Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-22 / 272. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. NOVEMBER 22., HÉTFŐ Elmarad a találkozó Jeszenszky-interjú a Politikában Támogatjuk a szankciók feloldását Jeszenszky Géza külügyminiszter a hét második felében nem utazik hivatalos látogatásra Pozsonyba — közölte Herman János. A Külügyminisztérium szóvivője elmondta: az utóbbi hetekben folytak Jeszenszky Géza pozsonyi útjának előkészületei. A magyar és a szlovák külügyminiszter korábban Bécsben állapodott meg a látogatásról, amely a hét második felében a Letkés— S zalka közötti határátkelő megnyitásával kezdődött volna. Mivel az előkészítés során szlovák részről elhangzott, hogy mégsem nyílik lehetőség e látogatáson a határátkelő megnyitására, a magyar külügyminisztérium jegyzékben kérte a szlovák Albánia száműzött királya, I. Leka váratlan hazatérése megdöbbentette a tiranai kormányt, amely szombaton távozásra szólította föl őt — közölték őfelsége adjutánsai a Reuterrel. Leka mindössze 30 órás újszülött volt 1939 áprilisában, amikor apja, az azóta elhunyt Zogu király magával vitte a száműzetésbe. 54 esztendei távoliét után I. Leka pénteken betoppant Tiranába. A Dél-Afrikában élő uralkodó édesanyja egyébként Apponyi Geraldine grófnő. Állambiztonsági és belügyi tisztségviselők szállodájából a tiranai repülőtérre kísérték őfelségét, s útitársaifelet: erősítse meg a határátkelő megnyitásának tényét. A jegyzékre a magyar fél mindeddig nem kapott választ. Kérdésre válaszolva Herman János elmondta: nem sikerült a két ország közötti toloncegyezményt sem úgy előkészíteni, hogy a két fél a jövő hét végén aláírhatná. Magyar részről ezt nem támasztották a látogatás feltételéül, a szlovák partner azonban a tárgyalások során végig összefüggésbe hozta a határátkelő megnyitását a to- loncegyezmény aláírásával. Herman János végezetül reményét fejezte ki, hogy a további előkészítés eredményeként egy későbbi időpontban sor kerülhet Jeszenszky Géza pozsonyi látogatására. val együtt egy félreeső épületben óvják az újságíróktól és a fotóriporterektől. Leka magánrepülőgépen érkezett egy arab országból, s a jelek szerint megállapodott a legénységgel, hogy visszatérnek érte Tiranába. A király pénteken éjszaka jelentkezett be egy tiranai szállodában. Belügyminisztériumi tisztségviselők hajnali hat órakor kopogtattak szobájának ajtaján, és közölték vele, hogy mennie kell — mondták az adjutánsok. Leka korábban kijelentette, hogy elismeri az albán kormány törvényességét, és csak akkor szándékozik királyként hazatérni, ha a nép is így akarja. A Politika című belgrádi napilap vasárnap első oldalon, fényképpel illusztrált interjút közöl Jeszenszky Gézával. Ebben a külügyminiszter állást foglal a magyar—szerb kapcsolatok megújítása, a szankciók feloldása és a kisebbségi jogok biztosítása mellett. A tekintélyes belgrádi újság a következő címet adta az inteijúnak: Jeszenszky: elsőként fogjuk támogatni a Jugoszlávia elleni szankciók feloldását. Bevezetőjében Jeszenszky rámutat: a Nyugat a hidegháború idején nem készült fel a békére. A NATO-nak tervet kell kidolgoznia Európa keleti, s talán déli része helyzetének megszilárdítására. A balkáni helyzetet illetően — mutatott rá — nem hiszem, hogy múltbeli konfliktusokról van szó... A huszadik századig nagyon kevés összetűzés volt% horvátok és a szer- bek között, ha voltak egyáltaEgyhetes kínai látogatásáról útban hazaféle rövid kitérőt tesz ma Moszkvában Helmut Kohl német kancellár. A kancellár rövid, kétórás megbeszélést folytat Borisz Jelcin orosz elnökkel, akivel utoljára még a tragikus októberi események előtt, a nyár közepén találkozott. A két politikus rendszeres kapcsolatban áll egymással. A Hetek tokiói csúcsértekezlete után, a festői Bajkál-tónál tollán összecsapások köztük. Voltak keserű emlékek, de úgy gondolom, hogy a viszály részben annak a következménye, hogy a balkáni népek, s olyan népek másutt is, amelyeknek különböző nyelvi, kulturális, vallási gyökereik vannak, képtelenek megtalálni a békés együttélés és együttműködés módját — mondta. A külügyminiszter az interjúban részletesen foglalkozott a nacionalizmus kérdésével. Arra a kérdésre válaszolt, hogy „Magyarországnak szomszédjai közül Romániával, Szlovákiával és Szerbiával vannak problémái. Vajon hozzájárul-e ehhez az a tény, hogy a nacionalizmus európai ébredését Magyarországon jelzésként fogadták az emancipációra és az új szabadságra?” Jeszenszky rámutatott, hogy a nacionalizmusnak kettős arculata van. A XIX. és a XX. században az idegen uralom alól történő felszabadulás töttek el július közepén egy hétvégét. A békés bajkáli idill óta Oroszország átélt egy hatalomátvételi kísérletet, s Borisz Jelcin az új parlament decemberi megválasztásáig elnöki rendeletekkel kormányoz. A kancellár a tragikus események után kétszer is beszélt Jelcinnel telefonon; mindkét alkalommal aggodalmának adott hangot amiatt, hogy vajon a választások megfelelően demokratikusak lesznek-e. ideológiája volt, illetve a szovjet ellenőrzés alatt élő államok függetlenségével kapcsolatos ideológia. — Ez jogos érzés, s mi nagyon jól megértjük az összes közép- és kelet-európai nép hasonló érzéseit — mondta, hozzáfűzve, hogy a nacionalizmusnak van egy csúf arculata is.-— Mi Magyarországon nem gondoljuk azt, hogy az új szabadságnak olyasminek kellene lennie, amely az új összecsapásokhoz vezető szabadságot jelenti... Számunkra nem létezik határprobléma, de létezik az erdélyi, bánáti magyar lakosság problémája, nekik ott már nincsenek meg ugyanazok az intézményeik, amelyekkel korábban rendelkeztek, nincsenek meg ugyanazok a jogaik.:. Meg kell kapniuk jogaikat, annak elismerésével, hogy ezek a kisebbségek itt élnek, s itt is fognak maradni — mondta. A találkozón, akárcsak nyáron, a kétoldalú kapcsolatok kérdéseinek sorában valószínűleg ezúttal is szóba kerül a Németországgal szemben fennálló szovjet, illetve orosz tartozás kérdése. Áttekintik az európai biztonsági kérdéseket is, különös tekintettel a NATO bővítését ellenző orosz álláspontot figyelembe vevő amerikai „Partnerség a békéért” elnevezésű kezdeményezésre és a Balladur-tervre. A nagyvilág hírei ^ Tűz alá vették szombaton Azerbajdzsán területén Vlagyimir Kazimirov- nak, az orosz elnök külön- megbízottjának gépkocsiját. Kazimirov Azerbajdzsán és a karabahi örmények között közvetít. A politikus autójára örmény oldalról lőttek a határtérségben, de Kazimirov nem sérült meg. if Burundiban hasonló tragédia fenyeget, mint ami Szomáliában vagy Boszniában bekövetkezett — figyelmeztetett az Actionaid nevű brit segélyszervezet, amely 17 éve működik a közép-afrikai országban. Adatai szerint több tízezer ember halt meg az afrikai országban a többséget alkotó hutuk és a kisebbségben lévő tuszik véres törzsi harcai következtében. Jé Szombat este Johannesburgban egy merénylő agyonlőtte a Winnie Mandelát szállító gépkocsi vezetőjét. A dél-afrikai rendőrség közlése szerint Nelson Mandela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) különváltan élő felesége sértetlen maradt. Jé A Hét Nap című szabadkai hetilap szerkesztősége megelégelte a vajdasági hatóságokkal folytatott eredménytelen harcot, és úgy határozott, hogy önállósítja magát. A lap független hetilapként, Új Hét Nap címen jelenik meg, a főszerkesztő Dudás Károly, neves szabadkai író. Incidens Tiranában Elűzött uralkodó Helmut Kohl Moszkvában VÉLEMÉNY Lenni kell és nem látszani! Bethlen Gábornak, a nagy erdélyi fejedelemnek volt a jelmondata: „Lenni kell és nem látszani!” Persze, aki van, az többnyire látszik is, bár nem mindig. Közismert, hogy a török szultán kegyeinek köszönhette a fejedelemséget (akkoriban ez így volt!), s bizony eleinte (még két évvel a trónra lépése után, 1615-ben is) „megalázott arccal” ajánlja szolgálatait a hatalmas császárnak, de 1620-ban követén keresztül már utasításokat küld a fővezérnek, hová irányítsa a csapatokat, hogy szükség esetén az ő kívánságainak megfelelően vethessék be. Aki csak látszik, a látszat ellenére ki van szolgáltatva másoknak, de aki van, az független, szuverén ember. A Budapesti Református Gimnázium Lónyay utcai új iskolaépülete elkészültének ötvenedik évfordulóján (1993. október 31-én) a kezembe került néhány korabeli dokumentum. Az egyik fényképet nézve jutottak eszembe ezek a gondolatok. A kép központi alakja Horthy Miklós kormányzó, és mellette Szinyei Merse Jenő kultuszminiszter a fő mellékalak. A magas vendégek a lépcsőn jönnek lefelé, s a kormányzó feje fölött, a kép felső szélén egy messzete- kintő derűs szempár néz ránk. A derű indokolt, mert e nap legfontosabb személye nem Horthy Miklós, nem a kultusz- miniszter, hanem e derűs szempár hordozója: Szabó Imre esperes. (Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy a kép jobb alsó sarkában, a diáksorfalban meg kisfia, Ádám látható, aki 1956-ban majd a Corvin közi harcosok soraiban talál magának való feladatot.) A református gimnázium a főváros reformátusságának az iskolája, Szabó Imre pedig a budapesti reformátusok esperese volt. Az 1888-ban birtokba vett iskolaépületet már rég kinőtték, de a háború, a forradalmak, Trianon, az infláció, a gazdasági válság, mind-mind lehetetlenné tette az építkezést. 1932-ben lett Szabó Imre esperes, 1933-ban már szóba kerül az egyházmegyei közgyűlésen az új iskola építésének gondolata, 1934-ben már telekvásárlásról tárgyalnak, 1937-ben pedig döntenek: elfogadják P. Gulyás Béla és Tóth Imre tervét. Ezután egy kis szünet következik. Az építkezés csak 1941-ben kezdődik meg, s 1943 őszére fejeződik be. De 1938 és 1941 között folyik talán a legnagyobb munka: a pénz előteremtése. A költségvetési előirányzat kétmillió pengő, ez az összeg azonban végül is ötmillió fölé emelkedik. Az iskolaépítés nagy ügyének lelke Szabó Imre. Láthatatlanul, de eredményesen dolgozik. A pénzt előteremti, s az iskola fölépül. A megnyitóünnepségen csak a kormányzó mögött lépdel, pedig ő a házigazda, hiszen a Lónyay utcai gimnázium a budapesti református egyházmegye iskolája. Nyugodtan mondhatjuk: Szabó Imre nélkül nincs új iskolaépület (s akkor nincs avatási ünnepség, és nincs fénykép sem). A budapesti esperes Bethlen Gábor-i alkat, aki a magára vállalt feladatot teljesíti. Igaz, csak olyan feladatot vállal, amit fontosnak tart, amivel azonosulni tud. Ilyen volt az új Lónyay! Gondoljuk meg: amikor lerakták az alapkövet, már második éve folyt a háború, s néhány hét múlva már magyar katonák is lesznek a fronton. Hit és meggyőződés nélkül nem lehetett volna belekezdeni ebbe a dologba. De ő hitt, s a meggyőződése adott lendületet a szervező, a pénzszerző és a gyűjtőmunkának. Ezért tudta maga mögé állítani a főváros református társadalmát, a szorgos iparosoktól a fixfizetéses alkalmazottakig, a szegény nénikéktől a még szegényebb kisdiákokig, akik boldogan áldozták filléreiket, százasaikat, ezreseiket a nemes célra. Mert lehet áldozni a sokból, és lehet a kevésből is! De csak akkor, ha van valaki, aki megfogja az emberek lelkét. Szabó Imre ilyen volt. Eszköz Isten kezében. De csak az Istenében! Mielőtt 1951-ben a szabolcsi Búj községbe száműzték volna a kommunisták kiszolgálói, megkísértette az ördög, Rákosi Mátyás képében. Felajánlotta neki a tiszántúli egyházkerület püspöki székét. O azonban nem akart az ateista hatalom eszköze lenni, ő Isten szolgája volt. A budapesti egyházmegye megszervezőjében, a Lónyay utcai gimnázium építőjében fel sem merült, hogy elfogadja ezt az ördögi ajánlatot. Inkább a száműzetést választotta. A buji hívek még ma is szeretettel említik, de ki gondolna rá ma már, ha eladva lelkét, püspökként szolgálta volna e világ bolsevik urait. A négy évtizedes kommunista kurzus nem anyagi téren végezte a legnagyobb pusztítást. A legtöbb kárt a lelkekben, az emberek erkölcsében okozta. Hol vannak ma azok az áldozatos lelkű közéleti férfiak, akik nem a saját hasznukat nézik, hanem az egyház, a közoktatás, a társadalom nagy feladatait felvállalva szerényen, sokszor láthatatlanul szolgálják népüket? Mint tette Szabó Imre, aki többnyire nem is látszott, de mindig volt, mert másokért dolgozva — alkotott. Eleget téve a nagy fejedelem követelményének: „Lenni kell és nem látszani!” (Török Bálint)
