Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-11 / 237. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1993. OKTÓBER II.. HÉTFŐ Az ifi-VB bronzérmese idén a felnőttek között evez Montreal, Oslo, Atlanta? A Váci Hajó SE evezősei sikeres versenyévadot tudhatnak maguk mögött. Amellett, hogy eredményesen szerepeltek az országos bajnokságon, két legjobbjuk az Oslóban rendezett ifjúsági világbajnokságon is részt vehetett. A norvégjai versenyen Korbei Erzsébet, a női négypárevezős tagjaként a dobogó harmadik fokára állhatott, Neisz Gábor pedig Bereczki Vilmossal, a Danubius Hajós SE versenyzőjével, a 10. helyet szerezte meg a férfi kétpárevezősök mamutmezőnyében. E szép eredményhez az önkormányzat folyamatos támogatása mellett, idén a Rapid Foto, a DCM, a Nógrádi és tsa., a Pick Mayer, illetve a Forum Line Kft. is hozzájárult. A kétszeres világbajnoki helyezett Korbei Erzsébetet (Oslo előtt tavaly Montrealban is dobogóra állhatott) arra kértem, mesélje el, mikor és hogyan lett evezős. Beszélgetésünk apropóját a sikerek mellett az adta, hogy a fiatal versenyző jövőre már a felnőttek között indul a különböző regattákon. — Amikor ötödik osztályba készültem, szüleim sporttagozatos osztályba Írattak. Mivel itt kötelező volt valamilyen egyesületben edzeni, nekem is választanom kellett. Az evezés mellett döntöttem. Eleinte nem szerettem edzésre járni, mert túlságosan vékony és gyenge voltam, így nem értem el eredményeket. Ennek ellenére kitartottam, főként a közösség miatt. — Mikor jöttek az első sikerek? — A fordulatot az 1990-es versenyévad hozta meg, hiszen sikerült megnyernem az OB serdülő egypárevezős versenyszámát. A győzelem után hamarosan válogatott lettem és megkezdődött számomra a világversenyek és nemzetközi regatták időszaka. — Melyek voltak a kiemelkedő állomásai a „nagy utazásnak”? — 1991-től kezdve három világbajnokságon versenyeztem négypárevezősben. Évente változó összetételű csapatunk Barcelonában ötödik, Montrealban és Oslóban pedig harmadik lett. Ráadásul az idei versenyen csak hat századdal előztek meg bennünket a második helyezett olaszok. Ezeken a versenyeken kívül, a legnagyobb élményem egy nemzetközi edzőtábor volt Mexikóban. — Mi várható a felnőttek mezőnyében ? — Nehéz lesz a válogatottba kerülni, de ha sikerül legalább az ötödik helyet elérnem a legfontosabb versenyeken, tartalékként talán szóba jöhetek. — 1996-ban olimpia lesz Atlantában... — Mindent meg fogok tenni azért, hogy olimpikon legyek, de egyelőre még csak a következő versenyévadra gondolok. R. Z. Ha kell, egy lábon is! Az Arsenal futbaflcsatára, Ian Wright nagyon bízik abban, hogy szerdán pályára léphet Rotterdamban a holland válogatott elleni sorsdöntő világbajnoki selejtező mérkőzésen. Elmondta, akár egy lábon is játszana a válogatottban. Erről azonban nem ő dönt Wright súlyos térdsérüléséből van felépülőben, s az orvosok, a sugár- és ultrahangkezdések ellenére is, csak 50 százalék esélyt látnak arra, hogy október 13-án pályára léphet. Graham Taylor szövetségi kapitány nincs tehát könnyű helyzetben, A támariósorba kerülésre Les Ferdinand is esélyes, aki a Lengyelország elleni mérkőzésen góllal hálálta meg a bizalmat. Ferdi- nandra azonban most valószínűleg mégsem számíthat Taylor kapitány, mert ő is súlyos sérülésekkel küszködik. Wright véleménye: „Nehéz mérkőzésnek nézünk elébe szerdán. Olyannak, amely valószínűleg a legizgalmasabb lesz az 1990-es VB-eléé döntőnk óta. Mindenképpen tagja szeretnék lenni a válogatottnak.1” Érd környékén kerekez a világrekorder postás Jótékonysági íjászverseny Foton Ennyien még sohasem voltak Az ország minden tájáról érkeztek az íjászok Csanda János szerint az akarat a legfontosabb „ Kérem, amennyiben részese kíván lenni egy különleges vállalkozásnak. úgy olvassa el figyelmesen ajánlatomat. A non-stop kerékpározás rekordereként, alvás nélkül, 97 óra alatt tettem meg a Budapest—Frankfurt távot, ami első lépcsőfoka volt nemzetközi kerékpáros vállalkozássorozatomnak. A Föld napja alkídmából olyan demonstrációra készülök, amely sportszenzáción túl, a környezetszennyezés elleni látványos tiltakozás is lesz egyben. Gázálarcban az arcomon, több ezer kilométeres (napi 200 kilométer kerékpározás, 40 kilométer futás) úgynevezett „túlélő