Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-20 / 271. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP HETI ÖTPERCES 1993. NOVEMBER 20., SZOMBAT A vallásosság minden időben kulcskérdés volt az emberi társadalomban. Hangsúlyozottan az „emberi” társadalomban: elsőrendűen ez különbözteti meg az állatvilágtól, amelyben a hit ismeretlen fogalom. A „homo sapiens” képzeletvilágában megjelenik valamiféle felsőbbrendű, túlvilági irányító erőnek a tudata, és ezzel karöltve annak evilági megbízottja: a varázsló, a sámán, a pap, az „isten szolgája”, aki esetleg törzsfőnök, vezér, gyógyember vagy lelkipásztor is — mindenképpen kiemelkedő szerepe van a közösségben. Fejtegetésemet azért kezdem ilyen messziről, hogy nyilvánvalóvá váljék: nem hit avagy hitetlenség kérdése a vallás szerepe a társadalomban, hanem ősidőtől fogva történeti tény. Az istentagadó ugyanúgy kényszerül számolni a hit társadalomformáló erejével, mint a hívő. Kölcsönösen megvethetik egymást, a hívő az ateistát, az istentagadó a vallásost, de mindenképp látniok kell, hogy az emberek magánéletében csakúgy, mint a közéletben a papság, az egyház sorsdöntő feladatot teljesít: ha jól végzi a dolgát, akkor erkölcsi támaszt ad, vigasztalást és reménységet nyújt, s mellékesen a kultúrának is fáklyahordozója; ha ellenben hamis próféta, akkor butaságban tartja a népet és félrevezeti a rábízott nyájat. A manapság sokat emlegetett negyven esztendő jót tett a vallásnak is, az egyháznak is, mert nagyon gonosz volt mindkettőhöz. Ez talán meglepően hangzik, pedig alaptörvénye a társas együttélésnek: a jólét, gazdagság és hatalom önteltté, pöffeszkedővé, ellenszenvessé teszi a legtöbb embert, még inkább az ilyen közösséget, míg ellenben az elnyomás, a hatalomfosztás, s különösképp az üldözés keményen próbára teszi az áldozatait, s akik e próbát kiállják, azok erkölcsükben megszilárdulnak, jellemükben megnemesednek, s a közösség szimpátiáját akkor is kivívják, ha Hozzászól Benedek István Ki legyen a hit dolgában nem tartoznak ugyanazon ágazathoz. Ez a magyarázata annak, hogy az ökumené, vagyis a különféle vallások (egyházak) összefogása és barátkozása sohasem volt olyan intenzív, mint napjainkban. Sok egyéb mellett ez a negyven év nagyon érdekesen osztotta meg a társadalmunkat a hit szempontjából, éspedig négy csoportra: voltak hívők és hitetlenek, továbbá álhitetlenek és álhívők. Hívők azok voltak, akik kitartottak vallásos meggyőződésük mellett, minden ellenpropaganda és üldözés dacára. Néhány nevezetes hős is volt köztük, amint Mindszenty hercegprímás, Grősz püspök, Apor Vilmos, Márton Áron és még sokan, de még sokkal többen voltak azok, akik nevezetes hősiesség nélkül egyszerűen megőrizték a hitüket. Hogy milyen sokan voltak, akkor derült ki, amikor negyven év után kinyíltak a templomok, szabaddá vált a vallásgyakorlat, megnyíltak az egyházi iskolák vagy osztályok, és egyszeriben a vak is láthatta, hogy keresztény és nemzeti ország vagyunk. A hitetlenek két csoportra oszlanak. Egy részük derék és becsületes ember, vallásos