Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-02 / 230. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. OKTOBER 2., SZOMBAT Veresegyházi zenei napok A Veresegyházi Ze- 22nei Barátok Köre há- pjpjnf zimuzsikát rendez a zenei világnap alkal­mából a művelődési otthon nagytermében. A tegnap este kezdődött — és három napon át tartó — rendez­vénysorozaton fellép a Buda­pesti Barokk Trió együttes (Kiss Márta, Sárái Éva és Tóth László összeállítás­ban), a veresegyházi Cante- mus kórus (Walter Metzger és Vadász Agnes vezényleté­vel), valamint a „Ki mit tud?”-döntős A1 Capone da Fine együttes — és termé­szetesen a helyi zeneiskola tanárai (Gyurjács Ottóné és Balog Ferenc). Ma délután az ifjúsági és gyógyüdülő nagytermében ünnepi hang­verseny keretében a német- országi Frohsinn Göhringen Énekkar is fellép. Flolnap délben zenés népi felvonu­lás indul a művelődési ház elől, miközben a legkülönbö­zőbb kulturális csoportok szórakoztatják az érdeklődő­ket. A népi felvonulás köz­ben kezdetét veszi az éjsza­kába nyúló szüreti bál. Tiszteleg a szülőváros Munkácsy-emlékünnepségek Munkácson képzőművészeti kiállítással vette kezdetét az a rendezvénysorozat, melyet a város szülötte, Munkácsy Mihály születésének 150. év­fordulója alkalmából rendez­nek. A történelmi múltú vá­rosháza dísztermében meg­nyílt tárlaton, amelyet a Mun­kácsy Galéria szervezett, a legutóbbi szabadtéri alkotótá­borban készült képzőművé­szeti alkotások tekinthetők meg. A rendezvénysorozat jövő év február 20-án, Munkácsy Mihály születésnapján szo­boravatással és tudományos emlékkonferenciával, vala­mint a nagy festő munkáinak színes olajnyomataiból rende­zendő kiállítással zárul. Ün­nepség keretében Munkácsy Mihály nevét veszi föl a mű­vészeti iskola, s visszakapja a régi nevét az egykori Mun­kácsy Mihály utca. Emellett találkozókat tartanak, ame­lyekre vendégeket hívnak meg a budapesti Zichy Galéri­ából és a debreceni Déry Mú­zeumból. PMH-Galéria * PMH-Galéria * PMH-Galéria Ily és István: Fuvolás Úgy hozta jó sorsom, hogy több alkalommal is jelen lehet­tem a Budakeszin élő és alkotó Ilyés István szobrainak a vi­lágra jöttekor. Ha nem is a teljes aktust, de a késszé válás­nak egy-két fájdalmasan szép pillanatát kifoghattam. A „Fu­volás” című munkájának hó'se engem kezdetben a természet­tel azonosuló emberpalántára, a Dzsungel könyve feltehető­en nádsípot is fúvó alakjára emlékeztetett; másnap tudtam meg, hogy a művész által fába álmodott fiú tulajdonképpen a zene természetével azonosul, és: nem profi zenész, miként Ilyés megjegyezte, „mi sem vagyunk profi muzsikusok”. Hogy Ilyés István mire utalt, minő mellőzöttségre, a hatal­masságokat kiszolgáló „profik” milyen elutasító gesztusára, az most ne legyen beszédtéma; az viszont igen, hogy -— és a Fuvolás is ezt mutatja — vajha kívánhatunk profibb műre­meket elképzelt galériánkba. (b.) Működik a Közszolgálati Alapítvány Főfoglalkozású településfejlesztők Közszolgálati Alapítványt hozott létre a Postabank a tele­pülések fizikai és szellemi újjáélesztését irányító szakembe­rek — az úgynevezett település- és közösségfejlesztők — fő­állású foglalkoztatására és munkafeltételeik megteremtésé­re. Tőkéjéhez jelképes összeggel járult