Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-12 / 238. szám

IS . PEST MEGYE1 HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1993. OKTÓBER 12., KEDD 5 * Erden nincsenek tartalékok Lezsák Sándor: Innen szép nyerni Fizetésképtelen iskolák Az érdi önkormány- | zat legutóbbi testületi ülésén, a Bolyai János Általános Iskola igaz­gatója bejelentette fizetésképte­lenségét. A működési feltételek anyagi fedezetei megnöveked­tek, az intézmények szigorúan vették a költségvetési terveket, az önkormányzat takarékos in­tézményi gazdálkodásra akarta kényszeríteni az iskolákat. Ezek a feltételezett okok. Hogy minderről többet tudjunk meg, kerekasztal-beszélgetésre hív­tuk Harmat Béla polgármestert és egyes iskolák vezetőit: Kar- lovszky Máriát (Hunyadi Má­tyás Általános Iskola), Kóbory- né Szabó Ildikót (II. Lajos Álta­lános Iskola), Fehér Nándomét (Intézményi Gondnokság), Rozgonyi Jánost (4-es Számú Általános Iskola) és Maitz Fe­rencet (Körösi Csorna Sándor Általános Iskola). Az érdi önkormányzat képvi- selő-testülete hatodszori vita után sem fogadta el az 1993-as évi költségvetés módosítását. A számviteli törvény alapján ajánlatos tartalékalapokat ké­pezni — a jegyző erre többször felhívta a figyelmet —, ezt a testület nem tette meg. (Az egyetlen képviselő, aki támo­gatna a javaslatot, a volt tanács­elnök, Pató Simon volt.) Az ön- kormányzat alapellátásához tar­tozó intézmények működési fel­tételeit biztosítani kell (kellene) az év utolsó negyedében is. A Körösi Csorna Általános Iskola a tanulónkénti állami tá­mogatásból is inár 1,0 millió fo­rinttal kevesebbet kapott. Itt is, mint valamennyi iskolában, gondot jelent az áfa, az ener­gia, az élelmiszerek árának emelkedése, valamint a heti 18 óra fölötti órák fizetése. A Hu­nyadi Mátyás Általános Iskolá­ban például nem is lehetett vol­na a gázköltségek pontos kiadá­sát meghatározni, hiszen nincs egy éve, hogy bevezették. Ez év májusában jelezték a pedagógusok, hogy nem lesz elég a tervezett költségvetés az év végéig. Júniusban előteijesz- tést nyújtottak be a képviselő- testületnek. Azóta pedig spórol­nak. A II. Lajos Általános Isko­la, mely óvodát is működtet, a központi műhelyek szolgáltatá­saiból nyert bevétellel próbálja a többletet fedezni, a 4-es Szá­mú Általános Iskola csökkenti a szakkörök, fakultatív tevé­kenységek sorát, és megint le­mondott a több éve esedékes, 6-8 millió forintot igénylő tető- szerkezet felújításáról. Alapve­tő szakmai kiadványokról mon­danak le, nem tudják bővíteni, felújítani a didaktikai állo­mányt. A költségvetés meghatározá­sánál a tavalyit vették figyelem­be, miközben az árak emelked­tek. Az Intézményi Gondnoksá­gon belül van olyan iskola, ahol nem tudták kifizetni a 13. fizetést, és a többletórák hon­orálását sem tudják megoldani. A képviselő-testület sok eset­ben nem jó, hanem szimpatikus döntéseket akar hozni. Késik a közoktatási koncepció elkészíté­se, öt hónapja nincs közoktatási főmunkatárs. Az önkormányzat hatáskörébe tartozó intézmé­nyek problémáit a közoktatási bizottság kellene hogy a testület elé tálja. A képviselő-testület nem számol reálisan a bevéte­lekkel és kiadásokkal, az adóter­vezetnél nem veszik figyelem­be, hogy sokan kémek és kap­nak adómentességet. — Az önkormányzat alap- ellátási feladatainak eleget kell tenni — hangsúlyozta Harmat Béla polgármester. — Bízom benne, hogy ennek a felelősségét a képviselő-tes­tület is átérzi. Ha másként nem megy, bizonyos fejlesz­tések visszafogásával és beru­házások időleges leállításával vagy lassításával az iskolák gazdálkodásához szükséges fedezetet biztosítani kell. (b. cs.) Megújul a rádi kultúrterem Vimola Károly felvétele A rádi községháza melletti kultúrterem felújítását, tető- szerkezetének javítását kezd­ték meg nemrégiben a polgár- mesteri hivatal karbantartó csoportjának munkatársai. Mivel elvégzendő feladataik költségeit az önkormányzat nem tudja egy összegben azonnal előteremteni, a mun­ka várhatóan a tél beálltáig el­húzódik majd. Máté István polgármester kérdésünkre elmondta, hogy egyelőre 290 000 Ft-ot