Pest Megyei Hírlap, 1993. szeptember (37. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-06 / 207. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. SZEPTEMBER 6.. HÉTFŐ A Zsámbéki Katolikus Tanítóképző évnyitója elé Keresztény szellemben és korszerűen A Zsámbéki Katolikus Tanítóképző masszív fehér épülettömbje a falu egyik magaslatát uralja. Öreg fák árnyékolják a széles platót, amelyre épült, alatta a végtelenbe nyújtózik a Zsámbéki-me- dence. A vidék hangulatát, friss illatát érezni itt. Annak a vidéknek, amelyben való helytállásra az alma mater hallgatóit felkészíteni igyekszik. — Nagy tudású, önállóan gondolkodó és kellő kudarctűrő képességgel rendelkező értelmiségieket szeretnénk nevelni, akik akár egyedül is képesek irányítani a falu szellemi életét, tanácsaikkal szolgálni gazdasági és kulturális felemelkedését, a pályán való helytállás mellett — mondja Bencze Lóránt főigazgató, aki tavaly augusztus óta áll az intézmény élén. A keresztes nővérek által 1905-ben alapított és az 1948-as államosításig műr ködtetett óvó- és tanítóképző július elsejével került vissza a katolikus egyház tulajdonába. A katolikus értékrend szilárd támasztékot nyújt a nevelőmunka korszerűsítéséhez. Ezt tükrözi új jelmondatuk is: Caritate et Constantia (Szeretettel és állhatatosan). A mai tanévnyitó előtt Bencze Lóránttal az intézmény munkájában bekövetkezett változásokról beszélgettünk. Korszerűen és hittel — Informatikát eddig speciális kollégiumokban tanulhattak hallgatóink. Szeretném, ha valamennyi tanszéken oktatnák a számítógép-kezelést, a programkészítést, a softvereken keresztüli informálódó képességet. Hogy tanítójelöltjeink a legkisebb faluban is egyenlő eséllyel tájékozódhassanak. Számítógépeink, programjaink vannak. Pályázati támogatásból szeretnénk valamennyi oktatónk kétlépcsős informatikai képzését megvalósítani. Addig pedig informatikusaink segítenek be az egyes tanszékeken — tudom meg korszerűsítési törekvéseikről, majd így folytatja: — Hallgatóink heti két órában ismerkednek az alapvető keresztény tanításokkal. A helytörténet, valamint a drámapedagógia oktatását (utóbbit a jó fellépés, az áthidaló képesség fejlesztésére) folyamatosan vezetjük be. Idén indítottuk a hitoktató és az óvó-pedagógusi szakot, és szervezzük a lelkipásztori asszisztensi, a szociális munkás, a drámapedagógiai és a helytörténeti szakot, valamint a romológia (ciganológia) szakot is. Utóbbit szintén alapóraszámban szeretnénk jövőtől oktatni, hogy tanítóink avatottan foglalkozhassanak a másfajta kultúrájú és családi hátterű gyerekekkel. A művészeti tárgyakban, az irodalomban nagyobb hangsúlyt kap majd az egyházművészet. Távlati cél: az egyetem — Tervezik-e az oktatás szervezeti átalakítását? — Kis tanszékeinket formailag is intézetekké szeretnénk átalakítani, hogy erőinket jobban összpontosíthassuk. Sok ugyanis az átfedés az egyes tárgyak tanításában — például anatómiát három tanszéken is oktatnak, a speciális szempontokon túl az alapokat is. Ami külső kapcsolataink átszervezését illeti: szeretnénk először valamelyik egyetemi szövetséghez kapcsolódni, majd később egy egyetem karaként működni. A hallgatók szempontjából ez megkönnyíti az átjárhatóságot, vagyis az egyetemi diplomához szükséges tárgyak felvételét. A nagyobb egységbe tartozás ugyanakkor megkönnyítené, hogy esetleg heti kétórás, új tárgyakat is bevezessünk az egyetemen oktató tanárok vezetésével. Mert kis óraszámra jelenleg státust nem létesíthetünk, vendégtanárt pedig nehezen kapunk. Végül szeretnénk 10-15 fős csoportokból és osztályokból álló saját gyakorló óvodát és iskolát is, ahová a pedagógusokat mi nevezzük ki. —Milyen kiilkapcsolatok segítik hallgatóik johh tájékozódását és továbbképzését? — Idejövetelemkor már befejeződtek a Tempus és más programokon keresztüli kapcsolatteremtések, ezért számunkra a személyes kapcsolatfelvétel maradt. Németországgal, Ausztriával és újabban Angliával vannak szerény lehetőségeink, 1-1 hallgató kiküldésére. A svájci anyaintézetünk folyóiratokkal, könyvekkel látja el könyvtárunkat. Szeptemberi utamon tárgyalunk majd vendéghallgatók fogadásáról is. — Terveznek-e kollégiumukban változásokat? Diákszálló helyett valami más — Diákszállóból egy Eötvös Kollégium-féle intézményt szeretnék elérni, hogy a kollégium valóban segítse hallgatóink tanulmányait, tartson foglalkozásokat, köztük olyanokat, amelyeket az indexbe is fel lehet venni. Vendégtanárok honorálására kulturális alapunk nyújt szerény keretet, ezért a kollégium átszervezésének biztosítására is pályázati támogatást kértünk. A változtatásokat új igazgatónk, Moser Zoltán három munkatársával megkezdte. Férőhelyeink bővítésére visszaigényeltük a keresztes nővérek egykori szeretetotthonaként működő Josephianumot — reméljük, az épületet jövőre birtokba is vehetjük. Aztán a jövő gondjaira, a ter- vezgetésre terelődött a szó, de időnk lejárt. Többen vártak rá az előszobában, hogy folytathassák a lehetőségek vitáját: van-e tanár, pénz, tanterem és eszköz az elkészült programok megvalósítására... Kint, a parkban egymásba kapaszkodó, nevetgélő „gólyák”-ba botiok. Értük zajlik a homlokot redőző tervezgetés, hogy a holnap pedagógusaiként a gondoskodást busásan visszafizessék — nemzetünknek. D. Veszelszky Sára Budakeszi művész a Várban Mit üzen a szülőföld? A fóti énekverseny eredménye A fóti római katolikus plébániatemplomban megrendezett I. nemzetközi barokk énekversenyen a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Váci Püspökség ösztöndíjára a nemzetközi zsűri Szántó Andreát, Megyesi Schwartz Luciát, Turjányi Miklóst és a németországi Silke Marchfeldet tartotta érdemesnek. Ezeke szerint a 300 000 Ft értékű külföldi ösztöndíj-lehetőséget (I. díjként) megosztva Szántó Andrea és Megyesi Schwartz Lucia kapta. Monteverdi-ösztön- díjat Turjányi Miklós nyert. Hamari Júlia zsűrielnök kü- löndíját Andrejszki Judit kapta. A döntés értelmében Silke Marchfeld, Udine Holcz- warth. Károlyi Katalin és Megyesi Schwartz Lucia koncertfellépési lehetőséggel élhet; Szántó Andrea pedig (a Failoni Kamarazenekar kíséretével) CD-lemezfelvételi lehetőséget kapott. (A fóti rendezvény méltatására lapunk holnapi számában visszatérünk. A szerk.) Kiállítás nemes célért „Szülőföldem üzenete” címmel holnap (14 órakor) nyílik Kohn József, Budakeszin éló' fotóművész fényképkiállítása az Országos Széchényi Könyvár rendezésében. Az Erdélyből nemrég áttelepedett művész munkáit Magyari Sándor és Berta Péter mutatja be az érdeklődőknek. A kiállítás szeptember 30-ig tekinthető meg — hétfő kivételével — a Budavári Palota F. épületének VI. szintjén. A hatvani Ady Endre Könyvtár- adott képek bevételéből a művé- ban Kesztyűs Ferenc festő- és szék a „Gyermekmosoly alapít- grafikusművész és U. Szegedi ványt” támogatják, melyet a 7. Árpád festőművész képeit te- sz. Általános Iskola és Óvoda kinthetik meg szeptember 24-ig értelmi fogyatékos gyermekei- a látogatók. A kiállításon el- nek megsegítésére alapítottak. Tájmúzeum és néprajzi műhely Nagykőrösön Hol ér véget a történelem? @ Dr. Novák Lászlónak, a nagykőrösi Arany János Múzeum igazgatójának több mint két évtizedes kutató és ismeretterjesztő tevékenységét tudományos díjjal ismerték el nemrég. Eddig kereken 10 könyve és számos értekezése foglalja össze az Alföld népi kultúrájáról szerzett s általa tudományos igénynyel feldolgozott ismereteket. Levelenként kapta a babért, publikációi idővel a szakma körein kívül is elismertté tették a nevét. Ez akár azt is bizonyítja, hogy nemcsak a néprajzkuttás hierarchiájának felső szintjén, hanem a kis vidéki műhelyekben is lehet eredményesen dolgozni. Az igazi eredmények csakis ott születnek — vallja. — Sajnos a múzeumi néprajz, egyátalán a néprajzkutatás, mindig mostohagyerek volt a tudományok nagy családjában. Ma is vannak törekvések a kisebb alkotóműhelyek önállóságának a megszüntetésére, mégpedig oly módon, hogy odacsapódjanak az egyetemekhez. Nem vitatható, hogy ebben van némi logika, de azt sem szabad elfelejteni, hogy egy vidéki múzeum munkatársai lényegesen sokrétűbb tevékenységet folytatnak, mondjuk szemben azokkal, akik a tudomány legmagasabb intézményeiben végeznek kutatásokat. Itt „lent” a tárgyak kezelésén, arNovák László tészettel vagy a különböző kultuszokkal. szokásokkal a középpontban. Ilyen feladatra kevés hozzánk hasonló múzeum vállalkozik, a tudományszervezés általában a megyei múzeumoknál kezdődik. — Maradjunk saját szakterületénél. A néprajzkutatásra vajon hatottak-e a politikai-társadalmi változások?-—A Rákosi-korszakban tettek kísérletet arra, hogy a néprajzi kutatómunkát is alantas célok szolgálatába állítsák. A tudományos munka objektivitását ma már aligha képesek befolyásolni a különböző eszmék, áramlatok. A néprajzba sem lehet belevinni ideológiát, aki komoly kutatónak tartja magát, nem léphet ki abból a szigorú logikai rendszerből, amely minAz egykori nagykőrösi huszárkaszárnya ma Arany János Múzeum chiválásán, népszerűsítésén végighaladva, egy értekezés megírásáig, nagyon komoly, de talán kevésbé látványos tudományos munka folyik. Ebből következik, hogy egy múzeumot nem lehet sem egyetemek, de még kutatócsoport alá sem rendelni. — Feltehetően már jellegéből következően sem nagyon sikerülne az ilyen kísérlet, hiszen mint minden tájmúzeumban, éppenséggel egymás mellett léteznek különböző műhelyek. —Az elmúlt húsz-egyné- hány év kutatásainak, gyűjtésének eredményei a korábbi igazgató, Balanyi Béla által létrehozott értékes néprajzi gyűjteményre rakódtak. Ma már négy ágon (néprajz, régészet, történet és irodalomtörténet) halad a tudományos munka. Ezt tükrözi négyrészes kiadványsorozatunk is. Ez, mondhatni egyedülálló publikációja a múzeumi munkának, amely kétségkívül Nagykörös-centrikus, de jócskán kiterjed az egész magyar Alföldre. Ezzel összefüggésben említem a múzeum tudomány- szervező tevékenységét, ami konferenciákon teljesedik ki, amelyek átfogják e hatalmas régió kultúráját, esetenként az épíden kutatómunkának a lényege. — A néprajzos számára hol ér véget a történelem? — Mindig a mánál kezdődik, s aztán a néprajzos tehetségén, felkészültségén és némileg szerencséjén múlik, meddig jut el a történelemben. Ha foghíjasán is, de felleli az ezeréves ittlét tárgyi emlékeit s más vonatkozásait, és sokszor eljut az őshazába. Persze ez a valóságban azért nem ennyire egyszerű, hiszen az ősi kultúrára, mint parányi magra, hatalmas mennyiségű tradíció rakódott a Kárpát-medence népeitől. Az ezeréves Magyarország népi kultúrája csakis e kölcsönhatások ismeretében értelmezhető, nem feledve azt, hogy a magyarság nem csupán .Lapon”, hanem hozzá is járult a környező népek kulturális fejlődéséhez. — Várható-e mostanában újabb összegzés a nagykőrösi múzeum munkatársainak tudományos eredményeiről? — Most egy átfogó írásművet szándékozunk kiadni, amely tulajdonképpen az összes eddigi nagykőrösi vonatkozású kutatás eredményéről ad képet — a honfoglalástól egészen e század közepéig. A monográfia első kötete rövidesen kikerül a nyomdá-
