Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-08 / 209. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD / 993. SZEPTEMBER 8., SZERDA Meciar elszólása Helsinki tiltakozás A Nemzetközi Helsinki Em­beri Jogi Szövetség követel­te, hogy Meciar szlovák mi­niszterelnök vonja vissza a „társadalmi alkalmazkodó­készség nélküli és szellemi­leg visszamaradott" lakos­ság gyors szaporodásának korlátozására intő felszólítá­sát, amelyet csakis a cigá­nyokra lehet érteni — jelen­tette a The Independent című brit lap. „A nemzetközi helsinki emberi jogi szövetséget fel­háborítják az ilyen megjegy­zések, melyek arra utalnak, hogy a szlovák kormány po­litikája fajüldöző és idegen- gyűlölő előítéletekkel ter­hes, és bűnbakot keres az or­szág jelentős cigány kisebb­ségében, ahelyett, hogy a kölcsönös belátást szorgal­mazná” — így a szervezet közleménye. Nem tudni, pontosan hány cigány él Szlováki­ában, de egy kisebbségekről szóló nemzetközi kiadvány, a World Directory of Mino­rities legutóbb 1989-ben 410 ezerre becsülte Cseh­szlovákia cigány lakosságát, s ez akkor a még egységes ország lakosságának 2,66 százalékát tette ki. Nemhiva­talos becslések szerint Szlo­vákiában közel félmillió ci­gány él ma, s ez a lakosság­nak körülbelül egytizede — írta a brit lap. Pozsonyi petíció Közel ötvenezer szlovákiai magyar szülő és pedagó­gus aláírását tartalmazó pe­tíciót adtak át tegnap Po­zsonyban Ivan Gasparovic- nak, a szlovák parlament elnökének, melyben azt ké­rik, hogy a szlovák tör­vényhozás méltányolja a magyar szülők és pedagó­gusok elvárásait, és tekint­senek el az „alternatív isko­lákról” szóló tervezet meg­valósításától. Ismeretes: a szlovák oktatásügyi tárca ismét olyan tervezet meg­valósítását szorgalmazza, mely szerint a nem szlovák oktatási nyelvű iskolákkal párhuzamosan úgynevezett „alternatív iskolatípust” hozzanak létre, ahol aztán a tantárgyak zömét szlo­vák nyelven oktatnák. A The Times, nagy múltú és nagy tekintélyű angol lap, mondhatni, az európai sajtó „dQ.yen”-je, a jó­zan ítélet és lapszerkesztői bölcses­ség közkeletű jelképe, 1993. szep­tember 2-án leereszkedő cikket kö­zölt „Kelet-Európáról” (talán in­kább Közép-Európáról, excuse me), nagyrabecsült tudósítója tollá­ból, aki fölényes brit intelligenciá­jával úgy köröz szánalomra méltó lilliputiságunk fölött, mint a kőszá- li sas. Objektivitása lenyűgöző: minden mélyen lesajnált szereplő megkapja a maga dorgatóriumát és dicséretét, a nehezen utolérhető tudás és helyzetismeret bizonyítéka­ként. A magyar—román (vagy, ha úgy tetszik, román—ma­gyar) viszonyban, például, kivételesen éles szeme azonnal fölfedezte a lényegi problémát: Gheorghe Funar történelmi horderejű vádját a magyar szexuálimperializmust illetőleg. Csak végtelen hálánkról biztosíthatjuk a brit tudósító kollé­gát, amiért megsemmisítő érveléssel egyszer s mindenkor­ra kihúzta ennek a veszélyes támadásnak a méregfogát: ki­jelentette, hogy ez ostobaság. Ezek után Funamak nehéz dolga lesz még egy magyarellenes támadásra felsorakoztat­nia szegényes fantáziájának érvhadseregét. Lényeglátásának másik bámulatos megnyilvánulása, hogy a mi szóhasználatunkban Közép-, az ő szóhasználatá­ban Kelet-Európa mai nehéz problémái a közhiedelemmel ellentétben nem abban gyökereznek, miszerint a II. világhá­ború alatt Teheránban, Jaltában a Krím-félszigeten és Pots- damban Nagy-Britannia halhatatlan emlékű miniszterelnö­ke, Winston Churchill, Franklin D. Roosevelt amerikai el­nök úrral együtt K.-Európát (ki-ki olvassa, ahogyan neki tetszik) negyven évre (a határidő utólagos, tőlük akár év­század is lehetett volna) eladta a sztálini paranoiának. Ez elhanyagolható apró körülmény ahhoz képest, hogy a koz­mopolita és kulturált zsidó közösségek, amelyek a türelem erejét adták, csaknem eltűntek a holocaustban. Végül is a The Times terjedelmi lehetőségei is végesek, s így tiszteletre méltó kollégánknak nem jutott hely megír­ni, hogy ezeket a türelmes, kulturált közösségeket őfelsé­ge kormánya nem engedte behajózni a pelesztinai kikötők­be és a brit légierő — bizonyára egyéb bokros teendői mi­att — nem bombázta az Auschwitzba vezető vasútvonala­Augusztusi puccs Folytatódik a per Két hónapos szünet után ked­den folytatódott Moszkvában az 1991 augusztusi puccskísér­let tizenkét résztvevőjének pe­re, akik szabadlábon védekez­nek. A legfelsőbb bíróság ka­tonai kollégiumának a tárgya­lás során döntenie kell a vád képviselőinek visszahívására vonatkozó védői indítványról. A vádlottak, köztük Vlagyi­mir Krjucskov, egykori KGB- főnök és Anatolij Lukjanov, a néhai szovjet parlament elnö­ke a vádlók elfogultságára hi­vatkozva még a per elején kér­ték a vádlók visszahívását. A Bosnyák panasz Ejur Ganic bosnyák alel- nök azzal vádolta az ENSZ néhány tagját — név szerint Nagy Britanniát említve —, hogy noha New Yorkban, a Világszervezet székhelyén tá­mogatják Bosznia ügyét, a genfi tárgyalásokon viszont magukra hagyják őket. Csak az a rendezési megál­lapodás lehet szilárd és tar­tós, amely tekintetbe veszi, hogy mely területeket száll­tak meg erőszakkal. Ha nem így lesz, bármiféle megállapo­dás össze fog omolni néhány hét után, és a háború folytató­dik — vélekedett. bíróság katonai kollégiuma május közepén megállapította, hogy a vád képviselői függő viszonyban vannak Valentyin Sztyepankov legfőbb ügyész­szel,' aki helyettesével, Jevge- nyij Liszovval közösen köny­vet írt a puccsról. Az „Össze­esküvés a Kremlben — a nyo­mozás változata” című könyv közvetlenül a per előtt jelent meg. A vádlottak ügyvédei szerint ezzel Sztyepankov sze­mélyesen is érdekeltté vált a per kimenetelében. A tizenkét vádlott közül Alekszandr Tyizjakov egyéb­„Ha Clinton elnök valóban vezető akar lenni a külpoliti­kában, s nemcsak az időt akarja — elődeihez hasonló­an — vesztegetni, akkor meg kell ragadnia a jó alkalmat" és elő kell segítenie, hogy a közép-európai országok a NATO tagjai lehessenek. Ezt Ira L. Straus, a washingtoni székhelyű „Kelet-Európa és Oroszország NATO-bizottsá- ga” nevű szervezet képviselő­je írja a Párizsban angol nyel­ven megjelenő International Herald Tribune című laphoz intézett olvasói levélben, ként ezúttal sem jelent meg a tárgyaláson. Az egykori szov­jet agrárszövetség elnökének betegsége miatt napolták el a nyáron a tárgyalást. A vád képviselőinek, visszahívására vonatkozó védői indítvány mellett a bíróságnak döntenie kell arról is, hogy folytatható-e az eljárás Tyiz­jakov távollétében. Nem ki­zárt, hogy a gyengélkedő Tyizjakov ügyét különválaszt­ják a puccSbizottság több tag­jának perétől, és annak tár­gyalását a politikus felgyó­gyulása után folytatják csak. amelyet a lap keddi száma kö­zöl. Straus véleménye szerint „Borisz Jelcin orosz elnök most kirántotta a szőnyeget azok alól, akik a NATO kiter­jesztése ellen érvelnek”. A Nyugat ugyanis 1990 óta az­zal utasítja el a lengyelek, a csehek és a magyarok igé­nyét, hogy csatlakozásuk „megbántaná Oroszorszá­got”, Jelcin viszont varsói nyilatkozatában azt mondot­ta, hogy egy ilyen lépés nem lenne ellentétes Oroszország érdekeivel. A nagyvilág % Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) soron következő csúcstalálkozójára 1994. január 10-én, Brüsszel­ben kerül sor, a moszkvai orosz—amerikai csúcstalálko­zó befejeződése után — közöl­ték a brüsszeli NATO-köz- pontban. Több mint félmillió orosz- ország szénybányász sztráj­kolt hétfőn, tiltakozásul, ami­ért az orosz kormány nem tel­jesítette az ágazat anyagi-mű­szaki ellátásának finanszírozá­sára vonatkozó követelésüket. Y Hivatalos látogatásra Prá­gába érkezett Teodor Viorel Melescanu román külügymi­niszter. Cseh kollégájával, Jó­zef Zielenieccel főként a kétol­dalú kapcsolatok helyzetét te­kintik át. A program szerint Melescanut fogadja Václav Havel cseh államfő is. ■fc Főként a bosznia-herce- govinai helyzet rendezésének lehetőségeiről és a béketár­gyalások felújításáról volt szó Konsztantin Micotakisz görög és Mikola Sainovic szerb kor­mányfő athéni tárgyalásán. Y Skopje kedden „megdöb­benését és sajnálkozását” fe­jezte ki amiatt, hogy a görög hatóságok nem engedélyezték a macedón egészségügyi mi­niszter, Jovan Tofovski Athén­ba utazását, aki az Egészség- ügyi Világszervezet (WHO) gyűlésén vett volna részt. Térségünk és a NATO VÉLEMÉNY Egy angol kollégának, tisztelettel kát (bizonyára azért, hogy megsemmisíthessék a Monte Cassinó-i kolostort, ahol egyetlen német katona sem volt). Boldogok vagyunk, hogy ezzel a kiegészítéssel hozzájárul­hattunk kollégánk munkájának sikeréhez. Az olvasónak kétségtelenül feltűnt a „csaknem” szócs­ka, amelynek révén a brit kolléga utolérhetetlen tömör­séggel azt fejezte ki, hogy azért szerencsére mégis akadt egy főváros, mégpedig Budapest, ahol a kozmopolita és kulturált zsidó közösség, mint türelem-erőforrás, megma­radt. Terjedelmi okokból kitűnő kollégánk nem írhatta meg, hogy ez azért történt, mert Horthy Miklós tenger­nagy, a tengeri kijárattól megfosztott Magyarország kor­mányzója, miután megkapta az első információt, mi tör­ténik a „munkára” kiszállított magyar zsidókkal, „Uner­hört!” lciáltás kíséretében az asztalra csapott, megtiltotta minden további zsidódeportáló vonat elindítását, majd a főváros köré, a budapesti zsidók védelmére a maga házi­ezredét rendelte föl, tűzparancesal, amennyiben a csend­őrség az SS-nek kívánna engedelmeskedni. Ha lett volna helye, kollégánk nyilván azt is megírta volna, hogy a de­portálások akkor történtek, amikor Magyarországot meg­szállta a hitleri hadsereg, s ez azért történt, mert az admi­rális, a koronatanács és a magyar kormány hiába molesz­tálta újra meg újra Őfelsége kormányát Magyarország át­állása ügyében a szövetségesek oldalára, a magasabb brit stratégiai érdekek élő húsfalnak szánták a magyar milliókat — a szovjet szövetségesek előnyomulásának út­jában. Ezt ezúttal készséggel megtesszük mi, with much pleasure, dear Sir. Mindenesetre a budapesti zsidó közösség megmaradt, jó egészségnek örvend, hála Istennek, s a türelem erejével, igen kulturáltan, tüntet egykori megmentőjének elhelyezé­se ellen a Horthy-család sírboltjában. A politikai dinosza­uruszok ezt kegyeletsértésnek hívják (családi temetésről lé­vén szó), de fel a fejjel, a dinoszauruszok sorsa az, hogy ki­haljanak. A kozmopolita, kulturált zsidó közösségnek a tü­relme példakép minden magyar számára. Hatására már az elmúlt évben csökkent a közismert keresztyén türelmetlen­ség, hiszen sehol sem tüntettek, amikor egy Maxwell nevű bűnözőt ünnepélyesen temettek el az Olajfák Hegyén, ahol egykor a Megváltó tanított. Minden bizonnyal valami félreértés vagy sajtóhiba lehetett, amikor kitűnő kollégánk fasisztának minősítet­te Horthy Miklóst, s ezt kollégánkkal együtt nagyon sajnáljuk. Mindeddig még senkinek sem sikerült Horthynak egyetlen fasiszta megnyilvánulását sem ki­derítenie, annál is inkább, mert — kálvinista létére — Ferenc József volt a példaképe. Ami azt illeti, hogy egy Horthy-emlékérem Magyarországon egyenértékű egy Mussolini-emlékéremmel Olaszországban, itt ugyancsak sajnálatos félreértésről lehet szó. Horthy Miklósnak, státus szempontjából III. Viktor Emánuel olasz király felelt meg. Horthy korlátozott jogokkal fel­ruházott alkotmányos államfő volt, Mussolini korlátlan hatalmú diktátor (miniszterelnök). Horthy Miklós alkot­mányos keretek között végbement választás útján ke­rült az államfői székbe, Mussolini egy „Marcia su Ro­ma” nevű puccsal. Horthynak semmiféle mozgalma nem volt, Mussolini a fasiszta mozgalom vezére volt. Mindamellett előfordulhat, hogy lesz még Mussolini- emlékérem Olaszországban (mert miért is ne fordulhat­na elő), ki tudja, nem jelenik-e meg egyszer VIII. Ed- ward-emlékérem az Egyesült Királyságban (ő volt amaz angol király, aki nyíltan rokonszenvezett azzal a Hitlerrel, akit Horthy Miklós „barna bolsevistának” mi­nősített). Végül elismeréssel kell adóznunk kollégánk megtámad- hatatlan objektivitásának azért, hogy volt bátorsága egyen­lőségjelet tenni az Osztrák—Magyar Monarchia és a Szov­jetunió közé. Egyikbe is, másikba is visszavágyni — egy és ugyanaz. Nem győzzük csodálni brit kollégánk szellemi fegyelmét. Hiszen elfogult lehetne: az Osztrák—Magyar Monarchia Nagy-Britannia első világháborús ellenfele volt, a Szovjetunió pedig Nagy-Britannia második világhá­borús szövetségese. És mégis! Engedje meg a kolléga, hogy lehajtsuk fejünket és szó­hoz se tudjunk jutni. ^ y (Sándor András)

Next

/
Thumbnails
Contents