Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-18 / 269. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1993. NOVEMBER 18., CSÜTÖRTÖK 7 Bűnös, aki a haza sorsával nem törődik Beszélgetés Keszthelyi Ferenc váci megyés püspökkel Szerkesztőségünkbe látogatott Keszthelyi Ferenc váci megyés püspök, akivel Vödrös Attila főszerkesztő, Bánó Attila és Deregán Gábor főszerkesztő-helyettesek beszélgettek. Az interjú első részét tegnap közöltük, a befejező részt most adjuk közre. Keszthelyi Ferenc: A székesegyházban nagyobb ünnepeken misézek — A kommunizmus négy évtizede hatalmas károkat okozott a keresztény hitéletben; ami a papságot illeti, erről korábban szólt püspök úr. De milyen mértékben pusztított az emberek, a hívők körében? — A veszteség valóban szinte felbecsülhetetlen, mégis, minden okunk meglehet a bizakodásra. Ezt a meggyőződésemet erősítik mindennapi tapasztalataim is. Nem olyan régen például másfél napos liturgikus konferencia színhelyé volt Vác, amelynek a középpontjában a gregorián ének állt, s amelyet püspöki mise zárt. Nos, kérem, ezen a misén ezerötszázan, nem tévedés: ezerötszázan énekelték a gregorián misét! Vagy egy másik példa. A közelmúltban felkerestem Vácott a Boronkai György Műszaki Középiskolát, ahol a legkorszerűbb elektronikai, számító- gépes, távközlési, technikai ismeretekkel vértezik fel a diákokat. Meglátogattam a kollégiumot is, és elbeszélgettem a fiatalokkal. Külön megkértem az igazgatót, úgy hirdesse meg a találkozót, hogy a legszigorúbban csak az jöjjön el arra, aki őszintén kíváncsi. Megtelt a terem. Gyerekek, fordultam hallgatóimhoz, én is kíváncsi vagyok. Emelje fel a kezét, aki véleménye szerint vallásos családban nevelkedett. Három kivételével az összes gyerek keze a magasban volt. Most azt kérdezem meg, hogy ki az közületek, aki meg- keresztelkedett. Két-három kéz kivételével megint csak az összesé fent volt. A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor azt kérdeztem: ki bérmálkozott, mert ez már csak a katolikusokat érintette. Egy-két gyerek kivételével mindegyik gyerek jelentkezett. Vagy jártam például Szolnokon, a repülőtiszti főiskolán. Örömmel tölt el az a szeretet, amivel fogadtak. Most viszonozni kívánom ez utóbbi meghívást, s tisztelettel fogom várni a váci Esze Tamás laktanya és a rétsági helyőrség képviselőit is. Magunkra számíthatunk — Néhány hete éppen e beszélgetéssorozat keretében, nyilatkozott lapunknak Szertáréi László honvédelmi államtitkár, s a többi között szóba került a tábori lelkészi szolgálat is. Szavaiból az derült ki, hogy megszervezésére, felállítására az eltelt három év minden jel szerint kevésnek bizonyult, s nem a honvédség szándékai miatt. Pedig lehetséges, püspök úr tapasztalatait hallgatva, hogy a katona- fiatalok a reméltnél is többen igényelnék ezt a szolgálatot... — Igaz, néhány papon kívül, aki hivatásos állományban látja el a honvédségnél a lelkipásztori teendőket, többet teljes munkaidőben jelenleg nem tud adni az egyház, mert kevesen vagyunk. Készek vagyunk azonban arra, hogy a katonai körzetekhez közel működő alkalmas papokat a honvédség rendelkezésére is bocsássuk. A szolgálat kiteljesedése, a folyamat meggyorsulása remélhető attól, hogy ez a kérdéskör a jövőben a HM-től, illetve a püspöki kartól a Külügyminisztérium, illetve a Szentszék kompetenciájába kerül. :— Tavaly ősszel személyes ismereteket szerezhettünk arról, hogy Kárpátalján feléledőben van a katolikus hitélet. Nagyszöllősön például az egyik gyönyörű templomot, amelyet még pár hónappal korábban is bútorraktárnak használtak, magyar segítséggel hoztak randbe, és Magyarországról érkezett ferences szerzetese4 látják el a papi teendőket. Ha gond van nálunk, miért nem kérünk mi is segítséget külföldről? A Vatikántól például. — Nyugaton minket már szabad országnak tekintenek, amelyet „nem kell támogatni.” Másrészt: a segélyszervezeteknek korábban csupán néhány ország — köztük hazánk — támogatására volt politikai lehetőségük, mára ez a szám megsokszorozódott, Észtországtól Ukrajnáig. Amit eddig osztottak, mondjuk, négy felé, azt most osztják — tizenhat felé. A tizenhatod részt megkapjuk. Régi és új alapítványok is jelentkeznek nálunk, hogy tanácscsal szívesen segítenének. Pénzük azonban nekik sincs. Remény az utánpótlásra — Pedig — beszélgetésünk elején említette — nagyon elkelne a segítség. Most, vagy — ne adja Isten — soha! A szabaddemokraták például programjukban is hangoztatják, hogy ha hatalomra kerülnének, lépéseket tesznek az egyházak állami támogatásának a megszüntetésére. Tehát: se külső, se belső támogatás. Még megérjük, hogy míg a kommunizmust átvészelték az egyházak, meghalnak a „ szabad ” demokráciában ? Miközben, mint vallják, távol tartják magukat a politikától... — Engedjék meg, hogy előbb ez utóbbi kérdésre válaszoljak. Nem tudok mást mondani, mint Paskai bíboros úr: a hivatalos egyházi vezető réteg nem ereszkedhet le a politikai porondra. Mi nem pártokat támogatunk, hanem megbízható embereket. Szorgalmazzuk, hogy híveink állítsanak jelölteket, a parlamentbe, az önkormányzatokba. Mi azt mondjuk: figyeljétek, hogy az elmúlt három-négy év alatt kik voltak azok, akik hitetekkel, az egyház céljaival összhangban szavaztak, tevékenykedtek, s őt jelöljétek, támogassátok, rá szavazzatok. Aki pedig ellenkezőképpen cselekedett, ne kapjon egy katolikus hívőtől sem' szavazatot. Tehát ne a pártot nézzétek; tőlem lehet fideszes is a jelölt, ha törvényben rögzített, tisztességes törekvéseinket támogatja. Kétségtelen: súlyos bűnt követ el az, aki a haza sorsával nem törődve passzív ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Egyébként nem vagyok borúlátó ebben a vonatkozásban sem. Az anyagi támogatás kérdésére válaszolva: kérem, 1945-ben az egyházakat megfosztották birtokaiktól, az anyagi alapoktól, és kárpótlásban nem részesülünk. Az állami támogatás tehát nem valamilyen kegy, szívesség. A külföldre pedig, mint említettem, nem nagyon számíthatunk. — Feltehetően hasonló a helyzet a személyi gondok megszüntetésében is... — Igen. Ebben az évben egy papot szenteltem. Egyet. Felvettem viszont tizenkét növendéket. Tavaly is felvettem tizenegy növendéket. Ha ezt minden évben tudom tartani, akkor évenként legalább nyolc-kilenc papot tudok felszentelni, mert lemorzsolódás nálunk is van. Persze, senki ne higgye, hogy itt egyik évről a másikra valami csoda történt. Játjuk az egyházközségeket, megismerkedünk a fiatalokkal, megismertetjük velük az életünket, kirándulunk velük, kegyhelyekCt keresünk fel közösen. Természetesen senkit nem beszélünk rá a papi hivatásra, viszont gyakran nyílnak ki a fiatalok, s vallják meg, a bennük serkedő hivatást kibontották ezek az együttlétek. Mi igyekszünk az élet számos lehetősége közül egyet felmutatni a számukra, egy alternatívát, s ha nem tudnak szabadulni a gondolattól, hogy papok, szerzetesek legyenek, akkor mi szívesen látjuk őket magunk között. Vácról közvetítik az éjféli misét? — Mi ugyan némileg más céllal, ugyancsak szívesen betekintenénk a kívülálló számára kissé titokzatos világba. Szabad-e püspök úrnak például személyesebb kérdést is feltennünk? — Állok elébe. — Hírek szerint például kedves tárgyai között őriz bizonyos síbakancsot. Használja valóságosan is, telente? — Mostanában már nem. Én azonban Egerben nőttem fel, ahol mindennapos vendége voltam az uszodának, korcsolyáztam, síeltem; a Bükkbe jártunk. Boglyában aludtunk, jeges patakban fürödtünk, s utána majd megvetett minket az Isten hidege... Síelni tehát már nem járok. Az úszás olyan, ahol önmagával, gondolataival egyedül marad az ember. — Hogy érzi magát Vácott? Nem fáj a szíve Eger után ? — Engem elsősorban mindig az emberek érdekeltek, ebben nincs — miként a tájban sincs — nagy különbség Vác és Eger között, tehát otthon érzem Vácott magamat. Annál is inkább, mert „ráadásként” ott van a Duna. Kulturált nép lakja ezt a szép kisvárost. — Püspök úr minden vasárnap misézik? — Minden vasárnap, és minden nap, de nem mindig nyilvánosan. Többnyire á házi kápolnában misézek, a székesegyházban nagyobb ünnepeken. Legutóbb november harmadikán az egyházmegye elhunyt püspökeiért mondtam nyilvános misét. Legközelebb várhatóan karácsonykor misézek a székesegyházban, sőt tárgyalások folynak arról, hogy az éjféli misét a televízió Vácról közvetítse. Vasárnaponként ősszel, tavasszal vidéki plébániákon bérmálok. — Megtelik hívővel a hatalmas székesegyház? Nem véletlenül kérdezzük ezt, ugyanis megyeszerte mintha nem tükröződne a templomok látogatottságában a rendszerváltozás... Sőt, helyenként a kommunizmus alatt mintha többen jártak volna az istentiszteletekre. — Rendkívül népesek vasárnapon a székesegyházban és a váci templomokban a misék, érdekes szokás él azonban a váci hívők körében évtizedek óta. Ezt úgy fejezném ki: megvan a maga közönsége a reggeli, a déli nagy- és az esti misének is. Á „sima” vasárnapokon szinte mindegyik templomban lehet találni üres padokat, padsorokat, talán többet is, mint amikor tiltották a templomba járást. Az okok sokaságát lehetne megnevezni. Egészében mégsem gondolnám, hogy kevesebb az aktív híveink száma. Ellenkezőleg, valameny- nyivel több, mert a diákmisékre például nagyon sok szülő is elkíséri a fiatalokat. Gazdagon díszített püspöki pásztorhot a váci székesegyház kincstárából Hancsovszki János felvételei
