Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-29 / 252. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. OKTÓBER 29., PÉNTEK 13 Amilyen az ország, olyan a bankrendszere @ Ugye önök is hallották, olvasták a múlt hetekben a címben idézett szentenciát, amit a rádió, a televízió és az újságok egyaránt világgá kiáltottak. Már elnézést, hogy nagy hirtelen nem tudtam megjegyezni a nevét a legújabb keleti bölcsünknek, kitől az idézett axióma származik. Nos, legújabb futurológusunk beköszöntője — bár lehet, hogy egyszer már nyilatkozott a Népszabadság külön- számában — sokakat meghökkentett, nem keveseket feldühített. Hogy miért? Elmondom! Aki a szemét látásra, a fülét hallásra, az agyát gondolkodásra használja, nem kis meglepetéssel tapasztalta, hogy a rendszerváltással járó és megjövendölt, sőt bekövetkezett gazdasági ínség elkerülte a társadalomnak egy szűk csoportját, nevezetesen egy bizonyos szakmát. Tudják ugye, kikről beszélek? A fináncszakmáról bizony. A bankokról, a Szerencsejáték Rt.-ről, a pénzküldőszolgálat- láncolatról. a biztosítókról, elárasztották kis hazánkat. Gazdaságfilozófiájuk sziklaszilárdnak bizonyult, szilárdabbnak és megbízhatóbbnak, mint a velük kötött szerződések. A fehérmandzsettás bűnözés rafináltabb és elvete- mültebb a közönséges rablásnál, és máris beépült a hatalomba, hiszen állami támogatással és felügyelettel dolgozik. Felelősségre vonás pedig sehol, ha nagy néha nyilvánosságra kerül a buli. Ki ismeri a sikkasztok, ügyeskedők nevét? Vagyis helyzetét? Védi őket a személyiségi jog. Milyen felelősségre vonást alkalmaztak velük szemben? Elkobozták-e a rablott vagyont? A legtöbbjük szabadon jár, és seftel tovább. Hasonlítsuk össze a pénzintézetek fejlődését és helyzetét a gazdaság többi ágával, amíg az üzemek, gyárak, gazdaságok, szövetkezetek, intézmények garmadával mentek tönkre, addig a pénzintézetek és -intézmények tömegesen, mint az a bizonyos bolondgomba, szaporodtak, híztak és osztódtak. Palotáik és Palotásaik a negyvenéves szocialista építőipari múltat meghazudtolva, határidőn belül, a kapitalista kivitelezést luxusminőségben meghaladták. Tessék csak bemenni egy bankba vagy biztosítóba! Vörös vagy fehér márvány, mint a tükör. Csillogó sárgaréz, nyugati irodabútorok, komputerek, üvegfalak. Na és micsoda fizetések? Csak nézünk, mint a moziban. Micsoda prosperitás? Nyüzsög az ügyfél, dirigál a bankár! Ide kell beruházni, nem az iparba vagy a mezőgazdaságba! Csodálatos fejlődés! No de mindez miből? Kinek a pénzéből? Mit termelnek a bankok? Kinek a munkája verítéke élteti, táplálja a csillogó pénzvilágot? Csak nem a termelőüzemekből menekült a tőke a bankvilágba? És kiknek van ebből haszna? Hogyan lesz ebből gazdasági talpra állás? Létezik-e olyan befektetés, mely a hitelkamatok (36 százalék) kiizzadása után még jövedelmező marad és fejleszteni tud? A Rákosi-féle kommunizmusban beszolgáltatás formájában nyírták le, mint a birkáról az ország gyapját. Ma ezt a gyapjúnyírást bankkamatnak hívják. Az ország soha nem lesz olyan, mint a bankrendszere. A kizsákmányolt nem azonos a kizsákmányolóval. Amíg van, és az arányok nem változnak — a zsebelők nem érik be kevesebbel —, addig rendszerváltásról, szociális piacgazdaságról, polgári társadalomról nem beszélhetünk sem mi. s főképp nem a bankárok. Cs. J. Pomdz (A teljes név és cím a szerkesztőségben) A jövő letéteményesei Mindenki közelről tapasztalja, hogy hazánk súlyos gazdasági nehézségekkel küzd az örökölt államadósság, a keleti volt társországok összeomlása következtében történt piacok elvesztése és a világgazdaság általános romlása miatt. Termelői rendszerünk a hazai termékek minőségének feljavítása, a nyugati piacokon való elfogadhatósága, együtt az állam gazdasági mérlegének helyreállítása érdekében óriási erőfeszítéseket