Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-14 / 240. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. OKTÓBER 14., CSÜTÖRTÖK 5 Beszélgetés az abortuszról /. Lányok és asszonyok súlyos válsághelyzetben Ez év januárjában lépett életbe az új magzatvédelmi törvény, és ugyanekkor kezdték meg működésüket a családvédelmi szolgálatok. A rosszemlékű abortuszbizottság helyett most ide kell fordulnia annak, aki súlyos válsághelyzetben van, ezért nem kívánja terhességét megtartani. Var- gáné Kiss Zsuzsanna szentendrei védőnővel — Szentendre és vidéke családvédelmi szolgálatának munkatársával — arról beszélgettünk, mit lehet tenni annak érdekében, hogy csökkenjen az abortuszok száma. Százéves utazás Búza Attila polgármester virággal köszönti a százéves Müller Nándornét — Mielőtt erről a fontos és sokakat érdeklő témáról beszélgetnénk, kérem, mondja el nekünk, hogyan lesz valakiből a családvédelmi szolgálat munkatársa? — Önként vállaltam ezt a feladatot. Pest megyében huszonegy olyan védőnő van, aki családvédelmi szolgálatnál dolgozik, és elvégezte azt az intenzív tanfolyamot, amit a minisztérium szervezett kizárólag felsőfokú végzettségű szakemberek számára. Mivel már tizenkét éve védőnőként dolgozom, munkám során nagyon sokszor előfordult, hogy tőlem kértek tanácsot bizonyos esetekben a nők, az anyák. Tehát az a fajta segítő munka, amelyet most a családvédelmi szolgálaton belül végzünk, nem volt számomra teljesen új dolog. Most főállásban ugyanúgy körzeti védőnő vagyok, mint korábban, félállásban pedig a családvédelmi szolgálat munkatársaként Szentendrét és környékét látom el. A felelősség az anyáé — Miben különbözik a család- védelmi szolgálat az egykori abortuszbizottságtól ? — A szolgálat semmiképpen nem az abortuszbizottság utóda, hanem szolgáltatást kíván nyújtani. A terhességmegszakításra jelentkezőknek most nem egy bizottság előtt kell megjelenni, hanem egy védőnő előtt, akivel négyszemközt megbeszélhetik minden problémájukat. A legfontosabb feladatunknak azt tartjuk, hogy tudatosítsuk a terhesekben: döntésükért saját maguknak kell vállalni a felelősséget. Korábban ugyanis, amikor a bizottság meghozta döntését, az egy bizonyos fajta felmentés volt a terhesek számára. — A magzatvédelmi törvény szerint milyen esetekben szakítható meg a terhesség? — A terhes nő egészségét súlyosan veszélyeztető állapot vagy a magzat károsodása esetén a terhesség megszakítását kérők közvetlenül megkereshetik a szülészeti osztályokat. A terhesség megszakítható akkor is, ha bűncselekmény következménye. Az állapotos nő akkor is kérheti a terhesség megszakítását, ha súlyos válság- helyzetbe kerül. Kizárólag ebben az esetben kell felkeresni a családvédelmi szolgálatot. Azt, hogy fennáll-e a súlyos válsághelyzet, kizárólag a terhes maga dönti el. Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a mi munkánk nem a lebeszélés, hanem a tájékoztatás. Nem kívánt terhesség — Gondolom, amikor idejönnek önhöz a terhesek, abban a tudatban vannak, hogy nincs más választási lehetőségük, mint az abortusz. Mivel magyarázzák szándékukat? — Rendkívül feszültek, nagyon izgulnak valamennyien, mert nem tudják, mi vár rájuk. Elkezdik sorolni az okokat, hogy miért akaiják megszakítani a terhességüket. A rossz szociális helyzetükre, a megélhetési gondjaikra, a munkanélküliségre, a lakáshiányra hivatkoznak, vagy arra, hogy a gyermek házasságon kívül fogant. Én ilyenkor mindig megpróbálom megnyugtatni őket és elmondom: nem kell megindokolniuk, hogy miért akarják elvetetni a gyermeküket. A tapasztalatom az, hogy a terhes nőnek is nagyon jó, ha van egy olyan fórum, ahol nyugodt körülmények között megbeszélheti valakivel a problémáit. Mi minden esetben elmondjuk, hogyan zajlik egy ilyen műtét, hol kell jelentkezni, mit kell tenni és milyen szövődmények lehetnek. Tudatosítjuk a terhesekben, hogy amit tesznek, az ő lelkiismeretüket terheli, az ő egészségüket károsítja és az ő magzatukról van szó. A legnagyobb hangsúlyt a fogamzásgátlásra helyezzük. Mindent megteszünk, hogy a nők ne kerüljenek még egyszer olyan helyzetbe, hogy nem kívánt