Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-12 / 264. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. NOVEMBER 12.. PENTEK A vecsési Art hatok muzsikusai a világ körül Húsz év a milánói Teatro Staggionéval A vecsési Art hatok művészeti csoportban a komolyzenét a Magyar Szimfonikus Zenekar két muzsikusa — Szmol- ka Erika csellószólam-vezető és Bartos Balázs brácsaszó- lam-vezető — képviseli. A neves előadóművészek jelentős nemzetközi tapasztalataikkal is segítik a művészeti csoport munkáját. Hiszen zenekarukkal immár 20 éve járják a világot a milánói Teatro Staggione operatársulat állandó kísérőjeként. Héthetes nyugat- és észak-európai turnéjukról az elmúlt héten tértek vissza. Néhány napos pihenő után újabb hosszú turnéra indulnak. A két utazás között Szmolka Erikával a sajátos életet élő zenekarról beszélgettünk. — Hogyan kerültek kapcsolatba a milánói operatársulattal? Hogyan tudnak együtt dolgozni? — Külföldi impresszáriónk, a salzburgi Schlote cég húsz évvel ezelőtt hozta ösz- sze még jogelődünket, a Postás Szimfonikusokat a milánói társulattal. A staggione rendszerben működő társulat évente egy operát tanul be olasz és (próbaéneklés alapján felvett) külföldi énekesekkel. Zenekarunk pedig itthon készül fel a műsoron lévő opera kíséretén. Az idei előadásokra Medveczky Adám fő-zeneigazgatónk végezte a betanító munkát. A milánói Teatro Staggionéval közösen évente három, hat-hét hetes turnén veszünk részt szerte Európában. Az első turné előtt négynapos, díszletes, kosztümös összeját- szási próbát tartunk. Ebben az évadban Verdi Traviatáját adjuk elő. Az operát a bécsi Staatsoper főrendezője, professzor Weber rendezte, és Matthias Husmann, a Berlini Filharmonikusok karnagya vezényli. — Ha jól számolom, évente több mint negyedévet töltenek külföldön. Sokan megirigyelhették ezért zenekarukat, különösen azokban az években, amikor egyszerű halandó csak nehezen, vagy egyáltalán nem juthatott el nyugati országokba. Pedig a munkával töltött hosszú utak alaposan próbára tehetik önöket. — Az alapítványi formában működő zenekarnak csak a fele, 31 tagunk utazik, másik fele itthon lép fel, részben nagyvonalú támogatónk, a Matáv rendezvényein. Szeptemberben kezdődő, hét és fél hetes őszi turnénkon 41 előadáson vettünk részt Ausztria, Németország, Dánia és Norvégia kis- és nagyvárosaiban. A turné során összesen 16 ezer kilométert utaztunk, s közben három héten át minden áldott nap más városban laktunk és léptünk fel, amelyek több száz kilométerre is lehettek egymástól. Október 15-én például a dániai Randesben tartott előadás után rögtön buszra szálltunk, hogy az éjjel két órás hajóval átkelhessünk Norvégiába. Reggel hétkor érkeztünk Kristian- sandbe, és este hétkor felléptünk a Randestől 600 kilométerre fekvő városban. Norvégiában előfordult, hogy úgy tettük meg a 800 kilométert egyik fellépési helyszínünktől a másikig, hogy az egysávos szerpentineken egyetlen lelket sem láttunk... A turnék nehézségei dacára a húsz év több mint 2500 előadásából egyetlenegy sem maradt el. Pedig az operatársulattal ellentétben nekünk nincsenek cseretagjaink. De szigorú a kulturális piacgazdaság, minden zenekar helyére számos másik, kitűnő társulat pályázik, semmilyen lazaságot nem engedhetünk meg magunknak. Lehetünk fáradtak, betegek, érhet’ bennünket családi tragédia, mindig egyformán magas színvonalon kell teljesítenünk. így is megható, hogy a milánói társulat 20 éve kitart mellettünk a kitűnő bolgár, orosz, és főként a volt keletnémet zenekarok megbízása helyett. — A muzsikuslét a nehézségek ellenére sok szépséggel jár... — Noha nem a legnevesebb világsztárok, de kitűnő olasz énekesek vannak a társulatban, akiket gyönyörűség kísérni. A hármas