Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-18 / 243. szám

Forradalmárok a volt szovjet laktanyában Márciusban rendkívüli közgyűlés Mezei Mária- napok Budakeszin A tömör szegfűkből, illatos fenyőágakból font koszorúk — akárcsak tavaly ilyenkor — felkerültek Budakeszin an­nak a Petőfi Sándor utcai ház­nak a falára, melyben tíz év­vel ezelőtt bekövetkezett ha­láláig Mezei Mária élt. Az ide tervezett megemlékezést este, a művelődési otthonban tartották. A Mezei Mária szín­házi napok alkalmából rende­zett kiállítás már addig is megtekinthető volt az előcsar­nokban. Kétszáz éves a ma­gyarnyelvű színjátszás cím­mel Kása Pálnak, a budaörsi művelődési ház nyugalma­zott igazgatójának a képeslap­gyűjteményéből válogatott anyagot mutatja be. (Folytatás a 8. oldalon) A mátyásföldi nagygyűlésen Az ’56-os Magyarok Világszö­vetsége közgyűlésével folytató­dott, majd a forradalom hősi ha- lottai és árvái javára rendezett jó­tékonysági gálaesttel ért véget tegnap a szervezet első világtalál­kozója Budapesten, a mátyásföl­di volt -szovjet laktanyában. A közgyűlés célja az alapszabály módosítása és a vezetőség meg­választása volt, de a tanácsko­zást követő sajtótájékoztatón megtudtuk, e témákban a jövő év márciusában megtartandó rendkívüli közgyűlésen dönte­nek majd. Addig is Pongrátz Gergelyt választották meg ismét a szervezet elnökének, aki beteg­sége miatt nem lehetett jelen az eseményeken. Vimola Károly felvétele Az alapszabály módosításával kapcsolatban — tájékoztatott Ke- lecsényi Erzsébet, a szervezőbi­zottság tagja — olyan sok javas­lat merült fel, hogy nem tudtak érdemben dönteni. (A világtalál­kozón zárónyilatkozatot fogad­tak el, amit a hét végi események­ről készült tudósítással együtt a 3. oldalon ismertetünk.) 1993. OKTÓBER 18., HÉTFŐ A gondolat: fegyver A vidéki sajtó része az ország sajtójának. Az ország sajtója a tájékoztatási és a hírközlési feladatokon túl részese és hordozója a kultúrának, a művelődésnek, ami a napi sajtó esetében azt jelenti, hogy a szakmailag jól felépített napi­lapból nem hiányozhatnak a publicisztikai, az újságírással rokon irodalmi, illetve egyes, tisztán irodalmi műfajok sem. Amikor tájékoztatásról beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy sok honfitársunkban nem alakult, nem alakulhatott ki a sokszínű tájékoztatás iránti, a nem csu­pán szenzációkra, napi hírekre és tudósításokra korláto­zott igény. Nem alakulhatott ki, mert az egypártrendszer a maga diktatórikus, szűk látókörű, messianisztikus termé­szetétől indíttatva gondoskodott a magyar társadalom szel­lemi tönkretételéről. Gyengítette a nemzettudatot, pusztítot­ta a keresztény szellemiségből fakadó értékrendet. Hatal­mas űröket hagyott maga után, s az űrök betöltésében a sajtónak is vállalnia kell a rá eső' részt. Ez természetesen nem jelenthet aránytévesztést, a sajtó hivatásának a félre­értelmezését, csupán a saját szerepéből, jelentőségéből fa­kadó felelősségének felismerését. Ma a legtöbb háztartásba nem jut el a jó könyv, nem jut­nak el a nemzeti önépítés szempontjából fontos gondola­tok. Vannak, akik azt mondják, hogy például a napilapok olvasói csak a hírekre, a tudósításokra kíváncsiak, s nem érdekli őket a szép szó, a gondolat. Azt tanácsolják a sajtó­nak, hogy vegye tudomásul a kialakult helyzetet, igazod­jon a társadalom jelenlegi igényeihez és szolgálja ki azt. De szót fogadhatunk-e nekik, s azoknak, akik politikai semlegességre hivatkozva el akarják hitetni velünk, hogy szakmailag az a helyes, ha a sajtóból kimarad az elmélke­dés, az irodalom? Lemondhatunk-e arról, hogy saját lehe­tőségeinken belül pótoljunk valamit lemaradásainkból? Németh László ezt írta 1940-ben, Magyar vidék című ta­nulmányában: „A gondolat: fegyver. Akinek friss, idősze­rű és jól fent gondolatai vannak, előbb-utóbb az érvénye­sülési harcban is feliilkerül. A vidékről hozott ’jó hír’ a magyarság titkos akaratát jelzi, hogy jobb szellemeit el­akadt sorsába fogva — történelmi kátyújából végre kiránt­sa magát. Lesz-e rá ideje?” Nagy írónk jogosan tehetné fel a kérdést ma is, a vidéki sajtó irányítóihoz külön is. És nemcsak ezt. Tanulmányá­ban e kérdésekre is kereste a választ: „Nem Pesten van­nak a nagy székházak, ahol a magyarság ellen írókat fog­nak? Nem itt folyik-e a vesztegetés, a kerítés, a kondottie- rik képzése? Nem itt dobják el a maguk szemérmét, s más tiszteletét, akik akármi áron, de nevet készülnek csinálni?” Még mindig időszerű kérdések ezek, s nekünk, újság­íróknak, szerkesztőknek, akik a hét végén összegyűltünk Balatonszemesen, azért is fontos a Magyar Újságírók Kö­zösségének fennmaradása és egészséges működése, hogy minél kevesebb írót és újságírót lehessen fogni a magyar­ság ellen. Bánó Attila Mezőgazdasági fórum Cegléden Jövőre befejeződhet a birtokbaadás Meggyőződésem, helyesen jártak el a koalíciós pártok akkor, amikor úgy döntöttek, akiktől 1 egy tollvonással elvették a földet, ma kárpótlás útján visszakaphassák — mondta Medgyasszay László, az FM államtitkára a ceglédi városháza díszter­mében azon a fórumon, amelyet az FKgP, az MDF és a KDNP helyi szervezete rendezett a hét végén. Csáky András, az MDF ceglé­di elnöke köszöntötte az ér­deklődőket a közvetlen han­gú, kötetlen beszélgetésen, majd Medgyasszay László szólt részletesen a földtulaj­donról. Kifejtette, a parlamen­ti választások idején minden­ki egyetértett abban, hogy magántulajdonon alapuló gazdaságot kell kialakítani. Vita arról folyt, hogy kié le­gyen a föld. A politikus utalt arra, hogy mennyi küzdelem után szavazta meg a parla­ment a kárpótlási törvényt. Tudomásul kell venni, hogy az utóbbit úgy lehetett megal­kotni, ahogyan azt a történel­mi és alktományossági hely­zet, valamint a politikai erővi­szonyok engedték. Minden nehézség ellenére az egykori tulajdonosok többsége — or­szágosan hetven-nyolcvan százalék az arány — a földjé­hez jut(ott). (Folytatás a 7. oldalon ) HÍRLÁP XXXVII. ÉVFOLYAM, 243. SZÁM Ára 13,50 forint A nemzet jövője vidéken dől el Magyarország jövőbeni sorsa — gondolva nem utolsósor­ban a közelgő Választásokra — vidéken dől el. Ezt a meg­állapítást mintegy axióma­ként fogalmazták meg a hét végén a balatonszemesi Sze­mes szállóban megrendezett háromnapos szakmai tanács­kozásukon a Magyar Újság­írók Közösségének vezetői, a meghívott előadók, az a mint­egy negyven vidéki lap képvi­seletében jelenlévő 160 újság­író, akik a tisztességes tájé­koztatás mellett kötelezték el magukat. E tételként is meg­fogalmazható alapgondolat köré építették mondandójuk tartalmi részét a felszólalók, akik munkájuk mindennapi tapasztalatából vontak le kö­vetkeztetéseket, s alkottak íté­letet a vidéki újságírás kilátá­sairól. Az országos találkozó, te­kintettel a MÚK szűkös anyagk helyzetére, a Haza és Haladás Alapítványt is segítő németországi Konrad Adena­uer Alapítvány anyagi támog- tásával jöhetett létre. A talál­kozón jelen volt és felszólalt dr. Erhardt van der Bank úr, az Adenauer Alapítvány igaz­gatója is. (Folytatás a 2. oldalon) Nem tértek haza a „málenkij robot”-ból A háború halottait is vétkesnek ítélték Vona Ferenc országgyűlési képviselő a kegyelet törvényére figyelmeztetett Vimola Károly felvétele » Második világhábo­rús emlékművet avat­tak szombaton dél­előtt Szigetszentmár- tonban. Az avatóünnepségen a helybélieken kívül az egy­kori kitelepítettek, valamint a németországi testvértelepülés — Vellmar — képviselői is megjelentek és letették koszo­rúikat. Fél évszázad múltán nyílt le­hetőségünk arra, hogy a máso­dik világháború szigetszent- mártoni áldozatainak emléket állíthassunk — mondotta az ünnepségen Schreiner Mihály polgármester. Szólt a fronton elesettekről, felelevenítette a csupán német nevük miatt Bas­kíriába elhulrcoltak keserű sorsát, az otthonukban meg­erőszakolt lányok, asszonyok, és a hazájukból kiűzöttek, kite­lepítettek soha be nem gyógyu­ló lelki fájdalmát. (Folytatás a 4. oldalon) Inczédy János nyilatkozata Három esztendő telt el az önkormányzatok meg­alakulása óta. Milyen ta­pasztalatokat lehet le­szűrni működésükből? — erről nyilatkozott la­punknak dr. Inczédy Já­nos, a Pest Megyei Köz­gyűlés elnöke. A beszél­getést holnapi számunk­ban közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents