Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-07 / 208. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. SZEPTEMBER 7„ KEDD 7 Rózsahegyi Kálmán emléke Leányfalun Nemzetközi énekverseny Foton Gyalog járt, vagy villamoson Néhány filmben láttam Rózsahe­gyi Kálmánt. Fehérhajú öregem­berként jelent meg, szájában pi­pával. Úgy emlékszem, sose szi­gorú, tekintélyes urakat játszott, inkább — még úgy idősen is — a tekintély ellen lázadókat. Ki­csit bohémeket, kicsit intrikuso- kat, s olyanokat, akik a szerel­mes fiatalok egymásra találását pártfogolják. Nézem Leányfalun, a Petőfi Művelődési Ház termében szüle­tésének 120. évfordulója alkal­mából rendezett kiállítás fotóit. Jelenetek filmekből, színházi előadásokból, partnerekkel. Már fiatalon is pipával. Gyak­ran népviseletben. A játszott mű­vek címei: „Sárga csikó”, „Te csak pipálj, Ladányi!”, „Falu”, „A törockói menyasszony”... Aztán valami más. A „Légy jó mindhalálig”-ban szemüve­ges, bajszos, kalapos tanár figu­ra — Valkai tanár úr. Az „Éjjeli menedékhely”-ben Luka, szemé­ben űzöttség, haja csapzott, sza­kálla torzonborz. Tiborc, a ,3ánk bán”-ban, a „Hamlet”- ben sírásó. Igen, ezekben más, ezekben átváltozott. Őt követte Móricz — Nagyon jó, humoros em­ber volt — mondja Füzesi Lász- lóné, Szidi néni, aki személye­sen is ismerte. Szidi néni ma is a leányfalui Móricz Zsigmond-ház mellék- épületében él. Először Rózsahe­gyi Kálmánnak volt Leányfalun nyaralója, őt meglátogatva hatá­rozta el Móricz Zsigmond, hogy követi példáját. Ezek bizony ré­gen voltak. Hétvége. Gyülekeznek az em­berek a kiállítás megnyitójára. A megnyitó beszédet mondó Cenner Mihály színháztörténész köszöntheti Rózsahegyi Kál­mán leszármazottait, déd-, sőt ükunokáit, színitanodájának volt növendékeit, a leányfaluia­kat, s a szülőhely, Endrőd — ma Gyomaendrőd — küldöttsé­gét. Visegrádon látták szerepelni Mint személyes ismerőse kelle­mes, kedves, szeretetreméltó em­berre emlékezett Rózsahegyi Kálmánra Cenner Mihály. Vé­gigtekintett az életútján. Rózsahe­gyi Ödön színházigazgató foga­dott gyermekeként nevelkedett — innét a Rózsahegyi név. Csiky Gergely Visegrádon látta szerepelni tizenhat éves korában, ő biztatta, hogy lépjen a színi pá­lyára. 1893-ban, éppen száz éve kapta színészdiplomáját. Először Debrecenbe szerződött, s Paulay Ede, a Nemzeti Színház akkori igazgatója hívására azt válaszol­ta: még nem érzi magát olyan erősnek, hogy félistenekkel lép­jen egy színpadra. Kolozsvárott, majd a pesti Magyar Színházban játszott. 1900-ban Beöthy László szerződtette a Nemzeti Színház­hoz, melynek 1923-ban örökös tagja lett. Különleges személyiség volt, hallatlan népszerűség vette kö­rül. Csakis gyalog járt, vagy. vil­lamoson, közvetlen kapcsolatot tartott az emberekkel. Első nagy szerepe a Nemzeti Színházban Gárdonyi Géza „A bor” című da­rabjában Baracs Matyi volt. Min­dig többet tudott a szerepeiről a leírt szövegnél. Mindig hozzátett még valami mást is. Ha tehette, elénekelte a színpadon kedves nótáit: Eltörött a hegedűm... Vé­gigmentem az órmódi temetőn. . . Áradt belőle az élet, a játékosság — a szeretet Vidám lényétől tá­vol állt a panaszkodás — Tiborc szerepében mégis a megtestesült panasz volt. Emlékezetes mély hite, ahogy az , újjeli menedék­helyében Luka szerepében a kér­désre: Van Isten? — válaszolja: Ha hiszel benne, akkor van. — Mindnyájan, akik láthat­tuk, mikor kijöttünk a színház­ból, mintha jobb emberekké let­tünk volna. Ez volt az ő hatása. Bár már több mint hanninc éve, 1961-ben elragadta a halál, most újra él, mert gondolunk rá — fe­jezte be megnyitóbeszédét Cen­ner Mihály. Iskola viseli nevét Ezután a Gyomaendrődről érke­zett Márton Gábor mondta el, hogy honismereti egyesületük központi témája Rózsahegyi Kálmán munkássága. A telepü­lésen mindig nagy ünnep volt, ha mindenki Kálmán bácsija megjelent közöttük. Tervezik, hogy általános iskolájukat róla nevezik el. Most ajándékot ho­zott a leányfalusiaknak: egy 1926-ban készült, Rózsahegyi Kálmánt ábrázoló rézmetszetet, melyet lányától, Rózsahegyi Marikától kaptak. Végül magnetofonról fel­hangzott Rózsahegyi Kálmán hangja. (nádudvari) PMH-Galéria # PMH-Galéria * PMH-Gaiéria Katona Szabó Erzsébet: Bozót „A Természet, úgy érzem, je­len van, folytatódik bennem — írja Katona Szabó Erzsébet „Bozót” című gobelinje kísérő- szövegében. — Nem kell más hozzá, csak csendes nyári haj­nalokon kilépnem a fűre me­zítláb, és engednem, hogy át­áramoljon rajtam, az ujja- imig. Utána megrajzolom a Vonalat, a gvötrödőt vagy a diadalmast. Ha a szemem ki­nyitom, látom a Színt.” A színt, amely az iparmű­vész esetében mindig anyag­ban — fonálban, bőrben, szö­vetben vagy papírmaséban — mutatkozik meg. Katona Szabó Erzsébet Ko­lozsváron született, az ottani Képzőművészeti Főiskola tex­tiltanszékén végzett. 1976 és 1981 között a marosvásárhe­lyi Állami Bábszínházban díszlet- és bábtervezőként dol­gozik, miközben a romániai iparművészek egyik legismer­tebb egyéniségévé válik: egyé­ni és csoportos kiállításokon vesz részt. Ismert iparművész­ként érkezik Magyarország­ra. Gödöllőn telepedik le —je­lenleg is itt él és alkot. (b.) A zene viszi hírünket a világba (Folytatás az 1. oldalról) Aki járt már a fóti templom­ban, tudja: igaza volt Hama­ri Júliának a helyszín megvá­lasztásában is. A tágas, impo­záns templom kör alakú szentélyében, Blaas Károly freskói előtt csodálatos lát­ványt nyújtottak a Failoni Kamarazenekar kíséretével éneklő fiatalok. A környezet­től inspiráltán áhítattal szól­tak Corelli, Monteverdi, Vi­valdi, Rameau szólókantátái és operaáriái. Érezni lehe­tett, hogyan erősödik és zeng fel a fiatalok hangja a csodálatos akusztikában. Amelynek inspiráló hatását a zsűri bátorítása és a közön­ség ünneplése fokozta. A lelkes hangulat aztán a versenyt követő fogadáson folytatódott. A fiatalok kitö­rő üdvrivalgással ünnepelték a győzteseket: a külföldi ösz­Megyesi Schwartz Lucia töndíjon osztozó két első dí­jast: Szántó Andreát és Me- gyesi Schwartz Luciát, a Monteverdi-díjas Turjányi Miklóst, a különdíjas Káro­lyi Katalint. Andrejszki Judi- tot, Undine Holzwarthot és Silke Marchfeldet. — A sok gyönyörű hangú, tehetséges fiatal közül egyön­tetű döntéssel szavaztunk rá­juk — mondta Hamari Júlia —, és a zsűri választását a fia­talok megerősítették.-— Meglepett, hogy meny­nyivel jobban énekelnek, mint én — mondta a negyed­éves zenekaadémista Somlai Anita. — A versenynek a „na­gyobb hajtásra” való ösztön­zést köszönhetem... — Csaknek fél éve folya­matosan készülök a kilenc ba­rokk ária és a három szóló­kantáta megtanulására — így a negyedikes zeneakadémista Megyesi Schwartz Lucia. — A barokk muzsikát Berdál Valéria szegedi énektanárom szerettette meg velem. Sajá­tos stílusa, különleges díszíté­si technikája igen vonzó szá­momra. Noha 1991-ben kü- löndíjat nyertem a barcelonai énekversenyen, érzem, még sokat kell tanulnom. Elsősor­ban Hamari Júliától, akit em­berként, tanárként, énekes­ként is tisztelek és becsülök. Berdál Valéria növendéke­ként került a Zeneakadémiá­ra Andor Éva operaénekes­hez Szántó Andrea is. — Ver­senyekre utazhatok, kurzuso­kon vehetek részt az ösztön­díjból — vélekedett Szántó Andrea a nagy lehetőségeket kínáló első díjról. A csodála­tos akusztika, a biztató közön­ség, a szeretetteljes légkör so­kat feloldott a napi két próba, az utazások, a különböző műsorszámok eléneklése okozta fáradtságból és szo­rongásból — mondotta, ami­vel Hamari Júlia is egyetér­tett: — Ezt a megterhelést csak a belülről érett, pályára született tehetségek bírják. Őket szerettem volna a verse­nyen felfedezni, hogy fellép- tethéssem Stuttgart melletti nagy barokk koncertjeimen. Kibontakozásukat kurzusok tartásával, az Operastúdió munkájába való bekapcsoló­dással is szeretném segíteni. A Failoni Kamarazenekar különdíja is e kibontakozást szolgálja: Lucia februári Mo- zart-koncertjükön lép fel, amelyet Szimonov vezényel. Andrea a Naxos céggel készü­lő barokk CD-lemezük felvé­telén kap szólószerepet — tudtam meg Bokor Roland- tól, a kamarazenekar mene­dzserétől. — A mindenki előtt nyi­tott verseny a pályán kívülről érkezők számára jelent nagy lehetőséget —• hangsúlyozta Pallagi Judit zeneiskolai ta­Szántó Andrea Vimola Károly felvételei nár, Turjányi Miklós meste­re. Napi munkájukhoz hihe­tetlen erőt ad egy versenyen való kiugrás reménye. Mik­lós Londonba, a „barokk zene XX. századi pápáihoz” megy tanulni ösztöndíjával., így majdnem jobban jár, mintha a hivatalos szakirá­nyú képzésben venne részt. Különleges ajándékként ér­tékelte a verseny megrendezé­sének lehetőségét Sebők Sán- dbr atya is, aki hangverseny­rendezési tapasztalataival Ha­mari Júlia méltó partnere volt a verseny megrendezésében. Az összetartó egyházközség­re, a hatvantagú, lelkes kari- tászra támaszkodva a jövő­ben is vállalja a közreműkö­dést. Az énekversenyt beépí­tik Expo-programjukba. A nyertes fiatalokat pedig An­dor Éva és Hamari Júlia mel­lett felléptetik tavaszi kon­certsorozatukon — szólt ter­veikről. Az impozáns fogadást a lel­kes karitásztagok egy csoport­ja készítette elő, háromna­pos, kemény munkával, az egykori istállóból átalakított épületben. — Fót háromne­gyede katolikus. Nem va­gyunk gazdagok, de összetar­tunk, és nagy az akaratunk — mondta egyikük indítéka­ikról. S mielőtt a közönség szétszéledt volna, a fehérköté- nyes asszonyok egy fóti nép­dal elééneklésével adtak han­got a rangos vendégek ottléte feletti örömüknek. D. Veszelszky Sára Ingyenes tankönyvek Nagymaroson Huszárok emléke @ Száznegyvenöt év­vel ezelőtt, 1848 szeptemberében két huszárezred, indult el Nagykőrösről a csataterekre, megvívni a szabadságért. A jelenlegi Arany János Múze­um épületében volt akkori­ban a laktanya, ahol szabad- csapatokból és a környékbeli önkéntesekből alakították meg a XIII. Hunyadi és a XVI. Károly Huszárezrede­ket. A jeles történelmi ese­mény emlékére szeptember 25-én, Kossuth nagykőrösi to- borzóútjának napján, az Arany János Múzeumban, többek között kiállítás is nyí­lik. A megemlékezés tulaj­donképpen már része annak az eseménysorozatnak, amely a múzeum mellett ter­vezett nemzeti emlékhely lét­rehozásához kapcsolódik. Tizenkét százalékkal na­gyobb idén az iskola tanulói­nak létszáma Nagymaros községben, a tavalyihoz ké­pest. A növekedésnek nem a népességgyarapodás az első számú oka, hanem az okta­tás színvonalának javulása, a helybeli általános iskola népszerűsége. Megszokott jelenség Nagy­maroson, hogy a szomszéd községekben lakó szülők kö­zül is többen kérik: hadd jár­hasson gyermekük a község tanintézetébe. Különösen nép­szerűek az úgynevezett kilen­cedik osztályok, melyek egyi­ke a német nyelvű tagozat. Itt a nyolcadik osztály elvégzése után, a középiskolai tanulmá­nyok megkezdése előtt, napi négy órában német nyelvet, ezenkívül közismereti tárgya­kat tanítanak a növendékek­nek. A nagyközség önkormány­zata a tankönyvek drágulása miatt úgy döntött, hogy min­den tanulónak megvásárol­ják, és ingyen adják idén a tankönyveket, hogy a szülők terheit ezzel is könnyítsék. A testület 450 ezer forint ki­adást szavazott meg erre a célra. Ebből a juttatásból nem hagyták ki a tehetősebb szülőket sem, de felhívták a figyelmüket: A kapott anyagi előnyt akár bővebben is vi­szonozhatják azzal, hogy tá­mogatják a Nagymarosi Isko­láért Alapítványt. Igaz, az így befizetett összeggel adó­alapjuk csökkenthető, ám a nyertes mindenképpen az is­kola, a közoktatás ügye lesz Nagymaroson. (ki)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents