Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-18 / 269. szám
1 PEST MEGYEI HÍRIAP LEVELÜNK JÖTT 1993. NOVEMBER 18., CSÜTÖRTÖK 13 A negyven év • öröksége Tisztelt Török Bálint úr! Az október 19-én írt cikkére szeretnék reagálni, pontosabban annak egy részletére. „Pedig a bolsevizmus (és annak kódé rí változata) legalább annyi kárt okozott hazánknak mint a nácik vagy a nyilasok! ” A jelenlegi kormány se tett sokat az életszínvonal emeléséért, de miért? Sok a munkanélküli, a megélhetési problémákkal küzdő ember. Gyárak, szövetkezetek mentek tönkre, újakat nem létesítettek, de miért? Erre tudnak válaszolni? Nagyon akartak, de nagyot fogtak mellé. Parlamenti ülésen egyik képviselő felszólal, amíg mások újságot olvasnak. Ez így korrekt? Vagy úgy érzik, nincs jövőjük, és mentik, ami menthető? Megalapozva a jövőjüket biztos jövedelemforrásként, vagy álláshirdetést keresnek? Nyársapáton október 25-én nyílt önkormányzati ülésen döntenek a szolgálati lakások megvételi lehetőségéről. Gyorsan újakat építenek helyettük? Mi marad a jövő nemzedéknek? A semmi! Csak a magas árak, gondok és küzdelem. Milyen érdekes, olyan emberek is laknak szolgálati lakásban, akik Nyársapát község képviselő-testületének tagjai. Legalább 50 százalékuk. Abban az időben is ugyanabban a vezető beosztásban voltak, mint jelenleg. Most ők hová tartoznak, hová lehet őket besorolni? Vagy most menekülnek a süllyedő hajóról? A segélyek eljutnak-e a rászorulókhoz, és biztos, hogy csak azokhoz? Mert szerintem ez nagyon kérdéses. Három gyermekem van, és aggódom a jövőjükért! Embert szeretnék nevelni belőlük. Vajon lesz-e rá lehetőség? Vagy ők is segélyért fognak koldulni? F. T.-né Nyársapáti (a teljes név és cím a szerkesztőségben) * Levélírónk ténymegállapító megjegyzéseivel egyetértek, csak azzal nem, hogy figyelmen kívül hagyja a múlt következményei és a jelen tényei közötti összefüggéseket. Kár. Ugyanis nem lehet elfeledkezni arról, hogy volt valamilyen polgári élet Magyarországon a szocialista korszak eló'tt, s a Hitler-elle- nes koalíció győzelme demokratikus politikai és polgári, vagyis a vállalkozáson és a munkán alapuló gazdasági fejlődés eló'tt nyitotta meg az utat. Ez a lehetőség két-három évig tartott, s nagyon ígéretes volt (gazdasági csodáról beszéltek). Ezt a természetes folyamatot szakította meg az 1947—48-as kommunista puccs, mely a szovjet hadseregre támaszkodva fokozatosan kiszorította a közéletből a demokratikus erőket, bevezette az egypárt- rendszert, a gazdasági életben pedig uralkodóvá tette a kommunista elveket, vagyis az államosítást, a mezőgazdaság kollektivizálását és a központi pártirányítást. Hamarosan mutatkoztak a negatív következmények: 1950-ben be kellett vezetni a jegyrendszert, egyre szaporodtak a hiánycikkek, 1953-ban revideálni kellett a párt gazdaság- politikáját, 1956-ban pedig kitört a forradalom. Világossá lett, hogy a magyar nép nem fogadta el a párt által rákényszerített kommunista rendszert. A forradalmat megint- csak a szovjet hadsereg segítségével sikerült eltiporni. Kádárék csak a tankok nyomában tudtak visszajönni, de azért tovább folytatták a kommunista politikát. Most hagyjuk a véres terrort, foglalkozzunk csak a gazdasággal. Rövidesen kiderült, hogy elfogytak azok a tartalékok (államosítás, kollektivizálás stb.), amik ideig-óráig biztosították a gazdasági rendszer fennmaradását. Ezért engedélyeztek 1968 után bizonyos reformokat. Ezek az engedmények (például a háztáji) azzal az eredménnyel jártak, hogy Magyarországon legalább ennivalót lehetett kapni. így lettünk a legvidámabb barakk a szocialista táborban. A baj lényegét azonban mindez nem orvosolta, mert az magában a kommunista gazdaságban volt. Mikor már nem volt mit elvenni a társadalomtól, akkor jöttek a nyugati kölcsönök. A hetvenes évek elején még alig volt dolláradósHISTÓRIA Háromszék telepedési története n Könyöki J. és Nagy Géza a régi Magyar- • ország területéről, a megyei alispánok hivatalos kimutatása alapján 1033 várat sorol fel, melyekből 178 van a Székelyföldön. Csikban 22, Háromszéken 61, Marostordában 45, Udvarhely-széken 40, Tor- da-Aranyosban 20, melyből 10 van a régi Aranyosszék területén. Tehát több mint egyharma- da a székelyföldi váraknak esik Háromszék megye területére. Szerző a várakat 5 csoportba osztja: Azt állítja, hogy a po- gányvárak eredete visszanyúlik a kőkorszak végéig. Rendesen pogányvárak vagy földvár néven ismeretesek, de gyakori a Bolondvár, vagy Lánykavár és Tündérvár elnevezés is. Megyénk területén 11 ilyen pogányvár van. 1. Kincsás vára: Bodókon, 2. Várbércz: Boros- nyón, 3. Várhegy: Csomortán- ban, 4—5. Óriás, Észté vény e- sen és Egerpatakon. 6. Vártető: Gelencén, 7. Várhegy: Kovász- nán, 8. Nyirtető: Köröspatakon, 9. Törökvár: Lisznyón, 10. Várhegy: Besenyőn és 11. Torja vára. A várak nagy része (26) elpusztult, 16 romiakban hever. Szerzők római erődöt (cast- rum) csak hármat sorolnak fel, a praehistoricus: Leánykavárat Oltszemen s a komollói és be- reczki castrumokat. Orbán Balázs a megye területén 42 várat sorol fel és többnek alaprajzát és képét is adja: Kincses vára Bodokon, Herecz vára az Olt balpartján, Oltszem és Málnástól egyenlő távolságra, Vápa vára az Olt jobbpartján, Bukszádtól félóra járásra, a torjai Bálványosvára, Ikavára az Ikapatak és a Csemáton vagy Nagypatak összefolyásánál. Szentlélekvára a Perkőn, Várerőse a Kis- és Nagy-Lem- hény összefolyásánál, Várhegy a Nagyborosnyó és Léczfalva közötti domb északi részén. Az eresztevényi Óriást és a komollói várat csak megemlíti. Téglás Gábor is foglalkozott a székelyföldi várakkal. Szerinte a földvárakat a géták és dákok építették, a kővárakat a rómaiak, de építhették más, régebbi időben ittlakó népek is. Sem a lelőhelyekről, sem a várakról nincsenek hiteles feljegyzéseink, de azok, mint történeti pontok, azt mutatják, hogy a megye területén már a Kr. előtti századokban laktak telepesek. A várak az utolsó és állandó tulajdonosoknak, a székelyeknek lettek birtokai. Az azokról szóló történeteket a mesélni szerető 'székelyek kiszínezték, azokhoz óriásokról, tündérekről titokaztos mondákat fűztek. Az első nép, melynek nevét Herodotos Erdélyből följegyezte, az agatirszek voltak. Szerinte ugyanis a Marisz (Maros) folyó mellett az ő korában (450 Kr. előtt) az aranyat kedvelő és trák szokás szerint élő agatri- szek laktak. Ő említi először az Altasz, vagy Olt folyót is. Ezután a gétákról és dákokról emlékeznek meg a görög források. Strabó azt mondja, hogy a géta és dák egy népfaj. A több törzsre oszlott dákokat Boereliszta (80—44. Kr. előtt) egyesítette először s beütéseivel fenyegette a római birodalmat. J. Caezar és Augustus is gondoltak reájuk, de csak később váltak veszedelmesekké a birodalomra. Decembal (75—107. Kr. u.) Domiciánus császárt is legyőzte és megalázó békére kényszerítette. Trajánus háromszor vezetett hadat Dece- bal ellen. A harmadikban fővárosát, Sarmisegetuzát is bevette, mire a hős király öngyilkos lett. Ptolomesu földrajzoló (150 Kr. u.) 42 dák várost, vagy helységet sorolt fel Erdélyből, ezek közül azonban egynek sem maradt fenn a neve. (Király Pál: Dácia II. k.) Dio Cassius és Eutropius, kik elbeszélik Trajánusz uralkodását, azt írják, hogy a császár kiirotta Dácia összes férfilakosságát, és helyettük a birodalom minden részéből új lakókat telepített. Ez nem felel meg a valóságnak, mert a dák harcosok közül sokan