szereposztás miatt változatosságot jelent, hogy minden este más énekessel játszunk. És lépjünk fel bárhol, mindenütt telt ház és lelkes közönség fogad bennünket. Leginkább azonban annak őrölünk, hogy értékelik a munkánkat — mondja befejezésként Szmolka Erika, majd megmutatott néhányat az őszi turnén megjelent kritikák közül. „A Magyar Szimfonikus Zenekar már az első taktusoknál örvendetes játékkultúrával, egymásnak megfelelő, egymásra hallgató dinamikával meghatározó, hangulatos atmoszférát teremtett” —- írja egy schweinfurti lap. „A budapesti zenekar finomlelkű és érzékeny előadása aláhúzta, kiemelte a színpadon történteket” — olvastam egy bregenzi lapban a jövőre 85 éves zenekarról. (D. Veszelszky Sára) Zenei vásár A Móra könyvújdonságai A 2. Budapesti Nemzetközi Zenei Vásár, Hungac- cord tegnap nyílt meg a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Huszonnégy kiállító cég hangszerei, kottái és hanghordozói tekinthetők meg november 14-ig, naponta 10—18 óra között. Jeles külföldi cégek, az osztrák Dobiinger és Universal Zeneműkiadó, a japán JVC Victor Musical Trading és a német MO- ECK hangszergyártó vállalat is bemutatkozik — tájékoztatta a megnyitó résztvevőit Mészáros József vásárigazgató. Elmondta, hogy all magyar kiállító között szerepel a Líra és Lant nagykereskedelmi vállalat, a Librotrade könyveket és folyóiratokat importáló kft., valamint a BMG és a Sony Music kizárólagos magyarországi terjesztője, a Quittner Kft. Az orosz könyvek, folyóiratok és zeneművek terjesztője, a Dunatrade Kft. is kiállít. Mészáros József hozzáfűzte: a Zeneműkiadó, a Hungaroton Gong és a Hungaroton Classic anyagi okok miatt nem vesz részt a kiállításon. Az érdeklődők ki is próbálhatják, illetve kedvezményes áron megvásárolhatják a hangszereket. A vásár ideje alatt a fiatal zenészeknek lehetőségük nyílik a bemutatkozásra, a zeneiskolák diákjai ugyanis néhány perces kamarakoncerteket adnak. Népmesék és Zsófika A XVI. századi Londonban két fiú születik. Az egyiket nagyon várták, a nép is majd megbolondul örömében, hogy végre megérkezett Tudor Edward, a trónörökös. A másik fiúra nincs szükség, Tom Canty csak a nyomortanyák lakóinak számát gyarapítja. Hogyan találkozik Wales hercege és a nyugtalan képzeletű, álmodozó szegény fiú? Erre ad választ Mark Twain Koldus és királyfi című, lebilincselő regénye, amely a napokban jelent meg a Móra Könyvkiadó Klasszikusok sorozatában. A kiadó — ugyancsak e sorozatában megjelent újdonsága — a másfél évszázad alatt eddig napvilágot látott mesék legjavát válogatta össze, ismert néprajzkutatók, klasszikus írók feldolgozásában. A Magyar népmesék című kötetben felvillan a magyar népmese műfaji sokszínűsége. Fehérlófia, Tündérszép Ilona és Argyélus, Péter és Pál történetei elevenednek meg az olvasók előtt. A mának is szólnak ezek a régi. hagyományos mesék, melyek a magyarság meghatározó szellemi kincsének részei. Hiszen kiderül belőlük, hogy az élet küzdelem, és csak az győzhet, aki az igaz ügyet szolgálja. A kötetet Gyulai Liviusz rajzai díszítik. A Móra Könyvkiadó gondozásában jelent meg Szabó Magda Mondják meg Zsófikénak című regénye. A közömbös, közepesen tanuló kislány édesapja hirtelen meghal. Utolsó szavaival gyermekének akart üzenni valamit. A félbemaradt mondat nyomában elindul Zsófika, s ha nem is találja meg azt, amit keresett, azért érdemes követni őt az úton. A történet az ’50-es évek végén játszódik. Megismerkedhetünk egy tizenéves kislányt körülvevő világgal, az otthonnal, az iskolával, a rokonokkal. S persze, magával Zsófikával, akiről sok minden kiderül a regény végén. (j'sz) Zebegényi Galéria Matuska, mint A zebegényi Galéria cukrászda újabb érdekességgel szolgál vendégeinek. Pap László