Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-22 / 272. szám

8 PEST MEGYE1 HÍRLAP KULTÚRA 1993. NOVEMBER 22., HÉTFŐ Pomáz nyolcszázötvenöt éves Az öt nemzetiség együtt ünnepelt Könyvmentés Tökölön Könyvtár a hangárban SZÓ — Nemzetközi gyermekrajz- kiállítás nyílik holnap, no­vember 23-án délután négy órakor Érden a Ma­gyar Földrajzi Múzeum­ban. A kiállítás anyagát az Ausztráliában élő Hangay György és felesége alapítot­ta Pro Humana Hungária Alapítvány által gyerme­keknek meghirdetett nem­zetközi képzőművészeti ve­télkedőre érkezett munkák közül válogatták. A Sidney- ben, az Australian Múze­umban történt bemutatásuk után ismeri meg most őket a magyar közönség. A kiál­lításmegnyitó után öt órá­tól Reicher Péter „Háti­zsákkal Patagóniában” című diaképes előadására kerül sor. * Német nemeztiségi estet rendez a Zsámbéki Katoli­kus Tanítóképző Gyakorló Általános Iskolája novem­ber 26-án, pénteken öt óra­kor. A rendezvény műso­rán népdalok, néptáncok és kórusművek szerepelnek az iskola tanulóinak és tánccsoportjának, valamint a Zsámbéki Nemzetiségi Kórusnak az előadásában. * Páskándy Géza két egyfel- vonásosát, a „Kalauz nél­kül” és az „Árnyékban” című darabot mutatja be Magyarországon a New York-i Threshold Theater Company. Az angol nyel­vű előadásokat november 28-án az egri Gárdonyi Géza Színházban, decem­ber elsején a debreceni Csokonai Színházban, de­cember 3-án pedig a buda­pesti Várszínházban láthat­ja a magyar közönség". * Az új közoktatási törvény fő kérdéseiről tart előadást Dobos Krisztina „A kimű­velt emberfők sokaságáért” címen november 25-én, csütörtökön délután öt óra­kor Budapesten, a TESZ- székházban (XII., Szobosz- lai u. 2—4.). Az előadást a Néppel a nemzetért szelle­mi mozgalom rendezi, a Fé­nyes Szellők Baráti Kör közreműködésével. * A Nékosz Központi Mű­vészegyüttesére és á Kórus­művészeti Kollégiumra, va­lamint ezek kiemelkedő személyiségeire (Csenki Sándorra, Vass Lajosra és másokra) emlékeznek de­cember 2-án, csütörtökön este öt órakor a budapesti TESZ-székházban (XII., Szoboszlai u. 2—4.). Az emlékestet a Fényes Szel­lők Baráti Kör rendezi a Néppel a nemzetért szelle­mi mozgalom tagjainak közreműködésével. — KÉP Magyar, szerb, német, cigány és szlovák népviseletbe öltö­zött gyerekek anyanyelvükön köszöntötték az ötnemzetiségű Pomáz ünneplő közönségét a település alapításának 855. év­fordulóján a művelődési ház­ban. Ünnepi szónoklatok helyett a település kulturális együttese­inek és iskolásainak hagyo­mányőrző műsorát hallhatta- láthatta ezúttal a népes közön­ség. Pomáz múltja ugyanis egybekapcsolódik sokszínű és sokarcú kulturális egyesületei­nek történetével és tevékenysé­gével, amelyet megismerve sokmindent megtudhatunk a dokumentumokból töredéke­sen megörökített múltról — mondta bevezetőjében Kulin Imre polgármester, aki a fellé­pőket bemutató meleg hangú és avatott ismeretőivel maga is hozzájárult a fehér foltok el­tüntetéséhez. A Vujisics együttes szerb hangszeres zenét szólaltatott meg nagy sikerrel, névadójá­nak, Vujisics Tihamémak a te­Őexellenciája Soelaeman Pringgodigdo, az Indonéz Köztársaság nagykövete, aki a magyar televízióban énekelt már egy Vitray-műsorban, most káprázatos műgyűjtemé­nyét mutatja be nekünk. Öt­száz különleges és egzotikus műtárgyat, amellyel felvillant valamit hazája kultúrájának sokszínűségéből, az indonéz magaskultúra, az ónépek és Nyugat-Uj-Guinea melanéz törzseinek művészetéből. Mindez a Hopp Ferenc Ke­let-ázsiai Múzeumban látható december 5-ig Indonézia mű­vészete — Soelaeman Pring­godigdo gyűjteménye címmel. A kiállítás rendkívüli kultu­rális csemege a Föld legna­gyobb szigetvilágának művé­szetéből. Tizennyolc éves diákként, az ötvenes