Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-12 / 238. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1993. OKTÓBER 12.. KEDD 3 Nyilatkozat Mint a Közakarat Egyesület tagjai — követeljük, hogy a MÚOSZ, a volt pártállami újságíró szövet­ség vagyonából a valósághű taglétszámának arányá­ban végre igazságos mértékben a Magyar Újságírók Közössége is részesüljön! Tarthatatlan ugyanis az az állapot, hogy a vagyon még jelenleg is azokat az újságírókat szolgálja, akik a rendszerváltozást alig, vagy csak kis mértékben segítik elő, vagy — netán — legnagyobbrészt annak akadályozásában tevéke­nyen részt vesznek; ugyanakkor azok az újságírók, akik szívvel-lélekkel, sokszor az egzisztenciájukat is veszélyeztetve dolgoznak a rendszerváltozásért, minden anyagi, erkölcsi és munkaköri támogatás né- kül kénytelenek munkájukat végezni — akikért most mi is, egyesületünk nevében felemeljük sza­vunkat! Felkérjük tehát az összes, ebben az ügyben érde­kelt hatóság, szervezet figyelmét e probléma mi­előbbi, megnyugtató rendezésére. Egyben tiltakozunk a dabas-sári katolikus iskola körüli botrány felszítása ellen. Felkérjük egyházi vezetőinket, vessék latba összes tekintélyüket, befo­lyásukat, hogy megvédjék a katolikus iskola elköte­lezett tanárait és diákjait az úgynevezett „világnéze­ti semlegességet” hirdető tanárok és szülők által ki­robbantott attrocitások ellen. Végre legyen vége an­nak az állapotnak, hogy még mindig a vallásukat megvalló híveknek kelljen a rövidebbet húzniuk azokkal szemben, akik több mint negyven éven át hatalmukat és világnézetüket törvénytelenül ránk erőltették, amikor a magukat vallásosnak tartó ál­lampolgároknak „hallgass” volt a neve. Követeljük tehát a dabas-sári iskola körüli botrány megszünte­tését, az igazságos iskolamegosztást; egyesek ne arra számíthassanak, hogy a katolikus iskolások szülei végre megunják gyermekeik háttérbe szorítá­sát. A továbbiakban pedig megbotránkozásunkat fe­jezzük ki amiatt, hogy egyes újságírók, például a Népszavában —- a miniszterelnök úr betegségét kár- örvendően tárgyalják. Az ilyen magatartást mélysé­gesen elítéljük, emberileg és politikailag elfogadha­tatlannak tartjuk. Mi ezúttal kívánunk tiszta szívből Miniszterel­nök úrnak mielőbbi gyógyulást! I—XII. kerületi Közakarat Egyesület A hiteles tájékoztatásért S MUK-tagozat Losoncon Október 10-én, vasárnap Lo­soncon megalakult a Ma­gyar Újságírók Közösségé­nek első határon túli tagoza­ta. i_ A MŰK új tagozatát 17 felvidéki magyar újságíró kí­vánta megalakítani. Mind­nyájan a MÚK támogatásá­val működő salgótarjáni Ma­dách Imre Újságíró Akadé­mián végeztek. A losonci tagozat megala­kulásának hírére a Madách Akadémián végzett Nógrád megyei újságírók is jelezték csatlakozási szándékukat, így vasárnap losonci szék­hellyel megalakult a MÚK losonci-salgótarjáni tagozata. A tagozat vezetője Hahn József losonci újságíró lett, salgótarjáni titkárrá T. Pata­ki László salgótarjáni újság­írót, losonci titkárrá, Farkas Ottó felvidéki újságírót vá­lasztották. Az új tagozat tagjai a Fel­vidéken és Nógrád megyé­ben a hiteles tájékoztatást kí­vánják szolgálni. Az ünnepségen a Magyar Újságírók Közösségének üd­vözletét . Kosa Csaba, a MÚK elnöke és Moldová- nyi Ákos, a Tv-híradó fő­szerkesztő-helyettese, a MÚK elnökségének tagja adta át. A Pest Megyei Hírlap képviseletében Vödrös Atti­la főszerkesztő és Bánó Atti­la főszerkesztő-helyettes, a MÚK elnökségi tagjai mondtak köszöntőt. (Cs) A nyilvánosságnak ára van A Átlátható a magánosítás Mostanra átláthatóvá és kö­vethetővé vált a privatizáció — jelentette ki Szabó Tamás privatizációért felelős tárca nélküli miniszter sajtótájékoz­tatóján, hozzátéve, hogy eb­ben jelentős szerepe van a megváltozott marketing- és sajtóstratégiának. Mint mond­ta, a nyilvánosságnak persze ára van, ez az idén összessé­gében mintegy 580 millió fo­rintos kiadást jelent az ÁVÜ- nek. Ez az összeg azonban arányaiban jóval kevesebb, mint amennyi pénzt a vagyon­ügynökség költ a privatizáció reklámozására. Magyar Külügyi Tanácsadó Szolgálat Szellemi hátországot biztosítanak Kétnapos konferenciát kez­dett tegnap Budapesten a Ma­gyar Külügyi Tanácsadó Szolgálat. A testületet a kül­ügyi szolgálatból a kommu­nista fordulat után elbocsá­tott, és jobbára az emigráció­ba kényszerített egykori dip­lomaták hozták létre azzal a céllal, hogy tapasztalataikkal, tanácsaikkal segítsék a szuve­rén magyar külügyek munká­ját. A tanácskozás résztvevőit üdvözölte Jeszenszky Géza külügyminiszter, aki nagyra értékelte, hogy a tanácsadó­szolgálat egyfajta szellemi hátországot igyekszik biztosí­tani a magyar diplomácia szá­mára. Ma ugyanazok az em­berek segítik tanácsaikkal a független magyar diplomácia A szovjet csapatok okozta környezeti károkkal foglalko­zó nemzetközi konferencia kezdődött tegnap Budapes­ten. A rendezvényt Antall Jó­zsef miniszterelnök levélben- köszöntötte. A kormányfő le­velében többek között rámu­tat: közelmúltunk egyik dön­tő jelentőségű eseménye a szovjet csapatok kivonulása volt, amelynek eredménye­képpen a majd fél évszáza­dos megszállás után a Ma­gyar Köztársaság visszanyer­te szuverenitását. A diktatú­Herbert Schambeck. az oszt­rák Szövetségi Tanács elnök- helyettese és Szabad György, a magyar Országgyűlés elnö­ke 1993. október 8-án koszo­rút helyezett el a csehszlová­kiai magyarság mártírhalált halt vezetőjének emléktáblá­jánál a budapesti Szép utcá­ban. Ezen alkalomból mindkét vezető politikus rövid beszé­det mondott, amelyben mél­tatták Esterházy János huma­nista keresztény eszmeiségét, valamint a dunai népeknek az általa meghirdetett testvé­ri együttélési eszméjének fon­A legfőbb ügyész marad Az Országgyűlés tegnap dél­után 47 igen, 151 nem szava­zattal, 25 tartózkodás mellett úgy döntött: nem tűzi napi­rendre a Magyar Igazság és Élet Pártja parlamenti képvi­selőcsoportjának határozati javaslatát a legfőbb ügyész felmentésére. A frakció Györ­gyi Kálmánt jogszabálysértés és alkalmatlanság címén kí­vánta posztjáról eltávolítani. újraindulását, akik a második világháborút követően is az ország demokratikus újrakez­désén munkálkodtak, támasz­kodva arra a jó minőségű dip­lomáciára, amely a két világ­háború közötti magyar külpo­litikát jellemezte. Akkori fára­dozásaiknak azonban véget vetett az 1948-as kommunis­ta hatalomátvétel, amelynek nyomán szervilis, az idegen érdekeket kiszolgáló diplomá­ciajött létre. Ezzel gyakorlati­lag megszűnt az önálló ma­gyar külpolitika. Az emigráci­óba kényszerült szellemi elit ezért jobbára csak a múlt fel­dolgozásával foglalkozhatott mind ez ideig — mutatott rá Jeszenszky Géza. Az 1989-—90-es újrakez­dés megnyitotta az utat az rák természetéhez nemcsak az emberi és társadalmi érté­kek pazarlása tartozik, ha­nem a természeti környezet pusztítása is. A megszálló csapatok által okozott kör­nyezetpusztítás települések ivóvízellátását, tájegységek környezetét veszélyeztette. Indokolt, hogy a szakmai közvélemény megvitassa a kárfelszámolás eredményeit, tapasztalatait. Gyurkó János környezet- védelmi és területfejlesztési miniszter bevezetőjében tosságát és idó'szerűségét. A koszorúzásnál jelen volt: dr. Erich Kossbach, Ausztria ma­gyarországi nagykövete, Mal- fatti Giacchino báró, a Mál­tai Lovagrend ausztriai nagy­követe és felesége, Esterházy Alice grófnő, továbbá Marto- nyi János külügyminisztériu- mi államtitkár, a magyar poli­tikai élet számos képviselője, a Rákóczi Szövetség és az Es­terházy János Emlékbizott­ság vezetői, valamint az V. kerületi önkormányzat képvi­selői. A küldöttség előzőleg Po­zsonyban tett látogatása alkal­Az Alkotmánybíróság tegna­pi ülésén elutasította azokat az indítványokat, amelyek a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának szabályait kifogásolták. Az indítványozók úgy vélték, hogy a bírói út általánossá tételének az ő ügyükben is érvényesülnie kellene, ami­kor tulajdonukat az egykori jogszabályok megsértésével államigazgatási határozattal önálló magyar külpolitika előtt, amely immár a külhoni magyarság tapasztalataira, tá­mogatására is igényt tart. Ahogy a külügyminiszter fo­galmazott: pár száz hivatásos diplomata mellett több ezer ember segíti hazánkat a ma­gyar nemzet tiszteletbeli szó­szólójaként. Tanácsaikra a magyar diplomácia továbbra is számít, különös figyelem­mel arra, hogy új korszak kez­detének részesei vagyunk, és korántsem megy minden olyan simán, mint sokan vél­ték. Jeszenszky Géza ennek kapcsán utalt arra, hogy kör­nyezetünkben egyfajta kis-an- tant típusú politika üti fel a fe­jét, amire a magyar külpoliti­kának józan mértéktartással kell reagálnia. szólt arról, hogy az elmúlt két évben a 171 objektum kö­zül a legszennyezettebb 20-nál kezdődött meg az ivó­vízbázist, és más, a környeze­tet leginkább veszélyeztető károk mérséklése, felszámo­lása. Idén év végéig 11 ilyen létesítménynél fejezik be a legszükségesebb munkákat. Az el nem végzett feladatok, valamint a további 151 léte­sítménynél a kiegészítő méré­sek. elemzések elvégzése, a munkák megkezdésé további forrásokat igényel. mából Michal Kovac, a Szlo­vák Köztársaság elnöke és más szlovákiai vezető politi­kusok előtt Herbert Scham­beck alelnök hangsúlyozta a magyar kisebbség egyenjogú­sításának mielőbbi megvalósí­tását, valamint a szlovákiai magyarsággal történt sérel­mek orvoslásának jelképe­ként Eszterházy János mi­előbbi rehabilitálását. Michal Kovac válaszában ígéretet tett, hogy saját hatáskörében és erejétől függően mindent megtesz, hogy eleget tegyen az osztrák küldöttség kérésé­nek. államosították. Az Alkot­mánybíróság határozata sze­rint az államot nem terheli az a kötelezettség, hogy a korábban alkotmányellene­sen elvett tulajdont visszaad­ja. Ezért nem indokolt az sem, hogy az eljárás általá­nos szabályait visszaható ha­tállyal megváltoztassa, s az igazgatási határozatokat visz- szamehőleg felülvizsgálha- tóvá tegye. Nem éppen senki Ha valaki fölteszi a kérdést: vajon, napja­inkban ki törődik az if­júsággal, akkor való­színűleg kész rá a vá­lasz: senki. Ez el is hangzott egy közel­múltban tartott váci fórumon. A kérdés tag­lalásánál persze figye­lembe kell venni az előzményeket is. Az el­múlt negyven eszten­dőben Magyarorszá­gon az ifjúsággal' so­kat foglalkozott — bár ne tette volna! — az Úttörőszövetség és a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség (KISZ). Hála Istennek, ezek a szervezetek ha nem is szűntek meg teljesen de a társadalom sokszí­nűségének életre hívá­sával jelentőségük csökkent. S szerencse, hogy megjelent példá­ul Magyarországon a nagy hagyományokkal rendelkező cserkész- mozgalom, s mint a nyáron láthattuk Gö­döllőn, elég sokan fog­lalkoztak ott az ifjú­sággal, méghozzá olyan stílusban, aho­gyan azt véleményünk szerint tenni kell. Az ifjúsággal, remélhető­leg, egyre szélesebb körben lesz képes fog­lalkozni a cserkész­mozgalom, egyre több szülő és gyermek látja be, hogy a hitre és a hazaszeretetre való ne­velés ugyancsak hasz­nos befektetés, olyan, amely hamar meghoz­za gyümölcsét. Kár, hogy a feltett kérdés­re, vajon ki foglalko­zik ma az ifjúsággal, most gyorsan kész a válasz: senki. Ez egyébként azért han­gozhat el oly gyorsan, mert az emlegetett gö­döllői cserkésztalálko­zóról a mai magyar úgynevezett központi sajtónak egyetlen jó szava se volt, zömében úgy csináltak, mintha nem történne ott sem­mi, rosszabb esetben pedig gúnyolódtak föl­ötte. Természetesen ez is érthető, hiszen el­képzelhetőnek tartom, hogy a cserkészek nem ugyanazt értik li­beralizmus alatt, amit némely újságírók, akik hajdani internaci­onalista nézeteiket lát­ják el ma a liberális fe­dőnévvel. Biztos va­gyok benne, hogy a hit­re és a hazaszeretetre építő ifjúsági mozga­lom, múltjához méltó­an, egyre hatalmasabb lesz Magyarországon. (Vödrös) Környezettisztító tanácskozás Megkoszorúzták Esterházy János emléktábláját mmmmmmni Elutasított indítványok

Next

/
Thumbnails
Contents