Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-12 / 264. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP DOKUMENTUM 1993. NOVEMBER 12., PÉNTEK 9 Pest megyében indult Öt éve többpártrendszer Öt esztendővel ezelőtt ezen a napon újította föl tevékenységét a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt Szentendrén, Dragon Pál lakásán. Ezzel kezdetét vette az 1990-es választást „előkészítő” pártosodás. Az eseményről az egyik résztvevővel. Takács Tihamérral beszélgettünk. Három uralkodó találkozója Grassalkovich herceg birtokán szánkón vitte Budáról Gödöl— Mikor határozták el, hogy felújítják a Kisgazdapárt tevékenységét? — Az ötlet 1988. májusában, a bős—nagymarosi tüntetésen vetődött föl. Ezen a többezres tömeg többször is skandálta, hogy: „Többpártrendszert!”. Néhányan úgy gondoltuk: meg kellene próbálni, talán ezt is eltűri az akkor már egyre gyengébb hatalom. — Hamarosan egy még nagyobb tüntetésnek örülhettek a változást akarók... — Igen, június 27-én tartottuk meg a kétszázezer embert megmozgató erdélyi tüntetést. Szervezése időlegesen háttérbe szorította a párt fölújításának gondolatát. — Gondolom, a tüntetés sikere újabb lökést adott elképzelésük megvalósításának. — Olyannyira, hogy Dragon Pál — akkor még kisiparos — a szervezőket július közepére meghívta a szentendrei otthonába. Ott volt Csurka István, Rácz Sándor, Duray Miklós is. S ettől kezdve minden hétvégén összejöttünk, s megvitattuk, hogy miként is kellene pártot alakítani. Persze, az említett személyek már nem jöttek el, viszont többször megfordult Dragon lakásán Fonay Jenó', Ravasz Károly, az egykori képviselők közül Pártay Tivadar, Zeóke Pál is. — Ők javasolták, hogy a Kisgazdapárt tevékenységét újítsák föl? — Nem egészen... Mi először egy radikális pártban gondolkodtunk, később azonban az idősebb kisgazdák elmondták, hogy az ő pártjukat sohasem tiltották be, csupán lehetetlenné tették a működését. A párt tevékenységét azonban még nem akarták felújítani, korainak tartották. Megelégedtek azzal, hogy évente egyszer összejönnek, mint a Kovács Béla Társaság tagjai. Mi viszont úgy gondoltuk, hogy ha a Kisgazdapártot nem tiltották be, akkor jogilag nem lehet megtámadni, ha felélesztjük. — Miért Vörös Vincének jelentették be a párt felújítását? — Azért, mert ő hajlott erre a legjobban. Neki írtuk a következő levelet: „Bejelentjük, hogy alulírottak a mai napon beléptünk a jog- és történelmi folytonosság alapján álló Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Pártba. Tájékoztatjuk Önt arról, hogy megalakítottuk az FKgP Szentendrei Városi Szervezetét. Tettük ezt a nemzet jövőjéért érzett felelősségünk tudatában és azzal a szándékkal, hogy az ország jelenlegi súlyos helyzetéből való kiemelkedését megkönnyítsük. Együtt kívánunk működni a nemzeti közmegegyezés, a tényleges magyar történelmi kompromisszum érdekében mindazokkal, akik osztoznak jó szándékunkban és együtt kívánják szolgálni velünk a nemzet és a haladás ügyét. ” — Hányán írták alá a levelet? — Tizenöten. — S miért éppen november 12-én jutottak erre az elhatározásra? — Azért, mert tudtuk, hogy a következő nap tartja a Szabad Kezdeményezések Hálózata a kongresszusát. Úgy tudtuk, hogy bejelentik a párttá alakulásukat. Ez azonban akkor elmaradt, csupán átalakult Szabad Demokraták Szövetségévé, amely ekkor még csupán társadalmi szervezet volt. — S mit tettek azon kívül, hogy föladták a levelet Vörös Vincének?-— Felhívtuk a BBC-t, s beolvastuk a levelet. Amikor hazamentem, az esti nyolcórás hírekben már be is mondta Krassó György. Másnap pedig Dragon Pál bejelentette az eseményt a Hálózat kongresz- szusán. A következő héten találkoztunk Pártay Tivadarral, aki a Kisgazdapárt történetét ismertette meg velünk, majd november 18-án a Kisgazda- párt országosan is bejelentette, hogy fölújítja tevékenységét. — Úgy tudom, ezen az ösz- szejövetelen ott volt Antall József is. — Igen, sőt föl is szólalt, s elmondta, hogy korainak tartja még a pártosodást. A széthúzás, ez a jellegzetes kisgazdaátok egyébként már az összejövetel előtt is jelentkezett. Valaki ugyanis táviratot küldött az egykori képviselőknek azzal a szöveggel, hogy az ülés elmarad. Az összejövetelt egyébként a Hazafias Népfront Belgrad rakparti székházába szerveztük, vagyis az egykori kisgazdaközpontba, ám ide végül nem engedtek be bennünket. Valakinek az az ötlete támadt, hogy menjünk a történelmi nevezetességű Pilvax Kávéházba. — Érte-e önt, vagy valamelyik aláírót valamiféle hátrány amiatt, hogy fölújították a párt tevékenységét? — Ilyenről nem tudok. — S valamennyi aláíró megmaradt a Kisgazdapártban? — Egy részük azóta már abbahagyta a politizálást. Légrá- di Tibor átment a Fideszbe, Miklós Árpád először az MDF, majd a Magyar Igazság és Élet Pártjának lett az ország- gyűlési képviselője, Bereczki Vilmos kisgazda, majd független képviselő lett, Böröcz István és Dragon Pál pedig ma is a kisgazdák soraiban képviselők. — S ön politizál még? — Nem, mert úgy látom, hogy a Kisgazdapártban túl sok a manipuláció és nem érvényesülnek azok a tiszta eszmények, amelyek nélkül szerintem nem szabad politizálni. — Végül is hogyan értékeli az elmúlt öt esztendő hazai politikai eseményeit? — Van bennem öröm is, csalódás is. Örülök annak, hogy a szovjet csapatok elhagyták hazánkat, s ezzel katonailag függetlenek lettünk. Nem örülök viszont gazdasági függőségünknek. — Azt hiszem, gazdaságilag független ország nincs a világon... — Igen, de nagyobb függetlenségre azért kellett volna törekednünk, például az adósság átütemezésének kérésével. Sajnálatos az is, hogy a médiumokban a változás csak a legutóbbi időben indult meg. Többet vártam az egyházaktól is. Azt hittem, komolyabb szerepet fognak vállalni a nemzetépítő tevékenységből. Annak viszont örülök, hogy politikával kapcsolatos gondolataimat szabadon, mindenféle félelem nélkül kifejthetem, ezért nem ér hátrányos megkülönböztetés. H. P. Kevesen tudják, hogy a viharos gyorsasággal kialakult, majd benépesült Pest környéki peremvárosok helyén — amelyek ma már Budapest főváros egy-egy kerületét alkotják — száz-kétszáz évvel ezelőtt is volt élet. Még a török hódoltság idejében ez a terület a budai mirmizánhoz tartozott és Szentlőrinc-puszta néven évi 18 000 akcse adót fizetett. Hogy ezen a területen mennyien éltek, arra két körülményből lehet következtetni. Áz egyik a fizetett adó összege, a másik pedig a mai Kispest-We- kerletelep Hungária