Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-08 / 235. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP DOKUMENTUM 1993. OKTÓBER 8,, PÉNTEK „Harmincmillió magyar a ' Irta: Nagy Ferenc, kisgazda 1929. március 28-án jelent meg az ország legnagyobb példányszámú lapjában egy cikk, amelynek címe „Harmincmillió magyar...” A szerző, miként azt a régi újság sárguló lapjain olvashatjuk: Nagy Ferenc, kisgazda. Igen, Nagy Ferenc, az a Nagy Ferenc írta, aki később a kisgazdapárt egyik vezére, s két évig Magyarország miniszterelnöke volt. Ma kilencven éve, 1903. október 8-án született ez a „kisgazda” egy 12 holdas baranyai parasztcsaládban. Bár csak hat elemit végzett, szorgalmas önképzéssel any- nyit tanult, hogy húszévesen megírta szülőfaluja történetét (Bisse monográfiája), melyet a Faluszövetség aranyéremmel jutalmazott, majd egy színdarabot írt műkedvelők számára (Aranykalászok), aztán írni kezdett a „Kisgazdák Lapja” című megyei újságba. 1929 elején cikket küld a Pesti Hírlapnak. Az írás címe „Rot- hermere és a királykérdés”. Ebben a huszonhat éves parasztfiú vitába száll a nagy tekintélyű Apponyi Albert- tel. A lap meghívja Budapestre, hogy megismerkedjék a hírlapírás rejtelmeivel. így kerül három hónapra a fővárosba, s itt írja az egykekérdésről ezt a — sajnos — ma is aktuális cikket. 1929-ben! Nyolc évvel megelőzve Kiss Géza Ormányságát és tíz évvel Kodolányi János Földindulását. Olvassuk el, hátha okulunk belőle! T. B. A Magyar Köztársaság kikiáltásának napján, 1946. február 1-jén rendezett ünnepségen Nagy Ferenc beszédet mond A magyar újságírás Nagymestere, a magyar közvélemény irányítója, a revíziós mozgalomnak fanatikusan hívő Vezére tért a féltve szeretett anyaföldbe, hogy továbbszője nagyratörő álmait a magyar föltámadásról, a „harmincmillió magyarról”. Örökség gyanánt maradt ez a két nagy eszme a nemzetre: a revízió s a harminc- millió magyar gondolata. Az örökösnek, a nemzetnek a kötelessége az, hogy ezt a két nagy eszmét ne hagyja elherdálni, hanem fejlessze S igyekezzék diadalra vinni. Az egyik eszmének, a revíziónak az útját még életében megmutatta a lánglelkú Vezér. Össze kell tartani a maradékország minden magyarjának ezért az eszmékért, akár szegény, akár gazdag, akár bővelkedik a magyar föld áldásaiban, akár csak morzsákat élvez a gazdagok asztaláról. A főváros megmutatta, hogy ennél a gondolatnál tud találkozni minden magyar; akármilyen elvi és társadalmi szakadékot képes áthidalni a revíziós gondolat. Három kézszorítás kell még, ha azt akarjuk, hogy ez a mozgalom a biztos siker reményében indulhasson el a Rákosi Jenő által megjelölt úton. Fogjon kezet a művelt város a kérgeskezű faluval: fogjon kezet a kormány az eggyé forrott társadalommal: és végül fogjon kezet az egymásra talált magyar nemzet Radomér lorddal. És ebben a frigyben meg fogja találni mindenki a kötelességét: a falu is, a város is; a munkás is, meg a munkaadó is; de meg fogja találni a kormány is; s egy ilyen eggyé lett országgal szemben újult kedvvel fog eleget tenni vállalt kötelességének Radomér lord is. Hát a harmincmillió magyar? Rákosinak békebeli álma? Ez az álomba illő óriási szám, talán sohasem lesz teljes. Legalábbis a mai boldogtalan magyar időkben nincs rá kilátás. Pedig, ha Rákosi nem volt megelégedve a nemzet lélekszámúval akkor, amikor még évről évre erősen szaporodtunk: mit szóljon a nemzet sorsáért aggódó magyar ma, amidőn a lakosság alig növekszik? A közelmúltban sokan törték a fejüket azon, hogy miként lehetne az egyke, a nemzet fáját őrlő szúféreg pusztító munkájának véget vetni. Mert az közismert tény és szomorú valóság, hogy ma nem születik Magyarországon annyi gyermek, amennyinek születni kellene, hogy szaporodjunk. A hozzászólók megállapították, hogy az egyke a faluban pusztít legnagyobb mértékben. Lehet, nem ismerem az erre vonatkozó statisztikát, de eleget olvastam arról is, hogy a városokban sem különb a helyzet. Mindazonáltal én a falunál maradok, mert ennek a helyzetét ismerem. Mielőtt azonban ezt a kérdést viszgálni kezdeném, és mielőtt megírnám azt a receptet, amely nézetem szerint még meggyógyíthatná a fertőzött beteget, kijelentem, hogy toliamat nem vezeti más, mint nemzetemnek, fajtámnak az a szerete- te, amelyet érezett Rákosi Jenő is, amidőn híres cikkét a harmincmillió magyarról megírta. Mindenekelőtt meg kell mondanom, hogy csak részben van igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy azért nincs gyermek a faluban, mert a falu népe erkölcstelen, a kényelmét félti és mert a falu népe vagyont akar felhalmozni. Vannak ilyenek is, éppen úgy, mint 50 vagy 100 évvel ezelőtt is voltak, nagyon kevesen. Az igazi baj azonban nem ezekben van. Azok a tudósok pedig, akik a fentieket a falu népére rásütötték, megállapították azt is, hogy az egykerendszer leküzdésének legbiztosabb módszere a birtokoknak háromfelé való elosztása. Ennélfogva ott, ahol csak egy gyermek van, a birtok kétharmad részét • • • idegen örökösöknek adják, tekintet nélkül a birtok nagyságára. Amilyen téves a bajok okának megállapítása, éppen olyan hibás az orvoslásnak ez a tervezett módja. A baj indító oka a falu népének nyomorúsága. Az a tény, hogy a falusi embernek még gyermek nélkül is , nehéz a megélhetés, mert amennyit a kisgazdaságok 21 pengős búzaár és 25 filléres borár, valamint 16 filléres tejárak mellett jövedelmeznek, azt felemészti a teher. Vannak gazdák, akik az idei kemény télben csak azért nem mehettek még a templomba sem, mert nem volt télikabátjuk, csizmájuk. Hogyan ruházhatna az a kisbirtokos 5-6 gyermeket, akinek 20 mázsa búzából kell megélni és terheit kifizetni, amikor egy gyermek egyszeri felruházására két mázsa búza nem is elég? Itt van az egyik baj. A másik meg ott keresendő, hogy a falusi ember nem lát biztos jövőt a gyermekének. Arra pedig nem szívesen nevel gyermeket senki, hogy az életnek ke- nyértelen, munkátlan csavargója legyen. Ezeket a bajokat kell törvényerővel elhárítani. És azután aztán lehet keresni azt. hogy kik féltik a kényelmüket s kik azok, akik csak ezért nem nevelnek gyermeket. Ha tehát népet akarunk, ne akarjunk tengődő, nyomorult betevő falat nélküli tömeget. Márpedig a kisbir- tokok erőszakos megosztása csak ilyent hozna létre. Ha a 8—10 holdas kisbirto- kot háromfelé elosztják, akkor az egy, megélhetést nyújtó birtokból lesz három nyomorúság tanyájául szolgáló törpebirtok. Márpedig csak megelégedett és jó anyagi viszonyok között élő nép alkothat örökéletű s nagyrahiva- tott országot. Amikor tehát orvosolni akarják az egykét, akkor vigyázzanak, hogy ne szegényítsék az amúgy is szegény népet, hanem gondoskodjanak az új, számban növekvő nemzedék jövőjéről más módon. Ne akarjanak törvény útján gyermekeket létrehozni, hanem igyekezzenek törvényes úton a gyermeknevelést könnyebbé tenni és a jövő magyarjainak megélhetést biztosítani. A gyermeknevelés köny- nyebbé tételére sok mód volna. Ha a rendőrnek, állami tisztviselőknek a gyermeke már születésekor magával hozza a lehetőséget, a felnevelésére családi pótlékok alakjában, akkor csak a falu népét nem lehetne támogatni? A gyermektelent adóztassák, az egy-két gyermekeset segítsék adójának elengedésével, a harmadik gyermek után már neveltetési segélyt adjon az állam és így tovább. A falusi gyermek jövőjének a biztosítása pedig meg van írva Polónyi Gézának Birtokpolitika című könyvében, többek között így: „Haladéktalanul el kell törölni az összes családi hitbi- zományokat ... Magát a hitbizományi intézményt nem szüntetném meg, csak átalakítanám. A hercegi, grófi és nemesi majoreszkó-cseme- ték helyett megteszem várományosnak a magyar parasztokat ... Az egyes családok tekintélyének és díszének biztosítása helyett célul tűzöm a magyar nemzeti államnak, s a magyar fajnak fenntartását, véderejének gyarapítását s a munka hadseregének családalapító, családfenntartó szervezését, megélhetésének intézményes biztosítását...” íme a recept az egyke leküzdésére. Segíteni a nevelését, biztosítani a jövőjét az ifjú nemzedéknek. Hetekkel, hónapokkal ezelőtt a törvényhozásban nem volt munka. Ha még egyszer ez a nagy munka- nélküliség előadja magát a T. Házban, próbáljanak dolgozni Rákosi Jenő harminc- millió magyarjáért. A PEST ÉPSZER ....Kft. b örzét rendez 1993. október 11-étől. Értékesítésre kerülnek:- villanyszerelési anyagok- vízszerelési anyagok- acélprofilok- csavarok, szegecsek- keretes állványok- üvegtégla- raklapok zsolnai burkolólapok kéziszerszámok hegesztődinamó kompresszor Turbosol vakológép búvárszivattyú esztergapad szalagfűrészek- 75 kW-os villanymotor- szállítószalag- mázsák- villanyoszlopok- üvegvágó asztal -enyvezóbakok- CB rádió- diszpécsertelefon. Az anyagok és az eszközök megtekinthetők, megvásárolhatók mindennap 8 és 15 óra között, a PESTÉPSZER Kft. telephelyén. Cím: Cegléd, Kosárhegyi út 3. Telefon: (53)-310-608 ügyintéző: Ocsai Jánosné és Pintér Erzsébet.