terhességüket meg akaiják szakítani. Az eddigi felmérések szerint az abortuszra jelentkezők hetven százaléka semmilyen módon nem védekezik, és ez döbbenetes arány. Ezért nagyon fontos számunkra, hogy tájékoztassuk őket a különböző védekezési módszerekről. Mi itt a családvédelmi szolgálatnál, miután mindenről felvilágosítottuk a terhest, kitöltünk egy kérőlapot, amit el kell vinni az abortuszt végző kijelölt intézménybe. A törvény azonban három nap gondolkodási időt ír elő, és csak ezután kerülhet sor a műtétre. De a családvédelmi szolgálatnál csak egyszer kötelező megjelenni. Akik mégis megszülettek — Voltak-e olyanok, akik egy ilyen beszélgetés után meggondolták magukat, és mégis megtartották gyermeküket? • — Igen. a szentendrei körzetben huszonkét olyan eset volt január óta, hogy az abortuszra jelentkező nő meggondolta magát. Már meg is született három olyan gyermek, akinek az édesanyja még januárban terhességmegszakítás miatt fordult hozzánk. Nagyon örülnek a gyermeküknek, ami természetes is, én még olyan asz- szonnyal nem találkoztam, aki szülés után megbánta volna, hogy gyereke lett. — Az új magzatvédelmi törvény életbe tépése után készült egy felmérés, amely szerint jelentősen csökkent az abortuszok száma. Számítottak-e ilyen gyors sikerre? — Bennünket is kellemesen meglepett a felmérés eredménye, hiszen első lépésben azt tűztük ki célul, hogy azok, akik már egyszer átestek egy abortuszon, olyan felvilágosítást kapjanak a védekezés módszereiről, hogy még egyszer ne kerüljenek ilyen helyzetbe. A másik feladatunknak azt tartottuk, hogy felébresszük a felelősségérzetet, és tudatosítsuk: az abortusz nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze. A mi adataink szerint a szentendrei családvédelmi szolgálatnál januárban negyvenhármán jelentkeztek abortuszra, most pedig havonta húsz-harminc nő keres fel, de közöttük olyanok is vannak, akik nem terhességmegszakítást szeretnének, hanem tanácsot kémek. — Említette, hogy önök nem beszélik le a terheseket az abortuszról. Akkor minek köszönhető, hogy jó néhányon mégis meggondolják magukat? — Részletes felvilágosítást adunk arról, milyen egészségkárosító hatása, szövődménye lehet a terhességmegszakításnak. Elmondjuk, hogy zajlik le egy ilyen műtét. Emellett én mindenkinek megmutatom a tizenegy hetes magzat makettjét, hogy lássák az asszonyok, mi az, amit elvetetnek. Ennek döbbenetes hatása van. Azt vettem észre, nagyon sok nőnek fogalma sincs, mire készül. Sokan egy bizonytalan sejtcsomónak képzelik az induló életet. Ekkor tudják meg, hogy egy tizenegy hetes magzatnak dobog a szíve és már mindene megvan: füle, lábacskája. Különösen a férfiakra van ennek felismerése nagyon nagy hatással. H. Cs. (Folytatás a holnapi számunkban) Százéves utca, százéves ház. Vagy talán több is. A táskás falak nyögve tartják a tetőt, bent, a mestergerendás szobában millennium kori bútorokban perceg a szú s vén óra szabdalja a végtelen időt parányi percekké. A ház lakója is százéves. Ócsa legidősebb polgára. Ül a kanapén és mosolyog, a mosoly akár a régi ikonok Madonnáié. Benne a sokat megértek mély bölcsessége, mely mellé megbocsátás és szeretet társul. A kis ház rég látott ennyi vendéget, reggel óta egymásnak adják a kilincset. Elsőnek Domonkos atya, a plébános jött. virágot, szentképet hozott ajándékba. Később a gondozónő, Jolánka érkezett, segít puccba vágni az ünnepieket. Aztán befut a család Pestről. Család? Jószándékú, de távoli atyafiak. Aki közeli, az maga is olyan öreg, hogy nem tud mozdulni, vagy rég elköltözött az örökkévalóságba. A polgármester pont délben érkezik. Dédunokája lehetne Etelka néninek. Már tart az ünnepi tószt, amikor sietve, két beteglátogatás közt Kocsis doktor is befut egy üveg konyakkal. Ragaszkodik hozzá, hogy a pohárköszöntőhöz ezt bontsák fel. — Etel néni, emlékszik mit mondtam ezelőtt tíz évvel? — kérdi a maga is őszülő főorvos. — Amikor az a csúnya combnyaktörése volt és meg akart halni. — Emlékszem. Vigasztalt és azt mondta, fogunk mi még koccintani a századik születés- napomon. Maga se hitte, én sem. De azért jólesett, hogy vigasztalt. — Hát akkor koccintsunk. Arra, hogy maga megérte a száz évet, meg arra is, hogy én huszonöt éve vagyok a község orvosa. Proszit! Mint az már lenni szokott, a legfiatalabbak is eljöttek gratulálni, s a dáliák mellé Arany János néhány szép versét is elhozták. „Az életemet, ím, megjártam: Nem azt adott, amit vártam: Néha többet, kérve, kellve, kevesebbet.” — szavalja megilletődve a kis diák. — Mi az amit adott, és mivel maradt adós? — kérdem özvegy Müller Nándométól, aki két férjet temetett el, olyan régen, hogy már az idejére sem emlékszik. — Ócsárol kerültem fel Pestre, tizenöt évesen álltam be szolgálni a Czéder-féle kávémérésbe. Kőbányán, a Martinovics téren. Hajnalok hajnalán keltem, én nyitottam. Nálunk reggeliztek a bérkocsisok, a gyári munkások, általában az olyanok, akiknek kevés pénz csörgött a zsebében. Jó sűrű tejeskávékat meg vajas zsömlét, vagy csokoládét brióssal. Volt egy állandó vendégünk, valami színész. A nevére már nem emlékszem. Attól sokszor kaptam ingyenjegyet a színházba. Igaz, csak állójegyet. De az is jó volt. Én még láttam Jászai Marit, majd később, fiatalon, Bajor Gizit meg Honthy Hannát. Ezt kaptam az élettől leányként. A négy évig tartó háború nem kedvezett a leányoknak, a féijnek való férfinép a harctéren csatázott. Etelka néni is sokáig várt az első kérőre, aki a kis ezüst vitézségi éremért a karját hagyta ott az isonzói vérfürdőben. — Egy kőbányai vendéglő kerthelyiségében mutattak be minket egymásnak. Rögtön szemet vetett rám. Azt húzatta a cigánnyal: Fekete szárú cseresznye, rabod lettem szép menyecske. Hamar elmúlt. Nemcsak megrokkant, valami betegséget is felszedett a harctéren. A második férj is háborús veterán volt, annak meg a lábát lőtték el egy ütközetben. — Jó ember volt, az Isten nyugtassa. Hálás vagyok neki, mert visszahozott Öcsára. A két világháború közt vettük meg ezt a kis házat, itt éltem meg az életem legszebb éveit. Szegények voltunk, de boldogok. Hogy mit nem kaptam meg az élettől? Nem áldott meg a sors gyerekkel. A gyerekkacagással és unokák nyüzsgésével adósom maradt az élet. — Etelka néni, maga szerint mi a hosszú élet titka? — Azt csak az Isten tudja. Mi nyolcán voltunk testvérek, hárman még ma is élünk. Erzsi húgom 98, Pali öcsém 90 éves. Szerintem az élet olyan, mint egy utazás. Az ember megszületik, felül a vonatra, s mindaddig utazik, míg le nem szállítják. Kit előbb, kit később. A százéves utas elmereng, megfeledkezik a pohárkoccintó társaságról. Lélekben vissza- számyal hatvan, hetven évet, az omnibuszos, slafrakkos, cigánymuzsikás múltba. Méri a kávét a korán kelő kocsisoknak, s felidézi Jászai Marit Gertrudisz szereplében. Mosolyog, de a jelenhez már nem köti semmi. Bölcs belenyugvással veszi tudomásul, hogy az élet százévesen sem több, mint egy kurta kis utazás, s az ő vonatja mind közelebb kerül a végállomáshoz. Matula Gy. Oszkár Mentőautó — ajándékba Meghitt s esemény I színhelye '"'T-'' volt minap a ceglédi városháza udvara. Ahol Lovas József, a Porsche-Hungária értékesítési vezetője átadta a cég ajándékát: egy Volkswagen-Binz mentőautót, Mácz István polgármesternek. A tetszetős, korszerű négykerekűt az elmúlt hónapokban a ceglédi mentőállomás munkatársai kipróbálták — az eredményt kiválónak értékelték. Az értékesítési vezető rámutatott, ezzel a gesztussal a magyar mentőszolgálat megújulási törekvéseit szeretnék támogatni. Mácz István köszönő szavaiban megdicsérte a Porsche-Hungária nagylelkűségét, azért, hogy korunk szamaritánusait, a mentősöket támogatja. Azokat, akik napjaink közlekedési baleseteinek áldozatain, sérültjein vagy a betegségtől elgyengült embereken segítenek. Egyben a polgármester átnyújtotta az önkormányzati testület megbízásából egy babyd- ropplert (magzatiszívhang-vizsgáló készüléket) Lovas Ottó ceglédi mentőstisztnek. Dr. Győri Attila, a Pest Megyei Mentő- szervezet főorvosa kérdésünkre elmondta a ceglédi mentőállomás — amelynek hét Toyota típusú autója van — nemcsak a most átadott ajándékkal gazdagodik, hanem egy másik Volkswagen mentőautóval is, amit az Országos Mentőszolgálat vásárol meg a városnak. (f. f.)
