Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-13 / 265. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. NOVEMBER 13., SZOMBAT 13 Visszatérülő áfa? Az állami bevételek egyik formája az adó. Mint tudjuk, kis hazánkban sokféle adónem van, ami azonban sehogyan sem áll arányban sem a jövedelmekkel, sem a termeléssel, sem pedig a kül- és belkereskedelmi áruforgalom területén lévő forgalmi adót illetően. Elmondhatjuk, hogy nálunk Magyarországon alig van polgár, aki valamilyen okból ne fizetne adót. Most itt nem említem azokat, akik állandó jelleggel perben, haragban az adóhatóságokkal rendre megtagadják az adófizetést — ők tudják, hogy miért — de a nagy többség engedelmes állampolgárként, ha nem fütyülve és dalolva, de azért fizetgeti a reá kirótt adót. Adózik nálunk a gyáros, a nagyiparos, a kisiparos, a munkavállaló a munkaadójával együtt, adózik a nyugdíjas, ha még van ereje dolgozni, adózik az autós még akkor is, ha egész évben egy méter utat sem tesz meg. És végül adózik aki elad, és az is, aki vesz. És ennél a pontnál szeretnék időzni kissé. Mégpedig az általános forgalmi adó elnevezésű adónemnél. Ez az adónem valamennyi adó közül az, amit — ha van elég ideje és türelme — visszaigényelhet az állampolgár. Azaz csak azt hiszi, mert a dolog nem olyan egyszerű. Először is, a vissza igényelendő összegnek meg kell haladni a tízezer forintot. Ha meghaladta, akkor is csak az igényelt összeg 60 százalékát kaphatja meg. Ki teszi el a különbséget, hová lesz az igényelt összeg 40 százaléka? Netán az adóhivatal? Tehát itt találkozunk egy újabb jelenséggel, a kétszeri adóztatással. Egyszer az áfa teljes összege a vissza nem térítésig, és másodszor a vissza nem térített ösz- szeg, az esetleges kamatokról már nem is beszélünk. Van ennek az adónemnek még egy másik igen rossz oldala is, ami viszont megint a kis jövedelműeket, nyugdíjasokat érinti érzékenyen, az pedig, hogy ezek a rétegek nem juthatnak vásárlás után az áfához, mert rendszerint a visszatérítendő összeg általában kevesebb tízezer forintnál, így ez azt is jelenti, hogy hátrányos helyzetbe kerültek a nagyobb jövedelműekkel szemben, akiknek egyébként sem okozott nagyobb gondot, az értékesebb ingóság vásárlása vagy egyéb beruházás, és még az áfát is megkapják, hiszen a visszaigényelhető összeg messze felette van a tízezernek. Ezt a felemás állapotot egyik miniszteri rendelettel szabályozni kellene. Egyik módja lehetne az, hogy mindenféle áruvásárlásnál mentesüljön a vásárló (az áfás árunál) az „Igénylőlap” kitöltésétől, hanem a számlával való megjelenés esetén az illetékes pénzügyi szerv fizesse vissza az áfa ösz- szegét. Adóügyben tehát van még teendő, s remélhetőleg a gazdasági növekedés egyik mérője lehet az adónemek és -összegek csökkenése. Azonban sajnos, erre még várni kell. De meddig? Pusztai József Tápiószecsó' Dabas-Sári és Betlehem á Az egyháznak az a $ tulajdonsága, hogy ff, akkor győzedelmes- r' kedik, amikor üldözik, akkor értik meg legjobban, amikor kétségbevonják igazságát, akkor hódít, amikor elhagyottnak látszik. Ezek a gondolatok jutottak eszembe a dabas-sári iskola vitában most, amikor szabadnak tudjuk és hirdetjük létünk. Nem harccal, vagy ravaszsággal kívánunk győzedelmeskedni, és mai határainkon kívül képzőművészeti alkotások, énekeink, és imáink hirdetik, hogy első szent királyunk — Szent István — országát a Szűzanya oltalmába ajánlotta. Csak kevés olyan szennyírással találkozhatunk, mint amilyen a Hazafias Népfront lapjában jelent meg, 1971. január 30-án, Ördög Szilveszter tollából. — Mily találó a neve! — A „mű” címe: Betlehem. „Mária amíg a kútnál sorára várt elfehéredett, és elájult. Az asszonyok az átkozott hőséget okolták. Hogy nem csoda fölforr az ember agya, s Mária még gyönge, vékonyka. Aztán egy nap megindult a suttogás. Hogy hová tette a szemét József?! Hát akárki megmondhatja az asszonyok közül: Máriának csak hetei vannak hátra! És Józsefet szánni kezdték. Hiszen két hónapja még, hogy egybekeltek, s Józsefet úgy ismerték, mint a megtestesült tisztességet! Hát szánták szegényt. S Máriára fullánkos pillantást vetettek, hogy miért sem süly- lyed el szégyenében. Ilyet tenni Józseffel! Kétszer becsapni! Kétszer is megcsalni. S rögvest találgatni kezdték, kivel szűrhette össze a levet Mária József előtt. Kinek adta ártatlanságát. És egyik napról a másikra gyanússá lett Mária leánykori csöndessége. Alamuszi, s nyilván ezért volt miért hallgatnia! Szégyenét rejtegette, s azért sütötte le a szemét, paráznaságát titkolta. Azért volt olyan szófogadó. Józsefről szánakozva mondták. ... Valóságos szerelmes volt ebbe a ...ringyóba! ... Most aztán jól bevásárolt ezzel a ribanccal szegény!... E néhány kiragadott mondat „népfrontos” lapban jelent meg 1971-ben. És mert minden lapot tartalma, és írója jellemez, számunkra keresztény magyarok számára ez csak ezért, és csak is ezért nem sértő. — De elgondolkozhatunk, hogy az ördögök még köztünk vannak, és írásaik maradandóak! Mi, keresztény magyarok még úgy tanultuk Szűz Mária és Szent József tiszteletét: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asz- szonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.” Szűkebb hazámban, Erdélyben választani lehetett a HISTÓRIA nemzetiségi és a felekezeti iskolák között. Utóbbiakban minden vallású diák felvételt nyert, a bécsi döntés után a nemzetiség sem jelentett akadályt annak, hogy a katolikus, vagy református oktatási intézménybe végezze tanulmányát, és sok volt a jelentkező, mert kivívta hírnevét az iskola! Vajon a dabas-sári iskolában tanulók közül kikből válnak értékesebb emberekké? Akik a Betlehem-förmed- vényt, vagy az üdvözlégy Máriát fogják tanulni? Horváth B. Tibor Budapest Vasutassztrájk November 5-i lap- 1 jukban olvastam, ' hogy a vasutas-szakszervezetek a november 15-i sztrájk szervezését nem vonták vissza. Felháborítónak tartom, de azt hiszem, nem vagyok vele egyedül. l.)Azok a mozdonyvezetők, akik nem megfelelőnek tartják a bérezésüket, miért nem mennek dolgozni bárhová? Nem kötelező vasutasnak lenni! Ha a vasúti szakképzettséggel netán nem kapnának munkát, megpróbálhatják a munkanélküli-segélyből élést is, sok ezrekhez hasonlóan. 2.) Tisztelet a kivételnek, de beszélhetünk más beosztásban lévőkről is. Például Ceglédről Budapestig lehet utazni úgy, hogy kalauzt nem látni, ami miatt sehol nem váltanak jegyet. Itt is lehetne növelni a MÁV bevételét! Utastájékoztatás: A vonat már az állomáson van, mire bemondják, hogy érkezik. Szaladgál a szegény utas gyerekkel, csomaggal, és az a jobbik eset, ha közben nem jár ki,egy másik vonat, akadályozva az átjárót. 3. ) Á sztrájk az ország lecsökkent bevételeire is kihatással van. (Remélem, a sztrájk idejére nem kérnek vagy kapnak külön díjazást is?!) 4. ) Azonkívül gondol- tak-e a szakszervezetek azokra a nyugdíjas mozdonyvezetőkre, akik sokkal nehezebb időkben, sokkal rosszabb körülmények között dolgoztak és most kis nyugdíjból tengődnek? Nem! Hiszen a MÁV a tb-já- rulékot nem fizette be. 5. ) Létszámkérdés: A MÁV átvilágításánál megállapították, hogy magas a létszám. Ha szükséges az elbocsátás a bőven lecsökkent teljesítmény miatt, akkor miért lenne kivétel a MÁV az ország többi üzemével szemben? Tudom, hogy van sztrájkjog, de mi lenne, ha a kórházban azért nem adna az ápolónő a betegnek fájdalomcsillapítót, mert sztrájk van. Megtehetné, mert neki is kevés a fizetése, és a felelőssége viszont nagy. Bora Jánosné Cegléd Hamvas Béla Szellem és hatalom (VI.) A gyakorlat lesüllyedt szellem. Ezért mindaz, ami csak gyakorlati, szellemtelen — szellemtelen a béke- és jóléteszme, mert a hatalom-uralom kérdéseihez egyiknek sincsen semmi köze, sőt az életrend kérdéseit éppen a hatalom és uralom problematikájának teljes kikapcsolásával akarja megoldani. Nem látja, hogy a háborút és szegénységet csak valami hidalhatja át: a helyes életrend. Ez pedig nem gyakorlati, hanem szellemi kérdés. Rathenau gyakorlatnak fogja fel s így jut ahhoz, amihez el kell jutnia: nem a szellemi, hanem a filléres életrendhez. Ha pedig az ember komolyan hozzáfog a lényeges életrendi kérdések megoldásához, a béke- és jóléteszme ügyeit teljesen félre kell tolnia. Újra exponálnia kell a hatalom-huma- num és az uralom-divinum nagy feszültségét és ebben valamilyen megoldást kell teremtenie. A szellem helyzete itt és ma kétféle lehet: vagy kritikus, vagy elszigetelt. Minden területen az. A művészetben a ponyvaművek uralmával szemben éppen olyan negatív és elutasító, mint a társadalmi mozgalmakban, vagy egyebütt. Abba, ami van, belépni nem akar — abba, számára belépni lehetetlen. Az egyedüli reális kapcsolat azzal, ami körülveszi: a kifogás. Az egyetlen viselkedés, amit tanúsít: a bírálat. Innen a modern kor szellemiségének negatívuma. Ezért a nagy kritikai irodalom. Ezért a lázadás és kor- holás, ezért az egész nagy válságirodalom. Ebben a bíráló hangban jut kifejezésre, hogy a szellem nem enged. A másik magatartás: az elszigeteltség. Magára marad, értetlen, tehetetlen, mert nem tudja áthatni többé a világot. Nem fogadják el, sőt visszautasítják. Elszigetelődik egyrészt, mert ez számára kényszer, másrészt mert magasrendűsége nem tűr meg elvegyülést. Ha a szellem arculatához konkrét vonásokat kell keresni, csak ez a kettő lehet: kritika és elszigeteltség, mindkettő az eseményektől, a kortól, társadalomtól, államtól, hatalomtól távol, distanciában, azokkal kapcsolatot nem tartva önmagában és egyedül. Mert amivel a szellem azonosítja magát, az az örök igaz lét életrendje. Laotsze azt írja: „Az egész világ azt mondja, hogy az örök igaz lét életrendje ugyan nagyszerű, de a valóságra nem alkalmazható. De hiszen éppen az benne a nagyszerű, hogy úgy látszik, mintha a valóságra nem volna alkalmazható. Mert az alkalmazhatóság hovatovább kicsinyességre vezet.” Ez a szellem leglényegesebb jegye. Nem törődik alkalmazhatóságával. Kimondja, amit akar, gondol, sőt, amit követel. Mindaz, amit