Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-27 / 250. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. OKTOBER 27., SZERDA Walesa—Pawlak-szópárbaj Beszédek a Belwederben Az új lengyel kormány tagjai megbízólevelének átadása és ünnepélyes eskütétele után a Belwederben rövid beszédet mondott Lech Walesa államfő. Ebben emlékeztetett arra, hogy Hanna Suchocka kormánya jelentést készített az állam helyzetéről. Eszerint a lengyel gazdaságban pozitív tendenciák bontakoznak ki, a helyzet javul, lehetőség nyílt a növekedésre. A legnehezebb időkön tehát már túl van az ország. — Az elődeik elvégezték a munka nehezét, önöknek már könnyebb dolguk lesz. Csupán tartóssá kell tenniük ezeket a pozitív tendenciákat, és nem lerontani az elmúlt négy év eredményeit — mondotta a köztársasági elnök a kormányhoz fordulva. Waldemar Pawlak válaszában kijelentette: — Remélem, ennek a kormánynak sikerülni fog elérnie, hogy a gazdasági növekedés ne csak a statisztikákban legyen észrevehető, de minden lengyel otthonban. A 34 éves Waldemar Pawlak az ország történelmének legfiatalabb miniszterelnöke. Három helyettese közül kettő az SLD, egy a parasztpárt tagjaAz alkotmány értelmében az új miniszterelnök két héten belül köteles a szejm elé teijeszteni kormányának programját, és bizalmi szavazást kérni. Ebben az esetben ez utóbbi csupán formalitásnak ígérkezik, mivel a bizalmi szavazás megnyeréséhez 50 százalék plusz egy fő szavazata szükséges, s a kormánykoalíció ennél jóval többel rendelkezik, mivel 303 mandátuma van a 460 fős szejmben. Christopher látogatása után Moszkva Moszkva elégedett Warren Christopher amerikai külügyminiszter múlt heti látogatásának eredményével — jelentette tegnap Grígorij Karaszin orosz külügyi szóvivő. Karaszin mindenekelőtt azt említette, hogy a két ország közös erőfeszítéseket tesz a világ különböző válságainak rendezésére és együtt keresik a megoldást a világ stabilitását fenyegető kihívásokra is. Mintegy utalva Christophemek az atomelégedett fegyverekkel rendelkező szovjet utódállamokban tett látogatására, Karaszin megemlítette az atomfegyverek eltévedésének megakadályozására irányuló együttműködést is. A szóvivő fontosnak nevezte, hogy Christopher látogatása ismét megerősítette: a nézeteltéréseket is partneri párbeszéd keretében rendezik és figyelembe veszik a másik fél érdekeit — adott esetben aggodalmait. Az elmúlt héten Budapesten ülésezett a Szocialista Internacionálé végrehajtó bizottsága. Kár tagadnom, nem dobott fel különösebben a hír. Amikor azonban megtudtam, hogy a kétnapos konferencia gerincét a sokat ígérő című (A média szabadsága Közép- és Kelet-Euró- pában. Problémák és távlatok) rendezvény képezi, figyelni kezdtem a híreket. Először akkor lombozód- tam le, amikor a kizárólag nyugatról érkezett szakemberek összejövetelén — melyet megany- nyi jó nevű alapítvány támogatott — Heinz Fischer úr, osztrák szakértő azt találta mondani, hogy egy-egy demokráciában szükség van az ellenzéki és a kisebbségi orgánumokra is. Véleményével tökéletesen egyetértek, a szépséghiba csupán az, hogy e rövid kijelentésből kiderül: Fiserch úrnak halvány fogalma sincs a magyarországi sajtóviszonyokról. Még fel sem ocsúdtam e naivitás okozta kábulatból, amikor kezembe került a Vasárnapi Hírek főszerkesztői interjúja Horn Gyulával. A „Mindenkor alapvető sajátosság a kritikai hang” címet viselő beszélgetés minden mondata aranyat ér, bár nem tudom, ez a kérdező vagy az interjúalany érdeme-e. Nem haszontalan felidézni Horn úr nézeteit, hisz általuk különös panoptikumba jutunk. H.: „...az újságírók nagy szerepet vállaltak a rendszerváltás békés jellegének biztosításában. Végül is ők teremtették meg a reform- és ellenzéki erők, valamint a társadalom közötti kommunikációt. Ok közvetítik a véleményeket, a törekvéseket a társadalomhoz.” Nem vitás, az újságírók valóban a tömegtájékoztatásban dolgoznak, ezt az evidenciát azzal lehetne kiegészíteni, hogy a tűzoltók általában tüzeket oltanak, a révészek pedig hajóznak: Az újságírók történelmi szerepének hangoztatása már bonyolultabb kérdés. Lehet, hogy a pártelnöknek példátlan bravúrral sikerült alkalmaznia a madáchi dilemmát (Nem a kakas szavára kezd virradni, de szólA jugoszláv társadalom két útja A VMDK rajtol a választásokon A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége mindenképpen indul a választásokon, mert céljait csakis ily módon érheti el — jelentette ki Ágoston András az Újvidéki Televíziónak nyilatkozva. A VMDK elnöke szerint a vajdasági magyarság fennmaradását a három- lépcsős autonómiakoncepció biztosíthatja, annak demokratikus úton való megvalósítására pedig nem csekély az esély. Hozzáfűzte továbbá, hogy a jugoszláv társadalom számára két út lehetséges. Az egyik a demokPárizs kivár Franciaország mindaddig nem újítja fel nukleáris kísérleteit, ameddig az Egyesült Államok, Ororoszor- szág, illetve Nagy-Britan- nia betartja az ilyen robbantásokra vonatkozó moratóriumot — jelentette ki Francois Mitterrand francia államfő az egyik párizsi tv- csatoma műsorában. A belpolitikáról, a társbérletről szólva közölte: ez nagyon nehéz helyzet, de az „együttélés” egyelőre jól működik. A Szocialista Párt vasárnap zárult kongresszusa kapcsán pedig látványosan támogatásáról biztosította a vele korábban nem túl jó viszonyban lévő Rocard1. rácia, a másik a káosz felé vezet. A szocialisták, a vezető és hatalmon lévő párt minden bizonnyal ez utóbbit elkerülné, így az elkövetkező hónapokban demokratikus változások várhatók. Az ellenzéki pártok többsége egyébként még nem döntötte el, indítja-e jelöltjeit decemberben. A jelekből ítélve a szocialisták elsöprő győzelme várható, mert a többiek továbbra sem rendelkeznek átütő, friss elképzeléssel, a nemzeti vonal és a különféle liberális eszmék között ingadoznak, ami A liberális párt a hétfő késő estig kiértékelt szavazatok alapján 149 mandátum birtokába jutott, és ezzel megszerezte a parlamenti helyek többségét — jelentette a kanadai sajtóügynökség. A választási eredmény azt jelenti, hogy az ország következő — sorrendben huszadik — miniszterelnöke Jean Chrétien lesz. A kanadai liberálisok elsöprő győzelme arra mutat — írja a Reuter tegnapi kommentárja —, hogy a recesszió és a munkanélküliség miatt a szavazók elvesztették bizalmukat a konzervatív kormányzásban. Ugyanakkor a szeparatista Québeci Párt, amely a frangyöngécske fegyvernek látszik a határozott Milosevics- csel szemben. A legutóbbi választásokon komoly erőt képviselő DEPOS ellenzéki tömörülés egyszerűen széthullott a még számításba jöhető Demokrata Pártot viszont vezetőik belső harca gyöngíti. Egyedül az Ibrahim Rugóvá által vezetett koszovói albánok voltak világosak, ők azonnal bejelentették, az idei választásokon sem vesznek részt. Sinkovits Péter Újvidék cia ajkú tartomány függetlenségének kivívását tűzte zászlajára, szinte minden mandátumot besöpört Qué- becben, a második legjelentősebb párttá nőve ki magát az országban. A Kanadai Reformpárt, amely viszont a québeci autonómia ellenzője, Nyugat-Kanadában szerzett jelentős befolyást, s így a harmadik helyen végzett a szavazatszámlálásnál. A CBC kanadai tévétársaság adatai szerint a Kanadai Liberális Párt 177, a Québeci Párt 54, a Kanadai Reformpárt 52, az új demokraták pedig 9 helyet szereztek a 295 tagú parlamentben. Kormányváltás Kanadában A nagyvilág hírei ^ Még egy telet a tavalyi „módszerrel” nem lehet kihúzni Boszniában, s főként nem Szarajevóban — figyelmeztetett Lord David Owen tegnap Luxemburgban. Hat év elzárásra ítélte tegnap a berlini büntetőbíróság az NDK volt állambiztonsági miniszterét, Erich Mielkét. A bíróság bizonyítottnak találta, hogy a most 85 éves Miel- ke 1931-ben kommunista aktivistaként a berlini Billow téren lelőtt két rendőrt: Paul Anlaufot és Franz Lenekét. Cáfolta tegnap Kína azt az értesülést, amely szerint a héten lezuhan az a kínai műhold, amely immár nyolc napja irányíthatatla- nul kering a bolygónk körül. A coloradói űrkutatási központ tudósai úgy vélik: e hét péntekétől a mesterséges holdból akár gépkocsi nagyságú darabok is becsapódhatnak a Földön. Az orosz atomenergiaügyi miniszter azt kérte Japántól, hogy húsz éven át évi 100 millió dollárért vásárolja föl a szétszerelt orosz atom-tengeralattjárókból kikerülő dúsított urániumot. Az ajánlattal Viktor Mihajlov orosz atomenergia-ügyi miniszter állt elő tegnap Hata Cu- tomu Japán külügyminiszterrel folytatott tárgyalásán. VÉLEMÉNY Horn Gyula és a hajnal a kakas, merthogy virrad), én azonban óvatosabb lennék. Nem volt még annyira régen a lengyel szükségállapot, az idő tájt a derék újságírók sehogy sem találták meg a hangot, nemigen közvetítették a véleményeket. H.: „A legfőbb erényük volt, hogy bemutatták a hivatalos politikával ellentétben az ország valós helyzetét. Sajátos vonás, hogy akkor is szép számban léteztek újságírók, műsorok, orgánumok, amelyek kritikával léptek fel, vállalták a konfliktusokat a hatalommal szemben.” Különös dicséret ez, több bukfenccel. Ha jól emlékszem, a hivatalos politikát akkor még Hóm úr és a legendásan szakértő kormány képviselte, ezzel szemben legfőbb erényt említeni meglepő alázatra vall. További kérdés, az egyetlen Magyar Nemzet elévülhetetlen érdemein kívül hol voltak a bátor újságok, amelyekben az ország valós helyzetét lehetett volna fellelni? Ha Horn úr elfáradna egy könyvtárba, fellapozná a Népszabadság és a Népszava ’88—89-es számait, elgondolkozhatna kijelentése komolyságán. H.: „Lényegében szinte ugyanazok tanúsítanak hasonló kritikai magatartást napjainkban is. Ehhez hozzátartozik, hogy ugyancsak ugyanazok vállalják zömmel a konformizmust, a lojalitást, a hatalom kiszolgálását, akik annak idején is végsőkig kitartottak lojalitásuk és konformizmusuk mellett.” Horn úr itt már olyan ködbe téved, amelyet igen nehéz feloszlatni. Mint mindenütt, természetesen ebben a szakmában is voltak és lesznek helyezkedők, ez a sarkítás azonban fura ízlést sejtet. Alanyi oldalról nézve az állítás téves, ugyanakkor sokak számára mélyen sértő is. Mintha mindig is bátor ellenzéki és behódoló hatalompárti újságírók léteztek volna. A tárgyi oldal még elképesztőbb: összemosni egy marxista-leninista, ateista, egypárti diktatúrás, vízierőműves, varsói szerződéses, proletár intemacionalizmusos, gyakorlatilag megbukott rendszert bíráló — egyébként többnyire a második nyilvánosságban megjelenhetett — írásokat egy demokratikusan megválasztott kormány működését kritizáló szabad és független sajtóval, ehhez nincs mit hozzáfűzni. Arról nem is beszélve, hogy a hazai sajtót kormánypárti-ellenzéki oppozícióra szűkíteni szakmai tévedés. Nem lényegtelen ugyanis, hogy azóta kialakult a bulvársajtó is, ami egy diktatúrában nehezen elképzelhető. Fura is lett volna Czine- ge elvtárs villáiról, Biszku elvtárs üzelmeiről, vagy éppenséggel Horn úr mesés nyugatnémet tábornoki nyugdíjáról olvasni. Még nagyobb baj lenne, ha a nyilatkozó nevesítené is okfejtéseit, akár több tucat sajtópert is eredményezhetne ez a meggondolatlan kijelentés. H.: „Nálunk sajátosság az is, hogy 1989—90-ben valójában lezajlott az írott sajtó privatizálása. Ez teremtette meg zömmel az írásos sajtó függetlenségét a hatalomtól.” Ez a gondolatsor is megér egy-két hümmögést. A privatizáció kényes, hosszú és bonyolult társadalmi-gazdasági folyamat, ezt napjaink eseményei is állandóan bizonyítják. Ennek tudatában kijelenteni, hogy nálunk ez lezajlott, bátor gesztus. Ez a „nálunk” bizonyára nem a szabad Magyarországot jelenti, hanem a Szocialista Pártot: valóban sikerült az egykori állampárt megyei lapjait külföldi kezekre átjátszani. Nincs is velük különösebb baj, legalábbis az MSZP szerint. Azon sem kell csodálkozni, hogy mindezt a Szocialista Internacionálé is elhiszi. Úgy hírlik, rendkívül hasznosnak bizonyult a tanácskozás, bár jómagam kissé aggódom Fischer úr félretájékoztatása miatt. Csupán abban reménykedem, hogy legalább Madáchot
