Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-29 / 252. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP VÉLEMÉNY 1993. OKTÓBER 29., PÉNTEK 9 Nos, George Soros úrral „kötözködni” meglehetősen kockázatos dolog, olyan, mint egykoron Rákosi Mátyással, vagy Aczél Györggyel. Mond- hatnit életveszélyes. Csakhogy túl a hetvenen már természetes közege az életnek az életveszély; így hát ebben a védettvédtelen korban az ember immunissá válik. Voltaképpen Isten határozza meg immár a nagy pillanatot, s hogy ez mikor, mi módon, kinek keze által, vagy ágyban párnák közt következik-e be, a közeledő tényhez képest másodrendű kérdés. Nem félek hát élni a sajtószabadsággal és megjegyzéseket fűzni a nagyrabecsülésemről biztosított George Soros úrnak szavaihoz, melyeket válaszképpen adott a Pesti Hírlap október 16-i számában Bánhidai és Matúz kollégák kérdéseire. Nem véletlenül illetem Soros György helyett George Soros névvel. Hiszen az interjúban, önmagát azonosítva kijelenti, minek tartja magát s minek nem: zsidó és kozmopolita, de nem szabadkőműves. Az, hogy magyarnak is érezné magát, szóba sem került. A kozmopo- litizmus anyanyelve ma az angol, a görög— latin Georgius pedig angolul George. * * * George Soros úr kifejtette filozófiáját és politikai törekvéseit, ami már maga figyelemre méltó, hiszen a világ pénzmágnásai ritkán árulják el, hogy politikai törekvéseik is vannak. Az üzletember — legalábbis látszólag — távoltartja magát a politikától, hiszen ő mindenkivel üzletet akar kötni, s ha úgy fordul, egyszerre szállít fegyvert két hadviselő félnek. George Soros úr az üzletembereknek nem ebbe a fajtájába tartozik. (Bosszantó, nem ide vág, de emlékezetembe villan az 1945 kora nyári budapesti körútnak egy feltűnő figurája: egy szovjet őrnagy, testes, nagy kerek arcú, aki peckesen, napóleoni pózban sétálgat az Oktogon és a Dohány utca között. Illés Béla volt ő, a későbbi szocialista írófejedelem, a gátlástalan hazudozás, hencegés és tolakodás világbajnoka. Naponta megjelent szovjet őrnagyi díszben, mint hódító. Mindenkit meg akart alázni egykori elhagyott és elárult hazájában; ez a szomjúsága kielégíthetetlen vala, s lángjai ki-kicsaptak későbbi kegyes védangyal-álruhája alól is.) Mit tudunk meg ebből az interjúból George Soros úr politikai filozófiájáról és törekvéseiről? 1. Célja a „nyitott társadalom” folyamatos teremtése. 2. Ehhez kísérleti terepként kiválasztotta Közép-Eu- rópát, bázisként pedig Budapestet. 3. A nemzeti érzés és öntudat „zárt társadalmakhoz” és konfliktusokhoz vezet, másfelől Európát nem lehet elképzelni nemzeti érzés nélkül, de az Európai Közösség gyönyörű konstrukció. 4. George Soros úr nem cionista, a cionizmus maga is a zárt társadalom kategóriája, másfelől Izraelben demokrácia van és ennek következtében Izrael nyitott társadalom lesz. 5. A demokrácia maga még nem nyitott társadalom; erről csak akkor beszélhetünk, ha a többség akaratával szemben a kisebbség akarata (is) érvényesül. „A demokrácia nekem nem felel meg teljesen. Nem elég.” 6. Adott esetben a faji hovatartozás élet és halál kérdése lehet. 7. A zsidóság egy része — a történelemben gyakorta elszenvedett kisebbségi létének kompenzálásaképpen — el akarja nyomni a kisebbségeket. 8. Ez a kategória, hogy zsidóság, így nem áll meg. 9. A britek valótlan indokokkal halogatják a légierő bevetését Boszniában. A második világháborúban az angolok és amerikaiak nem akarták, hogy a zsidók égjenek Auschwitzben. Csak nem tudtak megfelelő lépéseket találni (ti. ennek megakadályozására). * * * Aki ezeket a „téziseket” elolvassa, nem tud szabadulni a gondolattól, hogy nem csekély pszichikai problémák kivetülésével találkozik. A nyilvánvaló ellentmondáA filozófus sok valaminek a leplezéséről s egyszersmind mindenáron való igazolásáról árulkodnak. A logika és a „paradigma” alárendeltetik egy szubjektív törekvésnek, mint