Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-19 / 270. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1993. NOVEMBER 19.. PÉNTEK 9 Rólunk... Kirándulások a LA VMG Ha történetesen a megfelelő tömegközlekedési járműre száll az egyszeri ember, majd ragyogó pillanatot ra­gad meg a leszállási művelet elvégzésére, hát épp a megfe­lelő helyen találja magát: a Vörösmarty Mihály Gimná­zium korántsem ódon falait pillantja meg. Ha ezzel nem éri be, valószínűleg be is megy. Azonmód megjegyez­ném, hogy már a Homo ne- anderthalensia zsenge sarja megsejtette, hogy a beme­nők és kimenők aránya egy adott helyre vonatkoztatva közel azonos. Ezt a tételt igyekszik iskolánk is bizo­nyítani, amikor az ide bejö­vő tanulók több mint 80 szá­zalékát képes felsőoktatási intézménybe továbbítani!... Ugyanez az ősi tétel mást nem tartalmaz, azért eldicse­kedhetünk iskolánk 4,1-es év végi tantárgyi átlagával, negyedikeseink 4,2-es érett­ségi eredményével is, ami azt hiszem, akár kiemelkedő­nek is mondható... Tehát ott tartottunk, hogy az egyszeri ember végzetes lépésre szánta el magát, s be­lépett gimnázimunkba. Nem állítom, hogy az, ami ekkor szeme elé tárul, az iskolánk ötszázhatvan tanulója kato­nás díszsorokban, s még arra sincs biztosíték, hogy mind a 17 osztályból fogadó­bizottság rohan hanyatt-hom­lok elébe. Azt viszont maga­biztosan kijelenthetem, kife­jezetten jó eséllyel találkoz­hat egy kémcsövek és lombi­kok terhétől roskadozó ké­mia tagozatossal, vagy az ál­latházból éppen felfedező körútra indult csincsillát ke­reső biológiatagozatos .cso­porttal. Higgyék el, egyszeri emberünk még csak nem is sejti, hogy kémia- és bioló­gia tagozatos iskolatársaink a világ... na jó, az ország bármely pontjáról érkezhet­tek, lévén országos beiskolá­zású speciális osztályokról van szó. És persze vannak egyéb irányultságú, tanáridegeket borzoló diákjaink is. Az egy­szeri ember számára a felis- merhetetlenség homályába burkolózik a nyelvtagozatos vagy a „matek speces”. Ha­csak nem rendelkezik némi emberismerettel, s látván gondterhelt, ám mégis büsz­ke vonásaikat, a tömegből ki­ragadhatja őket. Hiába, ma­napság a diákélet sem köny- nyű. A „nyelvi specesek” ré- széfe nyelvi laborokat bizto­sít az iskola, míg a mateko- sokat fehér krétával négyzet- rácsozott tábla (sem) és sok­sok feladat várja. Hoppá! Egyszeri emberünk elmé­lyült, fdozófiai ihletettségű „beszélgetésbe” kezd a taka­rítónénivel ! Halgassuk csak... Takarító néni: Amióta ezek a vakarcsok idejöttek, percnyi nyugtom sincs!,;, sa­többi, satöbbi... Ha egyszer megindul a lavina...! Bizony a takarító nénik is megszokták már az évek so­rán komótosan (el)ballagó, felesleges ingerválaszokat nélkülöző kamaszokat. Igen ám, de idén megkezdődött az iskola nyolcosztályos rendszerűvé fejlesztése. En­nek megfelelően az 1/E ne­bulóinak életkora semmivel nem több, mint 11 év. Bát­ran állíthatjuk, üde színfolt­jai iskolánknak. Egyoldalú beszélgetésre számíthat egyszeri embe­rünk akkor is, ha meglátogat­ja iskolánk igazgatóját. Úris­ten! Ez megteszi! „Ez a kö­zépfokú intézmény markáns diákélettel rendelkezik, melynek jogán a tanulók kar­dinális problémákkal kerül­nek szembe. Itt van mindjárt a környezetvédelmi szakkör. Nemzetközi kutatómunkát végeznek az európai felszín­közeli ózonfelhalmozódás mértékéről. Méréseket vé­geznek a savas esőkről... Se­gédkeznek Érd ivóvízvizsgá­latában... és a Duna szeny- nyezettségének, annak foká­nak megállapításában... Az­tán az irodalmi színpad. A ta­valy előtti Schiller Ármány és szerelem dráma előadása fenomenális siker volt! Azó­ta is aktívan működnek... Iskolai ünnepségünk a vá­rosi megemlékezéseken is előadatnak... Nyakunkon a Vörösmarty-napok. Decem­ber elseje... Műveltségi ve­télkedő minden évfolyam­nak, természettudományos vetélkedő a két felső évfo­lyamnak... No, meg jön az iskolakarácsony! A tavalyi igazán remekül sikerült, a mézeskalácssütés, adventiko- szorú-készítés, a karácsonyi képeslapok, díszdobozok, díszek készítése. ...Remek programok voltak. Az Éfdi Bukovinai Szé- kelykörből ketten karácsonyi dalokat tanítottak. Képzőmű­vészeink tűzzománc-kiállítást tartottak. Sok minden más is volt, lesz idén is... Aztán a Ki mit tud? Rend­szeresen igen magas színvo­nalú! Az ország egyetlen földrajzi múzeuma állandó jelleggel tart előadást a VMG-ben. A világ legkülön­bözőbb pontjairól hoznak él­ménybeszámolót, kutatói munkájukból adalékokat Ku- bassek János, Balázs Dénes, Németh Géza. Idén beindult a történelmi filmklub, s máris harminc­negyven rendszeres érdeklő­dővel számolhatunk. Hosszú évek óta hagyomány az isko­laújság szerkesztése diákja­ink körében, akik a „Tarka­birkában” főleg irodalmi írá­saikat hozzák nyilvánosság­ra, szellemes rajzokkal fűsze­rezve... Egyszeri emberünk villám­gyorsan megköszönte az in- formációzuhatagot, majd an­golosan távozott. Szükségét érezte egy kis szabad levegő szippantásá­nak, és a Pest Megyei Hírlap aznapi számának elolvasásá­ra is furcsa, belső késztetést érzett... Keviczki István Az oldalt az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium diák­jainak munkáiból állítottuk össze. (Tor helyett is túra) Gimnáziumunk híres személyi­sége, Szerényi Gábor tanár úr, aki a biológia tagozatot oktatja az élet intelmeire. De nem is ez a lényeges, hanem az, hogy ő szervezi a különböző évközi és nyári ODK-túrákat. (Az ODK rövidítés, jelentése a múlt homályába vész számom­ra, de nem is fontos.) Háromhetente szombaton­ként, amikor a kollégisták is rá­érnek, az ország különböző vi­dékeit keresik fel, például a Vértesben Csókakőt, ahol a legutóbb túráztunk, vagy a Ve­lencei-hegységet, ahol a követ­kező lesz. Ezek mindig vidám hangulatú kirándulások, ahol lehetőség nyílik a különböző irányú tehetségek kamatoztatá­sára. A biológusok a bogarakra vadásznak, a fotósok fényké­peznek, a dilettánsok pedig egyszerűen jól szórakoznak, a jó memóriájú diákok a vona­ton elhangzott viccek tömkele­gében válogathatnak. Nem vi­tás, hogy iskolánkban nagy népszerűségnek örvendenek a nyári ODK-túrák is. Rendsze­res úti cél az Alpok és a Ma- gas-Tátra, de idén új területet fedeztünk fel, a szlovéniai Jú­lia-Alpokat. A kirándulás öt napja alatt sok izgalomban és élményben volt részünk, ezek közül válo­gatok most. Egy szép júliusi napon ko­rán reggel indultunk a Bakony felé, ahol az első napi — be­melegítő — 20 kilométeres tú­rát megejtettük. A szállásunk egy szombathelyi kollégium­ban volt, melyet a városban tett tiszteletkörök után fel is leltünk, majd rohammal bevet­tünk. Másnap, a helyi ABC ki­fosztása után az osztrák Raxal- pen csúcsait ostromoltuk. A részt vevő 80 diákból 70-en rossz utat választottak, így — egy tanerővel együtt — jól el­keveredtünk. Csak akkor le­pődtünk meg, amikor hirtelen vége lett az útnak. A 10 fős fel­mentő sereg segítségével vé­gül megtaláltuk a helyes ös­vényt, amelyre egyetlen kifeje­zés illik: „köptető kaptató”. Volt, akit a táj, volt akit a ritka növények nyűgözték le — de annyira, hogy képes volt átültetni egy növényt, mert az eredeti helyén nem elég foto­gén...! A buszhoz visszaérve épp csak lerogyni volt kedvünk, felállni már nem... A követke­ző napra csak egy sétát tervez­tünk, hiszen egész délelőtt bu­szon ültünk, úton Szlovénia felé. Emeletes Neoplan bu­szunk többször meleg helyzet­be került a nap során: hol egy alacsonyabb híd csinált kis hí­ján Cabriot az emeletből, hol olyan helyen menünk, ahol még egy feleakkora súlyú jár­mű sem hajthat át, máskor pe­dig egy kanyar bizonyult sző­kébbnek a kelleténél (kelleme­sebb látványt nyújtott a 30 mé­teres szakadék az út túlolda­lán...) A kritikus útszakasz után a sofőr is fellélegzett, de a gáz­pedált azért nyomta, így 4-re már a szállodánál v«hunk. Azaz dehogy! Még csak a fel­vonó alsó állomásánál. Ugyan­is a szobáink ekkor még egy kilométerre voltak a fejünk fe­lett, a felső állomásnál. A sze­rencsés tájolású szobákból cso­dálatos kilátás nyílt az alant húzódó völgyre és az ott csillo­gó kék tükrű tóra. Másnap az Adriai-tenger volt az úti cél, amit csekély 5 óra alatt el is értünk. A busz 40 fokos klímája után felüdítő- en hatottak a tenger hullámai. Csak akkor ért minket kelle­metlen meglepetés, amikor a napon felejtett üdítőbe belekor­tyoltunk, valamint ahogy ki­bontottam a csokimat — azaz bontottam volna, ha nem ol­vadt volna használhatatlanná. Mindezek ellenére nagyon élveztük a partot és a jó időt. Hogy ne csak ennyiből álljon az utazás, ki-ki vérmérséklete szerint olvasott, kártyázott, ne­tán aludt. A változatosságot és a szórakozást többek közt az biztosította, hogy valaki kidug­ta a fejét a tetőablakon, a me­legre való tekintettel, és egy alacsonyabb gally fúltövön „le­gyintette” a renitens személyt. Végül, de nem utolsósor­ban köszönet a túra fő .szer­kesztőjének, Szerényi Gábor tanár úrnak, akinek kedvenc mondata a túra csatakiáltásá­vá vált: „Minek ide Whiskas meg Pedigree Pal! Csak odaadom a macskámat a kutyámnak, és már indulok is!” Perger Tamás Bevezetés az iskolai életbe (alias) gólyabál Október 15-én volt iskolánk­ban, az 1. osztályosok beve­zetése az igazi, kemény isko­lai életbe. A bált a hagyo­mány szerint a 3. osztályo­sok szervezték az „újoncok­nak”. Mindenki izgatottan ült, mit sem látva lámpalázá­tól, hogy szerepelnie is kell- e, vagy kihúzza-e a sok tu­dásra éles fej mögött, úgy, mintha érdeklődne is valami iránt. Először egy tanmesét hall­gathattunk meg az élet tanul­ságairól-. Látszólag élvezte mindenki, de a műsor fény­pontja a vetélkedő volt. Az osztályok spagetti-összekö­tésben, rajzolásban, szerel­mi vallomásban, versírásban és, célbalövésben mérhették össze tudásukat. A díjak na­gyon igényesek voltak, az 1. díj egy torta, a 2. díj két üveg (gyerek) pezsgő, a 3. díj pedig sok-sok édesség. A műsort a fogadalomtétel zárta, melyben a felsőbb éve­sek iránti tiszteletet fogad­ták meg. (Pl.: lábánál élő szőnyeget alkotnak...) Amint kezeinket, amik ed­dig a magasban voltak, leen­gedtük, testvérosztályaink átnyújtottak nekünk egy- egy kézi készítésű ajándé­kot, amit mindenki jó szív­vel fogadott. A gólyabál má­sodik fele a diszkóból állt, ahol a hangos zene miatt (sajnos) csak táncolni lehe­tett. Azóta már mi is gólyák­nak számítunk. Nyári Balázs Az elmúlt tanévben az országos középiskolai tanulmányi ver­senyeken legjobb eredményt elén diáktársaink: Történelem országos döntőjében: 8. Teremi Nándor IV. A. Francia nyelv országos döntőjében: 17. Tőke Orsolya IV. A. Orosz nyelv országos döntőjében: 16. Körösi Pálma IV. A.: Matematika Arany Dániel országos versenyen: 1. Rosta Edú na 11. B. Fizika „Ki miben tudós?” 2. országos döntőben: 12. Perger Tamás III. C. Országos középiskolai tanulmányi verseny országos döntőjében 12. Perger Tamás III. C. Kémia országos döntőjében: 3. Perger Tamás III. C. 8. Donkó Zsolt IV. B. 15. Szabó Andrea 111. B. Irinyi János országos verseny: országos döntő: 5. Varga Norbert I. B. 5. Rosta Edina II. B. 15. Ponyi Andrea II. B. 15. Petrik Anikó II. B. Biológia Kitaibel országos verseny döntője: 3. Horváth Dénes I. B. 6. Konstantin Tamás II. B." Testnevelés országos középiskolai atlétikai bajnokságon: fiú­csapat magasugrásban. I. H. — í 87,5 cm átlaggal Középiskolás országos bajnok: Szalay Attila IV. C. I. H. — 211 cm-rel magasugrásban Bartha Krisztián és Nagy Judit kollázsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents