Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-21 / 246. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1993. OKTOBER 21.. CSÜTÖRTÖK Libero és Litres Nagykátáról Új zászlóval, más néven Új szakasz kezdődik a Libero és Libresse márkanevű termékeiről jól ismert Sancella-Hungary Kft. életé­ben — jelentette be tegnap este a Néprajzi Múzeum­ban megtartott sajtótájékoztatóján a Mölnlycke cég nevében Máthé Csaba ügyvezető igazgató. A márkáit Nagykátán előállító, Magyarországon a legelsők kö­zött induló vegyes vállalat októbertől felveszi a több­ségi tulajdonos, a svéd Mölnlycke nevét. A Sancella történetének új (zászló)felvonása alkamából Máthé Csaba elmondta: az 1985-ben 100 millió forintos alaptőkével és 60 fő foglalkoz­tatottal megalakított ma­gyar—svéd vegyes vállalat igazi „zöldmezős beruházás­ként” indult egy olyan piacon, ahol a nadrágpelenka vagy az intim betét fogalma a fogyasz­tók többsége számára ismeret­len volt, ahol a nők 85 százalé­ka még vattát használt a nehéz napokban. Napjainkban az im­már 600 embert foglalkoztató cég 600 milliós törzstőkével rendelkezik és közel 4 milliárd forintos árbevételével egyike Magyaroszág 30 legeredmé­nyesebb vállalatának. Pedig az indulás cseppet sem volt könnyű — idézte fel az indulást az ügyvezető igaz­gató. A termelés és az értéke­sítés első évében — 1986-ban a Sancella még „devizakülföl­dinek” számított, azaz emiatt a tévéreklámokért például de­vizában kellett volna fizetnie. Jellemző erre az időszakra, hogy első Libresse reklám­filmjüket a hatóságok — mint közszemérmet sértő alkotást — letiltották. Ennek ellenére a Magyaországon, Pest me­gyében, azon belül Nagykátán gyártott Libero és Libresse márkák rövid idő alatt széles­körű ismeretségre tettek szert, bevonultak a köztudatba, ko­rántsem csak a fogyasztás szférájában. így az idő múltá­val azonosult a Libero szó a gazdaság liberalizációjával, a Libresse pedig a szabadság fo­galmával — értékelte szerepü­ket Máthé Csaba. A névváltoztatás hátteréről elmondta: 1991-ben megvál­toztak a vegyes vállalat ará­nyai: a Mölnlycke megvásá­rolta a magyar tulajdonos, a Hungarotex üzletrészét, s ez­zel tulajdonrészarányát a ko­rábbi 49 százalékról 83 száza­lékra emelte. A másik ma­gyar tulajdonos, az Inter-Eu- rópa Bank Rt. részesedése változatlan maradt. A mostani névváltoztatás a cég eredményeinek elismeré­sét jelenti, hiszen az 1849-ben alakult svéd Mölnlycke a maga területén a világ egyik legnagyobb vállalatának szá­mít. S jóllehet, a piaci körül­mények időközben alaposan megváltoztak, a nagykátai gyárnak sikerült megőrizni út­törő szerepét. A Mölnlycke va­lamennyi üzletágában, a bébi és női higiéniai termékek gyár­tásában és forgalmazásában, az inkotinencia termékek, kli­nikai termékek és tissue törlő­papírok forgalmazásában van jelen a magyar piacon. Az erő­södő verseny ellenére a Ma­gyarországon forgalmazott egyszerhasználatos pelenkák kátharmadát a Mölnlycke által gyártott Liberó-pelenkák te­szik ki. A Libresse piaci része­sedése ugyancsak megközelíti az 50 százalékot. A hazai után a nemzetközi piacokra is betömi szándéko­zó, Nagykátán termelő világ­cég hét évre visszanyúló tevé­kenységével a cég úttörő sze­repet játszott egy korszerű, a higiénia új színvonalát képvi­selő termékcsalád meghonosí­tásában, a modem európai fo­gyasztói kultúra magyarorszá­gi elterjesztésében — véleke­dett Máthé Csaba, aki a Mölnlycke Kft. ügyvezető igazgatója lett. (tóth) Biatorbágy — Budaörs Testületi ülések Biatorbágyon ma ül össze a képviselő-testület, hogy meg­hallgassa a pénzügyi ellenőr­ző, az egészségügyi és szoci­ális. a településfejlesztési és környezetvédelmi, valamint a kulturális és sportbizottság munkájáról szóló beszámoló­kat. Ezek után Makranczi László jegyző ad tájékozta­tást az iharosi egykori mun- kásőrbázis tulajdonjogának tisztázásáról, majd Palovics Lajos polgármester előterjesz­tésében a közeljövőben meg­rendezendő falugyűlés előké­szítésével kapcsolatos teendő­ket tárgyalják meg. * A budaörsi képviselő-testület október 26-án 17 órai kezdet­tel tart ülést. A napirend szerint első­ként a népjóléti bizottság szá­mol be a tevékenységéről, majd a lakáscélú támogatá­sok odaítéléséről lesz szó. A képviselők döntenek arról is, hogy hogyan és milyen mó­don és milyen értékben támo­gatják az önkormányzati or­vosi rendelőben tevékenyke­dő háziorvosok vállalkozá­sát. Ezek után sor kerül a ha­tásköri rendelet módosítására is. (á. m.) Lezsák Sándor Ráckevén A kormánypárt nem veszített népszerűségéből Telt ház eló'tt zajlott a Ráckevén meghirdetett politikai fó­rum, melynek vendégszónoka Lezsák Sándor volt. A meg­jelentek számából és összetételéből arra kell következtes­sünk, hogy a lakiteleki fáklyagyújtó imázsát az elmúlt évek viharai nem kezdték ki. Tisztelői mellett jónéhány el­lenzéki párt képviselője is jelen volt. hogy meghalgassa az MDF ügyvezető elnökének „Magyarország jövőképe /a ’94-es választások tükrében’' című előadását. A fórumot az est házigazdája, Vona Ferenc országgyűlési kép­viselő bevezetője nyitotta meg, melyben méltatta a vendéget, s értékelte azt a rögös, buktatók­kal teli időszakot, melyet a rend­szerváltás óta tett meg az or­szág az első demokratikus ma­gyar kormány vezetésével. — Egy olyan ember áll önök előtt, aki már akkor kiállt a demokrá­ciáért, amikor mások még pisz- szenni sem mertek Magyaror­szágon. Aki a győzelem után sem vállalt vezető funkciókat, mert idejét és energiáját tovább­ra is a vidék felemelkedésének érdekében kívánta kamatoztat­ni. Tőle kell példát vegyünk ki­tartásból és hazaszeretetből, s megszívlelni egy régebbi mon­dását: inkább a zsíroskenyér mint a kommunizmus! Vona Ferenc az utóbbi mon­dattal a nosztalgiázókra célzott, s arra a türelmetlenségre, mely­ből a sajtó sem marad ki, nega­tív hangvételű írásokban bírál­va a kormány három és fél éves munkáját, pesszimista színek­kel ecsetelve Magyarország jö­vőjét. Lezsák Sándor ezt a három és fél évet heroikus küzdelem­nek, hőskorszaknak nevezte. -— Magyarország népe megmutat­ta, hogy csodákra képes. Kelet- Európa hatalmas robajjal össze­dőlt, s mi elkerültük, hogy a ro­mok alá kerüljünk. Elég volna körülnézni a szomszédos orszá­gokban, ahol sokkal nehezeb­ben élik meg az emberek az el­múlt negyven év és a rendszer- váltás következményeit. Az MDF népszerűségének csökkenését Lezsák Sándor egy természetes folyamatnak tekin­ti. — A választások után vala­mennyien tudtuk, hogy a győze­lemnek súlyos ára lesz. Vállalni kell a gyötrelmeket és a népsze­rűtlenséget. Számoltunk azzal, hogy az MDF belerokkanhat a rendszerváltással járó munkába, mert ez a munka elkerülhetetle­nül együtt jár egy sor népszerűt­len intézkedéssel. A baj talán ott van, hogy az átlagpolgár csak ezeket érzékeli. Csak Én­ben gondolkodik, s az országos eredményeket nem tekinti sike­rélménynek. Nem látja a fától az erdőt, azt. hogy Magyaror­szág az elmúlt három és fél év során többet fejlődött, mint előtte húsz évig. Nem készít számvetést a gáz, az ivóvíz, a te­lefon, az iskolahálózat, tomate- remépítés és egyéb program fi­nanszírozására elköltött milliár- dokról. — Mindenki többet várt, mint amennyit kapott. De vala­mit tudomásul kell venni. Más az álom és más a valóság. A két fogalmat egyeztetni kell, az or­szág és rajta keresztül a saját sorsunkon is csak úgy változtat­hatunk, hogy a vágyainkat fon­tossági sorrendben valósítjuk meg. Ez vonatkozik az elmúlt időszakra és érvényes 1994 után is — szögezte le Lezsák Sándor a vitaindító végén. A hozzászólásokat Pusztai Gyula nyugdíjas tanár nyitotta meg. Nem hallgatta el. hogy 42 éves pályafutását 12 ezer forint nyugdíjjal honorálták, ami leg­feljebb a vegetáláshoz elég, nem jut belőle könyvre, újság­ra, színházra. Panaszaiban az is benne volt, mennyire méltá­nyos az. hogy a parlament pad­soraiban a KISZ és MSZP volt vezéregyéniségeit is ott látni, akik vagy passzívan, vagy ellen- zékieskedve, jelenlétükért egye­temi tanárok jövedelmét megha­ladó fizetést kapnak. — Mindazonáltal, bár nem vagyok MDF-tag, sokra értéke­lem a párt és a kormány eddigi munkáját, mindenek előtt azt a tényt, hogy ki seperték a szovjet megszállókat az országból. An­tall Józsefet a XX. század legna­gyobb magyarjának és legkie­melkedőbb politikusának tar­tom. Adja Isten, hogy felépül­jön. Mélységesen bízom abban, hogy a korábbi támogatók és szimpatizánsok továbbra is megmaradnak az MDF mellett — nyilvánította ki Pusztai Gyu­la a jelenlévő többség óhaját. Halmos Gusztáv a pozitív eredmények kapcsán azt emelte ki, hogy a jelenlegi politikai ve­zetés ezeket nem kamatoztatja megfelelően. — Csendesen hall­gattunk olyasmikről, amiket na­ponta kellene harsogni. Flogy meghallja mindenki. Itthon és külföldön egyaránt. Bezzeg az el­lenzék nem hallgat, számonkér, gyalázkodik, vádaskodik. Olya­nok fújoznak a pálya széléről, akik játékosként nemhogy kapu­ra, de még a labdába sem tudtak belerúgni — mondta a felszóla­ló nagy derültség közepette. — Ä legnagyobb baj az. hogy az elmúlt negyven év lát­szat jóléte közben megettük még az unokáink kenyerét is. Nemhogy gyűjtöttünk volna, de feléltük — feléltették velünk — a tartalékokat is — mondotta Popej György. — Ennek pótlá­sa létkérdés, áldozattal jár. És ez mindenkire érvényes. Az vi­szont a kormány dolga, hogy ja­vítson az életfeltételeinken, köny- nyítsen a terheken. Ha nem most, legalább a következő cik­lusban. Lezsák Sándor válaszában ki­fejtette: az életfeltételeit az egyén kell formálja. A kormány feladata olyan helyzetet teremte­ni, melyben ki-ki megtalálja a módját, miként alakítsa kedve­zően a sorsát. Helyzetteremtés alatt kedvezőbb hitelfelvételek, vállalkozást segítő adótörvé­nyek, s más olyan intézkedés ér­tendő, amely részben megvaló­sult, vagy most van a kidolgozá­si szakaszban. — Három és fél év alatt két­száz törvény született, mely a jobbítást szolgálja. És még jó néhány életbe lép vagy előké­szítjük. A kormány az utolsó percig a helyén lesz, végzi a dol­gát. s ami nem kerül megszava­zásra ebben a ciklusban, majd megszavazzák a következőben — mondotta az MDF ügyveze­tő elnöke. Hozzátette: minden jel arra mutat, hogy a kormány­párt nem veszíti el a tömegek előtti népszerűségét, s a ’94-es választásokon is megszerzi a szavazatok többségét. Matula Gy. Oszkár Megkérdeztük Megéri a ceglédi gyógyfürdőt üzemeltetni? Gazdasági szempontból az egy lábon állás, különösen gyógyfürdők esetében — nemzetközi tapasztalatok bizo­nyítják — nem kifizetődd. Szinte valamennyi hasonló vál­lalkozás más szolgáltatást is végez. Ugyanakkor, úgy tet­szik, gyógyfürdő ügyben a fővárosban nagyobb az elége­detlenség, míg vidéken inkább nyugalom övezi ezt a szol­gáltatást. Legalább is ez derül ki a ceglédi strand üzemel­tetésére öt évre leszerződött Veres Attila szavaiból. — Egy biztos, egymagában csak gyógyfürdőt működtet­ni sehol a világon nem éri meg. Aki csak teheti a fenti szolgáltatás mellett szállo­dát tart fenn, vagy egyéb idegenforgalmi létesítményt üzemeltet. Esetünkben a strand s a gyógyfürdő bevé­tele — a területen működő egyéb kiszolgáló egységek­kel együtt — jelenti a több lábon állást. Még így is rá­kényszerültünk arra, hogy idén 20 forinttal emeljük be­lépőjegyárainkat. (Hatvan­ról nyolcvanra.) Büszkén mondhatom azonban, hogy ezt az áremelkedést a beuta­lóval érkező fürdőzőink nem érzik meg. A társada­lombiztosítás ugyanis 73 fo­rintot kifizet számunkra min­den jegy után. a fennmaradó 7 forintot pedig mi vállaltuk magunkra. Miből ez a „bő- kezőség”? Nos, először is olyan szolgáltatások működ­nek a strand területén, így például a kiszolgáló egysé­gek mellett a tisztasági für­dő, melyek nemcsak önma­gukban hoznak bevételt, de — éppen az utóbb említett lehetőség — önkormányzat által támogatott ellátási for­mák. Ezenkívül a strandot bérbe vevő vállalkozás, a Csőterv GMK, melynek ve­zetője vagyok, vállalja a mű­ködtetéssel járó kockázatot. Szerencsére eddig még nem kellett ráfizetnünk a gyógy­fürdő üzemeltetésére. Azt azonban jól látjuk: a napi 20-30, maximum negyven vendég nem tudná eltartani ezt a költséges létesítményt. Ahhoz ugyanis, hogy a társa­dalombiztosítással megköt­hettük a gyógyfürdő üzemel­tetéséhez szükséges szerző­dést, vállalnunk kellett négy­féle szolgáltatást: a kádfür­dő mellett, a terápiás keze­lésre, a masszázsra, sőt a speciális, betegek részére szervezett úszásoktatásra is lehetőség nyílik. Gyakran halljuk, tudjuk is, lenne igény másféle gyógyszolgáltatás telepítésé­re is: például súlyfürdőre, iszappakolásra, elektromos­terápiára. Ám ezek a kiegé­szítő létesítmények olyan sokba kerülnek, amit az öt évre szerződött gmk nem vál­lalhat. így is sok gondunk van a meglehetősen lerom­lott állapotú stranddal. S ami­att is hiába jáijuk a hivatalt, hogy elfogadja, s támogassa a fürdő befedéséről szóló el­képzeléseinket. Pedig csak ezek az utóbb említett ügyek is már nagyot lendíthetnének a megyei, s a szűkebb térség lakosainak gyógyfürdő-ellá­tottságán. Egyelőre nagyobb a kereslet gyógyfürdő-szol­gáltatás terén, mint amit kí­nálni tudnak a tulajdonosok. M. É. Rendelőavatás Maglódon Csaknem ezer új orvosstátus (Folytatás az 1. oldalról) A negyvenkétmillió forintból olyan komplex rendelőintéze­tet sikerült létrehozni Magló­don, mely az alapellátáson kí­vül magában foglalja a védő­szolgáltatást, a gyermek-, illet­ve a nőgyógyászati szakrende­lést is. Mindez kilencezer em­ber ellátását biztosítja Magló­don. Legalábbis egyelőre. Erre utalt ugyanis a polgármester, amikor — szintén a megnyitón elmondott szavaival — jelezte: amint lehet, bővíteni szeretnék ezt a rendelőt. — Az alapellátáson kívül eb­ben az intézetben kapott helyet a fogászat és itt található egy gyógyszertár is. Ha lehet, azon­ban még a fentieknél is büsz­kébbek vagyunk arra, hogy a most átadott rendelőben már számítógépes adatfeldolgozás és rögzítés segíti az orvosok és a lakosság közötti tartalmas kapcsolatot — mondotta a tele­pülés első embere. — Olyan létesítmény átadá­sára kaptunk meghívót Mag­lódra —jelentette ki ünnepi be­szédében Suiján László — me­lyet az elmúlt 3-3,5 esztendő nehézségei közepette amolyan lámpáskának kell tekintenünk. Ez a rendelő is egy olyan állo­mása a magyar egészségügy­nek, mely megmutatja: járható út van előttünk, olyan, melyen lehet a jövőben is jelentős ered­ményeket elérni. Ezt bizonyít­ja az is, hogy az elmúlt évek­ben éppen az egészségügyben beindult reformfolyamat követ­kezményeként, csaknem ezer új orvosstátus létesült hazánk­ban. Ebből például négy éppen itt Maglódon, az új rende­lőben. Utóbbi egyben azt a cé­lunkat is szolgálja, hogy oda kell vinni az egészségügyi ellá­tást, ahol az emberek élnek. Sőt, továbbmegyek: közvetve ezzel lehet elérni azt is, hogy diplomás embereknek — szent­ben az elmúlt évtizedek telepü­léspolitikájával — újra megtar­tó erőt jelentsenek a kis vidéki falvak, községek. A népjóléti miniszter mi­előtt felavatta az új létesít­ményt, reményét fejezte ki, hogy általa Maglód egészsége­sebb falu lesz. Mintegy ezt a gondolatot folytatva szólt az egybegyűltekhez Móczárt Ist­ván helyi körzeti orvos, aki je­lezte, hogy 1994-et Maglód az egészségügy évének kívánja szentelni. Mallár Éva

Next

/
Thumbnails
Contents