hozzá a Kós Károly Egyesülés és a Közösségfejlesztők Egyesülete. Az alapít­vány céljairól és feladatairól Beke Pállal, a kuratórium el­nökével beszélgettünk. — Tíz éve végzünk közös­segfejlesztési munkát a Ma­gyar Művelődési Intézet (MMI), és jogelődje keretein belül — mondja az alapít­vány létrehozásának előzmé­nyeiről Beke Pál, aki főállás­ban az MMI igazgatóhelyet­tese. — A művelődési házak tanácsadó szerveként elsősor­ban a népművelőket próbál­tuk felkészíteni, hogy valódi értelmiségiként ne csak a kulturális programok szerve­zésével foglalkozzanak, ha­nem ötletekkel, tanácsadás­sal, információk nyújtásával és szervezőmunkával ve­gyék ki részüket a települé­sek újjáéledését eredménye­ző önálló gazdasági élet meg­teremtésében, az intézmé­nyek, az infrastruktúra, a he­lyi társadalom fejlesztésé­ben. Vagyis: avatkozzanak be a település jövőjének ter­vezésébe. Ötlet a megélhetésért — Ha a személyi feltételek hiányoztak, az időközben megalakult Közösségfejlesz­tők Egyesülete nyújtott segít­séget. Tevékenységünk so­rán a legkülönbözőbb foglal­kozású emberekkel imserked- tünk meg, akik ügyszeretet­ből hosszú idő óta munkál­kodtak a települések újjá­élesztéséért. Ezeknek az em­bereknek a szakértelme és a jövőtervezési munkája forint­ban meghatározható értéket jelent a rendszerváltozás óta önállóan gazdálkodó önkor­mányzatok számára, amiért anyagi ellenszolgáltatást le­het kérni. A piacgazdálko­dás feltételei között munká­jukból meg tudnának élni. In­nen származott az ötlet: egy alapítvány létrehozásával né­hány évre biztosítsuk a fő­foglalkozású közösségfej­lesztők megélhetését, önálló irodájuk beindítását. Ez alatt az idő alatt kiépíthetik kap­csolataikat a helyi önkor­mányzattal, a megyével és a régióval, és a későbbiek so­rán munkájukból, valamint más alapítványok támogatá­sából önállóan meg tudnak élni. Kisegítő ösztöndíjasok Beszélgetésünk során megtu­dom, hogy egyesületüknek régóta vannak nemzetközi kapcsolatai, már számos kül­földi szervezetnek a tagjai. Innen tudják, hogy például a brit királyi belügyminisztéri­um nagy összeggel támogat­ja a közösségfejlesztők mun­káját, mert az ország bizton­ságához szükséges életképes civil társadalom kialakításá­ban működnek közre. Ezért kérték — mármint Bekéék — a Belügyminisztérium se­gítségét az alapítvány létre­hozásához. — Hogyan működik az ala­pítvány? — érdeklődöm. — Munkáját öttagú kurató­rium irányítja, melyben jó­magam mellett a Postabank, a Közösségfejlesztők Egye­sülete, a Kós Károly Egyesü­lés és a Belügyminisztérium képviselője vesz részt — tu­dom meg Beke Páltól, aki hozzáfűzi: a Kós Károly Egyesüléssel, s ezen belül a Makovecz Imre vezette Ma- konai-irodával évek óta együtt dolgozunk a magyar települések újjáélesztése ér­dekében. Az alapítvány az MMI-től bérelt irodában mű­ködik, főállású titkárunk, Ko­vács Flórián adminisztratív segítségével. — 3 i millió fo­rintos alaptőkénkből 1995-ig tudunk tizenkét főállású kö­zösségfejlesztő munkatársat fizetni. Közülük öt már mun­kába is állt, a többiek folya­matosan kezdik meg tevé­kenységüket. Kisegítő mun­kákra — az adattár felállítá­sára, továbbképzések szerve­zésére, a külfölddel való kap­csolattartásra például máso­dállásban úgynevezett