úti ház falába beépített faragott kő, amely az ezen a területen levő valamikori templom falából került elő, amikor itt az 1900-as évek elején megkezdték a világhírre szert tevő We- kerle Állami Munkástelep építését. Ennél a ténynél is meg kell állnunk egy-két mondat erejéig. A régi királyi Magyar- ország szociális és társadalom- politikáját marxi-leninista oldalról sokat ócsárolták és íme az ellenbizonyíték. A királyitőkés gazdasági rendű Magyar- ország húszezer lakosú munkástelepet építtetett az állam munkásainak. Ez a telep ma is fennáll, dicséretére Koós Ká- rolynak, aki tervezte és alkotóinak. Budapest déli részén jó levegőjű kellemes kertváros, dísze a fővárosnak. De lépjünk tovább déli irányban, ahol Kispest után most Budapest XVIII. kerülete fekszik. 1945 előtt Pest- szentlőrinc megyei város volt, 45 000 lakossal. E terület régi történelmi múlttal rendelkezik. Szentlőrinc-puszta néven már Zsigmond király idejében is létezett. Zsigmond király e területet Zend-Lewrinc néven nászajándékul adta a hitvesének. Persze e terület jellege abban az időben egészen más volt. A történelem pl. Mátyás királyról feljegyezte, hogy a pilisi erdőségeken kívül Szentlő- rinc és környéke egyik kedves vadászterülete volt, ahová kíséretével gyakran ellátogatott. Mátyás halála után a megindult országos bomlás itt is súlyos nyomokat hagyott. Dózsa György sem kímélte e területet és az erdőkkel, vizekkel gazdag vidék távozásuk után a pusztulás képét mutatta. Mindezt betetőzte a török hódítás. A török távozása után Mária Terézia az egész hatalmas környéket Grassalkovich Antalnak adományozta. Grasssalko- vich a török kivonulása után a birtokigazolásokat intézte királyi ügyigazgatói rangban, mint az akkori idők kárpótlási ügyeit. E ténykedése közben tett szert a Duna—Tisza közén hatalmas birtokokra. Egyik ilyen birtok volt Gödöllő is, amelyet később a kincstár megvásárolt a mindenkori királyi kastélynak. II. József 1784-ben a birtokokat öröklő Antal fiát birodalmi hercegi rangra emelte. Mindkét Grassalkovich pazarlásairól volt híres. Erről a Grassalkovich Antalról mondja a szájhagyomány, hogy meghívta Mária Teréziát gödöllői kastélyának a megtekintésére. Mária Teréziát a forró nyárban lőre. A 26 km-es utat végig sóval hinttette fel — mintegy nyári havat —, hogy elképesz- sze a királynőt. Sóbányáinak egy évi termelését áldozta e gesztusra. Az ő fia, III. Antal volt azután a Szentlőrinc-pusz- tai birtokos, akiről e történelmi emlékezés szól. A pazarlás úgy látszik a leszármazottak vérében volt, bár óriási vagyonukból erre tellett. Ám a Grassalkovichok nemcsak pazaroltak, hanem a nemzet céljaira is sokat áldoztak. A Nemzeti Színház felépítésére adományozta a mai Rákóczi út és Múzeum körút sarki telket, a Nemzeti Múzeum telkét, valamint a Magyar Tudományos Akadémia céljaira is jelentős összeget adott. Talán ez a nagyvonalúság predesztinálta Grassalkovich Antal herceget arra, hogy Napóleon bukása után megalakult, úgynevezett Szent Szövetség uralkodóit, Ferenc osztrák császár-magyar királyt, Sándor orosz cárt és Frigyes Vilmos porosz királyt 1815 augusztusában vendégül lássa Szentlőrinc-pusz- tai birtokán épült csodálatos kastélyában. Grassalkovich az eseményhez