elmenekültek s a provincián kívül, mint szabad dákok, a velük rokon kárpokkal — kiktől a Kárpátok kapták nevüket — egyesültek s többször kísérletet tettek régi hazájuk visszafoglalására. Ez azonban nem sikerült. Laktak-e dákok a Székelyföldön, nem tudjuk. A római provincia is csak a mai Krassó és Szörény, Hunyad, Alsófe- hér, Torda, Kolozs, Nagyküllő megyékre és Szolnokdoboka déli részére tetjedt ki; a többi rész — így a Székelyföld is a Hargitáig — csak katonai állomásokkal és hadi utakkal volt behálózva. A római út, a Kü- köllők forrásvidékétől kiindulva Alsórákosnál ért az Ölthöz s ennek jobb partján haladt Olt- hévizig, innen a háromszéki Szépmezőt átszelve Komolló- nál érte el a Feketeügyet s ennek felsőfolyás-vidéke volt a római tartomány keleti határa. Az ojtozi szoros védelmére épült a bereczki castrum. Kéz- divásárhely határában is találtak római emlékeket (vízvezeték, ezüstváza, épületalap), de hogy ott volt-e castrum is, hitelesen nincs igazolva. Aureliánus császár 260—270. közt kiürítette Dáciát, melyet a gótok vettek birtokukba. Tőlük északra a gepidáknak, nyugatra a vandalok- nak voltak szálásaik a húnok bejöveteléig (405). Fergeteg- ként jöttek a húnok s a germán törzsek közül Attilának meghódoltak a keleti gótok, gepidák, herulok, rugiak, scirek és részt vettek az ő hadjárataiban. Attia (453) halálával összeomlott a nagy hún birodalom, a leigázott germánok legyőzvén Attila fiait, megosztoztak azon, a régi Dáciát a Tiszáig a gepidák foglalták el s bírták 100 évig. E területet róluk Gepidiának nevezték el. 566. táján a longobárdok Itáliába távozván, e terület is az avaroké lett, kiknek uralma 250 évig tartott. Rómer Flóris 9 avarkerítést (Ringh) vél felismerhetőnek. A kilencediket a Székelyföldre helyezi. Ennek nyomai: a Csörszárok, Gyepű, Ördögárok, Homárka, Húnokárka, Ka- kasborozda, stb. elnevezésekben maradtak fenn. Homárkának nevezik most Réty község határában — a Nyírben — a Feketeügytől Magyaros felé többnyire vizenyős talajon húzódó 11—14 m. széles és 2 m. magas homoktöltést, melynek folytatása Csörszárok Magyarosnál. Az eddig előadottakból megállapíthajtuk, hogy a Székelyföld területén sok nép fordult meg s csaknem mindenik hagyott megyénkben máig is észlelhető nyomokat, miből az következik, hogy itt, ha nem is nagyszámú, de állandó telepesek laktak s ezek nemcsak halász, vadász életet éltek, vagy barmaikkal ide-oda vándoroltak, hanem erődöket, házakat építettek, a földet művelték, iparral foglalkoztak, s szomszédaikkal cserekereskedést űztek. A népvándorlás alatt sok minen elpusztult, de megmaradtak a várak, megmaradtak a helyek: Kárpátok úgyszintén a folyók; Maros, Ólt súgunk, a nyolcvanas évek közepére ez az „alig” már 15 milliárd dollárra nó'tt, 1990-re, amikor összeomlott a szocialista gazdasági rendszer, már 22-nél tartottunk. Donáth Ferenc, a kiváló közgazdász már 1985-ben megállapította egy cikkében, mely a második és a harmadik gazdasággal foglalkozott: a munkások „szabad idejük rovására, kemény munkával keresik meg a szükségeset”. Nem a luxust, hanem a szükségeset! Nem csoda, hogy a kommunista világ nemcsak Magyarországon, de egész Európában ösz- szeomlott. Szerencsétlen kormányunk az összeomlás romjain, 22 milliárd dolláros adósság kamatait nyögve próbálja felépíteni a szociális piacgazdaságot. A lényeg az, hogy az erő- szakkal létrehozott és erő- szak segítségével fenntartott szocialista gazdaság összeomlott. Megértem, hogy aggódik gyermekeiért. De nézzen Kubára, ahol Castro terrorja meggátolja az összeomlást, összehasonlíthatatlanul rosszabb a helyzet. Jövőjüket tehát nem az biztosítja, hogy visszatérünk ahhoz, amiről bebizonyosodott, hogy életképtelen, hanem ha