ösz­töndíjasokat foglalkoztatunk. Francia példa — Működik-e még, és mi­lyen feladatokat lát el a Kö­zösségfejlesztők Egyesülete? — Az egyesület tanácsadó szervként továbbra is fenn­marad. Információkkal, kül­földi kapcsolatainak felhasz­nálásával segíti ezután is a független közösségfejlesztők munkáját. Az alapítvány öt alkalmazottjával nemrégiben jártunk például Savoyában, ahol egy közösségfejlesztő munkából élő francia kollé­ga ismertetett meg bennün­ket azokkal a fejlesztésekkel és programokkal, melyeket ő kezdeményezett. Novem­berben Magyarországra láto­gat, hogy a helyi körülmé­nyek ismeretében segítse kol­légáink munkáját. Munkatársaikat pályázta­tás útján alkalmazzák az or­szág legkülönbözőbb része­iből, tudom meg, ámde azt is, hogy Pest megyéből sen­ki nem jelentkezett erre. Vé­gezetül megjegyzi: Szentend­rére tervezett továbbképzé­sükre várják a Pest megyei érdeklődők jelentkezését. Addig is esetleges gondjaik­kal és problémáikkal a Ma­gyar Művelődési Intézetben működő Közösségfejlesztők Egyesületéhez fordulhatnak az önkormányzatok. (veszelszky) Lesz kazettája a Terno Trajónak? A cigányfolklór követei A ceglédi Terno Trajo (Fia- Aktái Élet) cigányfolklór-együt- llhf/ tes — amely a közelmúltban a „Ki mit tud?”-on is sikere­sen szerepelt — a Kossuth Művelő­dési Központ kamaratermében önál­ló esten is bizonyította tehetségét. Bár igen kevesen voltak kíváncsiak a rendezvényre, ez a hat testvért nem keserítette el. Olyan önfeledten, szív­ből muzsikáltak, táncoltak, mintha telt ház előtt játszanának. Lakatos Gusztáv tói, a zenekar ve­zetőjétől megtudtuk: majdnem hét esztendővel ezelőtt látták a televízió­ban a Fekete Tűz együttes műsorát, ami nagy hatással volt rájuk. Mivel a családban van néhány jó hallású és mozgású fiatal, magától adódott az ötlet: mi lenne, ha ők is zenélnének? Bejárták Szabolcs-Szatmár megye és Dunántúl különböző településeit, és idős emberektől összegyűjtötték a ha­gyományos cigánynépdalokat. Eze­ket a későbbiekben kemény próbá­kon kidolgozták. Huszonkét eredeti dal van már a repertoárjukon. Ezek mellé egy-egy saját szerzeményt is műsorra tűznek. Varga Gusztáv, a Fekete Tűz együttes vezetője tavasszal meghall­gatta a Terno Trajót a budapesti Al­Adatközlő (Plugor Sándor grafikája) mási Téri Szabadidőközpontban, s azzal biztatta a ceglédi muzsikuso­kat: dolgozzanak kitartóan, mert a ze­nekar tehetséges, van jövője. Min­denesetre megszívlelték a jó taná­csot, és azóta szinte naponta gyako­rolnak. A Kossuth Művelődési Köz­pont igazgatójával, Lűr Istvánná1 megegyeztek, hogy hamarosan ci­gányklubot hoznak létre. Itt szeret­nék a cigányfolklórt bemutatni és megkedveltetni az érdeklődőkkel. A Terno Trajónak egyelőre nincs szponzora. Mácz István polgármes­ter azt mondta az együttes vezetőjé­nek, elképzelhető — amennyiben ko­molyan munkálkodnak —, hogy az önkormányzattól a további fejlődé­sükhöz némi anyagi támogatást kap­nak jövőre. Lehet, hogy ez az év iga­zán szépen ér véget. Ugyanis re­mény van arra, hogy megjelenik az első Terno Trajo-kazetta. A követke­ző esztendő tervei között szerepel az, hogy a zenekar minél több ren­dezvényen lépjen fel Cegléden és a környező községekben. F. F.

Next

/
Thumbnails
Contents