Pest Megyei Hírlap, 1993. november (37. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-08 / 260. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. NOVEMBER 8., HÉTFŐ Madách és Csesztve Diákdalosok vetélkedője Egy régi udvarház történetéből A csesztvei udvarház ma múzeum A csesztvei birtok Madách első, az egyetlen, az igazi saját otthona. Itt érik költővé, innen küldi tudósításait a Pesti Hírlapnak. Drámaírásra még nincs ideje. 1846-ban, a tisztújító megyegyűlésen Nógrád katonai főbiztosává választják. Ide költözik a szép Fráter Erzsiké, aki nemcsak Madách gondos felesége, de olykor „kacéran szenvedélyes szerelmi társ”, s ha kell —: bár ez a családi boldogság első éveiben ritkán fordul elő —, ha előjön félje régi „mellbetegsége”, figyelmes ápolónő lesz. Feleség és félj naplemente után gyakran kiül a terebélyes nagy fa alá, háttal a kúriának, s órákig figyeli a szelíd tájat, a nádkucsmás házakat, a füstölgő kéményeket. Madách a csesztvei kúriából élénk figyelemmel kíséri a nagyvilág eseményeit. A balassagyarmati könyvkereskedők ládaszám szállítják neki a frissen megjelent műveket. A szabadságeszme és a nemzeti polgárosodás rajongó híve lesz. Amennyire egészsége engedi, részt vesz a forradalom és szabadságharc megyei eseményeiben. Katonai főbiztosként például az ő nevéhez fűződik a nemzetőrség fölfegy- verzése. A csesztvei kúria békés világába is betörnek a történelem kiszámíthatatlan viharai, 1849. február 3-án régi jó ismerős, közeli rokon érkezik Balassagyarmatra, csak éppen a császáriak, a barikád másik oldalán álló embere: báró Majthényi László. Ő a főispáni teendőket ellátó királyi biztos. A megyegyűlésen azt állítja, hogy mivel ezek a mostani fegyveres konfliktusok félreértéseken alapulnak, s nemsokára rendeződnek, a nógrádi tisztségviselőknek az alkotmányos rendre, tehát I. Ferenc Józsefre kell felesküdniük. Egyhangúan fölesküsznek. Köztük Madách Imre is. Időközben a császári csapatok kivonultak Balassagyarmatról, s helyüket a nemzetőrök foglalják el. Né- hányan a tisztségviselői kar árulásáról szavalnak. Csak hát kicsi hely ez a Nógrád, itt nem él meg, ki sokáig „árulózik”; a jó hivatalnokra pedig szükség van. Alig egy hét telik bele, és a Nógrád- ban felesketett, majd felfüggesztett és hazaárulónak nyilvánított hivatalnoki kar — köztük Madách — újra ellátja hivatalát. Repetzky kormánybiztos meghirdeti a fegyveres felkelést, s ennek szervezőjeként újra Madách Imrét nevezik ki. A szabadságharc bukása után Madách fegyvert rejteget birtokán, s hamis útlevelekkel segíti a bujdosókat. A csesztvei udvarház mindig nyitva áll az üldözöttek előtt. így segíti Kossuth egykori titkárát, Rákóczy Jánost is búvóhelyhez és jó papírokhoz. Amikor 1852-ben letartóztatják, s Pozsonyba szállítják, az első kihallgatások után már sejti, régóta szaglászhatnak utána a császár emberei. Madách ügyesen védekezik: a Rákóczy-ügyet azonnal elismeri, de semmi más „titkos kapcsolatról” nem akar tudni. Madách ellen semmi tárgyi bizonyíték nincs, szerencsére a csesztvei kúrián tartott házkutatás előtt minden terhelő adatot sikerült eltüntetni. Amikor Madách a több mint egyévi távoliét után végre hazatérhet, más Cseszt- vét,- más Erzsikét talál, mint amilyet a börtönben elképzelt. Otthon pénzügyi bajok zilálták szét a családi életet. Erzsiké hisztérikusan sír, tiltakozik, mert anyósa át akarja őket költöztetni Csesztvé- ről Alsósztregovára. Madách anyja, aki sohasem tűrte az ellentmondást, most úgy döntött, hogy Csesztvét Károly fiának adja lakóhelyül. Talán arra gondolt, így jobban tudja majd segíteni a börtönből frissen szabadult fiát és menyét. Madách is sokat veszített: Csesztvén maradt a boldog házasélete, az első s egyben az utolsó saját otthona, s a lobogó szenvedély, amely élete egyetlen nagy szerelméhez fűzte. De Fráter Erzsiké mindenét otthagyta: az életét, a boldogságát, a szerelmét. Madách később talán vigasztalódhatott a sikerrel, a dicsőséggel. Fráter Erzsiké nem térhetett többé vissza Csesztvére. Madách még ellátogatott néhányszor. 