méltó fogadást és ünnepségeket készített elő. Azon a* mezőségen, ahol egykor Dózsa György paraszthadai táboroztak, meg Hunyadi János negyvenezer lovasa gyülekezett, most egy békés, látványos ünnepség körvonalai rajzolódtak ki. Lovas hadgyakorlatot mutattak be a három uralkodónak, akik a kápolna emeleti részén épített körerkélyen helyezkedtek el és onnan szemlélték a látványosságokat. Persze az ünnepségnek és előkészületeinek híre ment. Ilyen látványosságot a nem távoli Pest lakói még sohasem élvezhettek. Áramlott is a pesti és környéki nép Szentlőrinc- puszta felé. Rengeteg ember gyűlt össze és sajnos még az ünnepség megkezdése előtt tragikus szerencsétlenség történt. Az összegyűlt hatalmas tömeget nem tudták kellően fegyelmezni, így történhetett, hogy az ünnepségre vágtában felvonuló lovasok elől a nézők egy része nem tudott eléggé gyorsan kitérni és az ötezer lovasból néhány a nézők közé keveredett. A vágta után tizennégy halott és igen sok sebesült maradt a nézők között. A tragikus eseményről azonban a Gloriette erkélyén helyet foglaló és a további műsorszámokban gyönyörködő uralkodók nem vettek észre semmit. Minden ment az akkori forgatókönyv szerint zavartalanul tovább. Következett a 10 000-es létszámú gulya vonulása, amely egyben a terelő pulik vizsgája is volt. Az állatfelvonulást a tízezres birkanyáj zárta le. Közben az uralkodók magukhoz rendelték Kecskés András huszárt, aki a lovasvágta alatt bravúros tettel megmentette egy gyermek életét. A vágta alatt a gyermek a lovak elé szaladt s ekkor a huszár a nyergéből lehajolva, a gyermeket ruhája gallérjánál megragadva a nyergébe emelte. Eme tettéért az uralkodók egy-egy marék arannyal jutalmazták. A tenyészállat-bemutatók után a hercegi uradalom mező- gazdasági bemutatója következett, amely lényegében az első mezőgazdasági kiállítás volt. Ezután következett az ünnepség vidámabb, szórakoztató része: csikósok, pásztorok ügyességi bemutatója. Az augusztusi nap már homályba borította Szentlőrinc- pusztát, mire az ünnepség véget ért. A három uralkodó a Gloriette erkélyéről a kápolnába ment, ahol az oltár előtt térdre boraivá együttesen imádkoztak a népek és nemzetek örök békéjéért. Amiből — mint tudjuk — a mai napig sem lett semmi. Az ünnepségek lezajlása után Grassalkovichék márvány emléktáblát helyeztek el a Gloriette falán. Az emléktábla másfél évszázadig hirdette e történelmi eseményt, míg végül a második világháború során a Gloriette megsemmisült. A százhetvennyolc évvel ezelőtt lezajlott történelmi esemény és a Grassalkovichok- nak a nemzeti ügyek iránt tanúsított bőkezűségének az emléke megérdemelné, hogy a Glo- riettet újraépítsék. Kelenváry J. László rutint YtrU rína* uniti • Hl- ti Itlhalal iiiytintitt'uoijtl'tllt*1 ****''*'* ’'NtMIn <>■»***>• FI1MMII «I Hittri Nn'ti. .......« T ttttk Ml * nmnt--• '»•I« rtUllnt'Mi •Mvm laÜDMMl Mb ktonüntüft ILíJSlltíS**1*1'1 äE'ää-síEít-cs-»— uotmtri, MMibr it. AT <fyi.ß6>$cv IsWdv •et^oívt. XoLfori. «.lí. Ünapoetúíj {WÁipcM« £[4r u <0 Jtó&v Jo/oqtqkkit* ftp M+t'tfé ffo+4 /&. faj & Qt-'K-' *>U 5*«** J f^ fextf itt ti'-lü-lúp»/jf -Srmíi *. 3Y.tjf. ^ vúvtK lolf MiJ». w |*| at /at? ft * o . **f ypc-VOuX& t!A liiuMn, 'X.iua*. A Gloriette