rendező elvnek. Aki „nyitott társadalmon” alatt azt érti, hogy a kisebbségi akaratnak érvényesülnie kell(a többségi akarattal szemben), miközben önmaga zsidó voltát hangsúlyozván jelentékeny politikai motívumnak tartja, hogy a zsidók gyakran voltak kisebbségben, s ehhez még hozzáteszi, hogy a faji hovatartozás (a vérmítosz felvillanása!) élet és halál kérdése lehet, azt a gyanút kelti, mintha szubjektíve a következő erős vágyakozás dolgoznék benne: „a zsidó fajhoz tartozók” (hitleri kategória), még ha egy adott társadalomban kisebbségben vannak is, saját érdekeiket érvényesítsék az egész társadalomra vonatkozólag az egész társadalommal szemben (ami diktatúrát jelent). Nem is merünk arra gondolni, hogy George Soros úr kozmopoli- tizmusa voltaképpen egy türelmetlen és „faji” alapú nacionalizmus, mely pszichikailag abból eredhet, hogy ifjú korában (nem tudatosan) a náci fajüldözők egész ideológiáját magáévá tette, csak gyakorlati megvalósítását akarta megfordítani: jöjjön el a kor, amikor nem a nem-zsidók üldözik a zsidókat, hanem a zsidók a nemzsidókat. Csak nem e körül forog George Soros úr egész gondolkodása, csak nem ennek a célnak elérését szolgálják sikeres spekulációs üzletei? (Ezek az üzletek és manőverek nem hosszú távú stratégiák részei, hanem a gyors pénzszerzés vakmerő rohamai. Ezeknek a pénzeszközöknek a segítségével hozzáfog egész Közép- Európa elképzelt agymosásához a maga alapította „Közép-Európai Egyetem”-en.) Ha valakinek nagyon sok pénze van, tehát megvannak az eszközei bárminő elképzeléseinek keresztülhaj- szolására, s ezek politikai törekvések, de a politikai törekvéseket érzelmi motívumok alapozzák (mindent elborít saját pszichikai kielégülésének sóvárgása), előáll ama jelenség, melyet Verne „A bégum ötszáz millió- já”-ban írt meg. George Soros úr új világrendet akar teremteni, amiképpen új „földgömbrend” alkotójának képzelte magát Szálasi; mint elmondja, úgy ad tanácsokat nagyhatalmak vezető tisztviselőinek, mint (megvan, miért jutott eszembe!) háryádáiban Illés Béla adott volt Sztálinnak; egyebekben pedig lapos közhelyekkel okoz csalódást. Egyik szavával veszélyesnek tartja a nemzethez való érzelmi kötődést, mint konfliktusok forrását, másik szavával kijelenti, hogy „a nemzeti érzés és a nyitott társadalom egyáltalán nincsenek konfliktusban”, továbbá Európát nem lehet nemzeti érzés nélkül elképzelni. Zsidóságról beszél, de amikor egy kérdésben visszakapja a labdát, azzal hárítja el, hogy „ez a kategória, zsidóság, így nem áll meg”. A cionizmust maga sem tudja összeegyeztetni saját „nyitott társadalom”-eszméjével, de „most hogy már megteremtődött Izrael, remélhetőleg nyitott társadalom lesz”. Amikor a másik fél közbeveti, hogy Izrael szinte az egyik legzártabb társadalom, így válaszol: „ez nem igaz, mert Izraelben demokrácia van”. Elfelejti, hogy maga mondta: a demokrácia még nem jelenti azt, hogy egy társadalom a sorosi értelemben nyitottá válik. George Soros úr egy (valamilyen irányban elfogult) átlagember szintjén reagál a világ meglehetősen bonyolult kérdéseire, így esik meg az, hogy Bosznia esetében akaratlagos döntés kérdésének tekinti a brit légierő bevetését vagy visszatartását, az auschwitzi vasútvonalak bombázásának egykori makacs elmaradását viszont sorsszerűségnek és annak, hogy „az angolok és az amerikaiak nem tudtak kellő lépéseket találni”. Csak nem az rejlik — tudatosan vagy tudattalanul — emögött, hogy amennyiben a második világháborús angolszász magatartást is akaratlagos döntésnek tekintené, megy- gyengítené a magyarság kizárólagos bűnösségére vonatkozó vádat? Nem derül ki világosan, hogyan koncipiálja George Soros úr a „nyitott társadalmat”. Egy emberi közösség nem képes önmaga maradni a „zártság” bizonyos foka nélkül, értve ezen önnön életszabályait, hagyományait, emlékezetét, információs rendszerét és nyelvét. (Erre klasszikus