Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-25 / 248. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. OKTÓBER 25., HÉTFŐ 3 Kossuth-szobrot avattak Makádon Mit üzen a múlt a jelennek? (Folytatás a 1. oldalról) Nemes virágok alatt történelmünk nagyjait értette a püspök úr, de mint mondta, ide tartoznak azok a névtelen hősök is, akik 1848-ban vagy 1956-ban életüket áldozták a magyar szabadságért. Csupán az elmúlt százötven évben a magyar nemzet háromszor is példával szolgált a világnak, 1848-ban, 1956-ban, máj 1989-ben is bizonyította, hogy az ember szabadságra született. A szabadságért folytatott küzdelem során sokan elestek, ám áldozatuk nem volt hiábavaló. A hamis eszmék bálványai leomlottak, a templomok keresztjeinek és csillagainak tündöklése tovább tart, mint a kommunizmust szimbolizáló ötágú csillag talmi ragyogása. — Az ember alapvető kötelessége a nemzethez és valláshoz való kötődés — hallhattuk Habsburg Ottótól, aki beszéde során következetesen honfitársainak nevezte a jelenlevőket. — Kossuth a jövő alapjait vetette meg 1848-ban. Az ő szellemisége is jelen volt abban a heroikus harcban, melyben a magyar nép elsőként indult rohamra a kommunizmus bástyája ellen 1956 októberében. — Kossuth nemcsak a szabadság és függetlenség apostola volt, hanem a modem politikai berendezkedés szorgalmazója is — méltatta Vona Ferenc ’48 legendás hősét. — Gondolkodásában az állam, a nemzet, a társadalom értékei és érdekei együtt, egymást feltételező ötvözetben jelentek meg. Belőle merítettünk erőt ahhoz a harchoz, melynek során sikerült elérnünk, hogy sorsunkat ne egy idegenből ránk kényszerített politika, hanem a saját akaratunk irányítsa. A makádi Kossuth-szobor egy nagykátai pap-szobrász, Benedek Sebestyén első nagyméretű alkotása. — Egyszerű és mégis kifejező, nem egy elidealizált hőst, hanem az emberi Kossuthot ábrázolja — mondta Kálmán Attila államtitkár, miután a szobrot leleplezte. Hogy mit üzen Kossuth 1993-ban a nemzetnek? Az 1848-ban kimondott, ma is érvényes igazságot. — A szabadságot el lehet taposni, de a szabadság utáni vágyat soha. A Kárpátmedencében sok nemzet él. Nem elég egymást elviselnünk, de tisztelni is kell a másikat, függetlenül attól, hogy melyik nemzethez tartozik. Minden áron meg kell maradjunk. A megmaradás feltétele a mások iránti tolerancia, a nyelvünkhöz, hitünkhöz és hagyományainkhoz való kötődés. Kálmán Attila külön elismerését fejezte ki a makádi önkormányzat és a makádi református egyházközösség presbitériuma tagjainak, akik közös összefogással elsőként avattak Kossuth-szobrot Csepel-szigeten, törlesztve ezzel egy régi adósságot. (matula) Gyertyákat gyújtottak a temetőben (Folytatás az 1. oldalról) Kemencén is pénteken rendeztek ünnepséget. Itt szintén az általános iskolások adtak műsort, majd Lambing István agrármérnök szólt az ünneplőkhöz. Este gyertyákat gyújtottak a temetőben. A községben szombat délután zenés műsorral folytatódtak az események. A vámosmikolai koszorú- zási ünnepségek után, szombat délelőtt a falu új szabadidőközpontjához vonult az ünneplő közönség. Itt Dur- jan Miklós polgármester köszöntötte a résztvevőket, köztük a vendégként jelen lévő Inczédy Jánost, a Pest Megyei Közgyűlés elnökét, Márkus Lászlót, az OTSH tanácsosát, Szemes Árpádot, a Pest Megyei Sport Igazgatóság képviselőjét, Bartos Ferencet, Vác város, Ziman Jánost, a szlovákiai Ipolyszal- ka polgármesterét, Bogárdi Zoltánt, aki miután Hartung Ferenc római katolikus plébános megszentelte az épületet, átvágta a nemzetiszínű szalagot, s a ház kulcsát átadta Gyenesné Szabó Ilona igazgatónőnek. Ezt követően Bogárdi Zoltán — többek között — a következőket mondotta, emlékeztetvén a magyar történelem szabadságtörekvésektől áthatott korszakaira: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért”. A mi dolgunk, hogy az áldozat ne legyen hiába. K. T. I. Hegedűs Lóránt püspök úr és Benedek Sebestyén nagykátai lelkész, a szobor alkotója, virágot helyeznek el az egyház nevében Vimola Károly felvétele Megyeiek a forradalomért Magyarország ismét szabad (Folytatás az L oldalról) Szentgyörgyvölgyi Péter, Budapest köztársasági megbízottja ünnepi beszédében utalt arra, hogy hosszú időbe telt, amíg elismerték, hogy 1956 forradalom és szabadságharc volt. Ugyanúgy, mint 1848-ban, ismét idegen hatalommal szállt szembe a maroknyi magyar nép. Óriási jelentősége volt annak, hogy az első csaták után visszavonult a szovjet hadsereg. Hacsak rövid időre is, de megdó'lt e sereg verhetetlenségébe vetett hit. — Ez a néhány nap — hangsúlyozta Szentgyörgyvölgyi Péter — annak ellenére, hogy elbukott a harc, mégis egy folyamat kezdete volt. Egy folyamaté, amelynek „végállomása” a Szovjetunió megszűnése. Sokáig nem lehetett szólni ’56 jelentőségéről, nem kerülhetett méltó helyére ez a történelmi dátum. Egy rendszernek kellett megváltoznia ahhoz, hogy elismerjék szerepét, hogy ünnep lehessen. Magyarország ismét szabad, amire viharos történelmünkben ritkán volt példa. S mindezt önöknek köszönhetjük — fordult azokhoz, akik a forradalomban vállalt tetteikért kitüntetéseket vehettek át az ünnepségen. Göncz Apród, a Magyar Köztársaság elnöke az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc idején a nemzet szolgálatában és a haza szabadságának védelmében szerzett érdemeik elismeréseként posztumusz emlékéremben részesítette a Pest megyei Bánó- czi Fiilöp Jánost, Kállay Bélát, Puhi Józsefet és Bárdi Imrét. Nevükben özvegyek, gyermekek, rokonok vették át a kitüntetést. Akucs Károly, ifjabb Kállay Béla, Pálinkás György, Palotás Sándor, Perlaki Tamás, Rada János, Rózsa Sándor, Vujicsics Sztoján, Zágon János és Tóth Imre 1956-os emlékérmet kapott. Szatmári János és Tóth Kálmán 1956-os emléklapot vett át. Ők a megyében élő kitüntetettek. Természetesen a fővárosban lakók, vagy az egykoron Budapest utcáin harcolók is elismerésben részesültek. Pongrátz Ödön, Bálint, Istók és Ernő testvérei nevében vette át a kitüntetéseket. Valamikori bajtársak találkoztak újra, vagy ezen az ünnepségen ismerték meg egymást. A versek, a népdalok elhangzása után még hosszan beszélgettek, emlékeztek. — Sorkatona voltam Szabadszálláson — emlékezett Perlaki Tamás, az érdi ön- kormányzat egyik képviselője, a megyei közgyűlés tagja —, amikor hallottuk, hogy rádiósokat keresnek a forradalmárok. Önként jelentkeztem. Négyen indultunk, két rádiós kocsival. Ketten maradtunk. November 4-én én is megsebesültem, szerencsére nem súlyo-. san. Megtorlás? Valahogy megúsztam. Nagy öröm számomra, hogy ma itt lehetek. Az ugyancsak érdi Kállay Béla édesapja nevében posztumusz emlékérmet, a magáéban 1956-os emlékérmet vett át. Elmesélte: családjukat kitelepítették, majd a Balaton mellett húzódtak meg. Itt érte őket a forradalom. Édesapját Akarattyán a forradalmi bizottság vezetőjévé választották. O, tizenkilenc évesen nemzetőr lett. — Tudja, hányszor hallottam én azt, hogy az apám fasiszta? Hányszor próbáltak háttérbe szorítani az egyetemen? De, mivel kitűnő tanuló voltam, nem sokat tehettek. Genetikus lettem, Bábolnán a nevemhez fűződik egy program. Szeretem a munkám. Számomra ’56 egyszerre jelent örömet és fájdalmat. Az öröm az a pár nap, ami a forradalomra emlékeztet, a fájdalom amiatt tölt el, ami utána következett. J. Sz. I. Október 23-a: jellembéli születésnapunk Vácott, Heltai Jenő „Szabadság” című versének és Gabriel Foure Requiemje egy részletének elhang- I') zásával kezdődött, majd az ’56-os emlékérmek kitüntetettjeinek, illetve a Neufeld Anna Alapít- mány művészeti díjasainak köszöntésével folytatódott a nemzeti ünnepünk előestéjén tartott városi megemlékezés. Az ünnepség szónoka. Katona Tamás, miniszterelnökségi államtitkár köszöntőjének bevezetőjében az ’56-os forradalom hőseinek áldozatáról, példaadó helytállásáról beszélt. Kijelentette: a mártírok, meghurcoltak küzdelme nem volt hiábavaló, hiszen