1864-ben, egy nyár eleji napon Madách újra Csesztvére megy, de nem találja otthon Károly bátyját, ennek ellenére elhatározza, hogy néhány napot ott tölt. Megrohanják az emlékek: Erzsiké, a nagy fa, a szelíd táj, a kucs- más házak, a kesernyés füst, az élete. Néhány nap múlva rosszul lesz, ágynak dől. Október 5-én, éjjel egy órakor tér örök nyugalomra. Lipp Tamás Szent Imre-szobrot avattak Dányban A tisztaság, a hazaszeretet példája Az esős idő ellenére is sokan vettek részt az ünnepségen Vimola Károly felvétele Szombaton Dányban felavatták Benke Zoltán szobrász- művész alkotását, Szent Imre szobrát. Gódor András polgármesterrel akkor találkoztam, amikor a szobor érkezését várták. — Miért éppen Szent Imre szobrát állítják fel a községben? — Dányban a templom és a községháza közötti tér Szent Imre nevét viseli. Az elmúlt évtizedekben a szent jelzőt elhagyták, de most ismét használhatjuk. Tavasszal szentelte fel Keszthelyi Ferenc megyéspüspök a Szent Imre Közösségi Házat, mely a tér közelében található. Ezek után határozta el a képviselőtestület a szobor felállítását. Úgy éreztük, fontos számunkra az az erkölcsi tartalom, melyet Szent Imre élete hordozott, a tisztaság, a haza- szeretet. Szeretnénk, ha fiataljainkra hatna a példája, s ez talán annál inkább megvalósulhat, mivel a szobor az iskolával szemben áll majd. — Miért Benke Zoltán szobrászművészre esett a választásuk? Milyennek találja az alkotását? — A Képzőművészeti Lektorátus főmunkatársa javallatára kértük fel Benke Zoltánt a szobor elkészítésére. Az alkotás minden fázisát követtem: hogyan bontakozik ki a mészkőből egy férfialak. Olyan volt ez a folyamat, mint egy álom. Ahogyan megjelent az arc, fejedelmi, mi több, királyi vonásokkal, tekintetében szelíd szomorúsággal, ugyanakkor férfiasán... Kifejezi Szent Imre egész életét, azt, hogy készült a hatalomra, de mintha már a végzete is megjelenne rajta. Megcsodálhattam a kő- szobrászi bravúrokat, ahogyan egy sodronying kőből elkészül... Benke Zoltán gondosan ügyelt a részletekre, például hogy a korona hercegi korona legyen. A kézben- tartott liliomcsokor kinyílt és még csak bimbózó virágai is üzennek, értheti aki ismeri Szent Imre sorsát. A bimbóban bizonyára a meg nem élt évei rejlenek... Szombaton, november 5-ének, Szent Imre napjának másnapján a Túrái János plébános által celebrált mise után a Szent Imre téren a még lepellel borított szobrot körülvette az avatásra összegyűlt közönség, a falu népe. Ünnepi műsort a már a misén is közreműködő gödöllői Erkel Ferenc Általános Iskola kórusa és a dányi Széchenyi István Általános Iskola tanulói adtak, utóbbiak Szent Imre életét elevenítették fel összeállításukban. A szobor felszentelését Deák Imre apátplébános végezte. Az avatóbeszédet dr. Farkas Attila művészettörténész, érseki tanácsos mondta. Beszélt arról, hogy ez a szobor az örök isteni és az örök emberi értékek hordozója, mely nem szorul soha átértékelésre, nem következhetnek olyan történelmi fordulatok, melyek az eltávolítását szükségessé teszik. Az ünnepség véget érvén, a tömeg eloszlott, a kicsi téren, egy kicsi kődombon ott maradt magában a szobor. Ott állt hófehéren a zuhogó esőben, s ott fog állni, mikor