példa az ókori zsidók babiloni fogsága.) A „nyitottság” viszonylagosan magas foka egy-egy civilizáció halála előtt következik be; így például a Római Birodalom, a III—IV. században, a maga hellenisztipénzforrás kus kultúrájával (és elgermánosodott praetorianus gárdájával) a nyitott társadalmak mind bomlékonyabb rendszere volt, ez az állapot azonban a civilizáció ösz- szeomlása előtt az utolsó fázisnak bizonyult. Ez ellentmondásos, mondhatni, dialektikus folyamat: kezdetben minden társadalom maximálisan zárt; ez a zártság fejlődési szakaszonként csökken (ha nem csökken, a történelem útfelére szorul, mint a távolkeleti társadalmak a XX. századig) — de csak egy bizonyos küszöbig. Addig a küszöbig, amelyen túl már nem önmaga, s ezzel már fel is bomlik, hiszen nincs kötőanyaga. George Soros úr nem magyarázza meg, milyen egyéb önazonosító tudatokra gondol a nemzeti tudaton kívül, melyeknek meg kell gátolniok a nemzeti tudat konfliktusgerjesztő érvényesülését. Nem kétséges, vannak ilyen önazonosító tudatok: a vallási identitás, például. A „keresztyén világ”, az „iszlám világ” — és így tovább. Ezek azonban maguk is hasadnak (ortodox, római katolikus, protestáns, illetve szunnita és síita), s ezeknek a variánsoknak önazonosító hatása, illetve e hatás mindent elborító érvényesülése („fundamentalizmus”) pusztítóbb lehet a nacionalista őrjöngésnél is. Marx és Engels a nemzetközi osztály-identitásba esküdött, de ez puszta elméletnek bizonyult (s nem valószínű, hogy George Soros úr örülne neki, ha gyakorlat volna). Gobineautól Hitlerig és Ariel Sharonig ível a faj- és vérmítosz önazonosító tudata, amely immár bőségesen dokumentálta önnön érvényesülésének következményeit. S lám, ez az egyetlen, amelyet George Soros úr, a kozmopolita, a „nyitott társadalom” alapító filozófusa, komolyan vesz. „Adott esetben a faji hovatartozás élet és halál kérdése lehet.” Ez mindjárt azt is tételezi, hogy George Soros úr számára a „faji hovatartozás” nem gonosz szélhámosságot és ártalmas babonát jelent, mint például e sorok írója számára, hanem megalapozott tényt, egyfajta paradigmát. S mert ezt palesztin— zsidó viszonylatban jelenti ki, arról sem vesz tudomást, hogy egyik is, másik is a sémi rasszhoz (és nem „faj”- hoz, mert a faj a Homo sapiens a Csukcs félszigettől a Tűzföldig) tartozik, ámbár ennek a valóságos problémához semmi köze (mint amiképpen a román—magyar viszonylatban teljesen érdektelen, hogy a románok dák- utódok-e vagy apuliai olaszok, s hogy a magyaroknak antropológiailag van-e közük a sumérokhoz vagy nincs). Fajelmélet és „nyitott társadalom”? Egy új Herrenvolk és „nyitott társadalom”? De George Soros úr! Mindezek után, nem csekély meglepetésünkre, az interjú utolsó részében George Soros úr szembefordul önmagával. Hitet tesz amellett, hogy az embert nem lehet „bekalitkázni” (például „faji hovatartozásba”) és ki- nek-kinek joga van önnön hovatartozását meghatározni. „Az a magyar, aki magyarnak vallja magát” — mondja ki nagyon helyesen (persze belföldön és külföldön egyaránt), George Soros úr: szívünkből szólott. Most kinek higgyünk? Ennek a George Sorosnak, vagy amannak? Igaz, némi értékcsökkenést okoz, hogy fenti deklarációja olyan szövegkörnyezetben hangzik el, mely makacs megkerülése az újságírók nagyon is konkrét kérdésére adandó válasznak. * * * így, mindez együtt, George Soros úr egész megnyilatkozása a szóbanforgó interjúban — mivel tudatosságáról és magas szellemi színvonaláról meg vagyunk győződve — mintaszerű manipulációtömörítvénynek hat. Mindamellett — bár szubjektív motívumokkal ho- mályosított — tükre a kaotikusán integrált világgazdaság nem mindennapi erejű nyomásának a transznacionalizmus irányában. Ez utóbbit, mint hátteret tekintetbe véve — mi is hát a „Societas Aperta Sorosiana” (Soros-féle nyitott társadalom)? Alighanem: Szabadon Manipulálható Embernyáj. A / (Sándor András)