rekordot” állítok fel. Ötletem bizonyára meghökkentő, de jogosan merül fel a kérdés, nem követek-e el akkor nagyobb őrültséget, amikor naponta, Érd, Diósd, Nagytétény és Budapest körzetében, 60-70 kilométert futok és kerékpározom városi forgalomban. Manapság sokat halljuk az egészséges életmód szószólóit, sokan harcolnak a környezetvédelemért, így az én sportakcióm — remélhetőleg a hazai és nemzetközi nyilvánosságtól kísérve — kiváló alkalom lehet, hogy további támogatókat, szimpatizánsokat nyerjünk meg e nemes célokhoz Terveim szerint Frankfurton keresztül, a svájci Alpokon átkelve, Olaszországot átszelve érkezem vissza Budapestre, a hozzávetőlegesen egy hónapig tartó túráról. Kis csapatomban orvos, masszőr, szerelő és operatőr is lesz Tartson velem! Sporttársi üdvözlettel: Csanda János." Eddig a fénymásolt „üzenet”, a nagy terv ismertetése, amelynek főszereplőjéhez tényleg bárki csatlakozhat. Hogy ki is az a Csanda János? Idézet a Guinness Rekordok Könyvéből: „Csanda János, magyar postás, 1991 júliusában három nap és három éjjel kerékpározott egyfolytában, alvás nélkül. és ezalatt 1326 kilométert tett meg.” Az újságok és a magazinok szalagcímei illették már a „földkerekség legszívósabb postása” kitüntető címmel, megállapították, hogy „senki nem teker nála jobban", „a postás nem ismer lehetetlent", vagy, hogy „világcsúcsot kézbesít a postás”. Hősünk, március óta Érdligeten, a Talabor utcában álló családi házban lakik, és így már nemcsak a fővárosi 70-es posta- hivatal körzetébe tartozók, hanem Érd és a környék, vagyis Diósd, Nagytétény, Budafok lakói is jól ismerik azt a megszállott kerékpárost vagy őrült futót, aki „teljes menetfelszerelésben” elteker vagy elhappol mellettük. Számára a legnagyobb forgalom és a vele járó szmog sem akadály, az úgynevezett „kenyai módszerrel" készíti fel magát az egymást követő emberfeletti próbatételekre. — Mondhatnám úgy is, hogy nincs pénzem a közlekedésre, és ezért futok városokon, falvakon át. A kenyaiaknak sem volt módjuk másképp megtenni a települések közötti távolságokat, ezért hát nyargaltak, s most a világ hosszú- és középtávfutóinak krémjét adják — magyarázta furcsa életmódjának okait a 38 éves Csanda János. — Attól függően, hogy futó vagy éppen kerékpáros napot tartok, napi 50-60 kilométer „kocogás”, vagy 100 kilométer pedálozás a penzumom. — Amíg Érdről Budapestre ér, inzultustól mentes az útja? — Azok, akikkel mint postás érintkezem, természetesen már ismernek, és ilyennek is fogadnak el. Akik pedig még nem tudják, ki is az a Csanda János, azt mindenesetre látják a mozgásomról, az elszántságomról, hogy ez az ürge valamit komolyan sportol. Azt sokan hallották, hogy bekerültem a rekordokat számon tartó Guinness Book-ba 72 óra alatt teljesített 1326 kilométernyi kerekezésemmel. Ezt akartam megdönteni idén májusban, amikor a nemzetközi Challenge Day keretében, Budapest főpolgármesterétől, Demszky Gábortól, Frankfurt elöljárójának, Andreas von Schoelemek vittem a két város versengése alkalmából írt üdvözlő sorokat. Ekkor 97 órát tekertem szakadatlan, de „csak” 1016 kilométert teljesítettem. — Azon kívül, hogy saját rekordjait akarja felülmúlni, mi mozgatja, mi ösztönzi újabb és újabb, az átlagemberek számára őrültnek tetsző tervek kiesze- lése felé? — Ami inspirál 18 éves korom óta, arra nem tudok jobb magyarázatot találni, mint hogy azt a belső dinamizmust, ami feszít, nap mint nap le kell vezetnem. Olyan energiát érzek magamban, amit nem is tudok másképp befektetni, hasznossá tenni, s szinte rendeltetésszerűen , következnek bennem” ezek a dolgok, automatikusan adódnak az ötletek. Ezenkívül, a visszajelzések is olyan erőteljesek — főként azóta, amióta ország-világ megismert a Friderikusz- show által —, hogy nem is igazán könnyű leszállni erről a porondról. Az ismertség és az elismertség olyan komoly plusz energiát ad, hogy még általam is lehetetlennek ítélt mennyiségeket vagyok képes elvégezni. Egyébként, saját magamhoz képest is előreléptem az önbizalom terén, korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy képes vagyok ennyi időt ébren, pihenés nélkül, kerékpározással tölteni. — Milyen célok képesek motiválni még? — Sokat hallottam, és nagyon felkeltette az érdeklődésemet a görögországi Spárta és Athén közötti klasszikus futóverseny, amelyet az ultramaratoni távok királyának tartanak. Egyre jobban izgat a Spartat- lon, s ezért elképzelhető, hogy jövőre átállok a futásra, s csak erre a célra fogok készülni. — Az hogy ön milyen fizikai próbatételek teljesítésére képes, egyéni adottság, vagy pedig jelez valamifajta „üzenetet” a halandóknak is? Konkrétan: ha nem is ilyen távokon, de képes lehet-e bárki, önmagához mérten rendkívülit nyújtani? — Az én teljesítményemet és módszereimet fel is kínálhatnám, ha úgy tetszik precedensként azoknak, akik nem hiszik, hogy képes lehet pusztán akarattal az ember fizikai fáradtságot, képességei határait meghaladni. Sőt, példát mondok. A Sporthősök Klubjának tagjaként, .Jiivatalból” ott voltam a Visegrád és Budapest között rendezett, Garrone-Duna Mara- ton nevet viselő, maratoni futó országos bajnokságon. Láttam azokat az embereket, akik nem sportolók, hanem pusztán hobbiból futottak a zuhogó esőben, s végig viaskodtak önmagukkal, erejük határával. Amikor célba értek, ők is pontosan azt érezhették, amit én, amikor felállítottam a Guinness-rekordof... Saját példámból tudom, hogy az út közben szerzett sérüléseket képes voltam „meggyógyítani” pusztán az akaratommal. Én már nem edzhetek ennél sokkal többet, csak az agyamat, az akaratom erejét fejleszthetem tovább. És még valami. Nálunk az emberi teljesítőképesség határait már gyerekkorban, az óvodában vagy az iskolában rendkívüli alacsonyra szorítják. Óvják a kicsiket, a kelleténél is sokkal jobban kímélik a gyerekeket, nem tanítják meg őket izomzatúk és akaratuk terhelhetőségének határaira, és éppen ezért, felnőtté válva nem is élnek egészségesen, a teher, a stressz egyszerűen összeroppantja őket. Németh Andrea A fő attrakciónak Horváth István szánhúzó husky kutyafogata bizonyult, a száguldó kétkerekű kocsiból Szól ősi Antal lőtt célba Még sohasem vettek részt hazánkban annyian íjászversenyen, mint ahányan vasárnap Fótra elmentek. A sok jó szándékú embert nemes cél vezérelte az íjászpályára, segíteni akartak sporttáruk kisfián, a mindösz- sze hároméves Daróczi Richár- don, aki már augusztus óta, súlyos betegség következtében, kómában fekszik. A család egyébként már mindenét pénzzé tette, hogy fizethesse a költséges kezelést, s most már csak a barátok, illetve a sporttársak segítsége adhatott számukra reményt. Az időjárás csodálatos napsütéssel segített, így lehetett igazán élvezni a lovagi torna, a karate, a rendőrségi önvédelmi és a kutyás bemutatókat. A versenyre Mindenki lehetősége és kíván- 260 induló nevezett, sága szerinti összeget helyezett Kép és szöveg: az üveggömbbe Hancsovszki János Ezúttal egyáltalán nem mókázott Barkley „padlóra került” Rájár a rúd mostanában az amerikai profi kosárlabdázásra. Az NBA talán legnagyobb csillaga, Michael Jordan a hét elején jelentette be visszavonulását, szombaton pedig a tavalyi bajnokság legjobbjának megválasztott (Most Valuable Player) Charles Barkley-val történt baj. A kopasz közönségkedvenc csapatával, a Phoenix Sunsszal az arizonai Flags- taffban edzőtáborozott, amikor a szombati edzés végeztével levezetésként társaival együtt sprinteket futott. Ekkor hirtelen Barkley össze- csuklott, s magatehetetleniil esett a parkettára, ahonnét jó fél órán át fel sem kelt. A jelenlévők, közte mintegy tucatnyi újságíró, riporter, először azt hitték: a bohém játékos ismét vicces kedvében van. Ám amikor pánikszerűen odarohant a csapat orvosa és edzője, már sejteni lehetett, hogy ezúttal tényleg baj van. Az orvos szerint Barkley esete azzal van ösz- szefüggésben, hogy augusztusban porckorong-megnagyobbodást állapítottak meg nála, s lábai ezért mondták fel időlegesen a szolgálatot. Mindenesetre fél óra után a kosárlabdázó a saját lábán ment az öltözőbe, majd egyórai kezelést követően már nyilatkozott is az újságíróknak: „Halálra rémültem, ilyet még sohasem éreztem. Egyáltalán nem tudtam mozgatni a lábaimat, egyszerűen összeestem. Természetesen megijedtem és ideges lettem, de tudom, hogy jó kezekben vagyok” — mondta később Barkley, akit először Flags- taffban vizsgálnak meg, s ekkor dől el, hogy átszállíthatják-e a 250 km-re fekvő Phoe- nix-be. Hogy mennyi időt kell kihagynia, illetve hogy mennyire komoly a baj, majd csak később dől el.