az ő harcuk indította el azt a folyamatot, amelynek eredményeként ma szabad országban élhetünk és emlékezhetünk. Az emlékezés kapcsán felvetette: ha azt akarjuk, hogy nemzeti ünnepeink többek legyenek silány, kincstárinak titulált eseményeknél, akkor el kell érjük, hogy jellembéli születésnapunkká váljanak. Beszéde végén Katona Tamás a jelen Magyarországának gondjaira is kitért. Megfogalmazta többek között azt a sokakban felmerült véleményt, miszerint napjaink legfontosabb feladata a nemzeti egység megteremtése. Mint mondta, enélkül nincs magyar jövő. Az államtitkár beszéde után a Váci Reménység Egyesület Hortus Musicus kamarakórusa énekelt, majd az ünnepség résztvevői meghallgatva Bartos Ferenc polgármester Brusznyai Árpád életútját felidéző szavait, gyertyát gyújtottak az ’56-os mártír márványtáblája előtt. (ribáry) A forradalom üzenete Elsőként rengette meg a diktatúrát Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének tisztelgő nagykőrösiek első útja az ünnepnapon a református temetőbe, Barta Margit és Farkas László sírjához vezetett. Prikkel Pál, az ’56-os Szövetség tagja emlékezett meg a forradalom fiatalon meghalt nagykőrösi áldozatairól. Kegyeletteljes beszédét e gondolatokkal zárta: Mi, akik cselekvő' részesei voltunk a forradalomnak, újból megerősítjük fogadalmunkat, azt, hogy 1956 szellemét, dicsőségét nem engedjük besározni, bármi áron is, de megvédjük, nekünk ez szent kötelességünk. Ezt követően Fodor Ferenc református lelkipásztor mondott imát az elhunytakért, akiknek sójára elhelyezte koszorúját az ’56-os Szövetség, az önkormányzat, a pártok, gazdasági szervezetek képviselete. A központi ünnepség a város főterén délelőtt 11 órakor kezdődött a református tanítóképző diákjainak irodalmi előadásával, majd Abrahám Tibor országgyűlési képviselő méltatta a 37 év előtti események történelmi jelentőségét: A mi forradalmunk volt az, amely elsőként rengette meg a kommunista diktatúrát, példát adva Közép-Európa elnyomott népeinek. Az önkényuralmon ütött seb soha nem gyógyult be — mondotta a szónok, majd így folytatta: Az akkori október 23-án a nemzet egyként tagadta meg az idegen hatalmat, alig két hét alatt lényegében képes volt kivívni győzelmét; spontán megmozdulással, komolyabb szervezettség híján is. A forradalmat csak az idegen túlerő tiporhatta el. Azt a forradalmat, amely a fiatalok forradalma volt, s amelynek céljai csakis a jövőbe mutathattak. Ezért ma is sok üzenete van számunkra. Annyi különbséggel, hogy a társadalom békés átalakítása más eszközöket igényel, a gazdaság megerősítésével, az elvek és eszmék egymással szembeni toleranciájával juthatunk a teljes demokráciába... Az ünnepséget a református tanítóképző kórusának előadása zárta, majd a társadalmi gazdasági szervezetek megkoszorúzták a II. világháború és 1956 áldozatainak emlékművét. Elsőként Kiss János polgármester az önkormányzat nevében, az 1956-os Szövetség részéről Prikkel Pál és Szőke József. Többek között elhelyezte a kegyelet koszorúját a testvérváros, Nagyszalonta küldöttsége, élén Tódor Albert polgármesterrel. A kocsériakat a szomszédos Szentkirály önkormányzatának küldöttsége köszöntötte délután az ünnep alkalmából. Részt vett a községi rendezvényen Kiss János nagykőrösi polgármester is. Este 5 órakor diákok fáklyájának fénye font koszorút a II. világháború és 1956 emlékművére, amely előtt Barabás Ferenc polgár- mester emlékezett meg a forradalomról. Az évforduló, s az egy éve emelt emlékmű juttassa mindig eszünkbe azokat, akik életüket áldozták boldogulásunkért. Segítse történelmünket megérteni, amit eddig nem volt szabad, s emlékeztessen arra, amit ’56-ban célul tűztünk: közmegegyezéssel, a gazdaság talpra állításával visz- szavezetni országunkat Európába... Az ünneplők ezután megkoszorúzták az emlékművet, s az ünnepi program a község általános iskolásainak az alkalomra megnyílt rajzkiállítása megtekintésével folytatódott. (ay)