években alapozta meg fantasztikus gyűjteményét a mai nagykö­vet. „Amikor először fordul­lepülésen és környéken élő szerbség között gyűjtött népze­néjéből. A Jávor Férfikar pe­dig a térségben honos ortodox szerb egyházi énekeket adott elő. Az 1989-ben újjászervező­dött kar szinte egyedüliként ápolja a hazai zenében sajátos színfoltot képviselő, többszóla­mú vallásos népéneklési ha­gyományt. A magyar, a német és a cigány nemzetiség kulturá­lis örökségéről az iskolások előadásaiból kaphattunk ké­pet. Magyar népdalokat éne­kelt a közelmúltban zajló regi­onális verseny két aranydiplo­mása. Búzás Krisztina (Má­tyás király úti iskola) mátrai népdalcsokrot szólaltatott meg, messzehangzó, éles to­rokhangon. Gertner Márton (Sashegyi Sándor Általános Is­kola) gyönyörűen énekelte a haj Irtásokkal gazdagon díszí­tett archaikus népdalokat és ka­tonadalokat. Az iskola cigány nemzetiségi csoportja pedig folklórjuk avatott és hagyomá­nyos hangszerekkel kísért elő­adásával aratott sikert. Nem tam a régiségek és néprajzi tárgyak felé, apám hatására, aki maga is gyűjtő volt, még bőségben voltak e tárgyak In­donéziában” — magyarázza a barátságos diplomata. A majd negyvenéves gyűjtőte­vékenység nagyszerű tárgyai elevenítik meg a sokszínű tá­voli világot: régészeti leletek, kő-, bronz- és terrakotta szob­rok, fafaragások és festmé­nyek, báb- és ámyfigurák, maszkok, fegyverek, éksze­rek, textíliák. Indiai vonásokat őriznek a jávai bronzok a 8—10. szá­zadból. A szobrokon kevered­nek a buddhista és a hinduis­ta jegyek. Néhány évszázad­dal később, a remekmívű bronzlámpások stilizált virág­jai, isten- és emberalakjai már egy sajátos jávai művé­szet felsejlését ígérik. Bome- ón, a Szumátra partvidékén és a Maláj-félszigeten virág­hegedű, nem is bőgő, hanem a ház körül található eszközök szolgáltak ritmuskíséretül tánc­cal kísért éneküknél: az üte­met tejesköcsögön verték, pléhkanállal kísérték. A német népdalok karakteres, elnyúj­tott táncritmusa (a 3. számú is­kola tanulóinak előadásában) megint más népzenei hagyo­mányról tanúskodott. A nemzetiségi együttesek mellett a vallási alapon szerve­ződő csoportok is meghatáro­zó szerepet játszottak és játsza­nak a település kulturális életé­ben. Közülük a nagymultú Szent Cecília katolikus vegyes kórus magyar egyházzenei mű­sorát hallhattuk. Az ihletett, szép előadás a mai Pomáz egyik kulturális központjaként elismert zeneiskola tanárainak hangversenyéhez szolgált be­vezetőül. Brahms, Farkas Fe­renc és Doppler műveinek ki­váló megszólaltatásával a táná- rok egyben igazolták: jó kezek­ben van a településen a ko­molyzenei utánpótlás nevelése. (veszelszky) gyűjteménye zott a Madzsapahit biroda­lom a 13. századtól. Nagy múltja van az Indo­néz szigetvilágban a vajang- nak, a különös keleti árnyjá­téknak. Sajátos művészettel alakították az évszázadok so­rán a bőrből készült figurá­kat, amelyeket előbb rituális szertartásokon, később szín­házi előadásokon „szerepel­tettek”. Árnyjáték-figurák- kal adták elő a Mahábhára- ta-történeteket, a Ramajána epizódjait, a jávai hindu ki­rályságok korában játszódó meséket, s az iszlám terjedé­se után, az arábiai és musz­lint szentek legendáit. 