hó takarja körülötte a teret, s hó borítja az ő vállát is. Aztán elközeledik a tavasz, és majd jön a forró nyár. Tanúja lesz évszakok változásának, napok változásának, gyermekek felnövekvésének, életek elmúlásának, a változó világnak — bármi lesz is, ott áll most már mindörökké. Akik Dány községet hazájuknak mondják, ezentúl Szent Imre szobrát is hazájuk részeként őrizhetik magukban. Nádudvari Anna A magyar lélek tükre Diák népdalversenyt rendeztek szombaton délelőtt a felsőgödi Németh László Általános Iskolában. Az Észak-Pest megyei településekről érkezett hat-tizennégy éves énekesek változatos összeállításai fényesen igazolták Kodály Zoltán azon véleményét, miszerint „százhangú orgona a magyar népdal és népzene, mindenre van hangja a szelíd tréfától a tragédiáig”. A versenyzőket és felkészítő tanáraikat köszöntő Lukács Istvánná igazgató kiemelve Vikár Béla, Kodály Zoltán és Bartók Béla érdemeit a népi dallamok megörökítésében, felhívta a gyerekek figyelmét arra, hogy zenei anyanyelvűnk ápolására minden időben szükség van. Épp ezért kérte is őket, hogy felnőtt korukban se felejtsék majd el a népdalokat, váljanak azok továbbadói- vá. Borbély Magdolna énektanár, a zsűri tagja Kodály Zoltán gondolatait idézte. A zeneszerző egy helyütt azt írta: „a magyar népdal az egész magyar lélek tükre. Mint egy nagy gyűjtőmedencébe, századokon át belefolyt a magyar érzelmi élet minden patakja, nyomot hagyott benne a magyarság minden lelki élménye bölcsőjétől fogva”. A különteremben zajlott alsó- és felsőtagozatos verseny után a zsűri kiválasztotta azokat a gyerekeket, akik a megyei döntő résztvevői lehetnek. Számukra a találkozó végén újabb lehetőséget adtak a szervezők műsoruk bemutatására, hiszen a verseny során nem mindenki hallgathatta meg az összes' résztvevőt. A színvonalas népdal- verseny vidám hangulatú ebéddel, majd díjkiosztással és Budai Ilona népdalénekes rövid értékelésével zárult. (r. z.) Ifjú pedagógusok székfoglalója @ A nagykőrösi ön- kormányzat polgár- mesteri hivatala, valamint a helyi okr tatásvezetők szakmai kollégiuma rendezésében november 8-án, hétfőn délután 3 órai kezdettel tartják nyilvános székfoglaló előadásukat Nagykőrös pályakezdő pedagógusai az Arany János Művelődési Központ dísztermében. A szép hagyományú és mindig sok érdeklődőt vonzó rendezvényen idén hat ifjú tanító, illetve tanár mutatkozik be a közönségnek. Debreceni János, az Arany János Református Gyakorló Általános Iskola tanára az Archaikus és népies hangnem Arany Toldijában címmel írt értekezésének ismertetésével vezeti be a kultúrális délután előadássorozatát. Szűcs Mónika tanár, szintén az Arany-iskolából, a légköri elektromosságról írt vélhetően érdekes és értékes dolgozatot, míg Acs Szilvia, a Petőfi-iskola tanítójának előadásában a római katolikus egyház története elevenedik meg nagykőrösi kitekintésben, 1945-től napjainkig. Bárczi Andrea, a Kos- suth-iskola ifjú tanítója a labdás ügyességfejlesztésről, Aszódiné Kovács Mária, az Arany-iskola tanítója a szentendrei skanzenről készítette most ismertetésre kerülő szakdolgozatát. Pata Zsuzsanna, az Aranyiskola tanára pedig Mozart Varázsfuvola cimű operáját elemezve tart szakmai referendumot az ünnepélyes székfoglalón, amelyre most is mindenkit szeretettel várnak a rendezők. A torockói néprajzi magánmúzeum anyagát Kőműves Anna édesanyja. Géléi Károlyné gyűjtötte össze az 1920-as, 40-es években. A régi torockói háló és tisztaszoba berendezési tárgyait a letűnt rendszerben bújtatni kellett. Most viszont a magánmúzeum fenntartásához nincs elég pénz. Képünkön a tisztaszoba látható (MTI-felvétel)
