Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-02 / 255. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. NOVEMBER 2., KEDD 7 Körösfői Kriesch Aladárra emlékeztek A művészet is meghalt egy kicsit Kalotaszegi est Gödöllőn Körösfői és felesége, Ujvárossy Ilka (1910 k.) „Pompás magyarok, templomból jövet Mentek át a Kalota partján...” Ahonnan az idézet való, Ady Endre A Kalota partján című verse is elhangzott azon az ünnepi esten, melyet — miután délután koszorúkat, virágokat helyeztek el sírján a gödöllői temetőben — a 130 éve született Körösfői Kriesch Aladár emlékére ültek meg a gödöllői városházán a Lokálpatrióta klub rendezésében. Az előadók mögött a falat Kalotaszegről való gazdag hímzések, díszes női viseletek ékesítették az arról a vidékről származó, ma Gödöllőn élő Bódis Erzsébet textilművész jóvoltából. Miért a kalotaszegi pompa, miért a vers? Kriesch Aladárból a Kalotaszegen tett utazása élménye hatására lett Körösfői, nevéül választva, vállalva a tájegység egyik falujának nevét. De nem csupán a névvel azonosult, a kalotaszegi népművészet, Kalotaszeg lakóinak életereje, teremtő tehetsége befolyásolta művészetét is. Egymásra találtak addigi törekvései és a tapasztalat, melyre erdélyi utazása során szert tett. Mint Katona Szabó István író előadásában elmondta, Körösfői Kriesch Aladár életművét háromféle érték határozta meg: a kereszténység, a természet és a magyar nemzet kínálta értékek. Erdéllyel 1893-ban harmincévesen kezdett ismerkedni. 1903-ban cikker írt Kalotaszegről, az ottani viseletről. 1907-ben vette föl a Körösfői előnevet. Vallotta: „Magyar- ország sorsát nem a politikusok döntik el, hanem hogy képes-e erős népi kultúrát produkálni... Nem jelenti, hogy ellenségei lennénk más nemzetek kultúrájának, ha a magunkét értékeljük és becsüljük...” Személye körül alakult ki a vele rokon szellemű, nézeteivel rokonszenvező művészekből a századelőn a gödöllői művésztelep. Kriesch Aladár 1901-ben költözött Gödöllőre, 1920-ban hunyt el, de emléke ma is eleven, leszármazottai, a művésztelep más alkotóinak leszármazottai ma is Gödöllőn élnek, vagy hazajárnak, s szívesen idézik fel a hajdani szép napokat. Magát Körösfői Kriesch Aladárt az ünneplő, emlékező közönség sorából személyesen már senki sem ismerte. Unokája, Körösfői László sem, aki a nagyapjától rá hagyományozott örökség egy részét megosztotta a hallgatósággal. Elmondta, hogy Körösfői Kriesch Aladár úgy vélekedett: „A művészet közel hozza egymáshoz, nemesebbé teszi az embereket, mert ez a hivatása...” A művésztelep tagjai számára nem csupán az volt lényeges, hogy alkossanak, hanem együtt töltsék napjaikat, együtt zenéljenek, felolvasásokat tartsanak, kiránduljanak — hogy szépen éljenek. Azt, hogy közösség szerveződjék körülötte, hogy messzi külföldről is érkezzenek művészek Gödöllőre, nagyapja éppen azzal érte el, hogy nem próbálta a köréje gyűlőkre erőltetni akaratát, tisztelte a másságot. Hitte: attól szép az élet, hogy különbözőek vagyunk. Másik alapelve: minden emberben van valami jó, azt kell megkeresni. Remsey Gábor festőművész, Remsey Jenőnek, a hajdani művésztelep tagjának fia megemlékezett arról, hogy ő még kivehette részét a Kriesch-ház melegéből. Körösfői Kriesch Aladár szelleme még ott lebegett a kertben, a házban, mikor testvéreivel mint gyerekek átjártak az özvegyhez, Ilka nénihez. Az igazi, virágzó művésztelepek maguktól lettek, állapította meg Remsey Gábor. Nem úgy keletkeztek, hogy valaki elhatározta: most művésztelepet alapítok. Emberek visszhangra találtak egymásban, vonzódtak egymáshoz. így jött létre a gödöllői művésztelep. Akik itt összeverődtek, másként akartak élni, jobbak akartak lenni, mint mások. Törekvésük volt, hogy esztétikumot vigyenek a mindennapi életbe — s ezt az esztétikumot főként a népművészetben találták meg. Munkájuk során a nemzeti jellegű művészetet akarták megerősíteni. A megidézett szellemek életéből vett vidám történetek me- sélése oldotta az ünnepélyességet. S Bódis Erzsébet gyönyörködtetett, ki egyenként mutatta be, elmondta, hol, hogyan készítették, mikor viselték a kalotaszegi népművészet kiállított darabjait, melyeknek szín- és formavilága Körösfői Kriesch Aladárra és társaira oly életre-halálra szóló hatással volt. Nádudvari Anna Gondolat és asszociáció A Váci Szalon idei tárlatán Sok rangos, képzett j iHs i és tehetséges művész él és dolgozik ebben 'JsíjSfF a városban — Summázta a véleményét a hét végén Vácott M. Novák András festőművész, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének elnöke. Bartos Ferenc polgármester megnyitóbeszédében különösen annak az örömének adott hangot, hogy népes közönség vett részt az eseményen, s a szalon tagjai nem külső segítséggel, hanem önálló kezdeményezés révén hozták össze csoportjukat. A MTESZ-székház Köztársaság út 19. számú épületében, a november 12-éig látható tárlaton szerepel a Vácott élő, 1931-ben Erdélyben, Máréfal- ván született Balázs Imre és Dániel Kornél, akiket nemrég mutattunk be olvasóinknak. Váchartyán szülötte a Vácott élő Gaál Imre, aki tájképeinek tanulsága szerint is a vidék szerelmese. Egyszerre tekintik őt realistának és impresszionistának. A csoport legfiatalabb tagjának, Kottái Gábornak most is sikerült meglepnie a közönséget a hagyományostól eltérő, igen dekoratív, vegyes technikájú alkotásaival. A Derko- vits-ösztöndíjas Markó Erzsébet meleg színekből komponált, szürrealisztikus, vegetációra emlékeztető csendéletszerű képeket fest. Monos József élénk színű tájképeivel hívta fel a közönség figyelmét. Cs. Nagy András is a szép tájak egyéni kifejezésekkel élő festője. Patakvölgy című képe geometrikus formák és színek művészi kompozíciója. A kiállítás legnevesebb szereplője a szintén váci Nagy B. István, az egri Esterházy Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára, akinek európai, kanadai magángyűjteményekben és a Magyar Nemzeti Galériában is találhatók már képei. Itt montázstechnikával készült: A Lila generális szerelme című festményével szerepel. A virágok festőjeként ismerik a növénymotívumokra épült, geometrikus szerkezetbe foglalt képek alkotóját, Orvos Andrást, kinek munkásságára jellemző képe, a Sub Rosa című olaj-vászon látható a tárlaton. Grafikus, tipográfus, fotóművész a fiatal Fekete István, akit elsősorban a camera obs- cura lehetőségei izgatnak. Lyukkamerával készült Az ősz színei című képe, de legmegka- póbb a váciak kedvenc Duna- parti sétányáról készült egyszerű fényképe, a gótikus kerítő rácsokkal, a platánok hulló leveleivel úgy, ahogy csak művész mutathatja meg a szépséget. Kocsis Iván, a nemzetközi hírű váci fotóművész, akinek Mesélő kutak címmel vár kiadásra a római díszkutak történetét feldolgozó albuma, s ő a megalapítója a Dunakanyar Fotóklubnak, most egy jellegzetes francia házat bemutató, „Bouinard sur Verdorí' című fotójával szerepel. A tárlaton látható a több nemzetközi díjat elnyert Lehotka László fotóművész Geometria című érdekes képalkotása. A fekete-fehér képeket készítő Tumbász András fotóművész (civilben bányamérnök) Fal No. VI. című érdekes gondolattársítást kiváltó felvételével szerepel. A Váci Szalon idei szemléje is azt tanúsítja, hogy a művészetben mindinkább egymásba olvadnak a műfaji határok. A gondolatiság nem kereshető irodalmi mértékkel, nagyobb szerepet kap az asszociáció. Vagy, amit szintén M. Novák András mondott: — Több a személyesség, de nehezebb az értelmezés. A képzőművészet megszabadult, nem hordoz már olyan súlyos tartalmakat, amelyek nem is várhatók tőle, mert nem ez a feladata. K. T. I Markó Erszébet: Kagylók Fellini emlékezete A francia Beaune városban rendezett 3. filmtalálkozó zárónapján 25 ország filmkészítői egyperces néma felállással emlékeztek meg a vasárnap elhunyt olasz rendezőről. Az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség szerint Fellini a második világháború utáni olasz filmipar aranykorának szinonimája volt. A cannes-i filmfesztivál ügyvivő igazgatója, Gilles Jacob úgy nyilatkozott, hogy a távozásával számára a 20. századi művészet is meghalt egy kicsit. — Fellini halálával az egész világ filmművészete árva lett — jelentette ki. Jacob az egyik utolsó humanistaként jellemezte az olasz rendezőt. Fellini 1960-ban az Édes élet című filmjével Arany 1 Pálmát nyert Cannes-ban. Melina Mercouri görög kultuszminiszter saját bevallása szerint megsiratta Felli- nit. — A varázslónk volt — mondta. — Gyengédséget vitt az életbe, emberséget az álmokba, és humort a mindennapokba. Életműve halhatatlanná tette őt — hangsúlyozta Mercouri. Win Wenders német rendező kijelentette: — Fiatalságomat az ő filmjei alakították. Művei és neve örökké él szívünkben és lelkűnkben — hangoztatta. Mozi, keresztneved ezentúl Frede- rico — mondta Wenders. — Hogyan lehetne egy zsenit és a barátság érzését egy szóban összefoglalni? — kérdezte Marcello Mast- roianni, — Nekem nemcsak meghatározó rendező volt, hanem egy felejthetetlen kolléga és barát is — mondta a nagy rendezőről Sandra Milo színésznő. Fellini halálával a világ egyik legnagyobb alkotó- művészét vesztette el. A filmművészet történetét fémjelző emberek között Fellini egyike volt azoknak, akik legjobban tudták összeegyeztetni a költészetet és a realitásokat, a kritikai szellemet és a részvétet. Az eltűnése miatt érzett fájdalom mellett megmarad nekünk művei csodálata — jelentette ki Francois Mitterrand francia államfő, aki vasárnap este külön közleményben reagált a világhírű olasz rendező halálára. Teleki Sámuel-iskola Érden (Folytatás az I. oldalról) • Rajzok, bábuk mindenfelé a falakon, a gyerekek azt próbálják bemutatni velük: mit láthatott Teleki Sámuel Afrikában. Több képen is olvashatom: Én ezeket vinném az expedícióra. A rajzok mellett „újságcikkeket” olvashatunk. Szigorú műfaji megkötések szerint készültek. Riport Teleki Sámuellel. Hír: Teleki Sámuel Afrikába indul. A Kilimandzsáró megmászása — tudósítás. De íródott élménybeszámoló is: Afrikában vadásztam. Varga Jánosnét, az iskola igazgatóját kérdezem: hogyan történt a névadás? — Áprilisban új épületet kapott iskolánk, miáltal lehetővé vált, hogy végre egy műszakban taníthassunk. A bővítés alkalmából határoztuk el magunkat a névadásra. Pályázatot írtunk ki nevelők, szülők, gyerekek számára egyaránt: tegyenek javaslatot, ki legyen az iskolánk névadója, és írják le, hogyan képzelik emlékének ápolását. Sokan javasolták Teleki Sámuelt, mivel gyerekeink szeretik a természetet, a túrázást. Miután a döntés megszületett, nagyon nagy segítségünkre voltak az Érden található Magyar Földrajzi Múzeum munkatársai, hogy minél jobban megismerhessük Teleki Sá- meul életét, munkásságát, Erdélyt és Afrikát, ahonnét indult és ahová eljutott. Nyáron kutatómunkát végeztek a gyerekeink, már készültek a most ősszel lezajlott városi földrajzversenyre és az iskolai Teleki-vetélkedőre. A névadó ünnepségen felavatták az iskola tanárainak alkotását, Púpos Miklós Teleki Sámuelt ábrázoló szobrát, és Juhász Imre kopjafáját (képünkön). Láthatjuk dr. Kubas- sek Jánosnak, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatójának a Teleki Sámuel életének helyszíneit ábrázoló fotóit. Varga Jánosné elmondta, szeretné, ha az évente megrendezett városi földrajzversenynek ezentúl az ő iskolájuk adhatna otthont. A városi asztalitenisz-bajnokság díja a jövőben Teleki Sámuel Vándorkupa. Egy világszerte becsült, Kenyában az iskolai tananyagban szereplő tudósunk, úgy tűnik, érdeklődő, szerető közösségre lelt hazájában is. (nádudvari)
