órát töltöt­tem a telefonon, úgy reg­gel, délben és délután, és mégsem tudtam senkivel beszélni a Malév-nél. Tu­dom milyen hiányos a tele­fonszolgálat Budapesten, de a Delta és Lufthansa­irodát minden probléma nélkül sikerült percek alatt elérnem. Erre nem lehet magyarázatot adni. Az egy­szerűen nem elfogadható állapot, hogy otthonában ne lehessen hazánk légitár­saságát telefonon elérni. Ezért ön felelős. Több, más Malév prob­léma is vár megoldásra, amire önnek már régen megoldást kellett volna ta­lálnia, de úgy látszik, hogy képtelen kötelessé­gét elvégezni. Ezek közé tartozik, hogy a külföldi magyar utazási irodákkal a Malév-nek sokkal köze­lebbi együttműködésben kellene lenni. Először is hozzánk jön a utas, ha Bu­dapestre akar utazni. Meg kell találni a módját an­nak, hogy a Malév-gépek vigyék a budapesti utasok­nak a zömét. Ne, lehessen olcsóbb, vagy jobb menet­rendet találni a Delta, Luft­hansa, KLM, SAS, British Air járatain. Miért lehet más európai fővárosból be­járni Európát az ő hazai já­ratukon, de a Mafév-en mi­ért nem? Miért kell egy utazással foglalkozó sze­mélynek, mint én, a tize­dik alkalommal is más lé­gitársasággal átutaznia az Atlantikon, mert a Malév- nek nincs normális egyez­ménye az amerikai légivál­lalatokkal, mely segítené az államokból New York­ba vinni az utast, aki Buda­pestre akar utazni. Miért lehet Deltán a Business Class jegy ára 1300 dollár, plusz 30 000 mérföld fel­használata a Los Ange­les—Budapest útra (ami­vel 20 000 mérföldet visz- szakap az útért), mikor a Malév Business Class jegy ára 4244 dollár, ami­hez nem kap mérföld-cre­ditet. Ugyanakkor, a Ma­lév New York—Budapest járatán nap-nap után telje­sen üresen mennek a Busi­ness Class helyek és a gép többi része is csak félig van többnyire. Ha már a Business Class utasnak nem lehet egy kis tokaji bor megivása után, mikor egy másodikat kér azt mondani, hogy nem kap­hat, mert kell még a vissza­útra is belőle. Ezt a hozzá­állást, úgy mint a kommu­nizmust le kell vetkőzni és el kell felejteni. Mint min­den más, a magyar légitár­saság is egy üzlet, amely­nek fenn kell tartania ma­gát és nem szabad a ma­gyar nép nyakába sózni a magyar üzletek vesztesége­it. Az arra nem alkalmas személyeket meneszteni kell állásaikból és helyet­tük a problémák megoldá­sára képes személyeket kell találni. Most térek vissza a Szépművészeti Múzeum­ban adott Malév-fogadás- ra, amit ön mint a Malév főnöke nyitott meg és rö­vid üdvözlet után úgy zárt, hogy most pedig elérke­zett a nap legfontosabb perce, kész az étel-ital, me­hetnek fogyasztani! Nem elég, hogy magyarul el­mondja, de megismétli an­golul is ugyanazt a szöve­get. Ha nem hallotta volna mástól, tudatom Önnel, hogy az Angliából, Német­országból, Olaszország­ból, Amerikából, Dél-Afri- kából és sok más messzi földről Budapestre érke­zett vendégek velem együtt, sértőnek érezték a szavait. Azt sem vettük jó néven, hogy nagyon ha­mar eltávozott, talán elege volt a panaszokból. Ugyan­akkor Téglássy úr (aki Amerikából tért haza állá­sába) a rendezvény szerve­zője, még éjfél után is ott volt mindenki kérdésére fe­lelni. Ezennel felkérem az ille­tékes magyar hatóságokat, minél előbb találjanak ön helyett megfelelő vezér- igazgatót, aki képes ellátni a Malév-re váró feladatot HISTÓRIA Háromszék telepedési története Y Valószínű, hogy Or- bai szék telepesei a • szomszéd Moldová- ban lévő Brodnik országgal a milkói, illetőleg a szereti püspök joghatósága alá tar­toztak. Amint fennebb lát­tuk, e püspökségnek hiteles története 1227-ben kezdődik. Ezen évben Róbert esztergo­mi érsek elindult a szentföld­re, útközben megjelent előtte a kún fejedelem fia és arra kérte őt, hogy jöjjön Kunor­szágba, mert hajlandók a ke­resztény vallást fölvenni. Ró­bert érsek azonnal megszakí­totta útját és IX.-ik Gergely pápától apostoli-követi felha­talmazást kért, hogy Kun- és Brodnik országban s a szom­szédos területeken, mivel az ottlakók megtérése remélhe­tő, legyen neki joghatósága prédikálni, keresztelni, temp­lomokat építeni, papokat és püspököket szentelni. A ku­nok országa a későbbi Hava- salföldön, Brodnik ország pe­dig a Putna, Szeret és a Prút folyók mentén a későbbi Moldovában feküdt. Az ér­sek Béla ifjabb királytól tá­mogatva fel is állította itt a szereti, vagyis a milkovi püs­pökséget. Azonban a püspök­ség rövid életű volt, a mon­gol betörés elsöpörte a föld­színéről. III. Miklós pápa 1278-ban azt írja, hogy 40 évvel ezelőtt a püspökség el­pusztult s most ferencesek (szerzetesek) működnek ott. Mivel a román fejedelem­ségekben úgy, mint a Brodni- kok országában, továbbá en­nek szomszédságában Odrai­ban székely telepesek voltak, valószínűleg innen keletkez­hetett az a felfogás, hogy a székelység egyrésze a milkó- vi püspökséghez tartozott. Ezekről a székelyekről emlé­kezik meg IV-ik Jenő pápá­nak 1439. levele, melyben megparancsolja Benedek sze­reti püspöknek, hogy addig is, míg a szereti vagy milkó- vi püspökséget helyre állíta­ná, gondoskodjék arról, hogy Moldvában s annak szom­szédságában lévő székelyek, (Finitimi huic terrae Ciculi) s a Havasalföldén lakó nép papokban szükséget ne szen­vedjen. Még egy ez időből kelt oklevél is igazolni lát­szik az Orbai székbeliek kü­lönállását. Menyhért erdélyi püspökhelyettes megparan­csolja Ferenc altorjai lelkész­nek és Kézdiszék-i alesperes- nek, hogy az orbai széki szé­kelyeket, kik régi kiváltsága­ikra hivatkozva magukat a püspök joghatósága alól fel­mentetteknek állítják, annak parancsait megvetik, miért is azon szék papjait a divinis (istentisztelet végzés) felfüg­gesztette, a templomaikat be­zárta, mégis ismételten go­noszra gonoszát halmoznak: intse meg, hogy az egyházi törvényeknek engedelmes­kedjenek. Sajnos, az Árpádkorból egykorú, eredeti, írott forrása­ink nincsenek, sőt különösen Erdélyről és a Székelyföldről csak a XVI-ik század 2-ik fe­lében vannak részletes írása­ink. Okmányainkban először a nyugati székelyek szerepel­nek 1116. és 1146-ban, mi­kor is a besenyőkkel egye­temben a krónikás ócsárló szavakkal illeti őket. Kará­csonyi J. szerint a XI—XIV. századokban a székelyek a Duna—Tisza közét s a Ti­szán túl fátlan vidékeit kivé­ve, szinte az egész Magyaror­szágon elvoltak terjedve, ré­szint egyes családok, részint mint 10—20 családból álló falvak. A keleti székelyekről csak később szólnak oklevelek, mi érthető, mert az oklevelek mind oly időben keletkeztek, mikor a székelyek már fal­vakban (—- in villis et posse- sionibus —) laktak. Aranyos- földjének betelepítése 1250. és 70. között már falvankint történt. A korábbi általános letele­pülés idejére figyelmet érde­mel az a körülmény, hogy a szászok, akik 1150. után ván­doroltak a királyföldre, az Olt folyó mentén tovább azért nem nyomulhattak, mert ott már székelyek lak­tak, akiknek tömeges ottléte miatt akadt meg a szászok to­vábbi telepedése, ennélfogva a Küküllő völgyébe vette irá­nyát. A keleti székelyekről csak a XIII. század elején tör­ténik okleveles emlékezés. II. Endre 1211-ben a német lovagoknak adta a Barnasá­got, amely akkor Pázsmár pa­takig terjedt. Vilmos erdélyi püspök tizedjogát fenntartot­ta a Barczaságra vándorló székely és magyar híveire. Néhány év múlva a király (1221) adományát növelte a lovagok-javára s folytatólago­san a Feketeügy menti terü­letből is adott nekik, ahol Nyén mellett Cruceburg vá­rát kezdték építeni. Azonban 1224-ben a német lovagokat függetlenségre való törekvé­sük miatt kiűzte. A Fekete­ügy menti területen 3 község alakult: Bodola, Nyén (Ke­resztvár) és Márkos 1224-ben, miről a szászok nagy-kiváltság levelében van említés téve, Darócz és Bá­rót községekről pedig 1224-ben. 1235-ben fordul elő Bagomér Szoboszló fia, mint a székelyek ispánja és vezére. Ezen történelmi ada­tokból következik, hogy a XI- II. század első negyedében azon a Diploma Andreanum- nak 1224-ben történt kiadása­kor, amidőn a szászság is egy nemzetté tétetett és így az erdélyi 3 nemzet — a ma­gyar, székely és szász — Er­dély későbbi alkotmányának e három oszlopa kialakult, a keleti székelység letelepedé­se véglegesen befejeződött. Csak kevesen foglalkoz­tak részletesen a székelyek telepedésének idejével. Pau- ler Gyula, Sebestyén Gy. és Nagy Géza is csak általános­ságban szólnak róla. Karácso­nyi János, Erdélyi László és Szádeczky Lajos a részletek­re is kiterjeszkedtek. Kará­csonyi szerint Szt. László 1091 táján a Réz és Meszes hegységek tájékán lakó szé­és a magyar légitársaságot átviszi a kommunizmus­ból az adott üzletkörülmé- tlyek legmesszebbmenőbb kihasználásával a „rend- szerváltás”-ba. Pongrátz András USA A könnyek felszáradtak Amint azt, bizonyára tud­ják, november 1-jén az MDF gyömrői szervezete kérésemnek elegett tett és egy, az áldozatok nevével ellátott emléktáblát helye­zett el, az eddigi szörnytett­ről megemlékező emléktáb­la mellé. Ezért az áldoza­tos cselekedetért itt szeret­ném köszönetemet az MDF vezetőinek és Török Gábor képviselő úrnak, va­lamint a Pest Megyei Hír­lap Szerkesztőségének és Matula Gy. Oszkár munka­társuknak kinyilvánítani ké­résemet egy nagyszerű em­lékeztető cikkel alátámasz­totta. Az emléktábla elhe­lyezésével és az eddig hiva­talosan elismert áldozatok nevei feltüntetésével lerót­tuk a megemlékezés kötele­zettségét, az ártatlanul el­hurcolt, megkínzott és vé­gül kivégzett áldozatok előtt. Legyen ez a tábla figyel­meztetés az új nemzedékek számára arra vonatkozóan, hogy a szükséges nézetek hívei milyen borzalmakra, mekkora embertelenségek megtételére képesek. Saj­nos a közel 50 évvel ez­előtti kegyetlenséget továb­bi szömytettek sorozata kö­vette, és a mai napig orszá­gunkhoz közel naponta megtörténnek. Kérem honfi­társaimat, töröljék ki szívük­ből a gyűlöletet, úgy mint mi, az áldozatok rokonai és megbocsátottunk a gyilko­soknak, nem gondulunk rá­juk gyűlölettel, csak sajná­lattal. Egy emberi mivoltá­ból kivetkőzött élőlény a természet sajnálatos kreatú­rája. A könnyek felszárad­tak, a méltó emlékezés tisz­teletadásával és az áldoza­tok emléke szívünkbe zárá­sával megtettük, amit embe­rileg meg lehetett tenni, ami a kötelességünk volt. Sajnálatos, hogy nagybá­tyánk STRAUB János tete­mét a mai napig nem tudták megtalálni és így nem tud­tuk neki azt a végtiszteletet megadni, amit megérde­melt. Isten nyugosztalja, nyugodjon békében. Kenessey Csaba Svájc kelyeknek a Nyárád és Kis- küküllő felső völgyeit, a Ver- secz tájékán lakóknak pedig Szászsebes tájékát adta. 1150 táján a Nagykükiillő völgyének felső részét, a Ho- moród és Vargyas völgyét, 1226-ban a Feketeügy, majd az Olt felső völgyét. Erdélyi László még későbben kezdi telepíteni a székelyeket: A székelyek, úgymond, 1150 tá­ján mentek Erdélybe a Du­nántúlról, Biharból, Pozsony­ból, Szabolcsból s kisérték a Királyföldre jövő szászokat. 1225-ben a szász nyomás elől a kézdi (Szászkézd, Se­gesvár mellett) és sebesi (Szászsebes) székelyek a Barczaságtól keletre kezdték irtani a később Háromszék­nek nevezett erdős területet; a bihari és telegdi székelyek pedig Udvarhely vidéket, még később telepítették be Csíkot és Gyergyót. (Folytatjuk) Erőss József Bercsényi levele a szentendrei szerbekhez A Magyarországra köztük Szentendrére települt szer- beknek /. Lipót a 17. század végén messzemenő kivált­ságokat adott. A szerbek meg is hálálták ezt. Mikor ki­tört a Raéóczí-szabadságharc, a császári erők mellett álltak ki. Azt hangoztatták, hogy nekik a császár adott kiváltságokat, hozzá kell hűnek maradniuk. A felfegyverzett szerb (rác) alakulatok gyakran okoztak súlyos károkat a falvak népének, ennek ellenére Rá­kóczi több alkalommal is felszólította őket, hogy állja­nak hűségére. A fejedelem üzenete azonban nem ta­lált meghallgatásra. 1704. november 22-én Rákóczi újabb kísérletet tett. Megbízásából gróf Bercsényi Mik­lós aznap levelet küldött Szentendre városához. A le­vél feltételezte, hogy korábbi felszólításai vagy a né­met kezébe kerültek, el se jutva a címzetthez, vagy fél­tében „azokhoz magát alkalmaztatni nem kívánta”, Ezért a fejedelem megismételte ajánlatát: mindazok, akik „Eéí Nagysága és az Ország Hűségére meg hajol­nak, mind fejeknek és életeknek, úgy mindennemű jó­szágnak” kegyelem adatik. Bercsényi — a fejedelem megbízásából — a katonai szolgálatot is felkínálta ne­kik, mindazon feltételekkel, amivel serege más tagjai harcolnak az ellenség ellen. A szerbek azonban most sem hallgattak Rákóczi szavára. A császári csapatok később menlevelekkel és jutalmakkal fizették ki maga­tartásukat. Pogány György

Next

/
Thumbnails
Contents