a szellem nem érint, megpróbálja ezt a kimondottat elhallgattatni, talán mellőzni, talán megfojtani, talán üldözni. De nem képes rá, mert ha úgy adódik, hogy viszonyba kell vele lépnie s mindenképpen viszonyba kell vele lépnie, akkor csak azt tudja, hogy a szégyentől lesüti a szemét és hallgat. S úgy látszik, hogy ma bárhol is jelenik meg a szellem, mindaz, ami a korból való, előtte lesüti a szemét és hallgat. A szellem ma nem a korban van, hanem a koron kívül áll. A korra néz, fensőbbségesen, kérlelhetetlenül és szigorúan. A kor szellemi arca? — a kornak nincsen szellemi arca. Ami éppen jellemző rá, hogy szellemileg teljesen negatív. A szellem belőle kivonult, kívülről nézi, idegenül, felülről, hűvösen, távolian, egy rettenetes tudás birtokában, amely azt mondja: minden, amit tesztek, hiábavaló és nélkülem nem fogtok elérni semmit. Ezzel a pillantással néz és ez az a pillantás, amit nem lehet érezni és ami elől nem lehet elrejtőzni. Nézi a hatalmat, a társadalmat, a szokásokat, a művészeteket, a közéletet, a magánéletet s abból, amit lát, nem fogad el semmit. És ha azt mondják, hogy a szellem ugyan nagyszerű, de a valóságra nem alkalmazható, azt válaszolja, amit Laotsze: Éppen az a nagyszerű bennem, hogy úgy látszik, mintha nem is volnék alkalmazható, mert az alkalmazhatóság hovatovább kicsinyességre vezet. És mindenki tudja, hogy igaza van. Több mint alkalmazható: a szellem őrzi az örök igaz lét életrendjét. A szellem ma koron kívül áll és tragikus. Tragikus, mert tehetetlen, kény- szerűségből passzív, kizárt és mellőzött. De ennek alapján felmerül a kérdés a másik oldalról is, joggal: vajon a kor számára, amelyik kizárta, amelyik elrejtőzik előle, amelyik nem akar róla tudni, nem jelent-e ez a kizárás, elrejtőzés, még a szelleménél is mélyebb és sötétebb tragikumot. (Vége) A helytartó Pest vármegyéből 1861 augusztusában az uralkodó feloszlatta az országgyűlést, majd októberben a megyei bizottmányok megszüntetésére került sor. Az országban ismét elkezdődött az abszolutisztikus kormányzás időszaka. A vármegyék élére főispáni helytartók kerültek, Pest megyében Kapy Endre kapta ezt a megbízást. Kinevezése tiltakozást váltott ki a vármegyében, ellene tüntetés zajlott, amelyet a katonaság riasztólövéssel oszlatott szét. Pest vármegye jelentősége vitathatatlan volt, ezért a kormányzat részletes utasításokkal látta el Kapyt. Gróf Pálffy Mór helytartó 1861. november 13-án terjedelmes leiratban fordult a főispáni helytartóhoz: „... felhívom Méltóságodat, miszerint a kormányára hízott Pest megye tiszti karának alakítását minden eréllyel s annál sietó'sebben eszközölje, minthogy tekintettel Pest megye által a legközelebb elmúlt időkben elfoglalt iránytadó állásra, ha ebben a tisztikar újjáalakítása sikerülne, jogos s alapos remény mutatkoznék arra, hogy Pest megye példáját követve a többi megyékben is mihamarább alakulhatnának meg a tisztikarok." Kapy feladata nem volt könnyű, hiszen a feloszlatott vármegye tisztviselői nem voltak hajlandók hivatalt, tisztséget vállalni. Ezért előtérbe kerültek azok, akik már a Bach-kor- szakban is betöltötték kisebb-nagyobb funkciókat. Kapy 1861 decemberében jelentette, hogy olyan egyének kerültek a tisztikarba, akik „a kitűzött cél elérésén készséggel fognak közreműködni.” Pogány György