7o- pengnek nevezik a jávaiak, a balinézek és a madurézek a maszkos játékot és a játékost egyaránt. Eredete a halotti rí­tusokhoz és az ősök tisztele­téhez kapcsolódik: a masz­kokba ugyanis az ősök lelkei szállnak alá, hogy az élők tő­lük tanácsot kérhessenek. A 16. században a vajang to- peng az iszlám hatása miatt a vallási szertartásokból ki­szorult, de a népi játékokban tovább élt. Templomok díszítésére, előkelő uraságok lakásának dekorálására használták a ha­gyományos balinéz textilfest­ményeket, amelyek az indiai eposzok történeteit mesélik el. A hagyományos indonéz textiliák nem kizárólag ru­házkodási célt szolgáltak, ha­nem rituális tárgyakként, ha­talom- és státuszszimbólum­ként és ajándékként funkcio­náltak. Néhány krisznek ne­vezett indonéz fegyver, és ember alakú kicsiny szob­rocska — gyógyításra és a rontás ellen használták — igazi keleti különlegesség. Különösen akkor, ha sejtjük, minden tárgy saját legendá­val, kultúrtörténettel is ren­delkezik. (kádár) Bizonytalan annak a hozzá­vetőleg 7 millió könyvnek a sorsa, amelyet a megszűnt Könyvterjesztő Vállalattól a zúzdába küldés elől vett át az Országos Ómagyar Kultú­ra Baráti Társaság és jelen­leg a tököli repülőtér hangár­jaiban tárol. A díjmentes rak­tározási lehetőség azonban december 31-én megszűnik. A társaság szándékai szerint a könyveket tanyai iskolák­nál#, falusi könyvtáraknak, er­délyi, ukrajnai, észt, litván és más országbeli magyar kulturális társaságoknak ad­nák át térítésmentesen. Ám ez is kiadásokkal jár. Az Or­szággyűlés ugyan e célra már megajánlott 6 és fél mil­Szervátiusz Tibor: Bartók Szombaton a Temes megyei Nagyszentmiklóson, a zene­szerző szülővárosában ünne­pélyesen, a román és a ma­gyar kormány képviselői és több száz fős tömeg jelenlété­ben avatták fel Bartók Béla mellszobrát, Jecza Péter te­mesvári művész alkotását. A mintegy háromszoros életnagyságú mellszobrot iff. Bartók Béla, a zeneszerző fia Nagyszentmiklós polgármes­terével, loan Lunguval közö­sen leplezte le, majd koszorú­zás következett, amelyen Ru­das Ernő' nagykövet és Kál­mán Attila államtitkár, a helyi hatóságok, az RMDSZ ügyve­zető elnökségének tagjai he­lyezték el a kegyelet örökzöld­jét a talapzatnál. Az ünnepség szónokai Bartók Béla egyete­mes zeneszerzői nagyságát hangsúlyozták. Mircea To- mus, a román művelődési ál­lamtitkár rámutatott, hogy a magyarok és románok számá­ra sokszor az a szembeszökő, ami elválasztja a két népet. Éppen ezért kell óvni mind­azt, ami összeköti a két népet. Kálmán Attila államtitkár beszédében Bartók Béla pél­dájából kiindulva arról is lió forintot, s a Pest Megyei Munkaügyi Központ is segí­teni kíván, mivel 1480 tonná­nyi könyv szétválogatására, csomagolására, a küldemé­nyek eljuttatásának megszer­vezésére összesen 140 ember alkalmazására nyílik lehető­ség. A munkahelyteremtés költségeinek 70 százalékát az e célra életre hívott alap­ból a munkaügyi központ áll­ja, erre ad lehetőséget a jog­szabály. Hiányzik viszont to- vábi hatmillió forint, amit adományokból, közadakozás­ból kívánnak előteremteni; a munkaügyi központ és a ba­ráti társaság hozzálátott a könyvmentő akcióhoz szpon­zorokat toborozni. szólt, hogy a Kárpát-medencé­ben 11 nép él, kölcsönösen gazdagítva, megtermékenyít­ve egymás kultúráját. A 11 nép együttélése szerencsés do­log, de csak akkor, ha a kultú­ra munkásainak a hangja erő­sebb lesz az olyan politikuso­kénál, akik szembe akaiják fordítani egymással a népeket. * Bartók Béla-emléknapot tartottak a szlovákiai Nagy- megyeren, ahol a város isko­lája a zeneszerző nevét szán­dékozik felvenni. Nagyme- gyeren egy évvel ezelőtt avatták fel a köztéri Bar- tók-emlékművet, melynek másolatát az iskola előcsar­nokában is elhelyezték. Egy­ben kinyilvánították: az is­kola a jövőben Bartók Béla nevét kívánja viselni. En­nek engedélyeztetését ápri­lisban kérvényezték a szlo­vák oktatási tárcánál. A jó­váhagyásra azóta várnak. Az emlékünnepségen ma­gyarországi baráti iskolák énekkarai (így a lébénymik- lósiak és a bácsalmásiak) is felléptek. Fülbevalópár aranyból (Közép-Flores, 19. század) Indonézia művészete a kelet-ázsiai múzeumban A nagykövet fantasztikus Nagyszentmiklóson felavatták Bartók Béla szobrát

Next

/
Thumbnails
Contents