Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-11 / 237. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. OKTÓBER II.. HÉTFŐ Gyermekegyüttesek Isaszegen A tánc jó mulatság (Folytatás az I. oldalról) Az együttesek vezetőivel ismertette a zsűri a véleményét. Véleményt, s nem eredményt hirdettek, hiszen mint Foltin Jolán mondta: nem verseny, nem fesztivál volt ez, hanem baráti találkozó, melynek egyik értékét éppen a családiasság jelentette. Eljöhettek olyan együttesek, melyekről nem tudtak, eljöttek nagy múltúak, s jól érezték magukat együtt. A felszabadult táncolás, természetes éneklés fontosságát hangsúlyozta a zsűri. Elsősorban Bállá Zoltán mint gyakorló táncos tette szóvá többször is, hogy „egy kicsit steril volt a tánc”. Nem csupán a lépéseket kell tudni a gyerekeknek, nem csupán a koreográfiát pontosan teljesíteniük, hanem azt is érezniük, hogy a tánc jó mulatság. Néha hagyná „huncutkodni” őket, ne legyenek annyira fegyelmezettek a színpadon — persze ez csak biztos tudás, sok gyakorlás alapján lehetséges. „Az isaszegi csatát többször nyerik meg” — állapította meg Foltin Jolán —, nem fog elsorvadni a kitűnő isaszegi Csata együttes, ha olyan utánpótlása van, mint a most bemutatkozó gyerekek. Sok dicsérő szót kapott a bagi gyerekcsapat. Evek óta folyó elmélyült néptánc-pedagógiai munka eredménye, amit bemutattak. A legigényesebben válogatott zenére a zsűri véleménye szerint a gal- gahévízi gyerekek táncoltak. A fótiak gyereklakodalmasát sokféle szempontból dicsérték. Az ízes, temperamentu- mus tánc, a régi stílusú lakodalmas dalok, a szellemes vőfélyszövegek, a szép ruhák mind sikert arattak. S szó esett arról is, hogy szemmel láthatóan közösséggé váltak az előadásra szövetkező gyerekek. A beszélgetés az együttesvezetők és a zsűri között Foltin Jolán szavaival zárult: a legfontosabb az volt, hogy találkozzunk, lássuk egymás munkáját, beszélgessünk. Reméljük, hogy a legközelebbi ilyen alkalommal még több együttes megjelenik majd. Az együttesek mindnyájan emléklapot kaptak, virágot, s egy-egy szép kézzel festett vázát, az Anita Porcelán Kft. ajándékát. A találkozó fő támogatója volt az Anita Kft., de mintha egész Isaszeg összefogott volna, hogy ez a találkozó létrejöhessen. Vendéglátó üzletek, ajándéküzlet, péküzem, a mezőgazdasági szaküzlet, a szépségszalon, az üzletsor, a MAV-állomás is támogatta. A művelődési otthon előcsarnokában a környezet a táncok hangulatát készítette elő: népi mintákkal hímzett térítőkét állítottak ki. A színházterem falát Karsai Zsigmond Pécelen élő festőművész, a népművészet mestere, a falut, a határt, népszokásokat idéző festményei díszítették. (nádudvari) A Ki mit tud? gödöllői gáláján A varázsgömb titka KAMASZOK. Ez volt a címe az egyetlen külhoni magyar műsorszámnak a Ki mit tud? gödöllői televíziós gálaestjén pénteken. Amíg az Istiglinc együttes a színpadot „porolta”, a mellettem ülő fiatalember — földijük -— olyan hévvel tapsolt, hogy attól féltem: pofon vág. — Hová valósiak? — kérdeztem „megkönnyebbülten” a produkció végén. — Szerdahelyiek vagyunk — felelte kétséget sem hagyva afelől, hogy Dunaszet- dahelyről érkeztek. — Mennyi tehetséges fiatal! — lelkendezett másik szomszédom a háromórás műsor után. Ki gondol ilyenkor a közmondásra: Amit Misi tanul, Mihály sem felejti el. Fiatalon tehet a legtöbbet az ember a jövőjéért. A Ki mit tud? vetélkedők hosszú ideje ezeket a cselekvő, valamit akaró tizen- és huszonéveseket segítik — az ország színe elé. A gödöllői önkormányzat felismerve ennek a hagyománynak az értékét, két és fél éve saját Ki mit tud?-ot hirdetett helyi és környékbeli szereplőkkel, s a sikeren felbuzdulva vállalt részt az országos Ki mit tud? szervezésében. A gödöllői gála ennek volt a jutalma, s hogy a művelődési központ színháztermében szinte a színpad alatt is ültek, bizonyítja, rászolgált erre a város. VILÁGOSSÁGOT! Németh Kristóf a költő leikébe bújva Petőfi-verset szavalt. „Bár volna célja a világnak, / Bár emelkednék a világ / Folyvást, folyvást e cél felé, / Amíg elébb-utóbb elérné!” A Ki mit tud?-os korhatáron éppen csak átlépve már feltűnt e sorok írójának, hogy milyen sok műsorszám szólt a fényről, a világosságról, ami minden fiatal elemi igénye. A fényről énekelt a Notre Dame rockzenekar (olyan hangerővel, hogy az idősebbek — de egy-két fiatal is — befogták a fülüket). Némán, a pantomim eszközeivel kereste a fényt Karsai Veronika, ami különösen nehéz feladat, hiszen arcjátékkal, a test kifejező mozgásával azt kellett megmutatnia, ami kézzel megfoghatatlan. VISSZAVÁGÓ. Ilyen nincs a Ki mit tud?-on, de a Fix Stimm népzenei együttes — szőkébb pátriánk képviselője — megpróbálkozott ezzel. Izsákfalvától Magyarpalat- káig című műsora elején az együttest a döntőből kiverő cigány fiatalok produkciójára emlékeztetett a „banda”, majd kézbe véve megszokott hangszereiket, a korábbitól sikeresebb összeállítást mutatott be a négy fiú a két kislánnyal. Lados László ötödikként megtáncoltatta az énekes Mosóczi Líviát — talán ez hiányzott az elődöntőből. A Fix Stimm sem maradt meglepetés nélkül: a szadai önkormányzattól 100 ezer forintos különdíjat kapott a gálán. Az RTV újság közönségdíjasa Rába Roland lett. ő egy Suzuki gépkocsi boldog tulajdonosa. Gödöllőn ismételt. Kosztolányi Darling című írását tolmácsolta — de hát lehet ezt eleget hallgatni? VARÁZSGÖMB. Huszonnégy műsorszám követte egymást. Pengett a cimbalom, sírt a szaxofon, egy fiatalember trombita nélkül is fújta a dalt, társa a fogsorán „táncolt” szteppet. Bombanők kígyóztak latin tűzben, nővérek énekeltek József Attila rejtelmeiről, s hallgattuk egy Örkényi homokszem küzdelmét a homokórában. Mi lett volna, hogyha mégis mozdony válik belőle? Nem tudhatjuk, ahogyan azt sem tudtuk, hogy a bűvész Mikita Zsolt műsora alatt csak a varázsgömbbel nem kezd semmit. A végén, száz szemfényvesztés után derült ki, hogy az üveggömb tűvel kipukkasztható luftballon. De ez volt az egyedüli léggömb a gödöllői színpadon. Hiszen nem varázsgömb, hanem tehetség és szorgalom kell a sikerhez. Balázs Gusztáv Mádl Ferenc Bajorországban Hans Zehemair bajor művelődési miniszter meghívására Mádl Ferenc magyar művelődési és közoktatási miniszter az utóbbi napokban látogatást tett Bajorországban. Mádl Ferenc megköszönte a tavalyi megállapodás alapján 12 magyar ösztöndíjas számára posztgraduális továbbképzéshez biztosított egyéves ösztöndíjat, 10 tanár Magyarországra küldését, és a Magyar Televízió munkatársai német nyelvű képzéséhez nyújtott segítséget. A most aláírt jegyzőkönyv szerint a bajor kormány további támogatást biztosít egyebek között óvónők képzéséhez és továbbképzéséhez, segítséget nyújt magyar tanárok Bajorországban való továbbképzéséhez. A magyar fél meghívta Bajorországot az 1996-os világ- kiállításra. Nagyok tánca: az Állami Népi Együttes Emlékezés Ján Kollárra Ján Kollár szlovák költő, nyelvész, néprajzkutató, kul- túrpolitikus születésének bi- centenáriuma alkalmából ma tudományos konferenciát tartanak Szlovákia budapesti Kulturális Intézetében. A cseh, szlovák, lengyel és magyar résztvevők a szlovák nemezed öntudat első megfogalmazójának életművéről, munkásságáról tanácskoznak. Az évfordulóhoz kapcsolódva Kollár-kiállítás is nyílik az Andrássy úti intézményben. A kétszáz éve született Ján Kollár teológiai tanulmányokat folytatott Pozsonyban, illetőleg Jénában. 1819—1849 között Pesten volt evangélikus lelkész, majd 1952-ben bekövetkezett haláláig a szláv régészet egyetemi tanára Bécs- ben. Főműve: A szlávság leánya címmel megjelent szonettkoszorú. Ő alkotta meg a szláv irodalom kölcsönösségéről szóló elméletet. Száz éve született Nádasi Ferenc Sinka-hasonmás Hasonmás kiadásban látott napvilágot Szeghalmon Sin- ka István legelső verseskötete, a „Himnuszok Kelet kapujában”. Az első kiadásra éppen hatvan esztendeje a szeghalmi Péter András Gimnázium vállalkozott; a könyv szerkesztője Fiilöp Károly költő, tanár volt. A most — az elsőhöz hasonlóan ismét ötszáz példányban megjelentetett kötet ugyanennek az iskolának az érdeme. Pályázat diákoknak Első igazgatója, Nagy Miklós matematika—fizika szakos tanár, egykori államtitkár születésének közelgő századik évfordulójára készülve pályázatot hirdetett a diákifjúságnak a szeghalmi Péter András Gimnázium. A jeligés pályázatot október 31-éig kell elküldeni a békési Sárrét székvárosának gimnáziuma címére. Nádasi Ferenc táncművészre, pedagógusra, a Magyar Állami Operaház egykori balettigazgatójára, az Állami Balettintézet alapító tanárára, emlékeznek holnap, születésének 100. évfordulója alkalmából az Operaház Székely Bertalan-termé- ben. A megemlékezésed beGrunwalsky Ferenc: „Anyaság”, Schiffer Pál: „Cséplő Gyuri”, Vészi János: „A be- bukottak” és Hollós János: „Cigányok” című filmjét tekinthetik meg az érdeklődők holnap a Magyar Néprajzi Múzeum „Nyílt cigány nap” elnevezésű rendezvényén. A filmprogram kapcsolódik a gyűjtemény, „Képek a magyarországi cigányság XX. századi törtémutatják „A magyar táncművészet nagyjai” című sorozatban „Nádasi mesterről” megjelenő mű e'ső kötetét, amelyet Nádasi Myrtill szerkesztett; ezt követően kerül sor a centenáriumi kiállítás ünnepélyes megnyitására az Operaház előcsarnokában. netéből” című — év végéig nyitva tartó — kiállításához. Rostás Mihály, Kiss János és Kiss Jánosné mesemondók csodás történeteit is hallhatják a múzeum vendégei. Kézműves-bemutatókat tartanak 14 órai kezdettel, illetőleg a budapesti Romano Glasso és a törökszentmiklósi Kalyi Lulugyi amatőr együttesek lépnek fel a Néprajzi Múzeumban. Cigány nap a múzeumban Gyászmise Polónyi Péterért Az elvesztett gyújtópont Sok-sok szenvedés után, mégis váratlanul, 62 éves korában elhunyt Polónyi Péter, a gödöllői Városi Múzeum nyugalmazott igazgatója. Az érte mondott gyászmise október 11-én 17 óra 40 perckor a gödöllői kastélytemplomban, temetése október 12-én 15 órakor a városi temetőben lesz. Polónyi Pétert Gödöllő saját halottjának tekinti. ,Az a nézet, hogy a Föld középpontja a világmindenségnek, már több száz éve szertefoszlott, ám... annak lehet mégis egy gyújtópontja, centruma, ahol a kozmikus terek hatalmas erőfeszítése — talán a teremtő isten — az életet, a szellemet létrehozta”. Polónyi Péter egy esztendeje, 1992. október 10-én szólalt meg utoljára lapunkban egy kiállításra írt megnyitóbeszédével, melyből a fenti részletet idéztük. Kevéssel ezután, egy újabb megnyitó előtti órákban érte az a tragikus baleset, amelyben Gödöllő szellemi élete is súlyos sérülést szenvedett. Elveszni éreztük azt a gyújtópontot, melyet az emberiség a világmindenségben csak a hit révén tájolhat be, de amelyről Gödöllőn pontosan tudtuk hosszú időn át, hogy hol keressük. A szellemi centrumot ebben a városban Polónyi Péter jelentette. Mára csillagászati távolságba kerültünk abból az erőtérből, melyben közöttünk volt. Halálával reményünk sem maradt arra, hogy az a jó ami elmúlt, visz- szatérhet. E nyílt tekintetű népművelő kedves marasztalása az általa teremtett múzeumban berendezett dolgozószobájában sokaknak a legnagyobb jutalom volt. A formális hatalom központját persze mindig másutt találtuk, de az idegen is csak akkor érezhette, hogy megérkezett Gödöllőre, amikor benyitott a Ham- vay-kúria ajtaján. Polónyi Péter nem volt rokona a változatlan, az égbolt ele- fántcsonttomyába zárkózó sarkcsillagnak. Kritikusa volt a nagyoknak, támogatója a cselekvőknek, s a kicsikben is megtalálta az értéket. „ „
