Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-06 / 233. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. OKTÓBER 6., SZERDA 9 PALÁGYI IAJOS Az aradi vértanúk (Résziét) Szabadságharcunk letűnt napvilága. Te vakító nap a század delén, Nem pazaroltad sugarad hiába, Bár vak sötétbe halt az égi fény, Eszméiden nem győzött az enyészet. Örökbe hagytad halhatatlan részed’, Fényeddel fényt hint késő századokra A tizenhárom vértanú alakja. S ők élni fognak, élni mindörökkön. Szent lesz, Örökké szent a sírgödör, A míg az eszmény ki nem hal e földön, Míg magyar szellem még magasba tör, Az igét, melyért éltet áldozának, Szívébe írták az egész hazának. Utódtól fogja hű utód tanulni: Hogyan kell élni, s hogy lehet meghalni. Kossuth-emlékek kiállítása A ceglédi Galériá- , ban az érdeklődők ' október 6-ig tekinthetik még meg azt a kiállítást, amelyet „Kossuth-emlékek, relikviák levelezőlapokon’* címmel rendeztek. A tárlatra a nagyatádi gyűjtő Steiner Jó- zsefné több mint tizenkilen- cezer darabból álló kollekciójából azt a kilencvenhatot hozta el, amelyek a nagy magyar hazafi életének, politikai pályafutásának főbb mozzanatait örökítik meg. A képeslapokat témájuk szerint csoportosították, éspedig: a Kossuth ifjúságával, illetve a politikussá formálódás kezdeti időszakát átölelők, aztán a leghívebb magyar a szabadságharcban; az utolsó évek, az agg Kossuth; végezetül Kossuth-emlékek Magyarországon: szobrokat, emlékműveket, portrékat és egyéb tárgyakat ábrázolók. A figyelemre méltó, ismereteinket felfrissítő és gazdagító kiállítást — amelyet dr. Réti Miklós ország- gyűlési képviselő nyitott meg — dr. Szabad György, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnöke is meglátogatta, és elismerő szavakkal méltatta. A ceglédi Kossuth-emlékek szerdáig megtekinthetők. A helyőrségi klubtól Párizsig Évtizedekig nem kedvezett a légkör az erdélyi származású dr. Csíky László körorvos hobbyjának, a politikai kari- katűraszobrászatnak. A tehetséget azonban nem lehet elfojtani: első tárlatát még a rendszerváltozás körüli időkben a helyi „közélettől” jól védett szentesi helyőrségi klubban sikerült megnyitnia. Az utóbbi három év lehetővé tette a fej szobrászat kitűnő mesterének (akinek anatómiai tanulmányai szakszerűbbé tették műveit), hogy figurái legjellemzőbb vonásait humorral és iróniával nemesítve ki is állítsa azokat — és nem csupán Szentesen. Székesfehérvárra hagyta nagy értékű, a XX. századi és kortárs művészek alkotásait tartalmazó képzőművészeti gyűjteményét Deák Dénes, a közelmúltban elhunyt neves műgyűjtő. A hagyaték leltározása még tart, de már eddig is ezernél több műalA szentesi helyőrségi klubtól a Szajna partig vezetett az út, ugyanis október 10-én este Párizsban a Square Vergennes-en lévő Magyar Házban nyitják meg dr. Csiky László közel 60 alkotását bemutató tárlatát. A francia, angol, amerikai és orosz politikusok, közéleti nobilitások karaikatúraszob- rai mellett a magyar politikai élet közismert alakjai is láthatók lesznek, hogy a párizsi közönségnek is bizonyítsák: a magyar demokrácia egy újabb művészeti ág kibontakozását tette lehetővé a Duna partján. (nádor) hagyatéka kotás került regisztrálásra. A gazdag hagyatékot a nagy- közönséggel is szeretné megismertetni a város és a Szent István Király Múzeum, ezért a szakmailag még feldolgozatlan gyűjteményt decemberben kiállításon tárják az érdeklődők elé. Az önállóságot mindenképpen megőrzik Egyetemi oktatás Nagykőrösön © A magyarországi református egyházi oktatás fejlődésének jelentős eseménye a Károli Gáspár Egyetem létrejötte, mely intézmény az Országgyűlés jóváhagyása alapján a Nagykőrösi Református Tanítóképző Főiskola és a Budapesti Református Teológia egyesítéséből született. Az egyetemmé előlépett főiskola, amelynek visszatértéről néhány évvel ezelőtt még csak álmodoztak a körösiek, tevékenységével bebizonyította, hogy megállja helyét egy magasabb fokú oktatási rendszerben. A fúzió tehát elismerésnek is tekinthető. Ugyanakkor azonban egyeseknek kételyeik is támadnak, főként azoknak a lokálpatriótáknak, akik az intézmény önállóságát féltik. Fodor Ferenc vezető lelkésszel az egyesítés szükségességéről, annak következményeiről beszélgettünk. — A református egyházban régóta foglalkoznak az egyetemi oktatás megszervezésének gondolatával. A történelem úgy hozta, hogy erre csak most nyílt lehetőségünk — mondja a lelkipásztor. Egyházunk mindig is egyik legfontosabb feladatának tekintette a keresztény értékeket valló, a református hitvallások szerint élő és gondolkodó emberek szellemi energiájának összegyűjtését, akár egy iskolarendszer keretében is. Nagykőrösön ugyanez volt a szándékunk, amikor évekkel ezelőtt azt terveztük, hogy egy városon belül az elemi iskolától a főiskoláig biztosítsuk a fiatalok református szellemben való nevelését, oktatását. Ugyanez a célkitűzés valósul meg most országos méretekben a Károli Gáspár Egyetem létrehozásával. Az egyetem alapvető feladata az, hogy a teológiai tudományokat, pedagógiai ismereteket oktatókat egy szellemi egységbe gyűjtse, akik magas szintű ismeretekkel rendelkező, tudományosan felkészült lelkészeket, tanítókat nevelnek, vagy képeznek tovább. Észrevettük a lehetőséget, hogy a körösi főiskola az egyetem pedagógiai fakultása lehetne. Egyébként a kecskeméti református jogi egyetem is csatlakozni kíván. így a budapesti teológiai és a rövidesen megalakítandó bölcsészfakultással 4 tudományág oktatása folyik majd. Az intézmények együttműködése kapcsán az iránt érdeklődtem, vajon nem nyírbálja-e meg a főiskola önállóságát? — Továbbra is nagykőrösi iskola marad — volt a válasz —, az önállóságot mindenképpen meg akarjuk őrizni. Gazdaságilag ez már csak a távolság miatt is indokolt, de a szellemi kötődést annál erősebbnek képzeljük. Úgy gondoljuk — folytatta a lelkész úr —, az mindenképpen az egyetem javára válik, ha egy szellemi egységen belül a tanítóképzés is szerepel. A város is gazdagabb lesz ' M !'*• vU ‘ í -i Ej Nagy Sándor: Jelenet a Toldiból azáltal, hogy egyetemi fakultás működik itt. Egy érdekes jogi kérdés azonban felmerült, hiszen a tanítóképző mint a Nagykőrösi Református Kollégium része tartozik az egyetemhez. Az egyházjogászok feladata e formai ellentmondás áthidalása. Az egyetem várható előnyeiről a következőket tudtuk meg: — Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a különböző fakultások között megtaláljuk a járható ösvényeket. Az úgynevezett áthallgatásnak egyébként hagyományai vannak. Régen a pesti teológia diákjai kötelezően látogatták a körösi tanítóképző előadásait. Erre most is nagy szükség van, mivel a lelkészeknek be kell kapcsolódniuk a hitoktatásba. tehát nem nélkülözhetik a pedagógia ismereteket De ugyanúgy szüksége lehet a pedagógusnak a jogi ismeretekre... A jövőben el tudom azt is képzelni, hogy a stúdiumok bővítésével, a nem feltétlen szakmai diszciplínák hallgatását lehetővé tesszük nemcsak a református, hanem az önkormányzati iskolák pedagógusai számára is. Ezzel a nyitottsággal közvetlenül érzékelhetővé válik majd az egyházi, jelesül: a református oktatás jelenléte városunkban. M. J. Monoron a Ház nyitott Hogy egymást megtaláljuk A kultúra bizonyult a leghatékonyabb diplomáciának az utóbbi évek „magyar—magyar” kapcsolatában — vonná le a következtetéseket az udvarhelyszéki Ábel, Tamási elhíresült hőse, ha netán előléphetne a sorok mögül — látván, ahogy átcammognak a semmit sem változott határsávon, sorompók alatt, a Székelyföldre siető magyarországi kul- túrbuszok... Közelebb lépvén a valósághoz, láthatjuk, hogy az Erdélybe igyekvő művelődési csoportokat még a legfárasztóbb vámvizsgálat sem riasztja el. És ez így van rendjén. Valószínű, a monoriak is ezek közé a rendíthetetlen fajtájú „kultúrosok” közé tartoznak, egyébként nem vállalkoztak volna a több száz kilométeres — és határáüépővel nehezített — turnéra. — Már egy hónapja előre- küldtük a falragaszainkat, a műsorlapokat — mondja Laza István, a monori művelődési központ igazgatója —, a visszajelzés is megérkezett, úgyhogy október 15-e körül nyugodt lélekkel indulhatunk útnak Udvarhelyre. Megtudom beszélgetésünk során, hogy eredetileg Bánffyhu- nyaddal szerették volna fölvenni a testvérvárosi kapcsolatot (mert hiszen a közös kultúra nem csupán embereket, de településeket is közelebb visz egymáshoz), ámde a polgármesteri újraválasztások ürügyén elhalódott a terv. Szerencsére — jegyzi meg az igazgató — Monoron dolgozik az egyik Székelyudvarhelyről származó kolléga, aki azzal az ötlettel állt elő: keressük Tamási Áron szülőföldjével a kapcsolatot. így állt össze a rövidesen sorra kerülő erdélyi turné. És az egésznapos műsor? — Először is pénzre volt szükségünk, ezt a 130 ezer forintos pályázat megnyerése oldotta meg, amit a monori közművelődési alapból kapunk — jegyzi meg Laza István, majd így folytatja: — A repertoárunk így is, úgy is megvolt, hiszen dolgoznunk kell, de az erdélyi út valahogyan szárnyakat adott a művelődési központ házatáján tevékenykedő művészeti csoportoknak. A néptáncklubunk mezőségi és marosszéki, meg Szatmár környéki táncokkal vendégszerepei majd Udvarhelyen, az amatőr színészeink Nóti Károly egyik bohózatát („Hej színművészek!” címmel) lesznek jelen, de versekkel, slágerekkel is meglepjük az ottani érdeklődőket. Úgy tűnik, szokássá válik a családoknál való elszállásolás, ugyanis — tudom meg — a tavasszal sorra kerülő, a monoriak szereplését viszonzó udvarhelyi csapatot családoknál szándékoznak elhelyezni. A műsor egyik újításának mondható, hogy a monoriak képzőművészeti délutánt szándékoznak kalap alá hozni Udvarhelyen, ahol képzőművészeik ott készített munkáit aztán ki is állítják megtekintés végett... ez lenne a „nyitott foglalkozás”. — Harminchárom monori érkezik Udvarhelyre, s reméljük, legalább ugyanennyi székelyföldi vendégünk lesz majd 1994-ben a Monori májusi napokon. Hogy egymást megtaláljuk — magyarok a magyarokat. Házunk tehát nyitott. A fiatal igazgató annyit még hozzátoldott: az egésznapos rendezvény címének ezért választották az egyik csángó népdal egy sorát — „Hol egymást találjuk...” (A teljes műsort az erdélyi vendégszereplést megelőzően pénteken, október 8-án délután 6 órától mutatják be Monoron a művelődési házban. Rendezte: Harangozó Iván, koreografálta: Karvázy Szabolcs.) (bágyoni) Szervátiusz Jenő szobra