azt próbáljuk megteremteni, ami Nyugaton jólétet biztosít a polgároknak. ír az önkormányzati problémákról, s arról, hogy a képviselő-testület tagjainak legalább ötven százaléka régi ember. De hát ezeket nem a kormány nevezte ki, hanem önök választották önként. (Ha volt kényszer, az a helyi hatalmasságok kényszere lehetett csak.) Egy megoldás van: részt kell venni a politikai életben, s el kell érni, hogy a levizsgázott régi rendszer haszonélvezői kiszoruljanak a helyi hatalomból is. Végül néhány szót a nyilasok és a kommunisták okozta kár összehasonlításáról: végiggondolva — amit le is írtam —, a bolsevizmus bizony több anyagi és erkölcsi kárt okozott a magyarságnak, már csak azért is, mert uralmuk negyven évvel tovább tartott. Higgye el, gyermekeinkből csak szabad és demokratikus körülmények között tudunk „embert nevelni”! Török Bálint nevei. Ezeket az egymást felváltó telepesek fenntartották s átadták az utánuk jövőknek. Bolgárok és szlávok. A nép- vándorlás folyamán jelentkeznek Közép- és Dél-Európában a bolgárok kik a húnokkal rokonnép voltak. Melich János megállapítása szerint a IX-ik és X-ik században, sőt még azon túl is a Tiszán túl és Erdélyben bolgárok laktak. Emléküket Háromszéken őrzi több helységnév, a határ- és dűlőnév. Ugyancsak sok szláv nevű község, határ- és dűlőnév emlékeztet a szlávok- ra. A kereszténység kezdete. Titokzatos homály fedi a keresztény vallásnak területünkön való megjelenését. A mil- kovi püspökség régiségéről való felfogás szinte történeti tudattá vált az egyháziaknál. Erdély keleti határa, vagyis a régi Dácia egyházi tekintetben a Szerétig teijedt. Itt már a hú.- nok idejében (400) püspökség volt a Milkó folyó mellett (a mai Focsani). Benkő J. szerint a püspök joghatósága kiteljed a székelyekre és szászokra. A Székelyföldön 6 decanatus volt u. m. az udvarhelyi, sepsi, kézdivásárhelyi, orbai, csíki és gyergyói. Karácsonyi János kimutatta, hogy a milkói püspökség régiségére vonatkozó oklevelek hamisak. Szerinte azokat a szászok, továbbá Gr. Kemény J. és Benkő J. gyártották; mert Moldovában az első püspökséget a kunok részére a Szeret mellet 1227-ben Róbert esztergomi érsek és Béla ifjabb király alapították. Alább részletesebben szólunk róla. (Folytatjuk) Erőss József A Vecsési Hírlap A helyi sajtó közvélemény- és közösségformáló hatása jelentős. Nem véletlen, hogy a 20. század elején települések sora indított helyi újságot. Ezek a lapok természetesen elsősorban a helyi ügyekről szolgáltathatnak nélkülözhetetlen forrásanyagot a múlt megismeréséhez, nem ritkán azonban olyan cikkek, közlemények is megjelentek hasábjaikon, amelyek országos jelentőségűek. Versesen 1911 októberében indult meg a Vecsési Hírlap című lap. Sin Edit, Vecsés művelődési életének kutatója fedezte fel és tette közzé a község 1986-ban megjelent mo- nongráfiájában Juhász Gyula egyik versét, amely egészen odáig ismeretlen volt az irodalomtörténészek előtt és a kritikai kiadásból is kimaradt. A lap 6. számában, a november 19-én megjelenőben rövid híradás mutatta be a lap új szépirodalmi munkatársát: ,Juhász Gyula szakolcai fó'gimnáziumi tanárt, ki a fővárosi előkelő szépirodalmi lapoknak is illusztris munkatársa, sikerült lapunk szépirodalmi munkatársául megnyerni s már jelen számunkban jeles tollából került versét közölnünk. (...) Nevezett író a Nyugat írótársaságának neves tagja s Ady Endre hírneves fővárosi íróval a legjobb viszonyban van, s írásaiban ugyanazt az irányt követi, mint Ady Endre. ”A megjelent vers címe: Erzsébet napján, és a költő a szerencsétlen sorsú Erzsébet királynéra emlékezett. E költemény mellett még egy verse megjelent Juhász Gyulának a Vecsési Hírlap hasábjain. Pogány György