elkötelezettség nélkül. Nem fogad el egyházi dogmát, nem jár templomba, nem húz egyik felekezethez sem, s hogy Istenben hisz-e vagy sem, magánügye. Van azonban a hitetleneknek ennél veszedelmesebb csoportja: amelyik nem tolerálja másoknak a hitét, hanem gyűlöletteljesen szembefordul a hívőkkel. Amíg tehette, elnyomta őket, s nyomja ma is, amennyire csak tudja. Hitetlenségük a politika eszköze. Tulajdonképpen egyfajta hit ez is: negatív és ártalmas hit, a szeretet hitével szemben a gonoszság és gyűlölet hite. SPORT Véget értek a küzdelmek a megyei bajnokságban Könnyed váci győzelem Dunakeszin A megyei kézilabda-bajnokságban már befejeződtek az őszi küzdelmek, csakúgy, mint az NB 11-ben. Az NB I/B csoportos mérkőzések még folytatódnak. A Dunakeszi VSE férfigárdája szoros első félidő után négygólos győzelmet aratott a nyírbátoriak ellen. A nőknél a Váci Forte együttese köny- nyed játékkal, magabiztosan szerzett két pontot a debreceniek ellen. NB I/B Férfiak: Dunakeszi VSE—Nyírbátor 21-17 (11-10). Dunakeszi, 300 néző. V.: Bódi, Pék. Dunakeszi: Pál — Éles (1) , Farkas (2), Valentin (1), Germány, Csányi (6), Horváth (5). Csere: Szabó, Sza- lisznyó, Grisztel, Androsits (2) , Sustyák (4). Mintegy órás késéssel kezdődött a találkozó, mert bár a vendégek időben érkeztek, de a két játékvezető nem bírt a hóakadályokkal. Végül a következő, női mérkőzésre érkező játékvezetői párossal kezdődött a mérkőzés. A találkozón rövid idő alatt meggyőző előnyhöz jutott Dunakeszi csapata, a vendégek szívós játékkal azonban szorosan ott „lihegtek” a hazaiak mögött. A félidő közepén a vendégek Csányit emberfogással akarták kizárni a játékból, ez gondot okozott a hazaiak játékában, de a csere után pályára lépő Androsits, Grisztel páros határozott játékával előnnyel térhettek pihenőre. A második félidőben a vendégek mindent egy lapra téve támadtak, de a védekezésükben elkövetett hibákat a dunakeszi- ek kihasználták és egyértelművé tették, hogy kettőjük közül ki a jobb. A találkozó érdekessége, hogy a vendégek legjobbja a korábbi dunakeszi színekben szerepelt Pereverzia kapus volt. NB I/B Nők: Váci Forte—Debreceni Sí 28-21 (13-9). Dunakeszi: 100 néző. V.: Éber—Hégli. Forte: Földesi — Je- szenszki (6), Herédiné (5), Spargl (2), Kurdi (5), Lázár (5), Bartalos. Csere: Békési—Neufeld (3), Stefanidesz (2), Román. Rövid idő alatt 4-1-re elhúzott a Forte, s előnyét tovább fokozva, azt is megengedhette magának, hogy egy kicsit megkevert összeállításban szerepelt. A Forte együttese bár nehezen szokta meg a dunakeszi csarnokot, ennek ellenére az első félidőben meggyőzőbbnek tűnt. A második játékrészben zsinórban négy gólt lőtt a Forte és könnyed játékkal biztosan nyerte meg a találkozót. A következő hét végén, szombaton 11 órakor a Sírok együttesét fogadják a váci lányok, szintén Dunakeszin, 11 órakor. NB II. Nők: Láng-Vasas—Terra SE Vác 22-18 (11-7). Budapest 100 néző. V.: Könczöl—Nagy. Terra: Ottó — Farkas (6), Török (4), Horváth (5), Balá- zsovits (1), Koncsek, Krali- csek (2). Csere: Rotter— Molnár, Veres, Szarka. A