Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-27 / 250. szám

jl PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1993. OKTÓBER 27., SZERDA J3 Ruhagyűjtés A Pest Megyei Hírlap októ­ber 12-i számában Gödi ak­ció címmel megjelent írásra szeretnénk reflektálni. Gödön hagyomány az őszi és tavaszi ruhagyűjtés. Ezt a két iskola, a felsőgödi Németh László és az alsógö­di Huzella Tivadar Általá­nos Iskola együtt bonyolítja le. Október 11-én kezdődött az akció és október 20-án zá­rult. A Huzella Tivadar Általá­nos Iskola sikeres akciójáról szeretnénk beszámolni. Az első héten két nap, hét­főn és szerdán gyűjtöttek ru­hát, a második héten pedig a rászorulók válogathattak szintén két napon át, 14—18 óra között. Nagy mennyiségű ruha gyűlt ösz- sze, sőt cipőt, táskát, ágyne­műt is hoztak. Úgy látszik, a jó cél érdekében megmoz­dult a község! Eddigi tapasztalataink alapján a ruhaválogatást a következőképpen szervez­tük meg: Az osztályfőnökök össze­írták a rászoruló gyerekek nevét és méretét. Ennek alapján már a gyűjtés során tudtunk szinte névreszólóan válogatni. A csomagokat a gyerekeknek személyesen adtuk át a tanáriban. így szí­vesebben vitték és nem kel­lett „szégyenkezniük” társa­ik előtt. A felnőtteknek való ruhá­kat és a megmaradt gyer­Azok a dombok, ahol most Mogyoródon a Hungaro- ring pálya kanyarog, egész másról is híresek. Itt zajlott az Árpád-kori magyar törté­nelem egyik legnagyobb, legjelentősebb ütközete. Géza és László hercegek csaptak össze Salamon ki­rállyal. Ha a csata króniká­ját írjuk, 30—40 évvel ko­rábbra kell visszanyúlnunk a történelemben. Az erőskezű honalapító, Szent (I.) István halála (1038.) válságos helyzetet idézett elő. Feudális anar­chia dúlt, egymást váltották a trónon a főurak szemben álló csoportjai által támoga­tott, kérészéltű királyok. I. András (1047—1060) fiát Salamont, Judittal, III. Henrik német császár lá­nyával házasította össze, ugyanis az európai politiká­ban befolyásos külföldi tá­maszt akart szerezni számá­ra Béla herceg (András öcs- cse) ellen, aki az ország egy- harmada feletti uralmat har­colt ki magának. Béla 1060-ban, dacolva Salamon­nal, elfoglalta a trónt, de há­rom év múlva váratlanul meghalt. Ekkor a korona Sa­lamon fejére kerülhetett, azonban trónkövetelők sze­gültek vele szembe: Géza, Lampért és László, unokafi­vérei, akiket sok főúr támo­gatott. 1069-ben csaptak ösz- sze először, ez Salamon győ­zelmével végződött, a testvé­rek külföldre menekültek. De öt év múlva visszatértek, mekholmikat fajtánként vá­logatva raktuk szét a legna­gyobb teremben, de kezdet­ben még így is zsúfoltság volt. Akciónk közben ellátoga­tott hozzánk a népjóléti bi­zottság képviselője, Széli Andrásné. Elismerően nyilat­kozott a sikerről és a két vö­röskeresztes aktivista segít­ségéről. Mi is így ítéljük meg, hogy az eddigiek közül ez volt a legjobban szervezett és a legtöbb embert segítő ruhagyűjtés. Reméljük, a jö­vőben is tudunk hasonlókép­pen segíteni. Szabó Lajosné iskolai vöröskeresztes tanár Szekeres Józsefné gyermekvédelmi felelős Göd Együtt gyászol Veresegyház és Aszód A kiváló közigazga­tási szakember, Mé­száros István, két hónapi súlyos szen­vedés után, mialatt kórház­ból kórházba vitték, 78. élet­évében elhunyt. Amerre járt, amerre élt, közszeretet­nek örvendett. 1916. április 25-én született Veresegyhá­zon, édesapja vasúti altiszt volt. Heten voltak testvérek: 2 fiú és 5 lány. Az elemi iskolát helyben végezte, a felejthetetlen hogy megütközzenek vele. A hadiszerencse még min­dig Salamonnak kedvezett, 1074. február 26-án a keme- ji síkon szétverte Géza sere­gét. (Kemej vidéke Tiszafü­redtől a Zagyváig terjed.) Géza maradék hadával a Ti­szán átkelve, Vác felé mene­kült. Itt találkozott a segítsé­get hozó Lászlóval. Sala­mon követte Géza seregét, Pest környékén alkalmas he­lyet keresett az újabb ütkö­zethez. A hercegek végsó' le­számolásra készültek, Vác felől a Duna partján vonul­tak dél felé, azzal is számot vetve, hogyha vesztenek, a Dunába szoríthatják őket. A döntő összecsapás, ame­lyet mogyoródi csata néven ismer a történelem, a mai Mogyoród, Főt és Csömör háromszögében, a Juhálláste- tő nevű dombon és környé­kén zajlott le. A hercegek­nél a jobb szárnyon, Csö­mör felől a morva segítséget hozó Ottó (sógoruk) csapa­tai, középen Géza nyitraiak- ból álló serege, a bal szár­nyon pedig László vezetésé­vel bihari harcosok sorakoz­tak fel. Az ellenfélnél Ottó­val szemben Vid ispán állí­totta fel lovasait. Ő volt a ki­rály rossz szelleme, aki sür­gette, hogy megütközzenek, és a csata előtt fogadkozott, hogy a cseh csapatot halálba küldi a bácsi vitézekkel. Kö­zépen Ernyei ispán, a nagy békéltetői csapatai voltak. 0 ellenezte az ország erejét gyengítő pártharcokat, de a Láng Géza bácsinál — a ve- resi idősek tudják, ki volt ő. Újpestre járt polgáriba és a felső kereskedelmit a buda­pesti Izabella utcai iskolá­ban végezte. A közigazgatási pálya vonzotta: 5 éven át volt köz­ségházi írnok Csornádon és őrszentmiklóson. Utána Szombathelyen végezte el a kétéves jegyzői tanfolya­mot, majd adóügyi jegyző lett Veresegyházon 1944-ig. Ő az első, aki próféta lett a maga hazájában: szerették, hittek neki, hallgattak rá, él­vezte a lakosság bizalmát. A községháza anyaköny­veit a zavaros időkben nyu­gatra menekítette, majd a front elvonulása után vissza­hozta Veresegyházra, pártat­lan szolgálatot téve községé­nek. Átveszi mint vezető­jegyző a község irányítását. Veresegyházról először Fótra (miért maradjon a he­lyén, aki jól dolgozik és akit szeretnek?...), majd Dunake- szi-Alagra helyezték, végül 1956 végéig Felsőgödön ve­zető jegyző. Ottani magatar­tása miatt Kistarcsára inter­nálják. Rehabilitálják és szaba­dul, ekkor Aszódra helye­zik, de csak mint beosztot­tat. Megszeretteti magát Aszódon is (ennek ott szám­talan tanúja van), majd egy kis idő után a gödöllői szoci­ális otthon főkönyvelője lesz, itt dolgozik nyugdíjaz­tatásáig. De aszódi lakosok maradnak feleségével (1940-ben a szintén vere­segyházi Kmetty Máriát vet­te feleségül és Katinka lá­nyuk született, ő felnőve két unokával ajándékozza meg őket: a lány pedadógiát ta­nult, majd szobrászművész lett, a fiú most katona „mindhalálig”). Egyre több barátot szerez­tek. Hithű katolikusok vol­tak, ő már Veresegyházon is aktív egyháztag volt, részt vett az ifjúsági mozgalmak­ban, a legutóbb időkben pe­dig az aszódi egyházközség egyik vezető személyisége volt. Veresegyházon temették, a szertartást aszódi papja ve­zette. Temetésére sokan jöt­tek össze, mindenhonnan, ahol ismerték. Sírját az em­lékezés koszorúi ellepték. Külön kell szólnunk sport- tevékenységéről. Az 1928-ban alakult Veresegy­házi SC nagy kapuvédői: Já­nosi József, Horváth László után ő következett soron. Megyeszerte ismert volt fé­lelmetes helyezkedőérzéke és kapustudása. Mint „Öreg­fiú”, 1951-ben volt részese, kapuvédője a VSC Old boy csapatának veresi nemzetkö­zi mérkőzésén az Angol Ka­tonai Misszió csapata ellen. Fazekas Mátyás Veresegyház Emlékek Október 17-én a 4* Jfck Vasárnapi Újság fő- \JKjyj szerkesztője ezzel a szóval kezdte adá­HISTÓRIA A mogyoródi csata koronás királyhoz hű ma­radt. Salamon pedig a jobb szárnyon, Mogyoród felől állt fel seregével. (Ugyanis László cselből felcserélte a zászlaját Gézáéval, hadd higy- gye Salamon, ez az a csapat, amelyet nemrég egyszer már levert. Salamon pedig úgyis Gézára, az első számú trónkövetelőre akart döntő csapást mérni.) A király lo­vas dandárjai március 12-én virradóra már meg akartak ütközni, de oly sűrű köd ereszkedett alá, hogy nem tették. Másnap éjjel a paripá­ikat kantárszáron fogva, vár­ták a napfelkeltét, harci ké­születben, de hajnalhasadás­kor a hercegek is készen áll­tak a csatára. László, amint magához vette fegyvereit, fogadalmat tett Szent Mártonnak, hogy ha győznek, azon a helyen templomot építtet a tisztele­tére. Aztán körbelovagolt, hogy buzdítsa embereit. Eközben lándzsájával meg­zörgetett egy bokrot, s íme egy fehér menyét ugrott a fegyverére, és végigfutott rajta. Kísérői ezt jó előjel­nek vették. Amint megkez­dődött a csata, Ottó serege letiporta a bácsiakat, a het- venkedő Viddel egyetem­ben. A királynak pedig az első rohamok után rá kellett ébrednie, hogy a kemény harcos Lászlóval áll szem­ben. Ekkor haragjában vég­zetes hibát követett el, meg­parancsolta a zászlótartók­nak, hogy fordítsák a katoná­kat Géza serege ellen. Lász­ló erre hátba támadta, és Géza fegyvereseivel együtt szétverte őket. Hullottak a Salamont segítő németek, fu­tottak az olaszok, de nem ta­láltak egérutat, és úgy hullot­tak a magyarok előtt, mint ökrök a vágóhídon. Sala­mon, a csatát elvesztvén, Csepel felé menekült. Az ütközet után László sóhajtozva lovagolt a halot­tak között, s megpillantotta Ernyei ispán tetemét. Leug­rott a lováról, megcsókolta és rendelkezett arról, hogy tisztességgel temessék el. Azután megtalálta a lán­dzsával átvert szívű és kard­dal széthasított fejű Videt is. Meghagyta, hogy őt is te­messék el, vitézei azonban telve voltak keserűséggel, ezért késsel felhasogatták a mellét, s földet szórtak a szemébe. A csata után Géza lett a király, Salamon Szigetfőnél átkelt a Dunán, majd Mo- sonba futott, feleségéhez és anyjához. Azután apósához, a német császárhoz mene­kült. Segítségével több íz­ben kísérletet tett'a trón visz- szaszerzésére, ezért László — a későbbi (szent) király — Visegrád várába (a Sala­mon toronyba) záratta. László, fogadalmához hú­sát. Közben egy névtelen te­lefonáló kifogásolta, hogy sokat beszélünk -a múltról, pedig a jövőről kellene. Itt megjegyzem, hogy nekem mindig gyanúsak voltak azok a személyek, akik nem merik megmondani, vagy leírni a nevüket, címü­ket. A becsületes magyar ember vállalja a felelőssé­get azért, amit nyilatkozik. Október szomorú hónap, jelzi az elmúlást, eszünkbe juttatja, hogy az életünk vé­ges, de azt is, hogy egykor mindenkinek el kell számol­nia Isten előtt a földi tettei­ért. 1849. október 6. Aradon véget ér 13 hős tábornok élete, Pesten gróf Batt­hyány Lajost löveti agyon a véreskezű Haynau. Meg­teltek a börtönök, naponta akasztások tizedelték ezt a sokat szenvedett népet, amely megpróbálta függet­lenségét kivívni. Félelem, rémület lesz úrrá az orszá­gon, utána halálos csend. Hogyan végezte Haynau? Megőrült, mert a lelkiisme­rete megszólalt és állandó­an hallotta az ártatlanok jaj­kiáltását. . 1956. október 23. Buda­pesten ezrek vonultak az ut­cákon. Nem volt társadalmi különbség, ott volt az értel­miség, a munkásság, de fő­leg az ifjúság! Nyakunkon a szovjet megszállók és a törpe nemzet fel merte emelni szavát az óriás el­len! Lázas, reménykedő na­pok vidéken is, hiszen a függetlenségért, a szabadsá­gért küzdött a Rákosiék ter­rorja alatt nyögő nép. Meg­nyíltak a börtönök, az agyonkínzott beteggé vert rabok elindultak; ki küzde­ni, ki pedig a kórház felé. A pártapparátus „hősei” me­nekültek, az ÁVH-sok el­bújtak, vagy lőttek a fegy­vertelen ártatlanokra. Áz egész országban jelszó lett: Nem állunk bosszút, mert ezzel is megmutatjuk, hogy mi különbek vagyunk! 12 napi boldogság után feldü­börögtek a szovjet tankok ezrei. Többen azzal a cél­lal: meg kell védeni Szuezt, mert olyan „magasfokú” volt az oktatás az iskoláik­ban, hogy a Dunát a Szuezi csatornának hitték. Szétlőtt házak, holttestek maradtak a nyomukban. Bekövetke­zett a vég, Kádár pribékjei összeszedték a sok ártatlan embert, újra megteltek a börtönök és csend lett. 1956-ban nem idegenek voltak azok, akik a halálos ítéleteket meghozták, ha­nem magyarok! Testvér a testvér ellen! Befejezésül a legszomo­rúbb tény: nem tudok róla, hogy a vérbírák, az ügyé­szek, a munkás-paraszt kor­mány tagjai, a verőlegé­nyek közül egyetlen ember is úgy végezte volna, mint Haynau! Azt hiszem, hogy nem is ismerik ezt a szót: lelkiismeret! Kárteszi Istvánné Cegléd ven, a Juhállástetőn templo­mot építtetett és apátságot alapított. A mogyoródi apátság, bencés szerzete­sekkel, a XVI. elejéig állt fenn. Géza — ugyancsak a csata előtti fogadalmát meg­tartva — Vácott egyházat (templomot) építtetett. A mogyoródi csatában aratott győzelemmel a her­cegeknek sikerült a rosszra hajló, idegen segítséggel uralkodó, az országot a hű­bériség felé sodró királyt el­űzniük. Géza és László ural­kodásuk alatt az ország füg­getlenségét megszilárdítot­ták, a főurak viszálykodását és széthúzását felszámolták. Mogyoród község a fenn­állását 1074-től számítja. Rinyai László A szentendrei szerb papok tizedfizetése A török kiűzését követően Szentendre a 17. század vé­gén népesült be újra. Az új betelepülők nagy része szerb volt, akik 1. Lipót hívására érkeztek az országba. Az uralkodó széles körű kiváltságokkal ruházta fel őket, megtarthatták ónaptárukat, megünnepelhették a szerb ünnepeket, püspököt választhattak és fennma­radt a görögkeleti egyházjog, a papi bíráskodás és az egyházkormányzat is. Szentendre földesurai a Zichyek voltak, gróf Zichy Péter 1717-ben kérte ///. Károlyt, hogy nyilatkozatot bocsásson ki a szerb papok tized- mentességéről. A királyi nyilatkozatot Pest vármegye közgyűlésén is ismertették, 1717. október 27-én. III. Károly nyilatkozata leszögezte, hogy a szerbek a török háborúk alatt menekültek az országba, az uralkodó vé­delme alá. A bevándorlók között sok pap is volt. Azok a papok, akik egyházközségi munkát látnak el, az egy­házközségi földek után nem tartoznak tizedet fizetni. Azok azonban, akik más birtokot vásárolnak, e birto­kuk után „kötelesek tizedet fizetni, s ha nem teszik, rá kell őket kényszeríteni” Erre aligha került sor, ugyanis Szentendre lakói és a Zicbyek békében éltek egymás­sal, az ellentétek — amelyek természetesen léteztek — nem mérgesedtek el. Zichy Péter is arra törekedett, hogy tiszteletben tartsa a szerbek különböző kiváltsá­gait, saját külön érdekeit új szerződések kötésével pró­bálta érvényesíteni. Pogány György

Next

/
Thumbnails
Contents