Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-06 / 233. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP EMLÉKEZÉS 1993. OKTÓBER. 6., SZERDA 7 Kosa Csaba Fekete szívek Aradról Három sas, fekete keresztek — mintha ősi német sírkertben járnánk —, s ívben hajló faágon levelek helyett fekete szívek. Grófi címer, a Worms- vidéki Leiningeneké, a táregében. Egy ilbenstadti arisztokrata, kinek egyik őse valaha Nagy Károly mellett lovagolt, másik őse, mint hódító lovag, Moson falai alatt verekedett Kálmán királlyal. vennyolc-negyvenkilences szabadságharcról. E regény — korrajz? szerelmi vallomások? irodalmi riportok? — írása idején a férj, a császári kapitányból lett honvédtáborMagyar nemzetőrök bornok levélpapírjának felső sarkába ütve — Leinin- gen-Westerburg Károly leveleit így hordozza a postakocsi a magyar utakon. Törökbecséről, Pestről, Cibakházáról, Zsigmond- falváról, Aradról Pozsonyba. „Édes Lizám!” „Édes, jó Lizám!” „Édes, drága feledhetetlen Lizám!” És: „Ezerszer csókol hű Ká- rolyod” „Élj boldogul, angyalom” „Isten áldjon meg, édes Lizám, meg a gyermekeket és maradj hű, változatlan vastagfejű Károlyod- hoz” Német megszólítás, német mondatok, német búcsúszó. Egy balzaci hős, egy német gróf, magyar környezetben, az Alföldön, a Bánátban, a Tisza partján. Bálterem helyett porban, sárban, hadi táborban. Egy császári tiszt a lázadók seEgy katona, aki a harcok szünetében tollért nyúl. Egy szerelmes férfi, aki hitveséhez küldi vallomásait. Negyven esztendővel Arad után, 1890-ben gróf Apponyi Albert egy társaságban félrevonja Marcza- li Henrik egyetemi tanárt, s közli vele: tudomása szerint Leiningen-Westerburg Ármin, a mártír fia, megőrizte apja leveleit. A tudós történész ámul. Vannak ilyen levelek? Hát létezik — nem legenda — az aradi vértanúk Naplója? Marczali Henrik segítségével megszólal egy rendkívüli tanú, immár magyarul. Egy tanú, aki többet tud tán Görgey Artúrnál is a közkatonákról, a háborúról, az első vonalról, a szuronyrohamról. Magyarország olvasóközönsége az 1900. esztendőben megismer egy írót. Egy levélformában írt dokumentumregényt a negynok élete huszonkilence- dik esztendejét éli. Felesége, Sissány Eliz, a törökbecsei birtokos leánya — aki a szabadság- harc idején Pozsonyban reked —, miként illik, néhány esztendővel fiatalabb. Rokonai így ismerték: „Valóságos angyal volt, tudományosan képzett, rendkívül művelt asz- szony, s amellett oly szerény, visszahúzódó természet, gyermek szelidségű kedély, érzéseiben meleg és önfeláldozó.” Úgy indul ez a regény, ahogy Balzac indítaná. Tavasz van, 1848 tavasza, az ifjú férj a pozsonyi kikötőben hajóra száll, s a Bánátba utazik, a becsei birtokra. A gazda szeme érleli a termést. A Sissány-kúriából ezt jelenti a pozsonyi polgári lakásba: „A búza gyönyörűen áll s jó termést ígér. A repce is elég szépen áll, de azzal csak akkor leszünk megelégedve, ha már a raktárban 1848-as ágyú nya. „Becskerek, 1848. nov. 17-én Édes jó Lizám! Végre tizenhét nap óta az első hírek felőled, de sajnos, az utolsó is novemGróf Leiningen-Westerburg Károly „Zsigmondfalva, 1848. november 28-án Ne búsulj angyalom, őrködik fölöttünk az örökkéHaynau és Paszkevics bér 3-áról való. Mi minden nem történhetett ezen hosszú idő óta. Mégis már rég élveztem olyan boldogságot, mint abban a pillanatban, midőn édes kedves soraidat olvastam.” való Isten. Semmi esetre sem kapod meg ezt a levelet előbb, mint azt, amelyet majd a csata után írok. Ha győzünk, adja Isten, nagy lesz a sikerünk. Az én sorsom is földerül majd e nappal, mert reményiem, lesz majd akkor jó okom arra, hogy Pozsonyba mehessek. De bármi történjék, képed lebeg majd körülöttem az ágyúk dörgése közepette, ajkaim nevedet rebegik ájtatos imában...” Aztán már a levelek is csak a Naplóba, jobb időkre íródnak. „Cibakházán, 1849. február 22-én Mikor ... szolgálatomat elvégeztem, őrseimet megnéztem és mindenről gondoskodtam, elmentem vezéremhez. Sok tiszt ült ott vele a tűz körül és együtt álmodoztunk jövönkről és reményeinkről. Damjanich gyengéden szereti a feleségét, és így sokat beszéltünk azokról, kik nekünk legkedvesebbek a földön és így új összekötő kapocs fűződött közöttünk. Nyugodtan és boldogan reád gondolva aludtam el a kemény földön. Mára jó éjszakát, életem, Isten erősítsen e szomorú időkben. Jó éjszakát, Liszkám.” Aradon, Aradról az utolsó levelek. Férj és feleség esztendeje nem látta egymást. „Az aradi várban, 1849. szept. 17. Édes, jó Lizám! Hányszor írtam neked levelet és téptem azokat ismét szét, mert amit neked mondó voltam, nem tárhattam a nyilvánosság elé. Mert magától értetődő, hogy minden levelünket, melyet kapunk vagy elküldünk, előbb elolvassák.” „Október végén Than Károly császári tábornok — titokban kiadja a Naplót Leiningen-Westerburg Károly magyar sógorának. Néhány nap, s egy hónappal október hatodika után a német gróf fekete szívei odahullanak a pozsonyi hitves asztalára. Odahull az utolsó levél: „Aradon, 1849. október 5-én Egyetlen, utolsó lehelle- temig szeretett Lizám! A kocka eldőlt és csak kevés órám marad még e világon, hogy elkészüljek a keserű lépésre. A halál nem volna rettenetes rám nézve, ha egyedül állanék, de a gondolat reád, drága Lizám és ártatlan gyermekeimre súlyosan nehezedik lelkemre. A csapás nem ért engem előkészület- lenül. Azt hittem, mindenre készen állok és mégis e pillanatban görcsösen vonaglik a szívem azon gondolatra, hogy téged, legnagyobb kincsemet, mindenkorra elvesztelek. Nem, nem minden korra! Erős a hitem, hogy ez életre más, jobb és szebb élet következik: szellemem körülötted fog lebegni, mert hisz a szellemnek mindenütt van hona, ameddig Isten mindenhatósága ér...” lesz. Különösen birkáinkkal voltunk szerencsések... Az idén 1000-re vihetjük és idővel 6000-ig szaporíthatjuk a számát.” Mennek a levelek Pozsonyba, s egyszer csak izzani kezdenek a mondatok. Németország harcol? A német szív azt dörömböli: ott lenne a helyem! A császár fenyegeti a magyarokat? Magyar szabadság nélkül nincs német egyesítés! A gazdálkodó, a tartalékállományba helyezett császári tiszt jelentkezik a magyar hadügyminiszternél. Ősz van, 1848 ősze. Pozsonyba többé az ifjú férj nem mehet: Leiningen- Westerburg Károly a délvidéki magyar sereg kapitá