képgyűjtő, vállalkozó két olyan tájképet állított ki az üzlethelyiségben, melyet szerinte Matuska Szilveszter, az 1931. évi biatorbágyi vasút- robbantó festett váci börtönévei alatt. A képek az idén hetenként, csütörtöktől vasárnapig láthatók. — Festegetett is? — A kortárs ismerősök szerint széplélek volt és nagyon hiú ember. Más művészetek is közel álltak hozzá. Például énekkarban is közreműködött a merénylet előtt. A képekre nem csak ráírta a nevét, hanem kínos műgonddal, szinte odapingálta. — Hogy jutott a két képhez? — Egy idős, váci börtöntiszt abban az épületrészben teljesített szolgálatot, amelyben Matuska raboskodott. Az ő tulajdonában voltak a festmények, tőle vásároltam. Sokan állítják képekről, hogy ezt vagy azt Matuska festette, legutóbb a Pesti Riport is közölte, hogy Matuska-képet találtak. festő Én cáfoltam a valódiságát. Ez a két kép biztosan hiteles. Többről egyelőre nem tudni. Közismert, hogy Matuska az orosz csapatok váci bevonulásakor szabadult ki és hamarosan eltűnt. Vácott még van, aki el tudja mesélni, hogy első útja a főtéri gyógyszertárba vezetett, s az éppen ott tartózkodó váci püspöknek és titkárának is bemutatkozott. Talán abban is közrejátszott a hiúsága, hogy így mutatkozott be: Matuska Szilveszter vagyok. A biatorbágyi rém. K. T. I. A mai francia formatervezésről A francia társadalom élete a hatvanas-hetvenes években fokozatosan modernizálódik. Jellemzői az elvárosi- asodás, aminek következménye például a sorozatgyártás az iparban. A szegény hangsúlyozottabban kötelezték el magukat. E kiadók szerepe az, hogy kapcsolatot teremtsenek az alkotók, gyártók és forgalmazók között. Közvetlenül a gyártással nem foglalkoznak, legKis különbségek rétegek lassan kiemelkednek a szegénységből, s így felértékelődik a személyiség, annak fontossága, az egyedi jellegzetességek előtérbe kerülnek. Felfedezik az iparművészeket, akik már nem a nagyiparral egy sorba állítva dolgoznak, s Esernyőtartó nemcsak kiegészítik, de kiteljesítik azt. Az iparművész a hétköznapok világával kötelezi el magát, hivatása visszaadni a tárgyak napjainkban megkérdőjelezett kisugárzását, jelentőségét. Ez a művészet létezésének feltétele. Ahogyan az Arts and Crafts mozgalom vagy az orosz avantgárd is megfogalmazta: a művész feladata alkotásaival segíteni az emberi nem fejlődését. A nyolcvanas években a folyamat beteljesült; a márkanév helyett a művész lett a fontosabb. Kétfajta vállalkozási típus alakult ki Franciaországban. Az egyik, meghatározott anyaghoz és gyártási technológiához kötődő, mint például az üveggyártás vagy az alumíniumöntés. A másik, azok a kiadó cégek, amelyek a francia iparművészet mellett egyre feljebb egy-egy szerelőműhellyel rendelkeznek. A Quartz cég az egyik legsikeresebb ilyen jellegű vállalkozás. A divatirányzatoknak hátat fordított, markáns karakterű és egyetlen anyagra, az üvegre alapozott. Arculatát azzal teremtette meg, hogy klasszikus igényességet követel a tárgyak kidolgozóitól. A szállítókkal és a kereskedőkkel szembeni legszigorúbb követelmények és a kötelezőnek tekinthető vállalati identitás kialakítása nélkül sokan nem is lettek volna képesek a túlélésre. A másik alapvető típus egyetlen anyagfajtára és mű- vességre épül. A Baccarat és az Ardi jellegzetes példák. A biztos és állandó igényességet tükröző művészi válogatás nyomán olyan kép alakult ki róluk a közönség körében, ami megkülönbözteti őket a névtelen forgalmazóktól. Különösen fontos itt a művészeti igazgató szerepe, akinek választási intelligenciája és a formatervezőkkel való kapcsolata teremti meg a cég profilját. A művész szerepe Gyertyatartók csak a céggel való szoros együttműködés által lehet meghatározó. Ez a művészi állandóság feltétele. (dy)