tesz. Amilyen nagy gond a gazdasági helyzetünk rendbehozatala. annál még nagyobb probléma az évtizedek alatt elmélyült erkölcsi válság orvoslása. Éhhez szükséges volna a különböző politikai csoportok együttérzésére. Szükség volna a házasságok és a családok értékeinek hangsúlyos etikai felemelésére, a sokak elszegényeHISTÓRIA A forradalom hetedik napja (OKTÓBER 29.) Részletek A szabadság kapujában című, a Szabad Európa Rádió Magyar Osztálya által kiadott könyvből, amely a rádiónak az 1956-os forradalom és szabadságharc 30. évfordulójára készített emlékműsorának részleteit tartalmazza. Napi összefoglaló A Szabad Nép Kossuth-címerrel jelenik meg és egyik címében visszautasítja a Pravda azon állítását, mintha Magyarországon „egy népellenes kaland" történt volna. A honvédelmi miniszter utasítja a katonaságot, hogy „a jelenlegi címer helyett tűzzenek sapkájukra nemzetiszínű kalapsávot. ” Megérkeztek a Nemzetközi Vöröskereszt első szállítmányai. Papp Kálmán, győri püspök beszél a győri rádióban. A miskolci rádió közli, hogy 12 órától fél négyig temetik „azAVH- banditák által lemészárolt ártatlan diákokat és polgárokat. ” A győri Magyar Értelmiségi és Forradalmi Bizottság 10 pontban foglalta össze követeléseit. Első: a szovjet csapatok kezdjék meg kivonulásukat az ország területéről. Egyben a kiáltvány köszönetét fejezi ki azoknak a szovjet katonáknak, akik nem voltak hajlandók fegyvereiket magyarok ellen fordítani. KASZA: Reményekkel teli hét elé nézett az ország. Hétfő volt 30 évvel ezelőtt, október 29-én. Két szempontból is jelképesnek tekinthető, a párt lapjának, a Szabad Népnek aznapi száma: először jelent meg Kossuth-címerrel, a vezércikk fölé pedig ezt a címet írták: „Hajnulodik". A rádióban egymást érték a különféle testületek felhívásai a munka megkezdésére, és jelentések arról, hogy az üzemekben valóban megkezdődött a termelés. A győztes forradalom után a normalizálódás jelei. Hallgassunk csak bele a Kossuth és Petőfi rádió 8 órás híreibe. KOSSUTH ÉS PETŐFI RÁDIÓ (eredeti hangfelvétel): „Kossuth rádió Budapest. Kedves hallgatóink, híreket mondunk. A mára virradó éjszakán a Ferihegyi repülőtérre megérkezett a Malév két repülőgépe, amely Bécsből hozta a Nemzetközi Vöröskereszt szállítmányait, főleg gyógyszert, kötszert, továbbá élelmiszereket, tejport, konzerve* két. A küldeményt a Vöröskereszt még a kora reggeli órákban elszállította a repülőtérről. Budapesten járt a győri Nemzeti Tanács delegációja és meggyőződött arról, hogy valóban tűzszünet van a fővárosban. Ebben meggyőződve visszaindult Győrbe. A delegáció azt üzeni: győri munkások, a kormány el- vátja, hogy helyreállítsátok és fenntartsátok a rendet. Induljon meg a békés építő munka. Ma a kora reggeli órákban, a néptelen budapesti utcákon, ha nem is nagy számban, de egyre többen igyekeztek az üzemek felé, hogy megkezdjék a munkát. Többségükben gyalog, de néhá- nyan kerékpáron keresték fel munkahelyüket. Mindenütt rend és nyugalom fogadta a dolgozókat. A 21. Számú Építőipari Tröszt dolgozói a Kerepesi úti és a Mátyásföldi úti építkezéseknél folytatták a munkájukat. A tröszt egyébként gondoskodott arról, hogy valamennyi alkalmazottja megkapja fizetését. Gondoskodtak a dolgozók élelmezéséről is.” KASZA: Ezen az október 29-ére virradó éjszakán kezdődtek meg a tárgyalások az új Nemzetőrség megszervezéséről. A Nagy Imre-kormány már előző napon teljesítette a forradalom egyik legjelentősebb követelését, az Államvédelmi Hatóság feloszlatását. A forradalmárok, katonaság és rendőrség alakulataiból szervezték meg az új Nemzetőrséget. Pongrátz Gergely, a Corvin köz felkelőinek parancsnoka így emlékszik: PONGRÁTZ (hangfelvétel): „Az első tárgyalás volt, ami a Pártközpontban és a Honvédelmi Minisztériumban zajlott le. Vára- di vezérőrnagy volt tulajdonképpen, aki vezette a tárgyalásokat. Ödön bátyám és a Doki, dr. Anta- lóczy Sándor voltak, akik a corvi- nistákat képviselték. Nem megyek bele részletekbe. A lényeg az volt, hogy fel kell állítani a Nemzetőrséget, rendet kell teremteni az országban.-főleg Budapesten. Ahhoz, hogy rendet tudjunk teremteni, fel kell állítani egy olyan karhatalmat, amelyik meg is tudja valósítani a rendet. Ők nem tudtak elképzelni egy olyan megoldást, hogy a felkelők nélkül tegyék azt meg. Tehát onnan jött, hogy megalakítjuk a Nemzetőrséget. És megegyeztek abban, hogy rendben van, megalakítjuk a Nemzetőrséget a 48-as mintára. Később abban nem tudtak megegyezni — és nem is nagyon akartak megegyezni —-, hogy milyen százalékban vegyenek részt a felkelők ebben a Nemzetőrségben. Nagy Imréhez került a dolog. Nagy Imre sürgette, hogy a Nemzetőrséget minél előbb fel kell állítani, hogy rendet tudjon teremteni a Nemzetőrség Magyarországon, Budapesten. 29-én reggel felhívott Vára- di vezérőrnagy telefonon, és mondta, hogy Nagy Imre sürgeti a Nemzetőrség felállítását, és le kell ülni megegyezni, egy végleges határozatot hozni ebben a kérdésben. Tehát bejönnek a Corvinba, és ott lesz egy tárgyalás. Mindjárt Váradi vezérőrnagy vette át a szót, ő vezette utána a tárgyalást. Azt akarták, hogy fegyverezzük le a 20 év alatti gyerekeket, mert azoknak nem volt katonai kiképzésük stb. stb. Azt mondtam nekik, hogy ezek a gyerekek harcolták ki a szabadságot, hát most hogy vegyük ki a fegyvert a kezükből. Hogy majd a Zrínyi Akadémiáról jönnek a tisztek, akik tulajdonképpen a gyalogsági támadást kellett volna 28-án reggel hogy végrehajtsák ellenünk, amit aztán Márton ezredes — amint elmondtam az előbb — leállított. A lényeg az, hogy 4 órás tárgyalás után, vagy 5 órás tárgyalás után abban egyeztünk meg ezzel a küldöttséggel — mondom, vagy 6 vagy 7 tábornok volt ott, és mások —, hogy a 18 éves gyerekeket akkor fegyverezzük le. amikor az utolsó orosz katona elhagyta Magyar- országot. Ragaszkodtam hozzá, hogy minden parancsnok, aki a harcok alatt maga mellé szedett 5-6, 10 gyereket, és ezek a gyerekek elfogadták ezt az illetőt parancsnoknak, az meg is marad parancsnoknak. Mindegy az, hogy 14 éves, 15 éves, mindegy. A Zrínyi Akadémiáról jövő tisztek a 14-15 éves gyerekparancsnokok mellé lesznek beosztva mint tanácsadók. Egy őrnagy, egy százados, mint tanácsadó, de a parancsnok megmarad a felkelő, forradalmár — gyerek. El is fogadták ezt, mert nem volt más megoldásuk, és én azt hiszem — ma is meg vagyok győződve róla —, hogy logikus volt. Én ragaszkodtam ehhez a ponthoz és elfogadták. Ezért mondtam, hogy ez az értekezlet dése mellett a mások tisztességtelen meggazdagodásának megállítására. Hadat kellene indítani az elburjánzó korrupció ellen, és visszaállítani az igazmondás, a lelkiismeretesség, az önzetlenség, a becsületesség emberhez méltó gyakorlását. Ezen a téren a pártok sem kereshetik a saját elgondolásaik szerinti kiutakat, mert a politikai erőknek kötelességük, hogy a magyar jövő építésében mindig az egész nemzet erkölcsi és anyagi javát szolgálják a saját pártjuk hatalmi és gazdasági érdekei helyett. Szinte az egész ország közvéleményét megdöbbentette a dabas-sári iskola ügÁe, melyen a társadalomnak siralmas erkölcsi válságát javítandó, katolikus oktatás ellen felhecceit anyák makacs és értelmetlen aktivitást fejtettek ki. Elképzelhetetlennek tűnik, hogy egy olyan településen, ahol a vallásellenes rendszer idején is — a szülők kívánságának megfelelően — kilencven százalékon felül volt az iskolai hitoktatás és a szülők hetvennégy százaléka most is a katolikus iskola mellett írásban nyilatkozott, sőt ezt a pedagógusok háromnegyed része is elfogadta — egy kis ateistaszülői csoport durva erőszakoskodása miatt —, törvénysértő helyzet alakulhatott ki... Milyen elszánt alpári meggondolatlanságnak kell élnie azokban a szülőkben, akik egy demokratikus országban, ahol a törvényben biztosított a lelkiismereti szabadság, ott az iskoláról erőszakosan eltávolítják a címeres magyar névtáblát és kövekkel bedobálják az egyházi iskola pedagógusainak lakásablakát?! Vajon milyen alvilági erők motiválják ezeket az eléggé el nem ítélhető vad cselekedeteket?! Ha az ifjúságunk az üyen szülőktől tanul etikát, hogyan várhatunk az országban mégis erkölcsi felemelkedést? Szerencsére azonban, hogy a dabas-sári ügy csak egyedi eset hazánkban! Ezzel szemben már számos településen erőteljesen folyik az ifjúság lelki nevelése is. Ilyen helyeken az iskolások sok százai töltik be az istentiszteletek padsorait és buzgó imádsággal, angyali énekléssel képviselik a krisztusi szellemet. Az ő kezükben van a tiszta társadalmi jövő építésének kulcsa. Ők a lelkiismeretesség, az önzetlenség, a becsületesség és szavahihetőség letéteményezői, ők építik fel hazánkat erkölcsileg és gazdaságilag kiegyensúlyozott és kulturált országgá! Reméljük, hogy egykor majd a rögöket is kisimítják! Monostory Imre Tököl döntő a magyar forradalom történetében. Itt határoztuk aztán el végleg, amit szintén elfogadtak, hogy 50 százalék felkelő és a másik 50 százalék megoszlik a rendőrség és a honvédség között az új Nemzetőrségben. Elfogadták.” KASZA: Pongrátz Gergely arra is emlékeztet, hogy Nagy Imre miniszterelnök, akit ők ugyan elismertek, de politikailag nem támogattak, határozott elképzelésekkel rendelkezett arról, hogy ki legyen a megalakuló Nemzetőrség parancsnoka. PONGRÁTZ (hangfelvétel): „A 29-i gyűlésen, bocsánat, már 28-án tudtuk azt, hogy Nagy Imre Király Bélát akatja kinevezni a Nemzetőrség főparancsnokának. Mi nem tudtuk azt, hogy kicsoda Király Béla. Semmit nem tudtunk róla, ellenben azt tudtuk, azt mondták nekünk, hogy 28-án jött ki a kórházból. Tehát, tulajdonképpen lehet, hogy még a kórházban volt Király Béla, amikor mi már megtudtuk, hogy őt akarja Nagy Imre kinevezni főparancsnoknak. Tekintettel arra, hogy Király Bélának nem tapadt szabadságharcosok vére a kezéhez, az én véleményem az volt, hogy ha a többi felkelő csoportok elfogadják, akkor nekünk nincs semmi kifogásunk ellene. Ha Nagy Imre őt akatja, legyen ő.”(...) ^ (Folytatjuk) Kóka község segélyküldeménye 1956. október 29-én a szovjet csapatok megkezdték a kivonulást Budapestről, a fővárosban és az országban a konszolidáció jelei mutatkoztak. Jótékonyan járult ehhez Nagy Imre előző napi rádióbeszéde, melyben bejelentette az ÁVH megszüntetését, március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítását és a párt ráko- sisfa kemény magjától megszabadulva teljes szívvel a forradalom mellé állt. Budapesten — és az ország más helységeiben is — azonban közellátási gondok voltak. 29-én érkeztek az országba az első külföldi segélyszállítmányok. Fontosabb volt azonban ezeknél, hogy a falvak népe is megmozdult és élelmiszert hozott a fővárosba. Ez tette lehetővé, hogy 29-én hajnalra 300 000 liter fej volt Budapesten. Hogy a szükséges élelem eljutott rendeltetési helyére, a szállítók erőfeszítéseinek is köszönhető volt. A főváros ellátására Pest megye falvai is küldtek tekintélyes mennyiségű élelmiszert. A rádió a 10 órás hírekben olvasta be Kóka község felhívását: „A Pest megyei Kóka község, amely Budapestül 50 kilométerre fekszik, élelmiszert küld a fővárosnak. Sürgősen kérik, hogy gépkocsikat indítsanak haladéktalanul útba tej, burgonya, liszt és zöldségfélék felszállítására. A gépkocsikon lehetőleg tejeskannák is legyenek. Kérik továbbá, hogy a község Budapesten rekedt lakója sürgősen küldjön értesítést.”A forradalom napjaiban számos ehhez hasonló tartalmú közlemény jelent meg a rádióban, bizonyítva a nemzet összefogását. Pogány György