csoport rangadó mérkőzésén a tartalékos váci lányok (Dónuszné sérülés, Fe- rencsik hóakadály miatt hiányzott) megilletődve kezdtek, és ezt a hazai csapat kegyetlenül kihasználta, 7-1-re elhúzott. Jelesre vizsgázott küzdeni tudásból a Terra, mert nem estek össze, mint ilyenkor lenni szokott, hanem csökkentették hátrányukat. Jól kezdték a második félidőt is, és 14 perc alatt kiegyenlítettek, de ez sok energiájukat emésztette fel, és így a Láng biztosan tartotta otthon a két bajnoki pontot. (Tud.: Nyári József.) Megyei I. o. férfi felnőtt. Északi csoport: GEAC—Csömör II. 18-30 (6-15), Id.: Kovács (4), ill. Lichi (12). Mogyoród—Veresegyház 29-18 (20-9), ld.: Kamarás I. (11), ill. Czene, Szabó L. (7-7). Erdőkertes—Dunakeszi SE 23-19 (11-4), ld.: Gubrán (10), ill. Lovesser (9). Szentendre — Martonvásár 25- 16 (16-11), ld.: Fodor (7), ill. Pápai (7). Déli csoport: Albertir- sa—Kocsér 33-29 (14-11), ld.: Farkas (9), ill. Pintér (7) . Szentendre II.—Kocsér 23-24 (13-14), ld.: Fodor (8) , ill. Hriagyel, Pintér, Taj- ti (5-5). Megyei férfi ifi: Mogyoród—Veresegyház 23-19, Abony—Albertirsa 27-12, Agrokontakt—Szentendre 26- 10, Erdőkertes—Gödöllő KC 11-12. A megyei női bajnokságban befejeződtek a küzdelmek. Az őszi végeredmény: ÉSZAKI CSOPORT Felnőtt 1. Érd 6 1 165- 91 13 2. Göd 5 2 170- 98 12 3. Nagymaros 5-2 138-106 10 4. Marton v. 4-3 124-112 8 5. Veresegyh. 3 1 3 85-118 7 6. Pilissz. II. 2-5 112-101 4 7. Vecsés 1 - 6 84-140 2 8. Verőce- - 7 45-157 0 Ifjúsági 1. Martonv. 5 - 86-40 10 2. Nagymaros 4 - 1 57-35 8 3. Göd 3-2 75-63 6 4. Vecsés 2-3 60-68 4 5. Verőce 1 - 4 40-69 2 6. Érd- - 5 43-86 0 DÉLI CSOPORT Felnőtt 1. Úri 5 — 115- 62 10 2. Isaszeg 4- 1 121- 60 8 3. Tóalmás 3- 2 96- 79 6 4. Túra 2- 3 97- 71 4 5. Maglód 1- 4 77-156 2 6. Erdőkertes- 5 49-127 0 Ifjúsági 1. Gödöllő 5 — 127- 45 10 2. Erdőkertes 4- 1 81- 50 8 3. Isaszeg 2- 3 74- 69 4 4. Maglód 2- 3 63- 56 4 5. Túra 2- 3 68- 95 4 6. Tóalmás- 5 41-139 0 szószéken? Álhitetlennek azt nevezem, aki félelemből, karriervágyból, politikai opportunizmusból tagadja a hitét addig, amíg az érvényesülése úgy kívánja, titokban azonban istenfélő. Álhívőnek pedig azt nevezem, aki a lelke mélyén ateista, de politikai megbízásból vagy más érdekből.vallásosnak mutatja magát. Az elmúlt negyven évben az egyházi tisztségviselőknek — elsősorban a papoknak — tekintélyes része került ki az álhívők közül. Ezek az úgynevezett „békepapok”, akiket a kommunista Állami Egyházügyi Hivatal állított a posztjukra, azzal a megbízással, hogy besúgók és félrevezetők legyenek. A hivatalban, amelyet Miklós Imre államtitkár irányított, a bolsevik pártapparátus emberei ültek, akik a Moszkvából irányított alapelvek szerint igyekeztek tudatlanságban tartani és félrevezetni a népet. Nagyon sokan közülük ma is a helyükön vannak, híveik bizalmát élvezik és igen nagy veszedelmet jelentenek országunk jövője szempontjából. Választások előtt vagyunk. A nép kitől tudná, kire szavazzon? Elsősorban a papjától. De ha a közösség papja a régi kommunista rendszer beépített embere, akkor a „visszarendeződés” híveként a szószékről Isten nevében a kommunistákért fog imádkozni, akik ma liberálisnak nevezik magukat, holnap pedig újra be fogják zárni a templomokat. Ezért kell az egyház embereit gondosan „átvilágítani”, és a szószékre csak azt engedni fel, akit a bátorság és tiszta erkölcs hatalmaz fel arra, hogy népét jó irányba vezesse. Kikre büszkék Győrött? A mesterségesen felkavart vihar csak nem akar elcsendesedni: mindig van orgánum, amely újra és ismét terítékre viszi a Rába ETO-labdarúgók kontra győri képviselőtestü- iet-ügyct. Azt a mondvacsinált problémát, mely szerint a képviselők és személy szerint Győr város polgármestere, Kolozsvárv Ernő cserbenhagyták a zöld-fehér labdarúgók — s így a város — ügyét, amikor nemmel szavaztak a közelmúltban az önkormányzattól várt 20 milliós gyorssegélykérelemre. Csak ülök és olvasom egyszer, kétszer és oda-vissza például az esetet hosszan dagasztó sporthetilapot, amelyben a polgármester többek között azt is kijelenti: a Rába ETO labdarúgói igenis nem reklámhordozók. „Más a foci. más a bohózat! Még hogy reklámhordozók! Csetlenek, botla- nak!” — olvashattuk többek között Kolozsváry Ernő véleményét. A sok, a városatyákat presszionáló kérdésre legalább any- nyi ellenkérdéssel lehetne válaszolni, ez azonban fizikai lehetetlenség. Annyit azonban mégiscsak meg lehet említeni: ugyan miért oly fontos, hogy pont Győr város önkormányzata adja a hiányzó 20 milliót, s az 1994-es esztendőben is miért a hetvenhét sebből vérző városi költségvetéstől várják a további, emelt szintű hozzájárulásokat? Sokkal logi- kusabb lenne, ha azok az erők mozdulnának meg, amelyek annak idején — nem is oly régen —• zengzetes ígéretekkel vitték Győr városába Verebes Józsefet és stábját Ha most azok a gazdasági potenciállal rendelkező urak előlépnének és kinyitnák a bukszájukat, akik korábban akár helikopter-leszállópályát is ígértek, szóval akkor most az a bizonyos 20 millió nem jelentene valós problémát. Egy egészen más oldalról is érdemes néhány szót vesztegetni a témára. Nehezen hiszem el, hogy Győr város 140 ezer polgárának éppen az európai alsóházban tartósan elidőző magyar labdarúgás egyik álprofi csapata lenne a legfontosabb az életében. Ha egy város büszke akar lenni saját fiaira, lányaira, például a sportban elért eredmények, teljesítmények alapján, hát akkor egészen bizonyosan talál arra a megbecsülésre sokkal inkább rászolgált sportembereket. Sajnos, Győr városa az évek során számos kiválóságáról mondott le, hogy mást ne említsek, a kajakozó Gyu- iay Zsoltról vagy a tornász Borkai Zsoltról, akikre azért sokkal inkább büszkék lehetnének-iennének a győri polgárok, mint a legkülönfélébb városokból összeverbuvált, holnap vagy holnapután már máshol futballozó labdarúgóikra. Gyulayról, Burkairól, a női öttusázókról (valamennyien távozni kényszerültek Győrből) senki nem beszél, a bulvársajtó is hallgat. Pedig egy Gyulay Zsolt, egy Borkai Zsolt eredményességét még a legelvakultabb labdarúgó-szurkolók sem merik kedvenceikével összehasonlítani. Jocha Károly
