Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-15 / 241. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1993. OKTOBER 15.. PENTEK Szegény Tódor Egyszer volt szerencsénk az életben, akkor sem tartott pár napnál tovább. A Trabantról, amit a nagyanyámtól kapott autónyeremény- könyvecskével nyertünk, szinte azonnal kiderült, hogy inkább az árára van szükség. Kistestvérem született, meg aztán a nagyi házára is ráfért még egy tatarozás. így aztán nem is láttam szegény trabicseket, pedig magamban már nevet is adtam neki: Tódornak hívtam volna. Maradt hát továbbra is a cipekedés, meg a tülekedés a buszokon. — Vacak kis kétütemű volt, ne légy már olyan bánatos — próbált vigasztalni anya, de én azért nagyon sajnáltam Tódort. Számtalanszor elképzeltem őt, és magunkat is, ahogy feszítünk benne, még éppen beférünk öten, sőt a csomagok is, meg néha a nagyi. A városból majd minden hétvégén elmenekültünk valahová. Tényleg nagyon szennyezik a levegőt ezek a korszerűtlen motorok. Áfák levelei szinte szürkék az aszfaltrengetegben fuldokolva, és csak távol a civilizációtól, a hegyek védelmében látni üde zöldjüket. De ezért a kis üdeségért képesek voltunk néha órákat is gyalogolni. Kedvem lett volna magunkkal vinni az erkélyünkön sápadozó petúniákat is, hogy egy kis friss levegőt kapjanak, meg a buszmegállóból a kis, szomorú ecetfát. És közben változatlanul nagyon vágytam arra a sosem látott, majdnem-miénk „vacak kis kétüteműre"... Az utóbbi időben divat lett támadni a Trabant, Wartburg, Barkas gépjárműveket. Fő környezetszennyezőnek kiáltották ki ezeket a mintegy kétmillió ember számára mobilitást jelentőjárműveket. A jellegzetes kék füst és a magas szénhidrogén kibocsátás miatt akarják száműzni a kétüteműeket. Köztük szegény Tódort is... „A korom felületén megtapadt fluorantén, pírén, stb. légúti allergiás, valamint rákos megbetegedéseket okoz ” — mondják a környezetvédők „A Trabant olcsó, egyszerű, megbízható és tartós” — válaszolják a trabisok. „Ózonpajzs!” — kiáltják az előbbiek. „Olcsó!” — védekeznek az utóbbiak Motorcsere? Megsemmisítés? Mi lenne hát a megoldás? Van egyáltalán megbékélés természet és civilizáció között? Úgy tűnik, igen. A megoldás neve: a FluidKAT rendszerű katalizátorok alkalmazása. A folyamatos működésű koromszűrő és katalizátoros utóégető berendezést a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági erdőgépek és motorok tanszékén kísérletezték ki. A berendezés — a kísérletek tanúsága szerint — hatékonyan csökkenti a motorokból kiáramló káros anyagok kibocsátását, és a motorjellemzőkre is jótékony hatással van. A folytatást kíváncsian várom. És velem együtt — gyaníthatóan — még nagyon sokan. Kisemberek, környezetvédők, mozgássérültek. A fejlesztői csoportnak — úgy hírlik — még további támogatásra van szüksége munkájának folytatásához, E célból hozták létre a „FluidKAT a Tiszta Levegőért Alapítvány” -t, amelynek számlaszáma: MHB 352-11590. Az alapítványt támogató összeg az adózatlan nyereségből leírható. Talán lesznek emberek, akik támogatják az alapítványt. Az alapítvánnyal szegény — önhibájukon kívül vádolt — kétüteműeket. És az árva kis ecetfákat, a mindenkori, korszerűtlen buszmegállókban. No, meg a Trabant Tódort, akit talán egyszer mégiscsak sikerül visszavásárolnom, FluidKAT katalizátorral, valamelyik használtautó-piacon... Richter Ingrid (Gödöllő) Az egész csak játék volt... Szamos Hajnalkát a tévénézők felismerik az utcán. Az albertir- sai kislány feltűnést keltett, sikert aratott és irigyeket szerzett, amikor a „Mindent vagy semmit” című műveltségi vetélkedőn legyőzte a több fordulón túljutott ellenfelét. — Mikor határoztad el, hogy benevezel a vetélkedőbe? — Én nem a felhívásra jelentkeztem, hanem egy korábbi televíziós műsor számára küldtem be kérdéseket. A Kerékbár játék megszakadt, ezután kaptam a behívót a Mindent vagy semmit próbafelvételére. Egy feladatlapot kellett kitöltenünk, tizenöt általános műveltségi kérdésből állt. Például meg kellett neveznünk görög istenek római megfelelőit, továbbá fel kellett sorolnunk minél több Nobel-díjast vagy olyan híres embert, akinek a keresztneve János. Nagyon kedvelem az ilyen jellegű megmérettetéseket. Nem sokkal később értesítettek, hogy képernyőre kerülök. — Mi vonzott: a tudás, a siker, vagy a pénz? — Fogalmam sem volt arról, hogy milyen műsor lesz az, ahová szerepelni hívnak. Gondoltam: megpróbálom, hátha sikerül. Esélyt nem nagyon adtam magamnak. Akkor meg különösen elbizonytalanodtam, amikor megtudtam, hogy ellenfelem már hét fordulót megnyert. ő rutinos játékos volt, más műsorokban is szerepelt már. Bár az az igazság: én is szeretek szerepelni, nem vaSzamos Hajnalka a hét fordulón is túljutott ellenfelét győzte le a „Mindent vagy semmit” című televíziós vetélkedőn Erdősi Agnes felvétele gyök visszahúzódó típus. Szívesen előállók azzal, amit tudok. Az első felvételt megelőző este nagyon féltem, de szüleim megnyugtattak, hogyha már két-há- rom kérdésre jó választ adok, az is eredmény. Akkor még nem láttunk egyetlen adást sem, nem tudtam előre, hogy milyen lesz ez a vetélkedő. — Arra gondoltál-e a játék közben, hogy néhányon esetleg tanáraid közül is nézik - az adást? — Természetesen. Az iskolában sokan gratuláltak. A történelem tanárnő is érdeklődött, hogy mi szeretnék lenni, örült a sikeremnek és büszke rám. A nagyhírű Fasori Evangélikus Gimnázium tanulója vagyok. Az én iskolám híres tudósokat, Nobel-díjasokat adott a világnak. — Szeretsz odajárni? — Nagyon összetartó közösség a miénk. Nem tudom, milyen egy állami iskola, de itt igen jól érzem magam. Humán érdeklődésű vagyok, nagyon szeretem az irodalmat, a történelmet, a művészettörténetet és nagy kedvvel tanulom a spanyol nyelvet is. — Arra már gondoltál, hogy hol tanulsz tovább? — Még nem tudtam eldönteni, hogy mi szeretnék lenni. Talán magyar—történelem, vagy magyar—spanyol szakra jelentkezem. — Azt elárulod, hogy miért döntöttél úgy, hogy „kiszállsz" a játékból? — Nagyon fáradt voltam szellemileg és fizikailag is. Az első két adásban még biztos voltam magamban, a harmadik felvételnél azonban már igen elfáradtam. Úgy éreztem, hogy ennyi egyelőre elég. — Miként viselkedett veled az ellenfeled, akit először győztél le? — Tudott veszíteni. Elsőként gratulált, hősiesen viselkedett. Akárhol nyilatkozott, mindig csak elismerően szólt rólam, ami nagyon jólesett. Azt vallotta, hogy ő csak játéknak gondolta az egészet. Erről a televíziós szereplésről én is hasonlóan vélekedem. T. Á. DOKUMENTUM Magyarország torz tükre a világban Az alábbi összeállítást Katona Szabó Istvántól kaptuk, aki felhívta a szerkesztőségünk, s rajtunk keresztül olvasóink figyelmét arra, hogy a budapesti Belgrád rakpart 24.-ben található földszinti tanácskozóteremben — a Magyarországról kialakítandó hiteles kép érdekében — holnap délelőtt alakul meg a Magyar Tájékoztatási Egyesület. A Magyar Hírlap tudósítója, Lukácsy András 1991. április 6-i, Király Bélával készült interjúja bevezetésében a következőket írta: „Mikor Kanadában jártam, az ottawai Carlton Egyetem könyvtárában lehívtam magam számára a magyar történelemre vonatkozó könyvek listáját a katalógus- teremben. Az eredmény megsemmisítő volt: kaptam tíz címet, ezek közül a fele a század elejéről való elavult anyag, a maradék fele ötvenes évekbeni történelemhamisítás, és talán két-három angolra fordított kötet volt, melyre azt mondhattam volna: hiteles. A kísérletet megismételtem másutt is: Párizsban, Münchenben, és a tapasztalataim nem voltak jobbak. Ekkor jutottam arra a megállapításra, hogy milyen rosszul vagyunk képviselve a külföldi történeti irodalomban, s hogy helyzetünk a világban azért ilyen hátrányos, mert nem ismernek bennünket. A közép-kelet-európai szomszéd országok sokkal előbbre járnak, hiszen ők már a század elejétől megkezdték nemzeti törekvéseik külföldi propagálását. A tankönyvek és népszerűsítő munkák az ő tervszerűen szétterített alapkönyveikre épültek. S most olyan hátrányban vagyunk, melynek behozásához hosszú évekre lesz szükség.” „Hajmeresztő hallanom, amit mond — válaszolta Király Béla — mert én is megéltem ugyenezt a sokkot. Amikor Amerikában doktori disszertációmat írtam, már akkor borús lettem amiatt, hogy olyan kevés angol nyelven a hiteles publikáció Magyarországról.” Indiana állami egyetemének, a Purdue University-nek hatalmas könyvtárában Bethlen Ferenc 1960-ban végzett felmérése szerint a Magyarország történelmével foglalkozó könyvek nyolcvan százaléka határozottan magyarellenes volt. A világszerte ismert National Geographic Magazine által közzétett Európai Történelmi Atlaszban csak az van Magyarországról megemlítve, hogy a barbároknak tekintett magyarok a vikingekkel egy időben inváziót vezettek Európa ellen a X. században. (A XX. század eseményei közül megemlíti Csehszlovákia megszállását a Szovjetunió által, de egyetlen szó sincs 1956-ról.) A National Geographic Society eddig legnagyobb szabású kiadványának — The Cultural History of Mankind (Az emberiség kultúrtörténete) — tárgymutatójában a „Hungary” címszó nem szerepel. A National Geographic Picture Atlas (Képesalbum) ezeréves történelmünkről eny- nyit említ: „Mintegy három- százezer cigány él Magyarországon. Cigányzenészek dallamára indultak az ország seregei harcba: középkori kastélyok régi háborúk emlékeit idézik fel, amelyeket páncélba öltözött királyok vezettek.” Az egyik legismertebb amerikai kiadó, a Prentice Hall Co. által kiadott, H. W. Johnson által írt History of Art (A képzőművészetek története) monumentális albumban egyetlen magyar képzőművész sem szerepel; csak a külföldön letelepedett Victor Vasarely (Vásárhelyi) nevét említik meg, aki absztrakt geometriai grafikában ért el hírnevet. Franciaországban íródott Renee Sedillot háromszáz oldalas Világtörténelme (Har- court, Brace and Co.), amely két oldalt szentel a magyaroknak. Megemlíti, hogy vadságuk úgy maradt Európa emlékezetében, mint a förtelem és a borzalom megnyilvánulásai: Hungarian, hongrois-ból lett a francia ogré szó (szörnyeteg). Szibériából jöttek, nyers húst ettek, és ellenségeik vérét itták, borotvált fejük volt és otromba arcuk (stupid faces). Annak ellenére, hogy elfoglalták a Duna völgyét, a legjobb földnek sem tudták hasznát venni. Kizárólag lovagláshoz, nyilazáshoz és fosztogatáshoz értettek. A könyv szerint a Szent Koronát csupán a pápa által megáldott „szerencsét hozó talizmánnak” tekintették. A magyar királyok közül csak Szent Istvánt említi: huszonöt európai szent közül hiányzik Árpádházi Szent Erzsébet. A magyarság erkölcstelenségét bizonygatni próbáló kép megalkotásában Magyar- országról kiszármazott egyének is kivették a részüket: így például a Budapestről Amerikába kitelepedett egykori „hazánkfia”, Faragó László, aki Strictly from Hungary, a Walker Kiadó által New Yorkban 1962-ben megjelent könyvében frivol szellemességgel gúnyolja ki szülőhazáját. Faragó siet megerősíteni a feudális Magyarországról régebben előterjesztett híreket: a kraké- ler huszártisztekről olvasunk, akik „betű szerint felnégyelik a szegény civileket”. A szerző szerint a magyarok nemzeti mottója lehetne: „Ne dolgozz holnap olyasmiért, amit ma kiszélhámoskodhatsz” ... „a szélhámoskodás mélyen belegyökeredzett a magyar nemzeti jellembe” ... „a magyarok a paranoiát normális lelkiállapotnak tartják és nagymértékben élvezik”. Ezt a könyvet, mely minden valamirevaló amerikai könyvtárban megtalálható a szerző kitűnő média-összeköttetései eredményeképpen, a Központi Kongresszusi Könyvtár Washingtonban „Magyarország, Társadalmi Elet és Szokások” tárgyszó aiá sorolta. Az egyik kritika szerint, melyet a borítólapon idéz a kiadó, „a magyar nép vidám erkölcstelensége a könyvben híven van ábrázolva” (The gay amo- rality of the Hungarian people is faithfully reproduced here) ... Hogy a magyarok ilyen jellegű karakterizálása milyen széles körben beleszivárgott a nyugati közvéleménybe, arra a legjobb példa John Le- Carré, a hidegháborús kémtörténetek népszerű írójának The Secret Pilgrin című (Alfred Knopf. New York. 199) könyve. Ennek egyik fejezetének főszereplője egy Profesz- szor Theodor, a II. világháború utáni magyar emigráns karikatúrája. Ez a részletesen ecsetelt figura vége-hossza nélkül panaszkodik a trianoni békediktátumra. Károly király kiűzésével, az 1931-es gazdasági válsággal kapcsolatban, kihangsúlyozva stb. stb. „egy tökéletesen megőrzött relikviája a közép-európai történelemnek”. A fejezet végére bebizonyosodik, hogy a professzor egy hazug, megbízhatatlan szélhámos. LeCar- ré írt egy tucat könyvet, de ezek közül egyetlenegy sem tartalmaz hasonló fokú anti- patikus, gúnyos, kritikus le- festését egy népnek. A Washington Post 1992. január 12-i, vasárnapi száma „Megjegyzések és Vélemények” részének első oldalán „Blood Ties” (Vérségi kötelékek) címmel Seeking My Family’s Hungarian Roots, I Discovered a Fascist Nightmare (Magyar családi származásomat kutatva fasiszta lidércnyomásra bukkantam) alcím alatt vérfagyasztó beszámoló jelent meg Les Gapay (Gyapay László) tollából. Ebben elhunyt édesapját, aki Győr, majd Nagyvárad polgármestere volt a német megszállás idején, felelősséggel vádolja harmincezer zsidó lakosnak Nagyváradról történt deportálásáért. A Washington Post két teljes oldalas cikke — mint a lap megjegyzi —, csupán kivonatot tartalmaznak egy most készülő, Les Gapay által írt hosszabb kiadványból. Összeállította: Sisa István Szerk. Simon András