tud biztosítani az önkormányzat a kultúrterem felújítására, ké­sőbb azonban a költségvetés átcsoportosításával újabb ösz- szegeket fordít majd a testü­let a fontos cél megvalósításá­ra. A községi vezető elmond­ta továbbá: azért vált halaszt­hatatlanná a régóta esedékes renoválás megkezdése, mert Rádon a 150 férőhelyes kul­túrterem az egyetlen közössé­gi helyiség, amely lakossági fórumok, művelődési progra­mok otthona lehet. (r. z.) Az MDF túljutott a drámán Lezsák Sándor, a Magyar De­mokrata Fórum ügyvezető el­nöke töretlenül bízik pártjának ismételt választási győzelmé­ben. A Vácott megrendezett MDF-fórumon is látható nyu­galommal fogadta a kétkedő véleményeket, a mindennapok ellentmondásaira, a gazdasági és társadalmi gondokra vonat­kozó kritikákat. — Innen szép nyerni — je­lentette ki. — Mire alapozza a derűlá­tást? Ön itt a fórum légköré­ben a nyugodt erőt példázta. Mint tudjuk, ennek Antall Jó­zsef a meghatározó személyisé­ge. De ha netán ő hosszabb tá­vollétre kényszerül, a választá­si kampány hangulatában is nyugodt lesz ez az erő? — ér­deklődtünk a pártelnöknél. — A Magyar Demokrata Fó­rum elnökségében most éppen egy nagyon alapos, szervező-, program-előkészítő munka fo­lyik — válaszolta Lezsák Sán­dor. — A kormányzat működé­se zavartalan — folytatta. — Bár ismerjük Antall József óri­ási munkabírását, hogy szinte óráról órára tájékozódik a dol­gokról, talán még a kórházi ágyon is, ez az időszak azt fog­ja bizonyítani, hogy az MDF- ben csapatmunka folyik. Te­hát nem kézi vezérléssel men­nek a dolgok. Az erő tehát to­vábbra is nyugodt marad. — Ön azt mondta a hallga­tósága előtt, hogy az MDF túl­jutott a drámán, míg más pár­toknál ez később következhet be. Nevezetesen az MSZP-t, a Fideszt, az SZDSZ-t említette. Milyen drámák várhatók ná­luk és mikor? — Jósolgatni nem lehet. Biz­tos, hogy az ellenzéki pártok mindent megtesznek azért, hogy az ellentmondásoktól, fe­szültségektől terhelt konfliktu­saikat, személyi ellentéteiket lehetőleg elfojtsák a választási sikereik érdekében. Ám eze­ket az aknákat tovább viszik magukkal. A szervezeteiken belüli erőktől függ, hogy mennyire tudják ezeket hatás­talanítani. Az MDF-nek én azért adok jó esélyt, mert a jövő év tavaszáig már más lesz az ország lélektani helyze­te. A kedvező változások a pártban is tapasztalhatók. Igaz ugyan, hogy még mindig van­nak a tagság soraiból kilépők, de az is tény, hogy az elmúlt öt hónapban 1 ezer 200-an lép­tek be. Mi nem folytatunk majd erős kampányt, hanem addig végezzük a kormányzati munkát, amíg a megbízatásunk tart. — Sok embert foglalkoztat a kérdés: Milyen lesz az MDF következő négy esztendeje, amennyiben hatalomra kerül? A közvélemény várakozása nem egységes. Mit ígérnek ne­künk, kisembereknek, kétkezi dolgozóknak? Ismeretesek a vádak, hogy itt az úri Magyar­ország iránt is tapasztalhatók nosztalgiák. — ígérni csak a valóság is­meretében lehet. A párt leltárt készít arról, hogy 1994 tava­száig meddig jutottunk el. Az eredményt össze kell hasonlíta­ni azzal, hogy 1990-ben mit ígértünk. Mit, miért nem tud­tunk megvalósítani? Hiszen a mezőgazdaságot aszályos évek sújtották. A környező piacok polgárháborúk és sok más ok miatt összeomlottak. Közben szétesett a szovjet bi­rodalom. Nyugaton is tapasz­talható a gazdasági visszaesés. Ezek voltak az előre nem látha­tó változások, melyek követ­keztében más világ vesz körül bennünket. Sok kérdésben nai­vak is voltunk. Azt hittük, hogy bizonyos esetekben meg- győzhetők az emberek. — Mint a népi-nemzeti irányzat jeles képviselője, a nép közül jött vezető, az elnök úr milyennek látja a saját mér­legét? Hogy sikerült a nép ér­dekében politizálni az elmúlt közel négy év alatt? — Mikor teljesíthetjük ezt az igényt? Én azt hiszem, hogy teljes mértékben soha. Ám én beszélhetek honismere­ti táborokról, melynek résztve­vői egyszerű emberek. A fele­ségemmel együtt teremtett La­kitelek Alapítvány támogatásá­val népfőiskolák, nyelvtanfo­lyamok, szociális gondozó és gazdaképző kurzusok működ­nek. Az országban tízezren jár­nak vállalkozói tanfolyamok­ra. Nemrég Erdélyből és a Fel­vidékről voltak itt csoportok, tíznapos tanfolyamra.-— Vagyis ön azt mondja, amit már Illyés Gyula is meg­fogalmazott annak idején? Ha nem is szó szerint, de lényege: A demokrácia feltétele a mű­veltség? — Igen. Természetesen. Két­ségtelen, hogy jó lenne, ha ezt nem felülről kellene szervez­ni. Tudjuk, hogy az elmúlt negyven év alatt meglehetősen elzsibbadt a társadalom. Tehát segíteni is kell. Folyamatos, lassú rendszerváltoztató hala­dás kívánatos a gazdaságban, a társadalomban. Szerintem megkezdődött az oldódás. — Elnök úr, végül engedjen meg még egy olyan kérdést, amin a váci fórum egyik részt­vevője is tűnődött. Osztja azt a nézetet, hogy önök az elmúlt négy év alatt nem gyakoroltak tényleges hatalmat? — Egy rendszerváltó folya­matban más a hatalom, mint egy kialakult rendszerben. Mi ezt demokráciát teremtve vet­tük át, ehhez kellett közbizal­mat szereznünk. Most először az MDF-tagoknak kell megerő­södniük a bizalomban, majd magának az MDF-nek. Én minden munkámmal a bizal­mat igyekszem megszerezni és ezért akarok szolgálni. Kovács T. István Mindent, csak vöröset ne! Ocsai harangreneszánsz A beemelés pillanata. Az új toronysisak szakasztott olyan, mint az 1777-ben készült eredeti volt Tóth Péter Domonkost a 70-es évek derekán helyezték Ócsá- ra. Amikor először megpillan­totta az akkor pont kétszáz éves katolikus templomot, rög­tön feltűnt neki, hogy a torony nem illik bele az összképbe. Később megtudta, 1944 végén a toronysisak belövést kapott, s a háború utáni felújítás nem a legjobban sikerült. Rézlemez helyett csak vasbádogra telt, ami hamar rozsdásodik, s a rozsda átüt a festéken. Alighogy berendezkedett, Domonkos atya hívatta a gond­nokot. — Ez a mi tornyunk nagyon csúnya a mostani állapotában. Szeretném, ha újra festenénk. — Milyen színt kíván a plé­bános úr? — Pirosat. Hogy aki hazafe­lé tart Ocsára, már messziről meglássa. A gondnok meghökkent. — Pont pirosat? Majd még azt mondják a hívők, hogy kommu­nista a papjuk. — Hadd mondják. Én meg majd elmondom, mitől kapta a nevét Veresegyház. Áttol, hogy vörös volt a tornya. Pedig akkoriban még hírét sem ismer­ték a kommunizmusnak. A torony tehát piros lett, ám a Veresegyházra való hivatko­zás ellenére a piros szín soka­kat irritált, s ahogy telt az idő, úgy nőtt az ellenszenv a piros szín iránt. Az adomázó derű isteni aján­dék, amiből Domonkos atyá­nak bőven kijutott. Nevetve idé­zi az akkori időket, meg az őt ért gyanúsítgatásokat. — Békepapnak, kommunis­tának neveztek a hátam mö­gött, pedig akkor már gyűjtöt­tem a pénzt az új toronysisak­ra. Öt évbe telt, amíg a lemez ára összejött. Vörösréz lemezt vettem, hogy az új sisak olyan legyen, mint az eredeti volt. Ä lemez még három évig várt, hogy betöltse szerepét, csak tavaly év végére jött össze az egész pénz. — Soha nem kértem egy fil­lért sem a hívőktől, kivált nem toronyra. Apám arra tanított, ne kéijek senkitől semmit, de ha adnak, fogadjam el. Mert aki adni akar, az kérés nélkül is megteszi. Igaza volt. Ha lassan is, de összegyűlt a pénz, s ez év­ben nekifoghattunk a munká­nak. Sokat köszönhetek Koz­ma Eleknek, a helyi gimnázi­um mérnök-tanárának. Ő ter­vezte meg a sisakot az egykori fényképek alapján. Faváz he­lyett acélvázra. így könnyebb volt összeszerelni, bevonni le­mezzel és a helyére emelni. A kivitelezést is helyi iparos vé­gezte, Juhász Károly, aki mellesleg egyházközségi gond­nok. Ócsaiak mesélik, amikor a régi, piros sisakot leemelték a helyéről, a fél falu ott állt a daru mellett, és örült. Mert bár Domonkos atya festegető ambí­cióját a jó szándék vezette, a pi­ros szín miatt csak vörös Ócsaként emlegették a falut a környéken. Az új toronysisak szikrázva csillog az őszi verőfényben, igaz, ez a csillogás idővel meg­kopik, a vörösréz az esőtől, hó­tol megmattul, majd zöld színű­re változik. — Az nem baj — mondták az ócsai polgárok a torony szen­telésekor. — Csak vörös ne le­gyen. A vörösből elég volt negyvenöt évig, még a tornyon sem kívánjuk látni. (matula)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents