Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-22 / 247. szám
Egy elfelejtett nemzetőr Oláh Vilmos neve nem merülhet a feledés homályába még akkor sem, ha mások neve, nimbusza ezáltal kisebb lesz. Ő túlságosan sokat tett ahhoz — 1956. október 23-tól november 8-ig, letartóztatásáig —, hogy elhallgassuk a nevét csak azért, mert mások nem szívesen emlékeznek rá. Oláh tevékenységének feltárása romba dönt ugyanis egy sor állítást, a mese és a ferdítés szintjére süllyeszt néhány eddig igaznak hitt írást, ami senkinek sem jó. És mégis meg kell írni, hogy ki volt és mit tett Oláh, aki eddig nem érdemelt meg néhány sort senkitől. Bezzeg az ügyészek és a bírák nem feledkeztek meg róla. ők tudták, hogy Oláh „mit vétett”, milyen szerepet játszott a Nemzetőrség létrehozásában, milyen kapcsolatokat épített ki a forradalom vezérkarával. Vallomására kíváncsiak voltak Maiéter, Kovács István, Zólomy László, Szűcs Miklós, Solymosi János, Márton András, Kopácsi Sándor, Mecséri János, Vára- di Gyula, Horváth Mihály és mások tevékenységének vizsgálatakor. Rákos Imre őrnagy (politikai munkás), aki Kovács István vezérőrnagy (a vezérkar hadműveleti csoportfőnöke) megbízásából összekötő volt a vezérkar és a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője, Kopácsi Sándor ezredes között, az egyik kihallgatása alkalmával így ír Oláh Vilmosról: „1956. október 30-án délelőtt egy 35 év körüli, szakállas, szemüveget viselő, az egyik lábára sánta férfi jelent meg Kopácsi Sándor rendőr ezredesnél...” (BM TI V— 150.005/19. 174. oldal). Kopácsi Sándor a tanúvallomásában ezt mondta (ugyanott: V—-150.005/1—222. oldal): „... Október 29-én kaptam olyan utasítást Nagy Imrétől, hogy tegyünk lépéseket olyan karhatalom megszervezésére, melybe a felkelőket is be kell vonni és tegyünk javaslatot a karhatalom vezetőjének személyére.” Egy másik, de ehhez kapcsolódó vallomásban (ugyanott, a 14. kötet 56. oldal) ezt olvashatjuk: „...1956. október 30-án jelentkezett nálam egy Oláh Vilmos nevű személy a ME- FESZ, vagy más szerv részéről, aki tudomást szerzett Nagy Imre utasításáról és Király Béla személyében javaslatot tett a Nemzetőrség vezetőjére. Király Bélát én nem ismertem. Rákos Imre őrnagyot kértem meg, hogy tájékoztasson a HM véleményéről, aki azt a választ hozta, hogy Király Béla személyével egyetértenek. Ezt követően megbíztam Oláh Vilmost, hogy hívja be Király Bélát, akitől megtudtam, hogy a Rajk-üggyel kapcsolatos tábornokok perében került letartóztatásba annak idején, és rehabilitálták. Miután azt láttam, hogy Kovács (István — B. M.) vezérőrnagy és Horváth Mihály Király Bélát örömmel üdvözlik, megkérdeztem, hogy el- vállalná-e a Nemzetőrség vezetését, és igenlő válasza után megmutattam neki az ezzel kapcsolatos terveket, melyek Horváth Mihály meghallgatása után készültek. Erről jelentést tettem Nagy Imrének, akit arra kértem, hogy fogadjon személyesen bennünket... A küldöttség által készített megbízó levelet a Nemzetőrség megszervezésére, illetve Király Béla kinevezésére néhány stiláris változtatás után Nagy Imre aláírta." Az olvasó, aki olvasta Király Bélának a „Honvédségből Néphadsereg” c. könyvét, és az birtokában is van, e nyilatkozatok után bizonyosan a könyv után kap, és ösz- szeveti az ott leírtakat az itteniekkel. Nekem egyrészt nem célom megmagyarázni a kettő közötti ordító különbségeket. másrészt a hely szűke miatt sem végezhetek részletes elemzést. Nézzük inkább a további vallomásokat. Rákos Imre őrnagy szerint az általa leírt férfi Kopácsival „...közölte, hogy <5 Király Béla volt honvéd vezérőrnagy barátja és Király hajlandó együttműködni a rendőrséggel és szaktudásával segítséget nyújtani. Ő a Petőfi Kör megbízottja. Kopácsi rendőr ezredes ... sokakkal ezt a kérdést megbeszélte, majd közölte az illetővel, hogy Király Bélával hajlandók együttműködni. A vallomások fedik a tényeket Én fentieket jelentettem Kovács István vezérőrnagynak, aki engedélyt kérve Janza Károly altábornagy honvédelmi minisztertől, átjött Úszta Gyula, Horváth Mihály vezérőrnagyokkal és Szűcs Miklós ezredessel a főkapitányságra a fenti nap (október 30-án — B. M.) kora délutánján. Megérkezésükkor a már jelen lévő Király Bélát szívélyesen üdvözölték, majd egészségi állapota felől érdeklődtek. Király Béla elmondta, hogy Radó honvéd orvos ezredes jóvoltából a Róbert Károly úti Honvéd Kórházban ápolták és jelenleg egészséges. Ezt követően Magos Gábor és Széplaki nevű egyének vezetésével Úszta Gyula és Horváth Mihály vezérőrnagyokkal a Kiliánba mentünk Maiéter ezredeshez.” „1956. október 31-én hajnalban egy műszaki főhadnagy a Műszaki Parancsnokságról (Erdélyi Sándor — B. M.) és egy légvédelmi tüzér alhadnagy megjelentek a Főkapitányságon és elmondották, hogy ... a HM-ből jöttek, ahol folyik az összevont forradalmi katonai tanács ülése, melynek résztvevői követelik, hogy Király Béla jelenjen meg. Ez közölve lett Király Bélával, aki azonnal útbaindult. Az időpont ekkor kb. 6 óra lehetett. A gépkocsiba Királyon kívül az említett műszaki főhadnagy, a légvédelmi alhadnagy, Horváth Mihály vezérőrnagy és én ültem...” Az ' olvasó látni fogja, hogy a vallomások helyenként eltérnek egymástól, de azok alapjaiban nem változtatnak a tényeken. Sajnos, Oláh Vilmos hosszú (24 oldalas) vallomását — mely november 8-án ér véget — helyenként kénytelen voltam lerövidíteni, de azon voltam, hogy csak az általa mondottakat közöljem, és összefüggő, érthető maradjon a vallomása. íme (V—150.005/16. 167—191. oldal): Néhány perces beszélgetés „1956. október 25-én késő délután mintegy 20-25 000 emberből álló tüntető tömeg egyik vezetője voltam. A tüntetők azzal a céllal mentek a Főkapitányság Deák téri épülete elé, hogy az előző éjszaka összefogdosott emberek ... szabadon bocsátását követeljék. Kopácsi ezt már a délutáni órákban teljesítette... Október 27-én a Bajcsy-Zsi- linszky úton felismertek, mint a 25 000 tüntető egyik vezetőjét, és egy honvéd járőr bekísért a HM Politikai Főcsoportfőnökségére. Innen 28-án délelőtt negyedma- gammal gépkocsival elvittek a Honvéd Központi Kórházba, hogy a kórház területén lévő szovjet hullákat elszállítsuk a szovjet katonai kórházba. A kórház orvosainak azt mondták a kísérők, hogy mi fasiszta ellenforradalmárok vagyunk. A kórház parancsnoksága nem engedett tovább bennünket... az osztály- vezető orvos alezredes közölte velünk, a kórház területén maradhatunk... Én mint főiskolai hallgató mutatkoztam be, aki a MEFESZ-nek tagja... Október 29-én délelőtt elhagytam a kórház területét... előbb azonban felkerestem a kórház parancsnokát, így ismertem meg Radó orvos ezredest.” Radó ezredes azt kérte Oláh Vilmostól, hogy beszélgessenek egy keveset a forradalomról. Az irodában több személy is volt, és hallani akarták, hogy mi is történik körülöttük. Oláh hajlott, és a beszélgetés megindult. „...elmondtam, hogy a forradalom célja továbbra is a demokrácia és a szocializmus... Radó ezredes felvetette Király Béla vezérőrnagy nevét, aki a legalkalmasabb lenne a honvédség újjászervezésére, és közölte, hogy Király a kórházban fekszik és álláspontja ugyanez. Radó ezredes átkísért Király Bélához, ahol mint főiskolai hallgatót mutatott be. Ekkor ismertem meg Király Bélát. Beszélgetésünk néhány percig tartott. Megkérdeztem Királytól, hogy ha a bizalom őt a Vezérkar élére állítaná, vállalná-e. Boldogan, volt Király Béla válasza. Október 30-án délelőtt kerestem fel Kopácsi Sándort ... Kértem a rendőrség munkájában való részvételem engedélyezését ... szeretném, ha ő beszélne Király Bélával és megbeszélnék Király bevonását a rend helyreállításának munkájába ... Közben körénk csoportosultak többek között a MEFESZ és a HM összekötői. Újra felvetettem Király Béla nevét ... Ezután a HM összekötője, Rákos repülőőmagy eltávozott, hogy a HM-mel közölje Király Béla bevonását a munkába, illetve, hogy megkérdezze, hogy személyével kapcsolatban a HM-nek nincs-e kifogása. Körülbelül 13 h-kor megérkezett Rákos őrnagy a HM jóváhagyásával és én Kopácsi személygépkocsijával elmentem Király Béláért. így jött létre a kapcsolat Király Béla és Kopácsi, valamint Király Béla és a HM között. Király Bélával kb. 14 órakor érkeztem a főkapitányság épületébe, ahol a HM tábornoki karának néhány tagja már várta, valamint a MEFESZ, az írószövetség képviselői. A HM részéről fogadták...” Oláh itt név szerint felsorolta a tábornokokat és ezredeseket, majd elmondta, hogy az együttes a II. emelet 234. sz. szobájába ment, ahol megkezdődött a Forradalmi Karhatalmi Bizottság előkészítő bizottságának az értekezlete. Oláh az értekezleten részt vevő személyeket is név szerint említi. Vallomása hiteles, mivel őt is bevonták a munkába. Mivel ide kapcsolódik Kovács István vallomása, idézek abból néhány gondolatot. „...Kopácsi Sándorral október 30. előtt egyáltalán nem tárgyaltunk a Nemzetőrség megalakulásáról, ő csak annyit közölt, hogy van ilyen feladata a minisztertanács elnökétől. A HM részéről a segítő karhatalom megszervezésével eddig az ideig Tóth Lajos ezredes foglalkozott... Kopácsi Király személyéről a 30-ai értekezlet előtt nem kérte ki a HM véleményét... Amikor a megbeszélésre meghívott minket Rákos őrnagy, már azzal jött, hogy Király is ott van...” E vallomásnak csupán az a része kíván megjegyzést, mely Tóth Lajos szervező- munkájára vonatkozik. Tóth és társai (Asztalos, Papp, Szabó, Surányi, Orbán stb.) nem a forradalom segítése, hanem annak leverése érdekében szervezték a kommunisták felfegyverzését az MDP vezetésének utasítása alapján. Térjünk vissza Oláh vallomásához, amely így folytatódik: „... A Főkapitányságon tartott értekezlet után a megválasztott tíz tagú küldöttség felkereste a Parlamentben Nagy Imrét: Kovács István, Király Béla, Kopácsi Sándor, Rákos őrnagy, a két Pongrácz, a Doki, a MEFESZ és az írószövetség képviselője és én. Nagy Imre Kéthlyvel tárgyalt és várni kellett. Kb. 21 h-kor fogadott bennünket... 22 órakor távoztunk...” Sajnos, el kell tekintenünk a HM-ben 31-én hajnalban majd a Kilián laktanyában 31-én délelőtt kezdődött értekezlet ismertetésétől. Ezek helyett inkább lapozzunk bele a november 4-től 8-ig történtekről írott vallomásokba. Bay László (Király gépkocsivezetője) szerint: „November 4-én hajnalban 01 h tájban Király vezérőmagy- gyal az Engels térre mentünk. A segédtisztjével kb. 03.45—04.15 órakor jöttek ki az épületből. Vele jött egy Oláh nevű, aki Király vőrgy. egyik megbízottja volt. Az épületből kb. 150-200 fegyveres jött ki. Innen a várba mentünk... majd ... a Széna téren át Zugliget irányába. Itt a Határőrség laktanyájában lévő egységet mozgósította, fegyvereket, lőszereket vételeztek... nov. 4-én a déli órákban Királyt a Szabadság-hegyre vittem. Nevezett itt tárgyalt a felkelőkkel. Én a tárgyalás közben leléptem azzal az ürüggyel, hogy benzint szerzek.” Oláh azt írta, illetve vallotta, hogy Király Bélát ő ébresztette november 4-én hajnalban a Lenin körút egyik lakásában (pontos cím — B. M.), ahová 3-án este ment. Elmondta neki, hogy páncélosok támadják Budapestet. A Budapesti Főkapitányságra mentek, ahol Király felhívta Nagy Imrét, aki szigorúan megtiltotta a tüzelést. Amikor négy darab szovjet harckocsi elhaladt az épület előtt, Király azt mondta, hogy „Nincs mit várni tovább, menjünk a hegyekbe, hogy az utolsó csepp vérünkig harcoljunk az ázsiai barbár hódítók ellen. Király, Marián, Kopácsi, Decsy főhadnagy (Király segédtisztje) összeölelkeztek. Két gépkocsi és egy tehergépkocsi indult. Az egyik gépkocsin Kopácsi, a másikban Király Marián, Oláh, a tehergépkocsin kb. 40 egyetemista utazott.” Király Béla nem ellenezte A várban Marián beszélt az egyetemistákhoz, gyülekezési helyet jelölt ki és jelszót adott nekik. A várból a zugligeti határőrlaktanyába mentek, ahonnan Király telefonált Görgényi Dániel vezérőrnagynak, aki közölte, hogy a Petőfi Akadémia leteszi a fegyvert. A következő állomás a Szabadság-hegy volt, ahonnan Marián alezredes és Dömötör visszamentek. Az Irhásárok egyik lakásában szállást kaptak, ahonnan csak november 7-én távoztak el. „... November 7-én délelőtt elhagytuk a családot és felkerestük a Kakukk-hegyen lévő tüzérüteget (egy másik vallomásában azt mondta, hogy a Kakukk-hegyen találkoztunk egy tüzérüteggel. A parancsnoka Vass főhadnagy volt) ... Király felkereste a Zugligetben az amerikai követ villáját, de csak az egyik alkalmazottal tudott beszélni, aki elmondta: a követ megtiltotta, hogy bárkit beengedjen... A délutáni órákban a Vörös Csillag Szállónál találkoztunk a Nagykovácsiban tartózkodó nemzetőregység néhány tagjával, akik elmondták, hogy egységük mintegy 5 fővel a Martinovics hegyen van tüzelőállásban... A nemzetőrök a Széna térről jöttek fel egy főhadnagy parancsnoksága alatt ... A főhadnagy elmondta, hogy a Széna tériek egy csoportjával Nagykovácsiban rendezkedtek be és az ott lévő épület alkalmas a főparancsnokság részére. Ezután ... Király felkereste a Széchenyi- hegyen lévő honvéd rádióállomást. Az egyik zavaró állomás átállt adóállomássá és Király közleményt bocsátott ki, melyben elmondta, hogy: A Nemzetőrség Főparancsnoksága él. A főparancsnok Király Béla. Kéri a rendőrség és a honvédség szerveit, segítsék a Nemzetőrség munkáját, mint az egyedüli hivatalos karhatalmi szervet. A késő esti órákban Nagykovácsiba mentünk (nov. 7. — B. M.). November 8-án Király elhatározta, hogy mozgatható nagy hatósugarú rádiót szereltet fel és beveszi magát a hegyekbe ... a reggeli órákban gépkocsival felküldött a katonai adóhoz, hogy egy általános vevőkészüléket és egyéb szükséges műszereket, valamint szaktiszteket vigyek Nagykovácsiba, ugyanakkor elküldött a Kakukk-hegyi tüzérüteghez ... és utasította Vass főhadnagyot, nehogy tüzet nyisson ... Ezen a napon felkeresték a környező községek (Solymár, Borosjenő, Piliscsaba, Pilisvörösvár, Pesthidegkút) nemzetőr parancsnokai és utasítást kértek. Király azt az utasítást adta, hogy ... tartsák az embereket együtt. A déli órákban kereste fel Szabó bácsi, aki beszámolt hogy Pesthidegkúton van mintegy 100 emberrel és akciókat hajtanak végre ... Király nem adott utasítást az akciókra, de nem is ellenezte. Délután én gépkocsiba ültem azzal az utasítással, hogy a Széchenyi-hegyen minden adást be keíl szüntetni. Fel akartam menni az adóhoz és vissza kellett volna vinni a szállóba a mérnököt, azonban a Manréza környékén elfogtak.” Oláh Vilmost, aki 1927-ben született, 1958. okt. 24-én a Budapesti Fővárosi Bíróság az MB. I. 8082/58. sz. ítéletével a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése bűntette miatt 15 évi börtönre ítélte. 1963. ápr. 2-án szabadult. Kegyelemben részesült. Más vallomás szerint azon a napon (nov. 8-án) néhány páncélkocsiból tüzet nyitottak az ott maradt nemzetőrökre, akik viszonozták a tüzet, majd visszavonultak az erdő felé, de ott is oroszok voltak. November 9-én hajnalban elhagyták Nagykovácsit. Berki Mihály
